LEVÉL WESSELÉNYI MIKLÓS BÁRÓHOZ Pozsony, 1834. június 27.
LEVÉL WESSELÉNYI MIKLÓS BÁRÓHOZ
Pozsony, 1834. június 27.
Pozsony, 1834. június 27.
Pozsony, június 27-én 1834.
Kedves Barátom!
Erdély, a lelkes, a kedves testvér, buzgóság és egyetértés által, fényesen vívta ki az első diadalt.1 Valóban borzasztó is lett volna, e derék nemzetet, akkor, midőn törvényesen öszvehíva, méltán panaszlott sérelmeinek özönében a törvényszegés ellen is melegen ugyan, de mérsékléssel emeli fel szavát, nem 84bosszút, nem a bitangolóknak büntetését, hanem csak igazságot kér, az első lépésnél dölyfös önkénnyel eltapodni.
deak-001-002-012-0011 Az 1834. május 24-én Kolozsvárott megnyitott erdélyi országgyűlés június 4-én Weér Farkas bárót és Kemény János bárót küldte Pozsonyba, hogy tájékoztassák a magyar országgyűlést az erdélyi helyzetről.
Ügyetek nálunk sok testvéri meleg részvételre, sok érettetek forrón buzgó kebelre talált, mert egy volt hajdan is Erdélynek ügye nemzeti szabadságunk ügyével, és ha polgári létét fenntartani, ha függetlenségét emelni óhajtja a magyar, egynek kell e két ügynek lenni mindenkor. Kedves kötelesség előttünk a szent igazság mellett, bármely alakban jelenjen is meg, elszánással küzdeni; de kétszeresen édes lett volna érettetek, szeretett testvérünkért, kiknek ősei hajdan őseink szabadságáért annyi vért ontottak, legalább a törvényhozás pályáján síkraszállani. De fejedelmünk igazságos határozata elhárította már a kezdésnek gátjait; örömünk, szíves részvételünk és legforróbb óhajtásink kísérjenek tehát pályátok folytatásán, a szabadság és egyetértés angyala vezesse lépéseiteket, hogy nemzetünk átka, az irigység, szét ne dúlja szebb jövendőtök reményeit.
Gróf Kemény József és Veér Farkas követeitek2 nemcsak becsülésünket, hanem szíves baráti szeretetünket bírják. Áldott Erdélynek sorsa, ha sok ilyen lángkebelű férfiak munkálódnak boldogságán – előttem felejthetetlen marad azon egy-két nap, melyet vélök töltheték.
deak-001-002-012-0022 Kemény János gróf és Weér Farkas báró (1799–1867), az erdélyi ellenzék vezére, az erdélyi országgyűlés Pozsonyba küldött követei.
Az úrbéri munkát úgy, mint azt fejedelmünkhöz felküldöttük, íme megküldöm számodra; sok van abban, amit mi a nép javára másképpen óhajtottunk volna, de az önhasznát imádó és a réginek azért, mert régi, ha rossz is, vakon bókoló sokaság ellen csak ennyit is kivívni, jelen állásunkban már nyereségnek tarthatjuk – vajha csak ezt fogadná is el fejedelmünk –, a királyi válasz azonban még meg nem érkezett, sőt hírekből sem tudjuk, mit lehet reménylenünk. Erdély talán nemsokára szinte oda jut, hogy a szegény népnek sorsáról gondoskodni lesz első dolga, hasznát vehetitek tehát e munkának is, példa lesz, amit mi jót eszközlöttünk, de figyelmez[te]tő példa gyanánt fognak előttetek állni hibáink is, melyeket ismerve kerülni sokkal könnyebb; addig is pedig, míg nálotok erről szó leend, ismerkedni a tárggyal; lassanként megbarátkozni az engedés, sőt áldozás gondolatival, hasznos hatással munkál[ni] az egészre, s neked, ki nemcsak a szabadság által boldog osztál[y]t, hanem a szegény népet is forró szeretettel szorítod kebledhez, ki a mi körülményinket és a magatokét egyformán ismered, ki nem csekély részt vevél abban, amit mi hasznost és igazságost kivívni tudánk, néked, úgy hiszem, kedves lesz, amit küldöttem; ha pedig azt már bírod, tekintsd e példányt legalább úgy, mint zálogát azon bizodalomnak, melyet az erdélyi szegény nép sorsára nézve benned helyheztetek. Te belőle tanulni nem fogsz, de tanítani talán némelyeket, és már ez is nagy nyereség.
85A törvénykezési munkában lassan és kevés sikerrel haladunk. Werbőczynek3 varázsereje volt a megyékben, s az ősiség kártékony korlátlanságát legyőzni mindeddig nem tudtuk – de talán jobb jövendő nyílik még –, és egyedül a remény az, ami gyakran csüggedő erőnket újra feléleszti; legalább magvát szórjuk el a jövendőnek, és habár az elszórt magnak egy részét az út mellett eltapossák, habár egy része kemény sziklára hullott is, van talán mégis, mely fogékony kebelbe esett, s ott kelni, virágozni, sőt egykor talán gyümölcsözni fog, mert egy nemzet életében egy emberi életkor csak néhány óra-perc.
deak-001-002-012-0033 Werbőczy István (1458–1541) nádor 1517-ben kinyomtatott Hármaskönyve egészen 1848-ig meghatározta a magyar nemesség jogi gondolkodását.
Isten véled, barátom! Bokros gondjaid között emlékezz néha hív barátodról,
Deákról.
S. k. eredeti. MOL Mikrofilmtár 8368. doboz. Közli Váczy János 4–6. p.
deak-001-002-012-0011 Az 1834. május 24-én Kolozsvárott megnyitott erdélyi országgyűlés június 4-én Weér Farkas bárót és Kemény János bárót küldte Pozsonyba, hogy tájékoztassák a magyar országgyűlést az erdélyi helyzetről.
deak-001-002-012-0022 Kemény János gróf és Weér Farkas báró (1799–1867), az erdélyi ellenzék vezére, az erdélyi országgyűlés Pozsonyba küldött követei.
deak-001-002-012-0033 Werbőczy István (1458–1541) nádor 1517-ben kinyomtatott Hármaskönyve egészen 1848-ig meghatározta a magyar nemesség jogi gondolkodását.
