86. Kehida, 1831. január 7. Deák ügyészi véleménye a paráznasággal és pincefeltöréssel gyanúsított Tarsoly János tekenyei nemes, …
17186.
Kehida, 1831. január 7.
Deák ügyészi véleménye a paráznasággal és pincefeltöréssel gyanúsított Tarsoly János tekenyei nemes, valamint társai ügyében.
Kehida, 1831. január 7.
Deák ügyészi véleménye a paráznasággal és pincefeltöréssel gyanúsított Tarsoly János tekenyei nemes, valamint társai ügyében.
Zala megye 1829. április 27-i közgyűlésén feljelentették Tarsoly János tekenyei nemest, hogy unokaöccsének özvegyével, Fekete Julinkával parázna életet él, továbbá azzal is gyanúsították Tarsoly Jánost, hogy pincét tört fel. A közgyűlés Oroszváry András alszolgabírót bízta meg az eset kivizsgálásával.298 Az alszolgabíró az 1829. november 9-i közgyűlésen nyújtotta be jelentését, majd az ügy iratait az ügyészi hivatalnak adták át.299
ZML. kgy. jkv. 1829:1191.
Uo. 1829:2530.
Nemes Tarsoly János tekenyei lakos ellen az A betű alatt idezárt tiszti vizsgálatban megnevezett három egyarányosan való tanúknak bizonyításából kivilágosodik az, hogy feleséges, gyermekes ember létére onokaöccsének, néhai Tarsoly Istvánnak özvegyével, Fekete Julinkával házasságtörő vérfertőztető buja életet él, és véle már gyermekeket is nemzett, s ezen vétkét pedig nemcsak nem palástolja, hanem inkább az egész helység botránkoztatására azt maga nyilván megvallja, sőt a plébános úrnak utasításából Szabó István tekenyei lakos által emiatt dorgáltatván, annak azt válaszolta, hogy őtet sem pap, sem barát attól el nem választja, míg csak meg nem hal, vagy tőle el nem záratik. Kivilágosodik továbbá ugyan Tarsoly János ellen az említett tanúk vallásából az is, hogy Bődös Gábor dabronci lakosnak pincéjét felverte, mert ezen vétkes cselekedetet Tarsoly János a tanúk előtt maga önként elismérte, és a kárvallottal meg is egyezett. Śgyszinte nemes Kiss Antal ellen is azt vallják az említett A betű alatti tanúk, hogy ez nemes Ughy János gógánfai lakosnak a tekenyei hegyen lévő pincéjét felverte, s ezt a tanúk mint elöljárók előtt önkényesen megismérte, s a kárvallottal 30 ftokban meg is egyezett, mely pénzt megfizetni nem tudván, tekenyei hegyen lévő egy darab földjét adta néki által ezen summában. Végre még azt is vallják nemes Kiss Antal ellen ezen tanúk, hogy annak napa (ki már most életben nincsen) három hamis kulcsokat vett el vejétől, s azokat a hegymesternek, nemes Tarsoly Ferencnek kezére adta, nehogy veje pincéket nyitogathasson velök.
Ezek szerint tehát a tekéntetes nemes vármegyének 1829. esztendei november 9én a jegyzőkönyvnek 2530. száma alatt hozott kegyes végzése következésében azon alázatos véleményt adja az alolírt tiszti ügyész, hogy nemes Tarsoly János, mint vérfertőztető házasságtörő parázna és pinceverő tolvaj, kettős vétkéért, Fekete Julinka, nemes Tarsoly István özvegye szinte vérfertőztető buja életéért; nemes Kiss Antal 172pedig az ellene bebizonyított, s általa a tanúk előtt önként elismért pinceverésért bűnpörbe idéztessenek. Kehidán januárius 7én 1831.
Deák Ferenc becsületbeli tiszti alügyész
Eredeti, de Fitos Bernárd esküdt kézírása, csupán a keltezés és az aláírás s.k. ZML. Büntetőperek 1831. Fasc. 31. No. 130. (a per mellékletei között).
A megye 1831. április 18-i közgyűlése Deák ügyészi véleménye alapján elrendelte, hogy Tarsoly Jánost, Kiss Antalt és Fekete Julinkát fogják büntetőperbe.300 Tarsoly János perét 1831. május 2-án indította meg a megye törvényszéke előtt Töreky Ferenc első alügyész. Miután mind a „vérfertőző bujaság”, mind a pincefeltörés vétkében bűnösnek találták, a törvényszék 1832. május 21-én az addig elszenvedett egy évnyi fogságon felül további 1 év, nyűgvasban, közmunkával és heti két napi böjttel eltöltendő tömlöcbüntetésre, valamint a per és a fogvatartás költségeinek megtérítésére ítélte.301
ZML. kgy. jkv. 1831:1303.
ZML. Büntetôperek 1831. Fasc. 31. No. 118.
Fekete Julinka és Kiss Antal ügyében a Csertán Sándor második alügyész által, 1831. szeptember 5-én megindított másik perben született ítélet. Fekete Julinkát 1831. november 28-án ítélték el 3 hónapnyi, katonai vasban, közmunkával és heti két napi böjttel eltöltendő tömlöcre és a költségek megtérítésére. Kiss Antal ítéletét 1832. november 26-án hozták csak meg, őt ekkor az addig elszenvedett fogság mellett további egy hónapnyi, nyűgvasban, közmunkával és böjtölve eltöltendő tömlöcbüntetésre ítélték.302
Uo. 1831. Fasc. 31. No. 130.
