46. Kehida, 1827. május 29. Deák ügyészi véleménye a gyilkossággal gyanúsított rádi lakosok, zömében nemesek ügyében.
10046.
Kehida, 1827. május 29.
Deák ügyészi véleménye a gyilkossággal gyanúsított rádi lakosok, zömében nemesek ügyében.
Kehida, 1827. május 29.
Deák ügyészi véleménye a gyilkossággal gyanúsított rádi lakosok, zömében nemesek ügyében.
1826. július 28-án tűz ütött ki Rád községben. A helybeli lakosok azt hitték, hogy a falujukban kéregető Nagy György okozta a tűzvészt, ezért a koldust elfogták, megverték, majd rendkívül kegyetlen módon, élve elégették. Amikor a „népítélet” a megye tudomására jutott, 1826. augusztus 7-én vizsgálatot rendelt el a közgyűlés.168 Inkey Gáspár főszolgabíró jelentése nyomán Csesznák József főügyésznek adta át véleményezésre az ügy iratait az 1827. január 8-i közgyűlés.169
ZML. kgy. jkv. 1826:2043.
Uo. 1827:130.
A tekintetes nemes vármegyének 1827. esztendei januárius 8án tartott közgyűlésében a 130. szám alatt hozott kegyes végzése következésében Rád helység némely lakosai által Nagy György kolduson elkövetett kegyetlen gyilkosság eránt az itt következő alázatos vélekedést adja az alolírt tiszti ügyész.
A múlt 1826. esztendei július hónapnak 28án Rád helységben Simán János takácsmesternek háza délutáni egy órakor meggyulladott. A tűzi lármára öszveszaladó helybéliek közül némelyek egy bizonyos Nagy György nevű koldusnak, kit azon reggelen a faluban kéregetni láttak, s ezért, mint gyújtogatót gyanúba vették, utána indulván, azt a szentmihályi téglaszínnél megfogták, és kötözve Rádra visszavezették. Ott többen a lakosok közül öszvecsoportozván, a bírónak kezéből, ki azt őrizet alá akarta tenni, erőszakosan kiragadták, először veréssel kezdették vallatni, de minthogy semmi vétket el nem vállalt, a lángoló tűz közé dobták; megégett testtel és vérző sebekkel kilencszer vánszorgott ki a nyomorult a lángok közül, de a dühösködő csoport ugyanannyiszor oda ismét visszataszította, sőt végre egy tüzes doronghoz kötözve az égő asztagnak közepébe vetette, s ott iszonyú kínok között meg is halt.
Igaz ugyan, hogy éppen azon időpontban történt ezen borzasztó kegyetlenség, midőn több szomszéd megyéknek számos és népes helységeik vagy gondatlanságból eredett véletlen esetek, vagy némely gonosztévők gyújtogatásai által hamuvá égvén, a csaknem naponként közelebb vagy távolabb füstölgő faluknak tekintete, s a gyújtogatókról nagyítva szárnyaló hírek minden gazdát aggódó rémülésbe ejtettek, s a vélt gyújtogatók ellen bosszuló haragra gerjesztettek, minden ismeretlent gyanúsnak, gyújtogatónak nézett az elrémült köznép, s ezek között a mások irgalmasságával oly gyakran visszaélő koldusokat terhelte leginkább a közgyanú, de ellenben igaz az is, hogy ezen figyelmet érdemlő környülállás csak könnyebbíti a rádiak vétkes tettének súlyát, magát azonban a vétket, s annak méltó büntetését el nem törölheti, mert meg vagynak általa sértve a polgári törvények, melyek minden bűnnek büntetést, de bírót is rendelnek, a bírók hatalmát önkényt nem ismerő törvényes korlátok közé 101szorítják, s nem engedik, hogy annak, kit a külső szín vétek gyanújával terhel, a felzúdult indulatú köznép légyen hirtelen ítélője, s egyszersmind meghallgatás és védelem nélkül igazságtalan büntetője, pedig éppen ezen törvények sérthetetlen megtartásán épül a polgári társaságnak fő kincse, a személybeli bátorság. Nehogy azért a büntetlenül maradott rossz példa vétkes követőkre találjon,170 az alolírt tiszti ügyésznek alázatos vélekedése szerint a vádlott rádiak példás büntetésre méltók, nemcsak azért, mert büntettek, holott arra hatalmok nem volt, hanem legfőképpen azért, mert egy ártatlan nyomorult embert, kinek semmi vétke bebizonyítva nem volt, vérengző kegyetlenséggel gyilkoltak meg.
