LEVÉL SÉLLYEY ELEKHEZ1 Kehida, 1832. szeptember 25.
LEVÉL SÉLLYEY ELEKHEZ1
Kehida, 1832. szeptember 25.
Kehida, 1832. szeptember 25.
deak-001-001-008-0011 Séllyey Elek (1788–1850), Zala megye táblabírája, 1828-tól 1831-ig a megye másodalispánja, 1831-től a kőszegi Dunántúli Kerületi Tábla ülnöke.
Kehidán2 szeptember 25-én 1832.
deak-001-001-008-0022 Deák levele több helyütt penészes, szakadt. A szögletes zárójeles kihagyások a penészedés okozta lyukakat jelzik, a zárójelben közölt kiegészítések pedig a szöveg feltételezett rekonstrukciói.
Kedves Barátom!
Szíves barátságos leveledet még Egerszegen vettem, de halasztám válaszadásomat, hogy itthoni magányomban meg nem zavarva, félben nem szakasztva írhassak.
Köszönöm a szászoknak boldog sorsáról közlött kivonást, bennem annak olvasása fájdalmas érzéseket gerjesztett, mert pirulva kellett ismét megvallanom, hogy a büszke és lelkesnek hirdetett magyar sokban, igen sokban készakarva szemet huny, és megátolkodva kiáltozza: nincsen nap, mert én nem látom azt.
Gyűléskori vitatásaink sokakat, kik csak élnek, de nem gondolkodnak, sokakat, kik mindenről gondolkodnak, és a haza sorsáról soha nem, meglepve ébresztettek fel álmaikból, fontolóra vevén állításainkat, s azon lelkesedés, melyet sok embernek szívében az igazság és emberiség érzete legalább egy pillantatra könnyen lángra gyújt, egy ideig felénk vonta véleményeiket, de a lelkesedés nem sokára elrepült, a szalma tűz, amely a magyar kebelnek oly igen tulajdona …ása megszűntével csak füst és …ben az ön haszonnak ólom terhei, a meg …ásnak súlyos láncai, s azon viszketeg, hogy ezután is ők, és pedig kirekesztőleg csak egyedül ők legyenek urak, polgárok s boldogok – lenyomta már a mérő serpenyőt, s mi, édes Elekem, csatát vesztve, célunkat tévesztve, átoknak, gúnynak lettünk tárgyai. Olyan kérdéseknél, melyek egy nemzetnek jövendő boldogságát tárgyazzák, csak az idő lehet bíró, csak az fejti ki, melyik résznek volt egykor igaza, mi is tehát hibázhattunk, de szándékunk tiszta volt, és átkot nem érdemel.
52Mi is forrón óhajtjuk hazánk virágzó nagyságának kifejlését, mi is imádva szeretjük polgári szabadságunkat, de aggódva féltjük a magyart, mert számra csekély, irigy és igazságtalan, ön keblében hordozza tehát jövendő veszélyének magvait. Tudjuk mi azt, hogy a köznépnek szívében erántunk mély gyökeret vert már a gyűlölség, melynek pusztító lángra lobbanását csak fegyver és félelem gátolták eddig is. Ezt a gyűlölséget szeretnénk mi, okait eltörölve, kioltani, s azért kívántunk testvéri bizodalommal békülő kezet nyújtani minden magyarnak, még azoknak is, kiket a hajdankornak előítélete szolgaságra kárhoztatott, mert jól tudjuk, hogy sarkantyús lábbal egy nemes sem születik, s a szegény parasztnak nem a természet alkotta hátára a nyerget. Nem akartuk mi senkinek boldogságát megrontani, óhajtásunk csak az vala, hogy hazánk szabadságának boldogító javaiban mások is részesüljenek, mert azt hisszük, hogy állandó nem lehet azon boldogság, melyet nyomorult elnyomott embernek keserű könnye öntöz. …dalom, egyesülés, s ezeken alapult nemzeti erő volt azon cél, melyre törekedénk, törekedésünket azonban félreértették, és minket árulóknak, ősi alkotmányunk feldúlását siettető veszedelmes újítóknak kiáltoznak.
