KOSSUTH LAJOSNAK. KEHIDÁN, június 27-én 1840.
KOSSUTH LAJOSNAK.
KEHIDÁN, június 27-én 1840.
[24]
KEHIDÁN, június 27-én 1840.
[24]
Kedves Lajosom! Három hétig távol valék házamtól, tegnap érkeztem haza, s ime itt lelém kedves sorait. Sokat, igen sokat szeretnék kegyeddel beszélni, merengeni a múltban és jövendőben s éldelni oly régen nélkülözött társaságát. Hosszú és keserves négy év folyt le már azóta, hogy utoljára öleltem kegyedet, nekem aggodalommal, kegyednek szenvedéssel tele; sok változott azóta körülöttünk, de mi nem változánk sem érzéseinkben, sem egymás iránt buzgó barátságunkban, s ezt – úgy hiszem – idő, szenvedés, hatalom meg nem törik, sőt nem is csökkentik soha. De sokkal inkább tele van kebelem, hogysem érzésimet néma betűknek szűk keretébe szorítsam; majd Kehidán beszélünk mindenről, mi kegyed levelében van, és sokról, mi abban nincs, szóval: sokat, igen sokat. Jöjjön tehát kegyed minél előbb, sovárgok látása után. Én augusztus közepéig 70itthon leszek, kivéve azon néhány napot, mit július 27-ére kitűzött jelentési közgyűlésünkön töltendek, s ha netalán egyik vagy másik közel szomszédomhoz elrándulnék is, egy pár óra elég lesz, hogy kegyed érkezéséről hírt vegyek s azonnal visszatérjek.
Azt írja kegyed, hogy Istentől kettőt kért polgári állásában és szenvedéseiben, s lelkemre mondom, nem csalódik, midőn azt hiszi, hogy mindkettőt elérte, sőt az eredmények reményeit felűlmúlták; nem azon eredmények, mik első tekintettel szembetűnők s inkább anyagiak, hanem a mélyebben fekvő s talán nagyobb következésű szellemiek, s ha van lehetőség, hogy hazánk szebb jövendője a nemzet morális erejéből fejlődjék ki, ezt azon események szülik, melyek a nemzet morális erejét kifejtették, – azonban erről is szóval többet.
A pénzekről is szóval végezhetünk inkább, már csak azért is, mert kegyed szíves véleményemet e részben ultima rationak tekinti; beszéljünk tehát Kehidán e tárgyról is, s nem annyira talán arról, hogy mit? hanem mikép kelljen cselekedni.
Miklósunk [Wesselényi], úgy hiszem, az őszig Graefenbergben marad; levelét már rég nem vettem; neki, úgy hiszem, fájni fog, hogy nemes ajánlata el nem fogadtatott; de a válasz épen oly gyengéd, mint az ajánlat vala, s engem az meg nem lepett, mert hiszem azt, hogy hasonló körűlmények között én is úgy valék teendő.
Én itthon az eke szarvát veszem egy időre kezembe; 71bátyám Füredre megy négy hétre, s addig a gazdaságot én vezetem; jól esik a szavazatok számlálgatása helyett a kaszásokat számlálgatni, s ámbár a rossz idő itt is bosszantó, mégsem okoz annyi aggodalmat, mint a politikai horizonnak vészszel fenyegető felhői.
Isten áldja, kedves Lajosom; jőjjön minél előbb; családjának mondjon nevemben szíves tiszteletet, és szeressen engem, hű barátját,
D. F-T.
Kivűl: Kossuth Lajos úrnak, Pesten.
Jegyzet. E levelet maga Kossuth közölte annak bizonyságáúl, hogy mily meghitt, bizalmas baráti viszony fejlődött ki közte és Deák közt ebben az időben. – A levélben említett pénzek kifejezés, mint maga Kossuth megjegyzi, azon tőkére vonatkozik, melyet Kossuth az iparegyesület megalakítására kívánt biztosítani.
