DEÁK FERENCZ EGYIK BARÁTJA FIÁHOZ. 1840 augusztus 15-én.
IDEÁK FERENCZ EGYIK BARÁTJA FIÁHOZ.
1840 augusztus 15-én.
1840 augusztus 15-én.
Vedd emlékűl e sorokat, melyeket az élet könyvéből merítve szeretet nyújt neked, s őrizd kebeledben azoknak tartalmát.
Fejldőni kezd már ifjúságod virágszaka, most vesd meg erkölcsi jövődnek alapját. Te még nem ismered az életnek komoly gondjait, szülőidnek gyöngéd szeretete ápolva, intve, oktatva vezérli minden léptedet s elsimítja pályád göröngyeit. Te még minden erődet, gondodat és idődet szíved és lelked kifejlődésére fordíthatod, nem gátol abban semmi, csak akaratod erős és tiszta legyen; nem kell semmi más nehézséggel küzdened, mint a mit önmagad hanyagsága vagy könnyelműsége gördíthetnek elődbe. Igyekezzél legyőzni ezeket, s használd erőteljes ifjúságod IIminden óráját, hogy munka és szorgalom által erőd, tehetségeid növekedjenek, s ha majd egykor az élet komoly pályáján önerődre szorúlva küzdened kell a sors változékony szeszélyeivel: a kedvező szerencsének gyakran szédítő mámorában, s a balsorsnak gyakran leverő csapásai között csüggedést nem ismerve, ingadozás nélkűl járj a kötelességnek s erkölcsnek ösvényén.
Szülőid a legbuzgóbb szeretetnek boldogító érzelmeivel csüggenek rajtad, s te vagy egyik tárgya szép reményeiknek. Ne engedd, hogy ezen érzelmek közé egykor keserűség is vegyűljön; ne engedd, hogy ezen szép remények egykor elenyészszenek. A szülők áldását nem azon szavak teszik, miket ők gyermekeik boldogságáért elmondanak naponkint, mert hisz azokat hálátlan gyermekek fölött is elmondatja velök a szülői szeretet, hanem azon örömkönyűk, miket a gyermekeknek jó erkölcsei, szorgalma és jelessége fakasztanak a szülők szemeiből. A szülők átkát szintén nem szavak teszik, hanem a fájdalomnak azon keserű könnyei, miket gyermekeik erkölcstelensége okozott.
Féljed ezen átkot, s igyekezzél szülőidnek örömkönyekben kifakadó áldását megnyerni. Neveld s erősítsd kebledben a fiúi szeretetnek tisztelettel párosúlt érzelmeit, s tanuld meg, hogy arról semmi okért, semmi körülmények között s még az indulatnak föllobanó hevében sem szabad megfelejtkezned.
Két hatalmas érzést olta szívedbe a természet: az igazságot és szeretetet; ezek legyenek vezércsillagaid az életnek pályáján; ha ezeket követed, érjen bárminő sors, erkölcsileg sülyedni nem fogsz. Légy igazságos mindenek IIIiránt; a magad hibáiról szigorúan, de a mások fogyatkozásairól kímélőleg ítélj. A szeretet részvétet meg ne vond embertársaidtól soha; mert a ki másnak ártatlan örömein, szerencséjén örülni nem tud, s a ki másnak szenvedését részvétlenséggel nehezíti, az nem érdemel, nem nyer szeretetet másoktól; mert a szeretet csak szeretésnek lehet jutalma.
Támadnak majd önkebledben hatalmas ellenségek, melyek az igazságnak és szeretetnek szívedbe oltott érzéseit elfojtani, vagy azokat egymástól elválasztva, balútakra vezetni törekednek, s ezen hatalmas ellenségek az indulatok; de munka és akarat legyőzi ezeket is. Vigyázz, hogy szíved és eszed indulatok rabja ne legyen; mert súlyos és veszélyes az ilyen rabság s leginkább meggyalázó.
Kerűld a hiú elbizottságot; ha majd a sorsnak kedvezése néha talán társaid fölött kitűntetne, soha ne éreztesd velök azt, hanem szíved és szereteted köztök maradjon. Használd a sorsnak adományait magad és embertársaid javára; de soha vissza ne élj azokkal ártatlanok kárára vagy bosszantására. Őrizkedjél a gúnynak és elmésségnek kétélű fegyverével érzékenyen sérteni másokat; a bíztató kaczagás, mely elmésségedet kiséri, csakhamar elhangzik; de az érzékeny sértettnek keblében visszamarad a keserűség, s hiúságod pillanatnyi diadalát másnak fájdalmán s elvesztett szeretetnek árán vásároltad meg.
Kerűld az irígységet; másnak jelességei ösztönűl szolgáljanak neked is nagyobb szorgalomra; de bosszankodni másnak szerencséjén, s gyűlölni azokat, kiket elérni képes nem valál, oly mérges fekélye az emberi szívnek, melytől minden jó ember irtózik. Az irígység önmagában hordja IVmár büntetését, mert az irígynek minden öröme keserűséggel van vegyűlve, sőt magát az indulat közgyűlölségnek tárgyává teszi.
Kerűld a könnyelműséget! Magadnak és másoknak sokkal több és érzékenyebb kárt okozhatsz könnyelműségeddel, mint a mit utóbb a legjobb akarattal is helyrehozni képes volnál. Ne űzz könnyelmű játékot a sors adományaival. Időt, vagyont könnyelműleg ne vesztegess; mert a mit ezekből ifjúságodban megfontolás nélkűl fecsérelsz el, azt mint visszahozhatatlan veszteséget fogod fájlalni s talán megsiratni későbbi napjaidban.
Kerűld a henyeséget s munkátlan életet. Ha ifjúságodban a munkát megszokod: életednek szebb örömeit s édesebb gyönyöreit a munkában fogod találni. Csak a munka fejti ki, csak az tartja fel a testnek és léleknek erejét; csak munka tesz hasznossá magunk és polgártársainkra nézve. Sokat elnéznek, sokat megengednek az emberek annak, ki alacsony haszonlesés nélkűl helyettök és érettök fárad. A munka egyik legszebb rendeltetése az embernek. És ha majd egykor, testben és lélekben kifejlődve, fellépsz az életnek komoly pályáján; ha majd a polgári kötelességnek szigorú szava tőled is munkát, erőt s fáradságot, talán életedet s a földi életnek minden örömeit, minden reményeit kívánja áldozatúl; ne késlekedjél: első és legszentebb legyen előtted a haza!
