PULSZKY FERENCZNEK. PESTEN, márczius 16-án 1859.
260PULSZKY FERENCZNEK.
PESTEN, márczius 16-án 1859.
[97]
PESTEN, márczius 16-án 1859.
[97]
Kedves Barátom! Szíves, kedélyes verseidet örömmel olvastam. Pegazusod derék angol telivér; szárnya ugyan nincsen, de lépése jó, ügetése nem rázós, s azt hiszem, ha megszorítod, száguldani is derekasan tud. Én, mint egykor, úgy most is csak gyalog járok; megbocsátasz, hogy verseidre szívélyesen, de prózában felelek.
Nem tudom a költészet-e vagy komoly tanulmányaid, különösen a szanszkrit nyelvészet, megfosztottak minden divinatiói tehetségedtől; azt legalább sehogy sem találtad el, hogy én veled s reád soha sem gondoltam. A Nostradamus nevet vagy jogtalanúl bitorlottad, vagy most nem vagy már arra méltó, ha csak így tudsz divinálni.
Toldyval magam szólottam, ő azt mondotta nekem, hogy nyelvészeti értekezésdet csak február 9-én kapta meg. Szabály szerint ki kellett azt adni három nyelvészeti tudósnak véleményezés végett, és pedig mindeniknek külön. Ezek véleményét akarta bevárni, hogy neked egyúttal az eredményt is megírhassa. Már két nyelvészeti tag átnézte értekezésedet s ezek kedvező véleményt adtak, most a harmadiknál van, így tehát értekezésedet mindenesetre fel fogja venni az Akadémia. – Toldy maga is ír neked, mint nekem ígérte, még ma. Ennyit megbízásodra. 261Most még pár neheztelő szót, nem azért, mi leveledben van, hanem azért, mi abból kimaradott. Ez pedig kedves nődnek s gyermekeidnek mintléte. – Azt gondolod, hogy annyi szíves emléket, örömek és aggodalmak emlékét, s a régi szíves barátságot tíz év annyira elhomályosította közöttünk, hogy egészséged és tieidnek egészsége, sorsod s állapotod részletei előttem már érdektelenek s én beérem azzal, ha Toldyról és Hunfalvyról, kiket minden nap láthatok, s a szanszkrit nyelvről, melyet nem értek s India bölcseiről, kiket nem ismerek, írsz nekem? Hiszem, ha prózában írtál volna, ezek bizonyosan ki nem maradnak leveledből, de Pegazusod még csak kordán jár, körben fut s minden kitérés nehezére esnék; azonban jó lett volna verseidet cum notis küldened, nem magyarázatúl, hanem kiegészítésképen.
Én tehát mind prozaicus nem követem példádat s írok magamról is, másokról is.
Én, barátom, vénűlök. A vénűlésnek valóságos és képzelt betegeskedései környeznek. Jószágomat eladtam vitalitium mellett gróf Széchenyi Istvánnénak, szerény jövedelmemből egyszerűen élek, hét hónapig Pesten, a nyarat és ősznek első felét Zalában s néha egyik, néha másik fürdőben töltöm – nőtlenűl.
Klauzál, mint tudod, nős; egy fia, egy leánya, Kis-Tétényben derék szőlője és kertje van, nagy borász, kertész, egészen ennek él és családjának, kis gyermekét gyakran maga szoptatja (természetesen, nem a maga tejével). Egészsége 262nem rosszabb, mint volt, sőt jobb mint 1848-ban, azonban most is sokat szenved vértolulásban.
Eötvös gyermekeit neveli, ír és az Akadémiánál elnököl. Pesten lakik, sokat panaszkodik májbajairól, gyermekei derékek, (4 gyermeke van).
Trefort is itt telelt Pesten, keveset ír, de sokat panaszkodik gazdasági bajok miatt.
Gróf Széchenyi Istvánnak egészsége helyreállott, de ő még az intézetet nem hagyta el.
Kemény fülig elmerűlt a hírlap-szerkesztésben és regényírásban; szórakozott mint volt, és kedélyes, mint volt.
Csengery gyenge egészsége mellett is igen munkás. A BUDAPESTI SZEMLE, melyet ő szerkeszt, sok méltánylással fogadtatik.
Pár hét előtt temettük el szegény Irinyi Józsit; a férfiúkor virágában halt el rövid betegség után, hihetőleg orvosának ügyetlensége miatt. Általában rendkívűl sajnáltuk halálát, jó ember volt s most különösen komoly tanulmányokra adván magát, jeles és hasznos írót vártunk belőle.
Lukács Móricz is egy időre felhagyott szokott kóborlásaival s legalább a telet itt töltötte. Egészsége nem erős ugyan, de jobb, mint volt.
Ezek régi barátaink közűl, kik legalább az évnek egy részét itt töltik; a távoliakról magunk is keveset tudunk.
Isten veled, kedves Ferim, kedves nődnek mondj igen szíves tiszteletet nevemben, gyermekeidet csókold helyettem. Ölellek! hű barátod
DEÁK FERENCZ.
263Jegyzet. Pulszky nyelvészeti értekezése érdekében Toldy Ferenczet és Hunfalvy Pált kereste föl először, de ezek semmi választ sem adtak levelére s ekkor, mint Pulszky írja: „olyan ex ponto distychonos epistolában” fordúlt Deákhoz „azon meggyőződésében, hogy hexameterekben és pentameterekben még a policzia sem talál semmi gyanúst”. E versre tesz czélzást Deák, levelének elején. S mint a levélben írja, Toldyt azonnal fölkereste, a következő rövid levéllel: Tisztelt barátom! Tegnap vettem Pulszky levelét, melyben ő nékem azt írja, hogy küldött Önnek egy nyelvészeti értekezést, már régen, s mind eddig semmi választ Öntől nem kapott. Legyen tehát Ön szíves engem részletesen tudósítani, ha Ön megkapta-e azon értekezést? ha megkapta, hol van az jelenleg? mi történt, s mi fog történni azzal? mindezekről én Önnek értesítése szerint azonnal tudósítani fogom Pulszky urat. – Isten áldja, igaz barátja
DEÁK FERENCZ.
