LEVÉL VÖRÖSMARTY MIHÁLYHOZ Kehida, 1825. november 15.

Teljes szövegű keresés

13LEVÉL VÖRÖSMARTY MIHÁLYHOZ
Kehida, 1825. november 15.
Kehidán, november 15-én 1825. esztendőben
Kedves Barátom!
Ne véld, hogy rövid együttlétünk alatt, de jól megfontolva kötött barátságunk1 elhűlése okozta ily hosszas hallgatásomat, s csekély lustaságom miatt ne számlálj még azon mindennapi lelkek közé, kiknél a poharak között gondolatlanul kezdődött barátság oly hamar elenyészik, mint azon csóknak hangja, mellyel az pecsételtetett; hanem előbb hallgasd meg restségem okait, azután ítélj. Ha pedig ezek mentségemre elégtelenek volnának, a hiánynak pótolását szíves indulatodtól várom.
Számos foglalatosságaimnak említése légyen mentségem kezdete. Mert minek utána testvérem2 megyénk által mint követ az országgyűlésére küldetett, közös gazdaságunk terhe egyedül rajtam fekszik,3 ez pedig egy, a mezei gazdaságban még eddig járatlan kezdőnek idejét mennyire elfoglalja sokféle tárgyaival, felesleges volna bővebben fejtegetnem. Melyhez nálom még az is járul, hogy egyik jószágocskánk lakásomtól távol esvén, annak megtekintése mindenkor hosszabb időt kíván; ami pedig ezentúl üres órám maradna, azt hivatalom vonja el tőlem. Igaz ugyan, hogy csak becsületbéli tiszti ügyész4 vagyok, de éppen a becsületért szégyenleném csupáncsak nevét viselni hivatalomnak.
Ezek azon foglalatosságok, melyeknek közepette napról napra halasztottam hozzád írandó levelemet, de még egy más oka is volt annak, hogy az mind ez ideig elmaradott. „A henyeség, nem más” – látlak bosszonkodva kiáltani, de mérsékeld egy kevéssé magadat, és csak addig is tartóztasd igazságtalan 14vádodat, míg e következő sorokat olvasván, kéntelen leszel azt egészen visszavonni. Én azon leveledet, melyben azt írod, hogy az őszre Pestről elmenendesz, véletlenül elvesztettem, s elfelejtvén mulatásod helyének nevét, nem tudtam néked írandó levelemet hová utasítani, s ezért inkább várokozék mostanig, midőn már Pesten létedet bizonyosnak vélem, mintsem hogy bizonytalanra küldjem levelemet.
Ne bosszonkodj tehát Barátom, és gondold meg, hogy nékem is méltó panaszom volna ellened, mert megmondottam még Pesten, hogy tőlem a levélírásban serénységet ne várj, miért valál tehát oly büszke, hogy egy-két levelednek válasz nélkül maradása miatt végképpen elnémultál? Holott üres időd az ősszel elég lévén, addig kellett volna rest barátodat többszöri leveleid által sarkallnod, míg az is az eke szarva helyett tollat ragadott volna markába. Vagy talán azt vélted, hogy leveleid alkalmatlanok? De ezen gyanúd még jobban fájna nékem, mint hosszas hallgatásod. Azért hozd helyre ezentúl, amit elmulasztál, ne vágjad mindenkor rovásra, hány levelet küldöttél, s hányat kaptál tőlem, mert én ezt feszítő udvariságnak vélem, mely valóságos rozsdája az igaz barátságnak. Egyszóval légy meggyőződve arról, hogy leveleid nékem csak azért is kedvesek, mert visszabájolják emlékezetembe azon édesen lefolyt órákat, melyeket egymással tölténk. Írj tehát minél gyakrabban, és ha időm engedi, válasz nélkül én sem hagyom leveleidet.
Ugyanazon elveszett leveledben megírtad már, Antal testvérem regéinek kinyomtatása5 mennyibe kerüljön, de ezen levélnek elveszésével ismét nem tudjuk magunkat mihez igazgatni; kérlek tehát újra testvérem nevével is, írd meg, kisebb nyolcad rétre, kleine Garmond antiqua6 betűkkel, középszerű vékonyságú írópapiroson, 900 példányra, mennyiért nyomtatnak egy ívnyit az universitas műhelyében7 ? És így az egész munka kinyomtatásáért mennyit és milyen időszakaszokként kelljen fizetni, hogy mi itthon tudósításodhoz alkalmaztatván magunkat, az erre szükséges pénzt elkészíthessük, és az országgyűlésének végével nyomtattatásához kezdhessünk. Előbb is megtenné testvérem a kontraktust,8 de mivel megyénk követei saját költségeiken vannak az országgyűlésén, és a vármegye kasszájából járó 4 napibért teljességgel el nem fogadták, szükséges mindég pénzt kezünknél tartani, mert nem tudjuk, meddig tarthat még ezen országgyűlés.
