SCHMERLINGNEK. KEHIDA, 25-t. April 1850.
SCHMERLINGNEK.
KEHIDA, 25-t. April 1850.
[69]
KEHIDA, 25-t. April 1850.
[69]
An Se. Exz. Herrn Ritter Anton von Schmerling, k. k. österreichischer Justizminister etc. in Wien.
Ew. Exzellenz!
Die gütige Aufforderung, welche Ew. Exzellenz an mich zu richten die Gewogenheit hatten, noch mehr aber die ehrenvolle Art, in der diese Aufforderung gestellt ist, verpflichten 212mich meinen Dank an Ew. Exzellenz unversäumt auszusprechen.
So sehr aber diese ehrenvolle Anfforderung für mich schmeichelhaft sein dürfte, bin ich dennoch gezwungen, den Antrag achtungsvoll, aber bestimmt abzulehnen. Nach den traurigen Ereignissen jüngstvergangener Zeiten, unter Verhältnissen, wie sie jetzt noch bestehen, ist es mir unmöglich, bei den öffentlichen Angelegenheiten thätig mitwirken zu wollen.
Ich bin überzeugt, von Ew. Exzellenz ja nicht missdeutet zu werden; nichtige Vorwände wollte ich nicht gebrauchen und glaube durch fremüthige Offenheit Ihrem anerkannten Charakter die grösste Achtung zu erweisen.
Genehmigen Ew. Exzellenz die Versicherung der ausgezeichneten Hochachtung, mit der ich die Ehre habe zu sein Ew. Exzellenz unterthänigster Diener
FRANZ DEÁK.
Jegyzet. 1850. ápril havában Schmerling osztrák igazságügyminiszter megkérte Deák Ferenczet, hogy a magyar magánjog körébe tartozó több kérdés iránt Bécsben folytatandó tárgyalásokban vegyen részt.
Deák Ferencz e fölhívásra írta e levelet, mely magyar fordításban itt következik: Nagyméltóságú Lovag Schmerling Antal, cs. kir. igazságügyminiszter Úrnak, stb. Bécsben. Nagyméltóságú Uram! A szíves felszólítás, a melyet Nagyméltóságod hozzám intézni kegyeskedett s még inkább e felszólítás megtisztelő módja köteleznek engem, hogy ezért Nagyméltóságodnak haladéktalanúl köszönetet mondjak. Bármennyire hízelgő is azonban reám e megtisztelő felszólítás, kénytelen vagyok teljes tisztelettel bár, de egész határozottan kijelenteni, hogy ez ajánlatot el nem fogadhatom. A közelmúlt idők 213gyászos eseményei után oly állapotok között, melyek még jelenleg is uralkodnak, lehetetlenség, hogy én nyilvános ügyekben közreműködhessek. Meg vagyok győződve, hogy Nagyméltóságod nem fog félreérteni. Kicsinyes ürügyet használni nem vala szándékom s úgy hiszem, ez őszinte nyíltsággal Önnek ismert jelleme iránt a legnagyobb tiszteletet tanúsítom. Fogadja Nagyméltóságod kiváló tiszteletem nyilvánítását, melylyel vagyok alázatos szolgája
D. F.
