NEDECZKY IDÁNAK. KEHIDÁN, január 11-én 1853.
NEDECZKY IDÁNAK.
KEHIDÁN, január 11-én 1853.
[72]
KEHIDÁN, január 11-én 1853.
[72]
Kedve leányom! Szíves leveledet s az új évi ajándékúl küldött czoczát* köszönöm. Te ugyan szerénységből 217csak egy czoczát említesz, de én abban még kilenczet találtam apróbbakat, talán ezeket az úton malaczozta amaz. Ha egészségem folyvást oly rossz nem volna, egymásután süttettem volna meg ezeket a malaczokat pecsenyének, de így majd csak felfüstöltetem azokat számodra kaszáslének. Azonban tréfán kivűl, szívemből örűltem nyájas kedves levelednek. Mondd meg a kis gonosz Loxia jurhulának:* hogy én őtet most is úgy szeretem, mint előbb.
Azaz malaczpecsenyét.
Így hívta Deák gyakran térfából N. Idát.
Szíves kívánataidat én is viszonzom. Adjon Isten Néked is egészséget, szorgalmat s béketűrést; oltalmazzon meg a jó igyekezet hidegségétől, tanulásodban az útnak fagyos göröngyeitől, otthoni viszonyaidban anyád s nagyanyád dörgésétől s az ezt követő csattanástól, a harag tüzétől, a könnyelműség szelétől s az éjjeli árvizektől. Ha még annyit javúlsz, mennyit két év alatt nőttél, úgy szükség idején még angyalnak is be fogsz illeni, de most még kis ördög vagy, kit azonban én minden kis és nagy ördögök között legjobban szeretek.
Isten veled! a kisasszonynak mondj nevemben szíves tiszteletet. A gyermekeket csókold meg helyettem. Nagyanyádnak most írtam, s néki írt levelemben Ferit s Katát is szívesen üdvözöltetni kértem. Szeress és írj. Szerető papád
DEÁK.
218Jegyzet. Nedeczky Ida, Szabadhegyi Sándorné, kinek Deák több levelet írt, Deák testvérének, Kis Józsefnének unokája, ki iránt Deák valóságos atyai szeretettel viseltetett.
