44. Kehida, 1826. november 16. Deák ügyészi véleménye a verekedéssel és káromkodással gyanúsított Pálfy Anna gulácsi nemesasszony…
9444.
Kehida, 1826. november 16.
Deák ügyészi véleménye a verekedéssel és káromkodással gyanúsított Pálfy Anna gulácsi nemesasszony, Körmendy István felesége ügyében.
Kehida, 1826. november 16.
Deák ügyészi véleménye a verekedéssel és káromkodással gyanúsított Pálfy Anna gulácsi nemesasszony, Körmendy István felesége ügyében.
Zala megye 1825. július 4-i közgyűlésén több feljelentő is káromkodással és verekedéssel vádolta meg a gulácsi Pálfy Annát, Körmendy István esküdt feleségét. Az esetek kivizsgálásával Barcza János alszolgabírót bízták meg.159 Az alszolgabírónak az 1825. október 4-i közgyűlésre beterjesztett jelentése nyomán Csesznák József főügyésznek adták át az ügyet véleményezésre.160
ZML. kgy. jkv. 1825:2140-2142.
Uo. 1825:2715.
A tekintetes nemes vármegyének A betű alatt idezárt kegyes végzése következésében azon vádok eránt, melyek gulácsi nemes Pálfy Anna, Körmendy István esküdt úr felesége ellen a nemes vármegyére béadott három rendbéli kérelemlevelekben foglaltatnak, az itt következő alázatos vélekedést adja az alolírt tiszti ügyész.
Az első kérelemlevélnek béadója Rédey Zsuzsánna, nemes Németh Márton özvegye arról panaszolkodik B alatti kérelemlevelében, hogy említett nemes Pálfy Anna még 1824. esztendei június hónapban Pálfy Ignác esküdt úr fiának temetésekor ezen panaszolkodót az utcán megtámodván, annak szentjét, teremtését káromolta, másnap reggel pedig a panaszolkodót maga háza előtt újra mocskolódó szitkokkal illetvén, több ideig fiaival lesette, hogy megverethesse. A C alatti kérelemlevélben, melyet nemes Péterfy István adott bé a nemes vármegyére, azzal vádoltatik nemes Pálfy Anna, hogy a mondott temetéskor ezen panaszolkodót is öszvekáromolta, utóbb a maga szőlejénél férjestül megtámodván, istenét, szentjét, koldus teremtését szidalmazta, s megveréssel fenyegette, valamint másokat is, különösen 1824. esztendei augusztusban Tóth Ferencnét, János fiának segítségével az utcán öszvetagolta, még előbb nemes Szántó Istvánt, máskor Jakab zsidó feleségét, máskor ismét árva nemes Gyenese Jánost, úgyszinte egy német borkereskedőt a postaúton fertelmes káromkodások között kegyetlenül öszvevert, sőt 1825. esztendei április hónapban a szőlőhegyen egy, az úton énekelve ballagó koldust az éneklésért előbb mocskolódásokkal, utóbb erővel ugyan János fia társaságában megtámadván, úgy megtagolta, hogy azon levert nyomorult sok ideig a földről fel sem kelhetett, továbbá a panaszolkodónak szolgáját ugyan 1825. esztendei május 4én fiaival megverte, és annak fejét két helyen be is törte, melyről orvosi vizsgálat is vagyon a kérelemlevél mellett, végre a panaszolkodónak feleségét puskás kézzel megtámodta, de ez a segítségre érkezők által kezeiből kiragadtatott. Ezeken kívül még a D alatt némely gulácsi helységbéli elöljárók az ezen asszonynak botránkoztató kiszökései által megzavart csendesség és közbátorság helyreállításáért könyörögnek, mert a kérelemlevélnek 95kitétele szerint nemes Pálfy Anna nemcsak a helység tilosait és egyéb rendeléseit meg nem tartja, hanem az utcákon bottal, vagy éppen doronggal járkálva, gyakran az általmenő ártatlanokkal öszveveszvén, azokkal verekedik, fiaival puskát hordoztat, és azokat a véle ellenkezők agyonlövésére ösztönzi, végre a helység elöljáróit, sőt a nemes vármegye tisztviselőit is, azok istenét, szentjét, teremtését és üdvösségét káromolva mocskolja.
