KOSSUTH LAJSONAK. ZALA-EGERSZEG, szeptember 10-én 1836.
KOSSUTH LAJSONAK.
ZALA-EGERSZEG, szeptember 10-én 1836.
[9]
ZALA-EGERSZEG, szeptember 10-én 1836.
[9]
Kedves barátom! Csodálom, [hogy] Zsivorának a zalai gyűlésrőli tudósítását még nem kapta; de hiszen vesztve nincs vele semmi, fő vonásai a dolgoknak azok, mik jelentésünkben foglaltatnak, s miket levelemben én is érdeklettem; jövőre hiteles levelezőnek* Nagy József tiszti alügyészünket szólítottam fel, ki meg is ígérte, hogy időnként gyűlésünkről tudítást küldend.
T. i. a TÖRVÉNYHATÓSÁGI TUDÓSÍTÁSOK számára.
Azonban ne igen örüljön, édes barátom! Zalának és gyűléseinek, mert nálunk is sziszegve fejet emelt a kigyósereg; Horváth Muki vezérök, vagyis inkább ő alkotója egy ellenpártnak, mely minden haladást gátolni, minden szabadelmű végzést felforgatni készűl. Ő már természeténél s megszokásánál fogva nem vala eddig is barátja a népnek s a nép szabadságának s most az úrbéri törvények által megsértett vagyonbeli érdekei, egy pár adag hiúsági vegyűletek annyira felforralták keblében a mérget, hogy mindent elkövet pártot szerezhetni; egyenként szólítja meg az 21urakat, hogy ellenünk, kik vele egyet nem értünk, mint veszedelmes emberek ellen, vele szövetkezzenek; a kikre szava nem hat, még asszonyok által is magához kívánja vonni; sok pártost talál, mert az úrbér sokaknak nem tetszik s készűl rontani, a mit oly nehezen építettünk; rontani pedig nem mesterség, kivált midőn az engedmények áldozatba kerültek. Az úrbéri törvényeknek behozataláról most tanácskozik együtt egy megyei választmány; ebben Horváth mindent elkövet, hogy azon törvényeket, melyek neki nem tetszenek, a földes urak részére magyaráztassa, de még eddig, bár pártja indulattal segítette, boldogúlni képes nem volt, mert azon egyszerű igazság, hogy törvényt a megye nem magyarázhat, a törvénynek egyes esetekre leendő alkalmaztatása pedig az ítélő székek dolga, oly igen czáfolhatatlan vala nekik, hogy reá felelni sem valának képesek. Ha kérdik Horváthot, mi czélja pártoskodásnak, hiszen az úrbéren segíteni már nem lehet, azt feleli: hogy a szabadelmű ideák haladását akarja meggátolni. Valóban óriási munka, ha ezt a titkot kitalálja, nagy jutalmat várhat a szent szövetségtől; azonban nekünk mégis sok kárt és még több alklamatlanságot okozhat, s valóban féltem múlt gyűlésünk végzéseinek nagy részét; mert kevesebb ész kell ahhoz, hogy valaki a vak és vad arisztokracziát fellármázza, mint ahhoz, hogy azt megnyugtassa. Személyemre nézve mindezekkel nem törődöm, sőt némileg örűlhetnék neki, mert nemcsak ürügyet, de just adnak annyira óhatjott független magányomba vonúlni, ha 22elveink elbuktak; de ezen elvek bukását vérző szívvel sajnálnám, mert igazaknak s a haza boldogítására szükségeseknek vélem azokat. Horváth pártja jelenleg inkább lármás, mint veszedelmes, de félünk, hogy Kerkapoly második alispán fog közelíteni hozzájok. Ennek véleményét még nem tudom, mert eddig határozottan még ki nem jelenté magát. Közvető, egyesítő szerepet játszik, mi igen hamar a szárnyas egér sorsára juttathatja az embert. Számolása könnyen hibázhat; ő pedig a protestánsok feje s így nem csekély fontosságú. Azonban az idő és ügyünk igazsága sokon segíthet.
Pestnek határozata helyes az ifjakra nézve, nálunk is szóba fog kerülni a jövő gyűlésen; de nem választmányt, hanem felírást akarnak küldeni uraink a per felvétele és az ügyészek meghiteztetése iránt is.
Enzsel, reménylem, állhatatos lesz.
Wesselényi ígérte, hogy ezen hónapban meglátogat, neki tehát csak egynéhány sort írok, közölje kegyed vele e levelet, mert elveink itteni sorsát nékie is mindenesetre tudni kell.
Tolnay Károly, a jegyzőnk, viszi a levelet, ki az országgyűlésen is sok időt töltött, ő ifjainknak legjelesebbike, általában az ifjúság jól van lelkesedve.
Furcsa látni s hallani a kormánynak s kormány embereinek nevetséges félelmét; még a kisebbek is rémképeket alkotnak magoknak s azzal ijesztgetik magokat is, egymást is; ők makacsúl hátat fordítanak a felkelő napnak s 23önárnyékukat iszonyú rémnek nézik; pedig ha ismernék a hazát, ismernék az embert és embereket, szintúgy tudnák, mint mit tudjuk, hogy alig van ország Európában, hol kevesebbet lehessen revolucziótól tartani, mint jelenleg nálunk; csak majd ők féltökben olyan balgatag lépéseket ne tegyenek, melyek (nem zendülést) de zavart okozhatnak. De ők félnek s a bokrokban mozgó nyúlat is rablónak vélik, pedig: „est genus unum stultitiae nihilum metuenda timere”.
Tolnay több leveleket visz tőlem, melyek rész szerint Pestre szólanak, rész szerint tovább küldendők, kérem kegyedet, utasítsa őtet, ha szükséges leend.
Baloghról itt erős volt a hír, hogy Barsnak első alispánja; kételkedem rajta, de ha való is, fontos okának kell lenni, mely miatt e hivatalt elvállalta, mert benne csalódni lehetetlen.
Írjon édes barátom és szeresse hív barátját.
D. F.
A mit Kerkapolyról írtam, Wesselényin kivűl senkivel sem szeretném tudatni.
Kivűl: Tekintetes Kossuth Lajos úrnak, Pesten a József-téren, az óránál, gróf Szapáryné házában.
