B. WESSELÉNYI MIKLÓSNAK. POZSONY, július 22-én 1839.
49B. WESSELÉNYI MIKLÓSNAK.
POZSONY, július 22-én 1839.
[15]
POZSONY, július 22-én 1839.
[15]
Kedves barátom! Múltkor póstán írtam hozzád néhány sort s csak annyit, mennyit póstán lehet, – most magános alkalom kínálkozik; mennyire biztos, nem tudom, de a póstánál minden esetre jobb. Leveleid óta, melyeket itt kaptam, több magános hírekből hallom, hogy egészséged tetemesen javúl, szemed is kevesebbet homályos, veséddel nem bajlódol, s ámbár nagyobb krizis még nem következett, de a gyógyuláshoz teljes a remény. – Vajha mind ezek így legyenek!
Mi itten politikai pályánkon sínlődő állapotban vagyunk. – A felírást gróf Rádaynak eltiltása eránt és a felírást a szólás szabadságában, úgy szinte Kővár meg nem hívása eránt s az előleges sérelmek orvoslását, a magyar nyelvet sürgetőket s több izeneteinket által küldöttük a főrendekhez, de ők azt válaszolták, hogy mindenek előtt a királyi előadásokat kell tárgyaltatás alá venni, s az általküldött sérelmeket még csak tanácskozásba sem vették; most már a negyedik izenetet váltjuk e fölött, s a dolog még folyvást ugyanazon egy állapotban vagyon. – Mi az első izenetben határozottan kijelentettük, hogy a pesti sérelem, a szólás szabadsága, az előleges sérelmek és Kővár meg nem hívása kérdésein kivűl, semmi más tárgyban munkálatinkat fel nem terjesztjük mindaddig, míg Ráday 50dolga orvosolva nem lesz, – s ezen végzés mellett állott 32 megye; most azonban egy pár hét óta, Zarka, Marczibányi, Ürményi, Zsedényivel s a többivel éjjelenként konferencziákat tartottak, és ezen határozatot szemközt megtámadni nem mervén, egy mesterséges közép útat gondoltak ki s azt állították, hogy „a határozat szerint munkálatinkat másban, mint a kijelelt tárgyokban fel nem terjeszthetjük, de tehetünk egy oly felírást, melyben az újonczokra nézve a szükséget megtudakozhatjuk, s az vélünk közöltetvén, az előadásokban munkálódhatunk a nélkűl: hogy határozatunkat megsértenénk.” Azonban tüstént általlatták ezen szövevényt, sokan élesen kifakadtak zarka ellen, ki ezt a titkos éji konferencziák következésében a múlt napokban kerületi ülésben indítványba hozta. – Hunkár, a veszprémi követ, Zarka magyarázatát jezsuita magyarázatnak, mentalis reservatának, mások veszedelmes észszüleménynek nevezték, de mind e mellett annyi pártolója lett az indítványnak, hogy csak alig egy vokssal bukott el a kerületben, – s ez a többségünk is csak úgy lett, hogy Sopronvármegye s a királyi városok nem szavaztak. – Az ülésben jó formán megnyernék a többséget, de magok közűl is sokan visszahökkentek azon keserűségtől, melylyel a dolgot minden felől fogadták; – Zarka legalább azt mondja, hogy ő az országos ülésben azt többé sem elő nem hozza, sem nem pártolja. Ha a főrendek semmit engedni nem akarnak, akkor elláthatatlan a dolgok kimenetele, s vagy minket rontanak meg útasítások 51által, – vagy a kormány elküldi a diaetát végzés nélkűl. – Ez ugyan kedvtelen, sőt káros volna, de lehetnek esetek, mikor én legalább erre is inkább kész vagyok, mintsem hogy nemzeti jussaink elöléséhez járúljak.
Hódosy, a bihari követ, hazament, lemondván a követségről; agusztus első napján lesz az új választás s azt beszélik, hogy Ödön* bizonyosan meg fog választatni, – s ennek mi igen nagyon örülünk.
Beőthy Ödön.
Klauzál épen nálam van. Ő Téged ezerszer csókol; ő, Pázmándy, Somssich, Palóczy, Lukács folyvást a régi ösvényen járnak. – Isten veled, kedves Miklósom, írj vagy izenj, midőn lehet és szeressed hív barátodat
DEÁKOT.