E kitételt idézte Sándor Pál: Deák Ferenc politikai pályakezdete... 17. o.
Minthogy tehát az A betű alatt idezárt tiszti vizsgálatból bébizonyodik az, hogy nemes Ivsics József a koldust vasvillával akarta általütni, azután pedig annak öszvekötött kezei közé egy égő fát dugván, azt maga több társával az égő asztagnak közepébe vetette, továbbá, hogy felső öregebb nemes Zsidi István, nemes Klinger Mihály, nemes Salamon Mihály, nemes Dely Ádám, nemes Rostovics Antal, nemes Oláh István az említett koldust a falu bírájának, ki azt őrizet alá tenni szándékozott, kezeiből erőszakosan kiragadván, a tűzhöz hurcolták, különösen nemes Salamon Mihály és nemes Klinger Mihály lábainál fogva a földön húzkodták, öregebb felső nemes Zsidi István a többit a koldusnak megégetésére azon szavakkal bíztatta, hogy csak engem citáltasson a nemes vármegye, sőt nemes Nagy István rádi lakost, ki a kegyetlenkedőket kérte, hogy a koldusnak büntetését az illető bíróságra bízzák, tűzbevetéssel fenyegette Pajczer Ferenc, nemes Zsidi Lászlóné szolgája. Nemes Németh István, Jánosnak fia és agilis ifjú Varga János a tűzből kivánszorgó koldust ütötték-verték, mondott agilis ifjú Varga János azt a földről felemelvén a tűzbe dobta. Az alolírt tiszti ügyésznek alázatos vélekedése az, hogy nemes Ivsics József, öregebb nemes Zsidi István, nemes Klinger Mihály, nemes Salamon Mihály, nemes Dely Ádám, nemes Rostovics Antal, nemes Oláh István, nemes Németh István, Jánosnak fia, agilis ifjú Varga János és Pajczer Ferenc, mint kegyetlenkedő gyilkosok bűnpörbe idéztessenek, a két utolsó pedig mint nemtelen személy tüstént béfogattassék. Költ Kehidán május 29én 1827.
Deák Ferenc tekintetes nemes Zala
vármegyei becsületbeli tiszti alügyész
vármegyei becsületbeli tiszti alügyész
S.k.eredeti. ZML. Büntetőperek 1828. Fasc. 13. No. 183. (a per mellékletei között).
A vétkes rádi lakosok ellen az 1828. január 21-i közgyűlés büntetőpert rendelt.171 A pert 1828. május 5-én indította meg Kuthy Pál alügyész. A megyei törvényszék 1829. február 3-án hozott ítéletet. Elképzelhető, hogy az ítélet indoklását maga Deák Ferenc fogalmazta, mert így érvelt: „sem a természetes igazság, sem a polgári szerződéseket fenntartó, és azokat alapító törvények senkinek önmaga dolgában és ügyében a 102bíráskodást meg nem engednék”. Ivsits József, Klinger Mihály, Salamon Mihály, Dely Ádám, Oláh István és Németh István (valamennyien nemesek) 1 évi, közmunkával, katonai keresztvasban, heti két napi böjttel letöltendő börtöntüntetést kaptak, míg a már 8 hónapja raboskodó Varga Jánost és Paizer Ferencet további 3 hónapi, nyűgvasban, közmunkával, heti két napi böjttel letöltendő fogságra ítélték. Valamennyi elítéltet kötelezték a fogvatartás költségeinek megfizetésére is, míg Rostovics Antalt az elégtelen bizonyítékok miatt felmentették. A felperes ügyész kevesellte a kiszabott büntetést és fellebbezett. Az 1830. január 11-i közgyűlésen kihirdetett curiai ítélet azonban helybenhagyta a megye eljárását.172
ZML. kgy. jkv. 1828:183.
ZML. kgy. jkv. 1830:61., Büntetôperek 1828. Fasc. 13. No. 183.