Az itt előszámlált vádok következésében megrendelt, s E és F betűk alatt idemellékelt két rendbéli tiszti vizsgálat által a felhozott vádok némely pontjai nincsenek ugyan tökéletesen megbizonyítva, mert különösen arról, hogy a vádoltatott özvegy Németh Mártonnét fiaival lesette volna, valamint szinte Péterfy István feleségének a panaszlott által puskás kézzel lett megtámadtatásáról is általában hallgat minden tanú, Jakab zsidó feleségének megveréséről csak az F alatti tizenkilencedik, árva nemes Gyenese Jánosnak megveréséről egyedül az F alatti hetedik tanú tesz említést, a borkereskedőn elkövetett verekedésről az E alatti első és negyedik tanúkon kívül egy sem szól semmit, pedig ezek is csak hallomásra és közhírre utalnak vallásaikban, továbbá azt, hogy nemes Pálfy Anna fiait mások agyonlövésére ösztönözte, vagy a gyermekek azzal fenyegetőztek volna, az F alatti tizenkilencedik tanún kívül senki nem hallotta, a tekintetes nemes vármegye tisztviselőinek a panaszlott által lett szidalmaztatását pedig egyedül az E alatti első tanú bizonyítja, de mindezen pontokon kívül még elég hosszú marad a megbizonyított vádoknak sora, melyet a tanúk a kérelemlevelekben sem említett újabb pontokkal is toldanak. Hogy özvegy nemes Németh Mártonnénak szentjét, teremtését káromolta nemes Pálfy Anna, azt az F alatti tizenegyedik és tizenharmadik tanúk magok hallották, hogy ugyanakkor nemes Péterfy, vagy amint a tanúk nevezik Péter Istvánt hasonlóul szidalmazta, az F alatti tizenegyedik, tizenharmadik és tizenötödik tanúk vallásaiból világos, a szőlőnél elkövetett káromkodásait pedig az F alatti tizenkettődik, tizenhatodik, tizenhetedik és huszonharmadik jelen volt tanúk bizonyítják, kik azonban arról, hogy a panaszlott férje is részese lett volna felesége kiszökésének, szóval sem emlékeznek, Tóth Ferencné megverését az E alatti első tanú maga látta, az ötödik és hatodik pedig közhírből tudják, úgyszinte nemes Szántó Istvánnak orozva lett megsebesítését az F alatti tizenkilencedik szemmel látott tanún kívül, maga a megsebesített is bizonyítja, a kolduson elkövetett kegyetlenkedésnek az E alatti első, F alatti első, tizenkettődik és tizenhatodik bizonyságok szemmel látott hiteles tanúi, nemes Péterfy István szolgájának a panaszlott által lett megsebesítését az F alatti 22. tanú bizonyosan tudja, a huszonegyedik tanú megnézte azon helyet, ahol ezen megsebesítés történt, és tapasztalta, hogy a szolga a panaszlottnak ott semmi kárt nem tett, az E alatti második és harmadik tanúk a szolga fején ütött sebet is látták, a negyedik és hatodik tanú pedig az egész esetet közhírből tudják, végre a megsebesítés valóságát a kérelemlevélhez zárt orvosi vizsgálat is bizonyítja. Továbbá, hogy a tilosokat és helység rendeléseit nemes Pálfy Anna meg nem tartja, az E alatti 1., 6. és 7., úgyszinte F alatti első, negyedik, ötödik, hatodik, tizenkettődik és tizenkilencedik tanúk is mondják, hogy pedig az utcára botosan jár és fenyegetődzik, az F alatti első, 96negyedik, ötödik, tizenkettődik, tizennyolcadik és huszonegyedik tanúk önnön tudományokból vallják.
Ami végre a panaszlottnak fertelmes káromkodásait illeti, a felhozott két tiszti vizsgálatban lévő harminckét tanú között csak alig vagyon egy-kettő, aki vagy egyes eseteket nem említ, melyeknél nemes Pálfy Annának az Isten, szentek, teremtés és üdvösség ellen szórt borzasztó szitkait maga hallotta, vagy legalább általános és többszöri tapasztalásból nem bizonyítaná ellene ezen vádnak valóságát. A mondottakon kívül az E alatti hatodik tanú azt vallja, hogy ő maga hallotta, midőn nemes Pálfy Anna ezelőtt tizenhárom esztendővel édesatyjának, nemes Pálfy Lászlónak és édesanyjának szentjét, teremtését, sőt Krisztusát, Máriáját káromolta, az F alatti huszonnegyedik tanú, Vizeli Juliánna, Baka Ferenc özvegye a panaszlott által ezelőtt két esztendővel lett megverettetéséről panaszolkodik, és ezt az E alatti hetedik tanú is látta. Végre az E alatti első és F alatti harmadik tanúk is jelen voltak, midőn a panaszlott két esztendő előtt Sipos Józsefnét megverte, és koldus teremtését szidta.
