B. WESSELÉNYI MIKLÓSNAK. KEHIDÁN, január 26-án 1847.
B. WESSELÉNYI MIKLÓSNAK.
KEHIDÁN, január 26-án 1847.
[56]
KEHIDÁN, január 26-án 1847.
[56]
Kedves barátom! Feszűlt figyelemmel várjuk itt mi is az erdélyi országgyűlés tanácskozásainak eredményét, különösen az úrbérre nézve. Ámbár az eddig történtek után jóformán előre láthatni a végkimenetelt. Természetesnek 185találom, hogy Te Udvarhelyszéknek meggyőződéseddel merőben ellenkező utasításai mellett, mint követ fel nem léphetsz, annyival inkább nem, mert ezen utasítások épen az ország gyűlésének főtárgyát s Erdély teendőinek legfőbbikét, az úrbért akarják eltemetni. Azt azonban, vajjon kelle-e ez iránt határozottan nyilatkozva lemondanod a követségről, vagy pedig hallgatva maradni el az ország gyűléséről, azt a körűlmények részletesb tudása nélkűl én meg nem ítélhetem. Az első legegyszerűbb s természetesb volna. De ha van tekintet, a mi azt ellenzi, vagy azért, mert törvényhatóságokat s talán személyeket némileg kímélni a közügyre nézve hasznosabb volna, vagy azért, mert az ily felszólalás még makacsabb ellenhatást hozhatna elő: a második útat is követheted, a nélkűl, hogy félreértessél, mert hiszen a hírlapokban is, de egyébként is sokkal határozottabban nyilatkoztál már, mintsem hogy hallgatásod balra magyaráztathatnék.
Magyarországi dolgainkat te szintúgy ismered, mint én, itt sem igen mosolyg fényes jövendő. Az öreg nádor halálát körűlményeink között veszteségnek tartom. A mit a részek visszakapcsolatatása iránt modasz, azok nézetem szerint is, mind igazak.
Az én egészségem most is csak olyan, mint volt; a berlini orvost elhagytam s már egy pár hét óta Attomyrnak orvoslása alatt vagyok, ki a mellett, hogy erős testi mozgást ajánlott, megtiltott minden fejbeli munkát, minden írást, s még a komolyabb olvasást is. Most tehát csak parasztember 186vagyok s nagyapáink módjára könyv és toll nélkűl élem le napjaimat. Tavaszra útazást ajánlott Attomyr. Sokat szeretnék még írni, de Attomyr tilalma eszembe jut s érzem is, hogy kell követnem rendeletét, azért bocsánat a kurta válaszért. Talán a tavaszszal szóval pótlom, mi most elmarad. – Isten veled! Komámasszonyt tiszteld igen szívesen nevemben, kis keresztfiamat öleld meg helyettem, barátinkat köszöntsd és szeresd hű barátodat
DEÁKOT.
Kívűl: Méltóságos B. Wesselényi Miklós úrnak tisztelettel. Zsibón p. Dereczen.
