EGYIK TÁVOLI ROKONÁNAK. PEST, am 10. Jänner 1870.
EGYIK TÁVOLI ROKONÁNAK.
PEST, am 10. Jänner 1870.
[132]
PEST, am 10. Jänner 1870.
[132]
An Herrn Anton D…
Wohlgeboren!
Ihr erstes Schreiben habe ich eines Tages Abends durch den Kellner erhalten. Ich war krank und meine Thüre den ganzen Tag gespert. Als mir der Brief zugestellt wurde, habe ich sogleich dem Portier sagen lassen, dass er Sie, wenn Sie noch da sind, oder sobald Sie kommen, zu mir herauf schicken soll. Sie waren aber nicht da, und sind auch später nicht gekommen.
331Ich hätte Ihnen gerne geschrieben, aber Ihr Brief war ohne Datum und Ihre Wohnung nicht angegeben.
Ihr heutiger Brief enthält auch keine Angabe der Wohung, bin also bemüssigt meine Antwort beim Portier hier im Gasthof zu deponiren in der Hoffnung, dass Sie dieselbe abholen werden.
Was den Gegesntand Ihres Schreibens betrifft, – wenn Sie wüssten, wie beschränkt meine pecuniären Verhältnisse sind, würden Sie ganz gewiss keine Anleihe bei mir gesucht haben. Ich bin arm, und dabei allerseits über meine Kräfte in Anspruch genommen. Selbst einige Verwandte, die sehr arm sind, bin ich nicht im Stande, zu unterstützen.
Es ist mir daher bei dem besten Willen unmöglich, Ihnen 20 fl. zu leihen. – Wo man aber nicht ganz helfen kann, sucht man so viel zu thun, als möglich ist. Ich schliesse hier 5 fl. bei, ist Ihnen damit gedient, gebe ich es vom Herzen gerne. Sie werden ganz gewiss Freunde haben, die vermöglicher, als ich, das übrige Ihnen vorschiessen können. Seyn Sie nicht beleidigt durch die unbedeutende Gabe. – Sollten Sie jedoch ungehalten seyn, können Sie die 5 fl. entweder zurückschicken, was mir bei dem guten Willen schmerzlich wäre, oder aber an ärmere vertheilen. Mit Achtung Ihr ergebener
FRANZ V. DEÁK.
332Jegyzet. Deák e levelet egyik könnyelmű fiatal férfirokonának írta, a kinek szokása volt mindenkit, a kihez csak férhetett, kéréssel zaklatni. Így lassankint megszokva az ingyenélést, dologtalanságot, egy alkalommal nem átalt magához Deákhoz fordúlni segítségért. Két ízben is írt neki németűl s ezekre küldte válaszúl Deák a föntebbi levelet, mely magyarúl itt következik: T. cz. D… Antal úrnak. Első levelét a minap este a pinczér útján vettem. Mivel beteg voltam: ajtóm egész nap zárva volt. Levele vételekor a kapusnak rögtön megizentem, hogy ha még Ön itt van, vagy mihelyt jön, azonnal küldjék fel hozzám. Ön azonban akkor már nem volt itt, sem később nem jött. Szívesen írtam volna Önnek, de levelét sem nem keltezte, sem lakását nem nevezte meg. Mai levelében sem közölte lakczímét, ennélfogva kénytelen vagyok válaszomat a fogadó kapusánál hagyni azon reményben, hogy Ön érte jön. A mi levelének tulajdonképeni tárgyát illeti, ha Ön tudná, hogy milyen korlátoltak pénzügyi viszonyaim, kölcsönért hozzám bizonyosan nem is folyamodott volna. Szegény s mégis mindenünnen erőmön felűl igénybe vagyok véve. Sőt néhány nagyon szegény rokonomat sem vagyok képes segíteni. Legjobb akaratom mellett sem tehetem tehát, hogy Önnek 20 frtot adjak kölcsön. De ha egészen nem segíthetek rajta, annyit megteszek, a mennyi tőlem telik. Ide mellékelet 5 frtot, ha azzal Önön segítve van, én szívesen adtam. Bizonyára vannak nálam tehetősebb barátjai, kik a hiányzó összeget előlegezhetik. Ne érezze magát megsértve e csekély adománynyal. – Ha azonban még sem akarná megtartani, vagy küldje vissza az 5 frtot, mi ugyan nekem, jó akaratom mellett, rosszúl esnék, vagy pedig oszsza szét még szegényebbek között. Tisztelettel
D. F.