Mindezen bizonyítások ellenére nemes Pálfy Anna tizenhárom darab próbairománnyal igyekszik magát a vádok alól menteni, az 1.ben és 2.ban három zsidó tanú és egy 18 esztendős leány azt bizonyítják, hogy midőn Pálfy Anna özvegy Németh Mártonnéval öszveveszett, annak sem szentjét, sem teremtését nem káromlotta, legalább ezen tanúk azt nem hallották, noha jelen voltak, ezeken kívül pedig még két tanú (kik közül az egyik a panaszlottnak kocsisa) azt állítják, hogy a panaszlott asszonyt mindenkor jó magaviseletűnek ismerték, de ezen tanúknak amúgy sem nagy figyelmet érdemlő vallása a tiszti vizsgálatbéli bizonyításokat fel nem forgathatja, mert ott a tanúk bizonyos tudományból és egyes eseteket előszámlálva beszélnek, ezek vallásainak pedig jobbára csak nem hallás, nem emlékezés alapjok. A 3. vizsgálatban egy tanú nemes Péterfy István szolgáján a panaszlott által ejtett sebesítésnek azt az okát adja, hogy a szolga Pálfy Anna ellen kapát emelt, s főbeütéssel fenyegette, de ez csak egyes bizonyítás, melyet a második tanúnak azon vallása sem erősíthet meg, hogy ő Péterfy Istvánnét látta ezen verekedés után egy vasvillával a hegyről hazatérni, mert az első tanú kapát, nem vasvillát említ, s azt is a szolgának, nem asszonyának kezében, a második pedig önnön vallása szerint a veszekedésen jelen sem volt. Śgyszinte a harmadiknak állítása, hogy ő is egy ízben hallotta nemes Pálfy Annát nemes Péterfy István felesége által mocskoltatni anélkül, hogy az a mocskolódásokra valamit válaszolt volna, a vádok valóságával nem ellenkezik, mert az a panaszlottnak egyébkori kiszökéseit ki nem zárja. A 4., 5., 6. és 7. számok alatt több tanúk által azt igyekszik megmutatni a panaszlott, hogy a tilosoknak és réteknek etetésében161 ő ártatlan, de hiszen ez úgyis legkisebb panasz ellene, mely egyébaránt sem közfigyelem alá, hanem a megkárosított közbirtokosok törvényes megbosszulása alá tartoznék. A 8. és 9. szám alatti vizsgálatokkal oly tetteket tagad és menteget a panaszlott, melyekről nem is vádoltatott, mert hogy 1825. 97esztendei december 11én a mészárszékbe mentekor káromkodott volna, sem a vádlók kérelemleveleiben, sem a tiszti vizsgálatokban nyomdoka nincs, arról pedig, hogy a diófáknál lévő réten is szidalmazta egykor Péterfy Istvánt, csak az F alatti tizenhatodik tanú szól valamit, de maga a panaszolkodó azt nem említi. A 10. számú bizonyítás szerint némely tanúk, különösen az E alatti negyedik és F alatti tizenkettődik, tizenhatodik, huszonharmadik a nemes vármegyei fogházban is voltak már, azonban ezen tanúkat, azért, hogy más kiszökéseik miatt már büntetve is voltak, hitelesség nélkül valóknak mondani nem lehet, mert amellett az igazat ezen esetben megmondhatták, az E alatti első tanú ellen pedig az, hogy férje ellen tiszti vizsgálat vagyon rendelve, éppen helytelen kifogás, mert férjének hibája miatt az asszonynak bizonyítását hamisnak állítani képtelenség, de habár tekintetbe nem vétetnének is ezen tanúk, a többinek vallása már elegendő próba volna a vádok pontjaira. A 11. szám alá zárt azon bizonyságlevél, hogy nemes Péterfy István szőlőéréskor is kopókkal vadászott a hegyben, figyelemre sem méltó, mert ez a panaszlott ellen béadott vádokkal semmi öszvefüggésben nincsen, úgyszinte az iskolamesternek 12. szám alatt lévő azon elismerése is, hogy nemes Pálfy Anna mindenkor állított munkást a mester dolgára, az előszámlált kiszökések bizonyításainak keveset árthat. Továbbá a 13. szám alatt két tanú azt beszéli, hogy az F alatti tizenhatodik tanú őelőttök tagadta azon vallását, mely a tiszti vizsgálatban van, hogy tudniillik ő a szőlőhegynél nemes Pálfy Annától az istent káromolni hallotta volna, állítván, hogy ő ezt nem is vallotta, de ezen állítás a tiszti vizsgálat hitelességével, melyet kétségbe hozni sem lehet, egyenesen ellenkezik, az azonban megtörténhetett, hogy a mondott tanú vallását hibásan tette, mely hibát a