TARÁNYI JÓZSEFNEK. PESTEN, szeptember 22-én 1848.
TARÁNYI JÓZSEFNEK.
PESTEN, szeptember 22-én 1848.
[67]
PESTEN, szeptember 22-én 1848.
[67]
Kedves sógor! Tegnap este érkeztem Bécsből; tagja valék azon küldöttségnek, melyet a magyar országgyűlés az ausztriai országgyűléshez küldött, s melyet a bécsiek el nem fogadtak. E tárgyról nem írok, mert a hírlapokból fogod olvasni, mit róla tudni érdemes.
207Több leveledre nem válaszoltam, és most már elmondhatom okát. Hónapok óta kínos aggodalomban élek itt, mert hónapok óta láttam, miként dolgozik titkon és nyilván egyik rész az alkotmányos szabadság és nemzetiség megdöntésén, s miként segítik ezeket törekvéseikben akaratlanúl azok, kik forradalmi térre lépni, forradalmi lépéseket előkészítgetni óhajtanak idétlen könnyelműséggel, s kik talán csak most sejtik, hogy számításaik a nemzet erejére s a nép rokonszenvére alaptalanok voltak.
Így álltam én e kettős erőnek vészes működései között; fokról-fokra közelíteni láttam a veszélyt. Szóltam, figyelmeztettem, de sikertelenűl, míg végre bekövetkezett, mitől minden pillanatban rettegtem.
Ilyen lelki állapotban nem mertem, nem akartam neked írni. Kebledbe öntsem e azon keserű aggodalmakat, miket én tápláltam? Nehezítettem volna minden órádat; megtörtem volna közléseimmel, aggodalmaimmal erődet, melyre neked is oly igen szükséged volt; s mindezt haszon nélkűl magadra és a közügyre, mert az eseményeket, miket mások idéztek, vagy segítettek elő, mi megállítani, vagy bár mi részben változtatni nem valánk képesek. Sokkal inkább éreztem, mennyire kínos, fájdalmas azon állapot, melyben az ember naponkint, óránkint közelíteni látja a veszélyt, mely a haza függetlenségét elsodorja, mint hogy ne tartózkodtam volna mindazt, mit láttam s tapasztaltam, s mi nálam ez aggodalmat majdnem bizonyosságra emelte, veletek 208is közölni, s kebletekben az aggódó sejtelmeket annyira kínos bizonyossággá emelni.
Akartam írni szárazon, és mellőzve állapotunk fejtegetését, de az meg lehetetlen volt. S így inkább szemrehányásoknak tevém ki magamat, semhogy azon parányi lelki nyugalmat, melyet talán tápláltatok, elraboljam tőletek.
Azt írod, lépjek vissza ismét a miniszteriumba, s a haza szent nevére kérsz, hogy ezt cselekedjem.
Vagy nem ismered még most sem a dolgok állását, vagy nem gondolkoztál komolyan.
Én a miniszteriumból kiléptem, midőn az felbomlott, mert az udvarnak (a miniszterium megkérdése nélkűl s ismételt előterjesztése ellen) követett politikája mellett, ha csak részese nem akart lenni azon politikának, fenn nem állhatott.
Az udvar ezen honunk elleni gonosz politikája nem változott, sőt még gonosazbb lett, midőn Batthyányt a nádor miniszterelnöknek felterjeszté. Batthyány feltételűl kötötte ki, hogy Jellasicsot ő felsége visszaparancsolja.
Batthyány miniszterelnöknek kineveztetett, de a feltétel el nem fogadtatott, s Jellasics az udvar akaratjából, háborút folytat ellenünk.
Most már miként lehessek én azon hatalomnak minisztere s eszköze, mely hazám ellen háborút folytat, s mely a békesség feltétele gyanánt nemzeti önállásunk s alkotmányos szabadságunk leglényegesebb részének feláldozását követeli?
209Monarchiában a miniszter mindig a király minisztere s mint ilyen, felelős az országnak, de midőn a király nevében háború folytattatik a nemzet ellen, hogyan legyek én minisztere a királynak?
Azt mondhatnád, legyek minisztere az országnak. De monarchiában az országnak külön, a fejedelemtől elvált s azzal ellentétben álló miniszteriuma képzelhetetlen.
Lehet provizórius kormánya, diktátora revoluczió alkalmával, de ily provizórius országos kormány nálunk nincs, nem is igen lehet, mert ennek első feltétele volna: kijelentett fellépés a király ellen, ez pedig nálunk balgatag, sikertelen lépés volna.
Batthyány más állásban van; ő kénytelen volt elfogadni állását, mert csak ő volt, kit ott fenn is mint elnököt megerősítettek, itt lent is elfogadtak; nélkűle tüstént anarchia lett volna.
Kivűle a többi miniszterek egyénisége nem nagy fontosságú jelenleg, sőt minél később töltetnek be a többi tárczák, minél tovább áll maga, nem korlátolva minisztertanácsa által, annál több erélyt fejthet ki, a közigazgatás rendes dolgait pedig a státustitkárok vihetik.
Még ha én lettem volna hadügyminiszter, nehezebb volna lelépésem, mert most a hadügyminiszter fölötte szükséges, de az én tárczám rendes folyamát más is elviheti, s én magamat az udvarnak jelen politikájával egy óráig sem identifikálhatom.
Sorsunk itt fölötte bizonytalan. Semmit, de semmit 210előre gyanítani nem lehet; csak annyi bizonyos, hogy veszély környezi hazánkat is, magunkat is. De hiszen ez közös bajunk az egész honban.
Jellasics közelget seregével; a tótoknál, oláhoknál lázító izgatások nevelik a közbajt, s ezen ország általános bomlásnak indúl.
Ez az, mit hónapok óta jövendöltem, de pesszimistának tartottak s azt mondották, fölötte feketén látok. Szavaim itt is elhangzottak némelyek örömmámorában, mások, különösen egy, forradalmi számítgatásai közben nem akart hallgatni reám s most együtt iszszuk meg a levét e menthetetlen bajnak.
Egészségem most nem rosszabb. Hát szegény Klári mint van? Ő rajta aggódom leginkább. Emmáékról sem tudok semmit, pedig ők is az ellenség útjában voltak.
Isten veled, kedves sógor! Csókollak téged is, Klárit is ezerszer. Barátinkat szívesen üdvözlöm. Hű barátod
DEÁK.
