14. Zalaegerszeg, 1825. május 4. után Deák a vádat képviseli a rablással vádolt Hajgató Péter kapolcsi nemes és Máté Mihály kerta…
14.
Zalaegerszeg, 1825. május 4. után
Deák a vádat képviseli a rablással vádolt Hajgató Péter kapolcsi nemes és Máté Mihály kertai (Veszprém megyei) adózó büntetőperében.
Zalaegerszeg, 1825. május 4. után
Deák a vádat képviseli a rablással vádolt Hajgató Péter kapolcsi nemes és Máté Mihály kertai (Veszprém megyei) adózó büntetőperében.
Saáry László főszolgabíró Diszelben, 1825. április 17-én kelt jelentésében tudatta a megye törvényszékével, hogy elfogatta és az egerszegi fogházba kísértette Hajgató Pétert és Máté Mihályt, akik április 8-án kirabolták Fejes Jakab kapolcsi molnárt. A rablók ellen 1825. május 2-án indította meg a büntetőpert Hertelendy György tiszteletbeli alügyész. A vád képviseletét Deák a május 4-i közbenszóló ítélet után vette át.
A fölpörös tiszti ügyész részéről. Az ezen pörben lévő szabad vallás és a C alatt idemellékelt tiszti vizsgálat szerint több rendbéli vétkek terhelik a vádlott rabszemélyeket. Máté Mihály szabad vallásában elisméri, hogy ő Kapolcson két ludat ellopott, hogy ezen vétke után Kapolcsról elszökött, egy szökevény katonával találkozván azzal szerte csavargott, sőt attól fegyvereket is kapott. Továbbá a C alatti tiszti vizsgálat mind ez ellen, mind nemes Hajgató Péter és társai ellen megbizonyítja, hogy azok 50Veszterka György első tanút a vacsorának adására erővel kényszerítették, és hogy Fejes Jakab kapolcsi molnár házára erővel reáütvén, azt ki akarták rabolni. Igaz ugyan, hogy szándékjokat nem teljesítették, de nem az akarat megváltoztatásának kell ezt tulajdonítani, hanem a molnárnak bátor ellentállása füstbe űzte törekedésöket; nem mentheti tehát a rabszemélyeket az, hogy a molnárt ki nem rabolták, mert elkövették volna gonosz cselekedetöket, ha erejök céljoknak elérésére elég lett volna, és a molnárnak fenyegetéseitől meg nem rettentek volna.
Így módosítják ezen cselekedetet a rabszemélyek, hogy ők kenyérért kívántak könyörögni, de a készület, mellyel a molnár házához mentek, megcáfolja ezen módosítást, mert a könyörögni akarók nem szoktak felfegyverkezni és a könyörgés közben lövöldözni; aki pedig fegyveres kézzel könyörög s a kérést megtagadót fenyegetéssel kényszeríti annak teljesítésére, annyi mintha azt kirabolná.
Mivel tehát a vádbéli cselekedetben Máté Mihály volt a legjobban erőszakoskodó, ő lövöldözött a molnár udvarán, azonkívül is Kapolcsról mindeddig büntetlenül maradott tolvajságért szökött el, végre a katonaszökevénnyel folytatott hosszasabb csavargása is fenyítést érdemel, azt legpéldásabban. Nemes Hajgató Pétert is, minthogy az is részt vett a rabló szándékban és próbatételben, Veszterka Györgyöt pedig az kényszerítette a vacsoraadásra, szinte keményen megbüntettetni és az erőszakosan kicsikart élelembéli szereknek és tömlöci tartásnak megfizetésében egyiket a másikért megmarasztatni kéri a fölpörös tiszti ügyész, s minthogy a többi bűntársak ellen annak helyén a szükséges intézetek megtétettek, ítélet alá bocsátja.
S.k.eredeti. ZML. Büntetőperek 1825. Fasc. 29. No. 45. (perjegyzőkönyv)
Zala megye büntetőtörvényszéke 1825. szeptember 5-i ítéletében Hajgató Pétert és Máté Mihályt 1-1 évi, nyűgvasban, közmunkával és heti két napi böjttel letöltendő tömlöcre, valamint a fogvatartás költségeinek megtérítésére ítélte. Máté Mihály ezenfelül negyedévente 30 pálcaütést kapott, míg Hajgató Péternek hetente egy órát katonai kurtavasban kellett eltöltenie.