meghitelesítéskor rosszul ejtett szavainak visszahúzásával megjavíthat, de ha ez megtörténik is, azáltal a panaszlottnak ügye semmit nem könnyebbül. Végre többekben ezen vizsgálatok közül azt mondják a panaszlottnak tanúi, hogy a gulácsiak azért haragusznak nemes Pálfy Annára, mert maga rétjeit, vetéseit őrzi, s azokon sokakat már megzálogolt, vagy marháikat béhajtotta, mely vallások mellett a gulácsiak, mint bosszúállásból bizonyítók ellen akar úgy látszik kifogást tenni a panaszlott. Igaz ugyan, hogy a tiszti vizsgálatokban megnevezett tanúk nagyobb része gulácsi lakos, de éppen ezek tehetnek a köztök lakó panaszlottnak élete folytáról leghitelesebb tanúságot, mert egyedül ezek gyakori kiszökéseinek szemmel látó tanúi, ezek látják elkövetni szokott verekedéseit, ezek hallják borzasztó szitkait, melyeket az idegenek csak némelykor odavetődve tapasztalhatnak. Ha azonban igaz volna is, hogy valamelyiket mellékes tekintet vagy bosszúállás vezérlette vallásánál, azt valamennyiről feltenni is képtelenség, mert elhinni nem lehet, hogy a maga tulajdonát védelmezőt, de másoknak nem ártót ily számosan és oly igen hallják, hogy ellene hitet szegve hamisan esküdni merjenek. Azonkívül megegyez ezen gulácsiak vallása a külsőknek, különösen a E alatti hatodik, az F alatti nyolcadik, kilencedik, tizenegyedik, tizenharmadik, tizenötödik és tizenhetedik tanúknak bizonyításával is, ezek ellen pedig kifogás nem tétethetik.
a tilosoknak és réteknek etetésén - értsd: a legeltetés elôl idôszakosan eltiltott területeken való legeltetésben, az állatok itt történô etetésében
Mivel tehát a két részről felhozott bizonyítások öszvevetéséből is megvalósul az, hogy nemes Pálfy Anna nemének szelídségéről megfelejtkezve, vagyis inkább abból 98egészen kivetkőzve az utcákon vastag bottal járkált, sokakat mocskolódásaival megtámodott, másokat kegyetlenül öszvevert, némelyeket meg is sebesített, s így a közbátorságot és csendességet felzavarta, majdnem mindennapi fertelmes káromkodásaival a törvények megsértésén kívül polgártársait is botránkoztatta, gyermekeit pedig ahelyett, hogy anyai kötelessége szerint az erkölcs útján vezetve csendes és szorgalmatos polgárokká nevelte volna, ösztönzéseivel, sőt méginkább rossz példájával nyughatatlan verekedőkké és sok kiszökéseinek részeseivé tette, az alolírottnak vélekedése szerint hazai törvényeinknek, különösen az 1563. esztendei 42., 1659. esztendei 42. és 1723. esztendei 110. cikkelyeknek rendeléséhez képest említett nemes Pálfy Anna bűnpörre érdemes. Ami fiait, Jánost és Ferencet illeti, noha megbizonyodik ellenök, hogy ők is édesanyjokat sok verekedésben segítették, mivel sem káromkodásról, sem magok ösztönéből elkövetett kegyetlen verekedésről nem vádoltatnak, ifjú korok tekintetéből, nehogy a korai keményebb és szégyennel öszvekötött büntetés által bennök a becsületérzés egészen elfojtassék, pörbe ugyan idézni ezeket szükséges nem lesz, hanem vidékbeli szolgabíró úr által az elmúltakért keményen megdorgáltatni, jövendőre pedig csendes és józan magokviseletére intetni rendeltethetnek.
Végre a G alatt idezárt és a panaszlottnak leánya ellen béadott azon panasz, hogy ez a törvénybírót, nemes Szabó Antalt illetlen kifejezésekkel mocskolta levelében, minthogy az egész levél közmegbosszulásra nem méltó, semmi figyelmet nem érdemel. – Költ Kehidán november 16án 1826. esztendőben.
Deák Ferenc becsületbeli tiszti alügyész
S.k.eredeti. ZML. Büntetőperek 1827. Fasc. 6. No. 147. (a per mellékletei között).
Deák véleménye nyomán az 1827. január 8-i közgyűlés utasította Dóczy Gábor főszolgabírót, hogy feddje meg a vádlott fiait, Pálfy Anna ellen pedig elrendelték a büntetőpert.162 A pert 1827. május 14-én indította meg Malatinszky Ferenc tiszteletbeli alügyész a megye törvényszéke előtt. 1828 novemberétől a vád képviseletét Deák vette át, az ügy folytatását lásd az 58. sz. iratnál.
ZML. kgy. jkv. 1827:132.