Antalt és Mukit3 ezen kiáltozók sorába ne számláld, ők meggyőződést követve, tiszta lélekkel szólottak ellenünk, én pedig szentnek és tiszteletre méltónak tartom mások meggyőződését, habár az enyémmel meg nem egyez is; ismérnek ők minket, sérthetetlennek tartják ők is a vélemények szabadságát, s általában e tárgyról úgy szólanak, mint lelkes, egyenes, nyílt férfiak. De van egy csoport, ezer színű, ezer fejű, megátolkodott és mégis állhatatlan; hiú és elbízott, hallgat a gyűlésen, de vendégségeknél azon győzedelemmel dicsekszik, melyet másnak esze és tekintete vívott ki; lármás és csúfolódó, gyűlöl, gyaláz, és talán üldözne is, de hatalma kisebb ártó szándékánál, mert ellene független helyheztetésünk mentesít. Megvetném én e csoportot, de az bosszont, hogy ezen csoportnak sok olyan részese vagyon, kit a míveltebb emberek sorába számlálgat a közvélemény. Sőt már a szép nem is fel vagyon ellenünk ingerelve, a múltkor jelenlétemben egy asszonyság egyenesen az én előadásom és gyűlési vitatásaink közönséges elterjedésének tulajdonította kocsisának részegeskedését?, … elmésségén, szavának fullánkjai?, … szemének nyilai … ellenség, gond…ban nem veszedelmes, mert tetszeni vágy …em nélkül, és politikába avatkozik ész nélkül.
deak-001-001-008-0033 Deák Antalt, valamint Zalabéri Horváth Jánost (1788–1853), Zala megye első alispánját, Deák Ferenc későbbi (1833/1834-es) követtársát.
Jobban fáj az Barátom, hogy a szegény népnek ügye sok, igen sok megyében rosszul áll. A Tisza két mellékének nagy része minden javító változtatást ellenez. Sárost a főispány sem tudta reávenni, hogy közterhet vállaljon, Szatmárnak választmánya még az országgyűlési költségeket sem akarja egészen 53elfogadni, Bihar, Békés, Csongrád, Csanád, Szabolcs, Arad, Mármaros, Ugocsa, Torna, Ung és Bereg vármegyék nem sokkal jobbak, sőt Zemplény sem olyan, mint reménylettem. Pesten hallám mindezeket Gosztonyi Miklóstól, Kubinyitól, Kölcseytől, Fáytól, és Balásházytól4 ; általában Pesten a közvélemény az volt, hogy szabadabb utasítást csak a dunai két kerülettől várhatni. Nálunk jó hírek szárnyalnak Vas vármegyéről, úgy hallom, ők a polgári jussok megadásának is baráti – vajha ezen hírt valósulva láthatnánk.
deak-001-001-008-0044 Gosztonyi Miklós (1796–1857), a királyi tábla bírája, Kubinyi Ferenc (1796–1874), Nógrád megye országgyűlési követe 1835/1836-ban, Kölcsey Ferenc (1790–1838), Szatmár megye országgyűlési követe 1832/1835-ben, Fáy András (1786–1864), Pest megye országgyűlési követe 1832/1836-ban, Balásházy János (1797–1857), ügyvéd, mezőgazdasági szakíró.
De bérekesztem végre hosszú levelemet, úgy is sok idődet lopta már el unalmas fecsegésem. A panasz jobbára tehetetlenségnek jele, de könnyebb a vérző kebelnek, ha véle rokon érzésű barátjával közölheti gondolatit. Egerszegi ígéretemről, melyre leveledben emlékeztetsz, én el nem felejtkeztem, érdemes nem volna e levelet terhelni véle, majd itthon személyesen kezedre adom azt.
Isten veled Barátom, nemsokára meglátlak … Rósit5 , Téged és gyermekeidet csókolom
deak-001-001-008-0055 Csertán Rozália (1792–1855), Séllyey Elek felesége.
… vagyok
… barátod
…
… barátod
…
S. k. eredeti. ZML Séllyey család levéltára. Séllyey Elek levelezése. Közli Molnár András: Deák Ferenc és a rendszeres munkálatokra tett zalai észrevételek. Századok, 1995. 2. sz. 402–404. p.
deak-001-001-008-0011 Séllyey Elek (1788–1850), Zala megye táblabírája, 1828-tól 1831-ig a megye másodalispánja, 1831-től a kőszegi Dunántúli Kerületi Tábla ülnöke.
deak-001-001-008-0022 Deák levele több helyütt penészes, szakadt. A szögletes zárójeles kihagyások a penészedés okozta lyukakat jelzik, a zárójelben közölt kiegészítések pedig a szöveg feltételezett rekonstrukciói.
deak-001-001-008-0033 Deák Antalt, valamint Zalabéri Horváth Jánost (1788–1853), Zala megye első alispánját, Deák Ferenc későbbi (1833/1834-es) követtársát.
deak-001-001-008-0044 Gosztonyi Miklós (1796–1857), a királyi tábla bírája, Kubinyi Ferenc (1796–1874), Nógrád megye országgyűlési követe 1835/1836-ban, Kölcsey Ferenc (1790–1838), Szatmár megye országgyűlési követe 1832/1835-ben, Fáy András (1786–1864), Pest megye országgyűlési követe 1832/1836-ban, Balásházy János (1797–1857), ügyvéd, mezőgazdasági szakíró.
deak-001-001-008-0055 Csertán Rozália (1792–1855), Séllyey Elek felesége.