Értekezéseimről is teszel említést leveledben, s azoknak a Tudományos Gyűjteményben leendő közrebocsátását sürgeted, de megengedj Barátom! Okaimat, melyek azt ellenzik, meg nem cáfolád. A nemzeti literatúra akadályairól annyi szépet és jót írtak már, hogy ezen tárgyról újat valamit mondani majdnem lehetetlen; azt pedig, amit mások már helyesen közlöttek, fontoskodva 15ismételni haszontalan észfitogtatás és nevetséges hiúság volna. Kazinczy Martinuzzijára9 tett némely észrevételeimről pedig csak azt mondom, hogy ez recenzió, recenzióval pedig nem akarnék fellépni az írói pályára; de nem is helyes olyan ifjúnak tanítani akarni másokat, kinek még magának is tanulni kellene. Így tehát értekezéseim pipát gyújtani legalkalmatosabbak lesznek.
Csontosnak10 sem hírét, sem levelét nem kaptam azóta, hogy egymástól elváltunk; írd meg Pesten van-e, hazament-e Erdélybe? Vagy talán Emusiczky úrnál11 ügyészkedik? Ha Pesten van, szidd meg jól helyettem, miért nem írt semmit? Hát Stettner12 barátunkról mit hallottál? Megelégszik-e Tökölyi13 úrral? Fábián,14 (kit szívesen köszöntök) egészséges-e? Szombathelyi15 mint van? Ezekről legközelebbi leveledben elvárom tudósításodat.
Zalánodat alig várom, bárcsak valami módot lelnél elküldésében, de most országgyűlése alatt senki sem jár tőlünk Pestre, aki által elküldhetnéd azt. Írd meg legalább, megkaptad-e reá tett költségedet? Hát Kisfaludy Gyulája16 ér-e sokat? Én még nem olvashattam azt, közöld vélem róla ítéletedet. Úgy szinte írd meg azt is, mi szép van Aurorában17 ? Írd meg ezeket mind, és szeressed igaz barátodat
Deákot.
Írd meg szállásodat is. – Kisfaludy Károly18 urat tisztelem.
S. k. eredeti. MTAK Kt. Vörösmarty Mihály levelezése. Negyedrét, 4 l. Közli Brisits Frigyes 17. köt. 103–105. p.
1 Deák valószínűleg 1825 tavaszán, Pesten ismerkedett meg és kötött barátságot Vörösmarty Mihállyal.
2 Deák Antal (1789–1842), volt főszolgabírót 1825. augusztus 8-án választották Zala megye egyik országgyűlési követévé.
3 A Deák testvérek (Antal, Jozefa, Klára és Ferenc) birtokai osztatlanok voltak, azokon közös gazdálkodás folyt, amelyet a legidősebb testvér, Antal irányított. Antal hosszabb távollétei idején Ferenc vette át e feladatot.
4 Zala megye 1824. augusztus 9-i közgyűlésén nevezte ki a főispán Deák Ferencet tiszteletbeli tiszti alügyésszé. Deák e feladat ellátásáért nem kapott rendes fizetést.
5 Deák Antal Szent Györgyvár és Pölöske című regéinek kéziratát az OSZK Kézirattára őrzi. (Oct. Hung. 1724, 1728.)
6 Nyolcad ív nagyságú papírra, kis Garamond antikva betűkkel.
7 A fővárosi Egyetemi Nyomdában.
8 Szerződést.
9 Kazinczy Ferenc (1759–1831) egyik művéről van szó.
10 Csontos István író, aradi ügyvéd.
11 16Személyét közelebbről nem ismerjük.
12 Stettner (Zádor) György (1799–1866), jogtudós, jogi író, az MTA tagja, a Kisfaludy Társaság egyik alapítója. Tagja Deák baráti körének.
13 Stettner György Thököly Péter jogtanácsosa volt.
14 Fábián Gábor (1795–1877), ügyvéd, műfordító, az MTA és a Kisfaludy Társaság tagja.
15 Szombathelyi Antal (1802–1862), Békés megyei főjegyző és országgyűlési követ.
16 Kisfaludy Sándor (1772–1844), költő Gyula szerelme című regéje 1825-ben készült.
17 A Kisfaludy Károly által 1821 és 1830 között szerkesztett szépirodalmi évkönyvben.
18 Kisfaludy Károly (1788–1830), költő, színmű- és prózaíró, szerkesztő.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT