LEVÉL VÖRÖSMARTY MIHÁLYHOZ Kehida, 1832. február 24. | Deák Ferenc munkái

31LEVÉL VÖRÖSMARTY MIHÁLYHOZ
Kehida, 1832. február 24.

Kehidán, februárius 24-én 1832.

Kedves Barátom!

Ha Jelenkorunk 14. darabjában nem olvasnám, hogy a pesti lövészek táncmulatságában országunk címerét a Te verseid ékesíték,1 ha nem látnám a Tudományos Gyűjtemény címlapján, hogy azt is Vörösmarty szerkeszti, valóban azt kellene gondolnom, hogy szegény hazánknak száz hangon kigúnyolt hiányait Te is megunván, valamely gazdag főúrnak társaságában a szabadság visszanyeréséért nemzeti létet áldozó lengyeleknek bő szavú, de semmit sem cselekvő barátit, a franciákat, vagy az önhasznú, komolyabb anglusokat látogatod, vagy Olaszországnak költői kellemekkel teljes langy egét használod, hogy az egyszer elkezdett hasonszenvű gyógyításnak nagyobb sikerét tapasztalhassad; vagy talán Horvát István2 lelkes vizsgálódásai által magad is elragadva, Kőrösink3 után Himalája felé vetted utadat, és már vártam is egyik vagy másik vidékről meglepő tartalmú leveledet – de mivel a várt levél mindeddig meg nem érkezett, és azt is látom, hogy Te Pesten vagy, hinnem kell csakugyan, hogy egyedül nékem és az én barátságomnak szűntél meg a régi lenni, mert kétszáz éve már, hogy nékem nem írtál, pedig ily hosszas hallgatást nemcsak a tollat forgató pesti jó baráttól, hanem az Algírnál őrt álló francia4 ismerőstől is méltán rossz néven vennék.

deak-001-001-006-001 361 Vörösmarty Mihály Magyarország címere című alkotása.

deak-001-001-006-0022 Deák valószínűleg Horváth István (1784–1846) nyelvészre és történetíróra, a Széchényi Könyvtár őrére gondolhatott.

deak-001-001-006-0033 Kőrösi Csoma Sándor (1784–1842), nyelvtudós, a magyar őshaza kutatója.

deak-001-001-006-0044 Franciaország ekkor gyarmati háborút folytatott Algéria ellen.

Így dörmögök és okoskodom én falusi magányomban ellenetek, hallgató feledékeny rideg barátok, mert Gyuri5 sem sokkal jobb náladnál; csendesen tűrök és reménylek egy ideig, magam mentegetem számos dolgaitokkal rest[s]égteket, de ha türelmem fonala megszakad, bosszúsan kifakadva halmozom reátok szemrehányásaimat. Ti pedig e levelet olvasva, talán csak hosszas gondolkodás után lesztek majd képesek az emlékezésnek zavart homályiból kifejteni azon kétes gyanítást, hogy aligha nem lakik ám Kehidán egy vastag fiú, kit egykor szerettetek, s elhatározzátok magatokban, hogy egyszer ennek is írni fogtok. Megnyírva s előkészítve már a levélnek szánt papiros, csak a tollat hegyezitek még, hogy a barátságtok állandóságán kételkedni merészlőt élesen lerakjátok – de íme valamely új munkát adnak kezetekbe, melyet mindenekelőtt olvasni kell, vagy egyik jó barát új hírt hoz a kaszinóból – s a levél, a vastag fiú és Kehida századokig ismét felejtve vagynak.

deak-001-001-006-0055 Stettner György.

De ha már a tiszta barátság szent szavát némán hallgatjátok is, legalább a közjónak tekintete szolgáljon ösztönül a serényebb levelezésre.

32Ha fejedelmünknek háborúja nem lesz,6 meg fogja hihető még ez évben tartani az ígért országgyűlést, mely a hazának közboldogságára s nemzeti csinosodásunk emelésére megmérhetetlen következéseknek szülője leend. Polgártársaink kétes remények és bizonytalan aggódások között haboznak, egyik rész az emberiséget7 , a természet törvényét emlegetve könnyebbséget, sőt talán jussokat is kíván, és kívánsága nem igazságtalan, de vagynak ezek között olyanok, kik a tulajdonnak sérthetetlen szentségét is készülnek megrontani, nem figyelmezvén arra, hogy ez a polgári társaság fő céljával öszveszőve szintén magán a természet törvényén alapul; a másik rész ellenben minden vélt jussokat szenteknek tart, még azokat is, melyeket eddig is csak százados előítéletek paisa oltalmazott, retteg ezen jussok csorbulásától, szeretné önhasznát polgári szerkesztetésünk alaptörvényeivel elválhatatlanul öszveszőni, s hazánk végveszélyét jövendöli abból, amit mi óhajtunk, hogy egykor a valóságos magyar nemzet négyszázezerből tizenkétmillióra emeltessék.8 Vagynak, kik nem szégyenlik azt vitatni, hogy mivel a nemtelenek csak a meghódított rabszolgáknak és hadifoglyoknak maradéki, köszönettel tartoznak, hogy régi rabsorsok helyett csak ennyire is védelmezik őket törvényeink, de nem ismérik ezen urak a hajdani történetek folyamatját, nem akarják tudni, hogy a normannusok is szinte meghódoltatták az angolszászokat, most mégis Angliában mind ezeknek, mind amazoknak, mind az ott maradott hadifoglyoknak maradéki egyformán emberek, egyformán polgárok, hasonló jussokat bírnak, és egyenlően viselik a közterheket. Nem akarnak ezen rövidlátó bölcselkedők gondolkodni; nem fontolják meg, hogy azon juss, mely a meghódolt nemzetet hódítójának alája vetette, csak a fegyvernek és erőnek hatalmán alapul, az elpuhult hódítót tehát idővel hasonló sors érheti, és szinte azon jussal lehet egykor az elnyomottak méltó bosszújának véres áldozatja vagy megalázott szolgája, ha csak uraságának képzelt magasságából szegény embertársaihoz karját le nem nyújtja, s azokat még jókor polgártársokká nem emeli.

deak-001-001-006-0066 1831/1832-ben veszély fenyegetett, hogy háború tör ki az itáliai forradalmakat támogató Franciaország és Ausztria között. Ferenc császár azonban tartózkodott a fegyveres beavatkozástól, és 1832 őszére összehívta a magyar országgyűlést.

deak-001-001-006-0077 Értsd: emberséget, humánumot.

deak-001-001-006-0088 A négyszázezer nemesből álló nemesi nemzet helyébe a liberálisok elképzelése szerint a valamennyi állampolgárt magában foglaló polgári nemzet lép.

Ily különböző véleményeket ki fog egy hasznos célra vezetni? Mit lehet a törvényhozó hatalomtól várni, ha majd egyetértés, sőt még közeledés sem leend tagjai között, és a 49 megyének képviselői 49 különböző véleménnyel állnak elő? Mindezeket ítéletem szerint csak úgy lehetne nagy részben elkerülni, ha több megyék rendei9 tudnák már előre egymásnak vélekedését, és otthon minden erőltetés nélkül egy célra dolgoznának, ezt pedig a magányos10 levelezések sokkal biztosabban eszközölnék, mintsem ha magok a törvényhatóságok hivatalosan adják egymásnak tudtára szempontjaikat. Mert a magyarnak – fájdalom! – mindenkor viszálkodás és irigy ellenkezés valának nemzeti 33bélyege, minden megyének egyformák lévén jussai, nem akar egyik a másiknak még csak tanácsától is függeni, s a hasznos javallatot gyakran csak azért veti vissza, mert mást utánozni nem akar. Pest vármegye hazánknak középpontja, Pest maga országunk fővárosa, s a míveltségnek, kereskedésnek

deak-001-001-006-0099 A megyék kiváltságos, politikai jogokkal rendelkező nemessége.

deak-001-001-006-01010 Értsd: magán.

és tudományoknak fészke, itt készülhetnek tehát a legjobb munkák, ott születhetik legtöbb jeles új gondolat, mely nemzetünk jobb létét egykor talán eszközlené – de Pest még nem Párizs, mely a szabadságért királyi székeket eldöntő franciáknak határtalan hatalommal törvényt szabott mindenkor; Pest vármegye már két országgyűlésén hazafiúsága tekintetéből nem bírja nemzetünk közbizodalmát, intézetei tehát, ha a megye maga közli azokat, más megyékben arányul el nem fogadtatnak, a város pedig mint királyi város vármegyének zsinórmértékül nem szolgálhat. Azon magányos személy ellenben, ki jóbaráti által más megyék helyes véleményéről tudósítva, önnön megyéjében a hatalmasabb rendek büszke hiúságát okosan kíméleni tudja, ki barátságos körben enyelegve, nem oktatva, kérdező, nem pedig elbízott hangon teszi jegyzéseit, ki őket ily módokkal szoktatja lassanként az egykor annyi rettegett új gondolathoz, sokat eszközölhet, ami előbb lehetetlennek látszott, mert az újsággal is megbarátkoznak idővel azok, kik egykor ellenzői valának, sőt végre azt hiszik, hogy ami javalltatik, az nem valóságos újítás, hanem okos és szükséges igazítás. Így lehet a magyar nemest is régi álmaiból és százados előítéleteiből kivetkőztetni, csak gyöngén nyúljunk az előkor balvéleményeiből szövött lepléhez, mely néki megszokás által kedves lett, ne éreztessük vele mezítelenségét, ne gúnyoljuk régi szabású erkölcseit, egyszóval a magyar példabeszéd szerint ne akarjuk a százados tölgyet éles nyelvünk egy vágásával ledönteni, mert a mértékletes erőlködés szándékunk tisztaságát ejtené gyanúba, s az óhajtott cél helyett elszánt ellenkezést szülhet. Idő kell mindezekhez, és békességes tűrés, felette hibázik tehát azon hatalmas, ki nemzetének szellemén felülemelkedve mindent egyszerre kívánna eszközlésbe venni, amit fellengző lángelméje jónak lát, nem gondolva mivélünk, kik szabad röptét bámuljuk ugyan, de gyengébb lelkierőnk miatt el nem érhetjük, nem figyelmezve sok ezer másokra, kiket az önhaszon még most földhöz láncol, és repülni nem enged, pedig ezen utolsókat sem kellene a számításból kifelejteni, mert számok is felette nagy, béfolyások is tetemes. Csak egyedül innen magyarázható az, amit nálunk én magam tapasztaltam, hogy a jobbágyok sorsa javításának leghevesebb baráti között többeket ismérek, kik minden alattvalóikkal irgalmat nem ismerő igazságtalan keménységgel bánnak, a régi szokás megtartását sürgető pártnak számos tagjai ellenben cselédeik és jobbágyaik eránt jóltevő kegyes atyák valának mindenkor. Fejtsd meg ezt 34Barátom, ha tudod, én az elsőket képmutatóknak vagy különködésben dicsőséget keresőknek hiszem, emezeknek ellenkezését pedig annak tulajdonítom, hogy a szükséges újításokat némelyek erőlködve kívánták nyakokra tolni, s ők az igazságtalanság vádját tűrik el inkább, mintsem hogy kényszerítve áldoznának valamit jussaikból, melyekkel vissza soha nem éltek.

Mi, kiket a sors élelmet adó mezei munkákhoz kötve szűkebb körbe szorított, távol a tudományok bővebb forrásitól, a tapasztalások tág mezejétől elszakasztva, kereskedésünk, bányáink, törvénykezésünk, művelődésünk, egyszóval egész hazánk mostani helyheztetésének minden hiányait felfogni s azok orvoslásának legjobb módját eltalálni képesek nem vagyunk,11 mert szűk körünkben tekinteteink ily terjedtek és sokoldalúak nem lehetnek, szándékunk tiszta és erős, de tehetségeink nincsenek akaratunk nagyságához mérve. Néktek ellenben hazánk fővárosában minden jelesebb könyvtárak nyitva állanak, hallhatjátok a kereskedők panaszát és javallatit, látjátok a főbb ítélőszékek előtt folyó pörök lassú haladásának okait, országunk legelső tudósainak véleményei, sok utazott főúrnak hasznos tapasztalásai tárva vagynak előttetek, magatok isméritek legjobban a tudományos mívelődés s a nemzeti nyelv terjedésének gátjait. Ti mondhatjátok meg, hogy a magyar játékszín miért sínlődik a fővárosban is. Pest vármegyének munkája legalább Pesten nem titok, más megyéknek véleménye is Pesten bizonyosan előbb tudva lehet, mint Kehidán, mindezekből tehát a legjobbat, a legfontosabbat és a magatok ítéletét is közölhetnétek vélem, hogy tudósításaitokat mint útmutatást vagy legalább mint figyelmeztetést használva, tulajdon tapasztalásim és fontolgatásom szüleményeit a közlöttekkel öszvevethessem, és a jót, a hasznost kis körömben terjesztvén a közügynek kis körömben én is használhassak. Írjatok Barátim mindezekről, tudósítsatok a nemzeti tudós társaság helyheztetéséről és mostani munkálódásáról, írjátok meg: Mérey Sándort12 mennyire szeretik, és mit várnak tőle? Végre közöljétek azt is, hogy fiatal nagyjaink vagynak-e, és miben foglaltoskodnak? Igaz ugyan, hogy ezeknek pesti egyesülete13 nemzetiségünket újraalapítá, most azonban, midőn az országos kirendeltségnek rendszeres munkái vizsgáltatnak minden megyében,14 most midőn a hozandó törvények előkészületei tétetnek, valóban óhajtanám, ha ezen nagyok közül a lelkesebbek, mint Széchenyi, Andrássy, Wesselényi15 jószágaik megyéiben tartózkodván, ott a vármegyék rendeivel társalkodnának, tanácskoznának, használnák azon befolyást, melyre kimívelt nyílt eszök, az egyenes emberség, nagyobb érték és fényes születés nékiek méltó jusst adott, többet használnának most így, mint Pesten együtt ülve, mert hazánkban csakugyan a vármegyék teszik valóságos forrásait a törvényhozásnak, és amint feljebb 35mondám, Pest még nem Párizs, hogy példája törvényt szabjon; azonban azt, aki jót eszközöl, kár azért dorgálni, hogy miért nem választott más utat, melyen talán még több hasznot szerezhetne a közügynek.

deak-001-001-006-01111 Ezekkel a kérdésekkel Deák az országos rendszeres bizottsági munkálatok zalai felülvizsgálata során foglalkozott.

deak-001-001-006-01212 Mérey Sándor (1779–1848), Somogy megye főispánja, 1831. december 31-től királyi személynök, és e hivatalában az országgyűlés alsótáblájának elnöke.

deak-001-001-006-01313 Az 1827 júniusában alakult Nemzeti Casino.

deak-001-001-006-01414 A konzervatív törvényjavaslatokat az 1830-as országgyűlés bocsátotta megyei vitára.

deak-001-001-006-01515 Széchenyi István gróf (1791–1860) Sopron megyéből, Andrássy György gróf (1747–1872), a Magyar Tudományos Akadémia egyik megalapítója, Széchenyi lelkes támogatója Tolna megyéből, Wesselényi Miklós báró (1796–1850) pedig Közép-Szolnok megyéből származott.

Stettnernek már két levelet írtam, pedig igen fontos tárgyban, mert néném16 vagyon Stankovics17 által a tudvalévő Bujanovics-féle18 hamis adósságért pörbe idézve, és egy másik pört maga Bujanovics mozdított ellene; mindenikben az idéző levelet és egy általános prókátor vallást19 küldöttem kezére, de még eddig nem felelt, mármost aggódásban vagyok e dolog miatt; írd meg kérlek, miben van e tárgy, és Gyurival20 pörölj helyettem hallgatásáért.

deak-001-001-006-01616 Nemeskéri Kiss Józsefné, Deák Jozefa (1791–1853).

deak-001-001-006-01717 Stankovics Konstantin, pesti kereskedő.

deak-001-001-006-01818 Bujanovics Kornél, pesti ügyvéd.

deak-001-001-006-01919 Egy nyilatkozatot, amely felhatalmazza az ügyvédet, hogy járjon el megbízója nevében.

deak-001-001-006-02020 Stettner Györggyel.

Egynéhány héttel ezelőtt Pestről valami Klobusitzky Pál nevű kóborló volt itt, ki állítása szerint Pesten lakik, kapitánynak adta ki magát, német könyveket árult, melyeket maga írt, az egyik „Wahrheiten über die natürliche Religion”21 , a másik szinte németül, a nevelésnek, Lánghynak22 munkáit is árulta, a nevelésről írt könyve23 Borárosnak24 vagyon ajánlva. Ez a jó úr nálunk sokat okoskodott, dicsekedett és hazudott, általában előttem felette gyanús; a nagyurakról, herceg Grassalkovicsról25 , gróf Batthyány Imréről26 csak úgy szól, mint különös barátiról; szeretném tudni, hogy őkegyelme kicsoda? Megküldöm nyomtatott utasítását is, melyet nálam hagyott, ennél fogva nyomába akadhatsz.

deak-001-001-006-02121 Klobusitzky könyvének pontos címe: Die vohrnemsten Wahrheiten der natürlichen Religion. I–IV. Pest, 1829.

deak-001-001-006-02222 Lánghy István (1796–1832), eredetileg gazdatiszt, majd Pesten nevelő. Mintegy 10 könyve jelent meg, részben mezőgazdasági szakmunkák.

deak-001-001-006-02323 Klobusitzky Pál: Der Sittenlehrer… I–II. Pest, 1827.

deak-001-001-006-02424 Boráros János Pest város követe volt az 1825/1827-es országgyűlésen.

deak-001-001-006-02525 Grassalkovich Antal herceg (1771–1841).

deak-001-001-006-02626 Batthyány Imre gróf (1781–1874), a hétszemélyes tábla bírája, ekkor Zala megye főispáni helyettese (adminisztrátora).

Midőn már bé akarván levelemet fejezni, jött szobámba bátyám, kinek hozzád egy kérése vagyon: megyénkben lakó Botka József táblabíró úrnak,27 vagyis inkább hitvesének, Svastits Teréziának Szalay nevű kamerális fiskális28 , ki előbb Somogyban lakott, de mint kamerális fiskális Mármarosba tétetett által, bizonyos summa pénzzel tartozik – ezen pénzből azon jó úr 300 forintokat Asztalos Pál mármarosi táblabírónak kezére már le is tett, ki bátyámhoz írott levelében azt ígérte, hogy ezen pénzt váltólevél által Stampfl András pesti fiskálisnál le is teszi; járj tehát végére, ha ezen pénz Stampflinál kezén vagyon-e már, és ha ott vagyon, nem tudsz valamely biztos alkalmat elküldésére? Tudósításod vétele után Botka úr a szükséges intézeteket tüstént megteendi.

deak-001-001-006-02727 Botka József, Zala megye táblabírája, 1834–1837 között első alispánja.

deak-001-001-006-02828 Kamarai ügyész.

Ily hosszú levelet Te nékem soha nem írtál, de hallgatásodért legalább unalommal büntetlek; Stettnert ne köszöntsd nevemmel, mondd néki, hogy haragszom, és csak egyedül minél előbbi hosszú levele engesztelhet meg. Komámasszonyt és keresztleányomat29 csókold helyettem, tavasszal, ha lehet, meglátogatom őket Pesten, de Tégedet is és Gyurit, ha csak nem írtok, eb látogat meg.

deak-001-001-006-02929 Stettner György feleségét, Thaly Juliannát és lányukat, Lillát.

Isten veled, szeressed igaz barátodat

Deák Ferencet

S. k. eredeti. MOL R 22. Deák Ferenccel kapcsolatos iratok gyűjteménye. 1. cs. Közli Brisits Frigyes 18. köt. 30–36. p.