ORSZÁGGYŰLÉSI BESZÉD A JOBBÁGYOK SZEMÉLYI ÉS VAGYONI BIZTONSÁGÁRÓL Pozsony, 1834. december 30.

Teljes szövegű keresés

ORSZÁGGYŰLÉSI BESZÉD A JOBBÁGYOK SZEMÉLYI ÉS VAGYONI BIZTONSÁGÁRÓL
Pozsony, 1834. december 30.
Midőn ezen úrbéri VIII. törvénycikkelyt1 elsőben olvastam, nem véltem volna, hogy annak tiszta s egyszerű igazsága mellett védelemre kelnünk valaha szükséges lehessen. Hiszen az első szakasz csak azt rendeli, hogy senkit törvényes kihallgatás és bírói megmarasztás nélkül személyében vagy értékében háborgatni nem szabad, s ez oly világos alapigazság, mely a polgári társaság helyes ideájától elválaszthatlan, mert nélküle a társaság közcélját elérni nem lehet. A második szakasz pedig hatalmat ád a sértett félnek, hogy sérelmének orvoslását a rendes bíróság előtt törvényes úton követelhesse, s ez az előbbinek oly egyenes és természetes következése, hogy nélküle a törvények oltalma csak puszta és sikeretlen képzelet. Valóban, ha számos esetek el nem szoktattak volna az efféléken bámulástól, azon bámulnék leginkább, hogy valaha szükségessé válhatott törvény által kimondani ezen alapigazságokat, melyeknek törvény nélkül is minden ember kebelében létezni kellene. Azonban nálunk még igen sok lehető és igen sok szükséges. A méltóságos perszonális2 és némely követek azt hozták fel ezen tc. első szakasza ellen, hogy az már magában hiányos, elégtelen és könnyen zavart okozható, mert tétetik ugyan említés arról is, hogy a törvény által megszabott esetekben bírói megmarasztás előtt is szabad a letartóztatás, de mivel ezen meghatározott esetek kifejtve és elszámlálva nincsenek, könnyen balmagyarázat s félreértés következhetik, s mindaddig, míg ezen esetek az illető rendszeres munkákban egyenként tanácskozás és határozás alá nem kerülnek, a VIII. törvénycikkelynek rendelkezése nemcsak sikertelen, hanem káros is. Ha mi csak most állanánk öszve legelőször polgári társaságba, ha csak most alkotnánk legelső törvényeinket, melyek belső elrendelkezésünket és a közbátorságot tárgyazzák, akkor 98igenis fontos lehetne ezen ellenvetés; akkor magam is azt kívánnám, hogy ahol a polgárok biztosítása kimondatik, ott tüstént elszámláltassanak mindazon esetek, melyekben a köztársaság éppen a közbátorság fenntartása miatt rendkívüli eszközökhez [sic!] nyúlhat és nyúlni kénytelen. De mi már századok óta polgári társaságban állunk; vannak belső elrendelkezési törvényeink, melyek a közbátorságot biztosítják, de csak reánk nemesekre nézve biztosítják, mert mi a társaság közkincsét, a személy- és vagyonbeli bátorságot is, privilégium mellett kizárólag csak magunk bírjuk. Az áldott 1-ae 9-us3 gondoskodott arról, hogy a nemesember önkény és erőszak ellen bátorságban legyen, és küldőink nemigen vennék kedvesen, ha ezt a 1-ae 9-ust eltörülnénk; a magyar törvényhozás időnként meghatározta mindazon eseteket, melyekben a nemesembernek rögtöni letartóztatása szükséges vala, s így hazánk lakosinak egy osztálya már bír azon jussal, melyet a VIII. cikkelyben szegény adózóinknak is óhajtanánk megadni. Ezt kell tehát minden kivételeivel és megszorításaival a nemzet egyéb osztályaira is kiterjeszteni, s a közbátorság szenvedni nem fog, sőt inkább minden polgárra nézve biztosítva lesz. Mert ha hogy ezen szabadság a státus céljával megegyez, ha elegendők a nemesekre nézve azon kivételek, melyeket törvényeink a részben tettenek, elegendők lesznek azok a jobbágyokra nézve is; ha pedig ott sem elegendők, akkor ott is változtatás és megszorítás szükséges. Ha azonban engem arról számos példák és köztapasztalás ellenére is meggyőzhet valaki, hogy a privilégium több míveltséget és erkölcsösséget ád minden nemesnek és maradékinak, mint amivel nem nemes polgártársaink bírnak és bírhatnak, ha meg lesz mutatva, hogy a privilégium biztosítja közbátorságunkat, akkor fejet hajtva, kész leszek elismerni, hogy az ilyen privilégiált, jó erkölcsű, mívelt osztály különös kedvezésre méltó, s a közbátorsági törvények oltalmát is mások felett csak ő érdemli meg. Gömörnek érdemes követe4 például Francia- és Angolország törvényeit hozta fel, s állítá, hogy ott is, akit a konstábler5 fejér pálcájával megillet, vagy a rendőr letartóztat, ellenállani nem mer, habár első pair6 legyen is. De éppen ezen előadásban felelt meg önmagának érdemes követ úr; mert ott a törvények szentsége oly tiszteletben áll, hogy a leghatalmasabb pair szintúgy, mint a legszegényebb polgár, enged és kénytelen engedni az őt letartóztató konstáblernek. Nálunk azonban a törvény súlya csak
deak-001-002-016-0011 Lásd az 1833. június 15-i országgyűlési beszéd 1. jegyzetét.
deak-001-002-016-0022 Somssich Pongrác királyi személynök, az országgyűlés alsótáblájának elnöke.
deak-001-002-016-0033 A Hármaskönyv I. részének 9. címe szerint a nemest csak tettenérés esetén szabad bűncselekmény miatt előzetes idézés nélkül letartóztatni.
deak-001-002-016-0044 La Motte Károly gróf (?–1852), Gömör megye követe.
deak-001-002-016-0055 Rendőrbiztos.
deak-001-002-016-0066 Főrend, főúr.
a szegény adózót nyomja. Állapítsuk meg azt, hogy a közbátorságot biztosító törvények oltalma nálunk is minden polgárra egyformán terjedjen, s akkor a törvény nevében eljáró konstábler nálunk is olyan tekintettel fog bírni, amilyennel most, különösen a magyarországi pairekre nézve, nem bír. Vas vármegyének érdemes követe7 azt állítá, hogy a jobbágy nálunk is minden sértés 99ellen biztosítva van, mert a földesúr violentiális8 vagy impensionális9 per útján megbosszulja jobbágya sérelmét. Nem ereszkedem abba, hogy természet elleni dolog, midőn polgári társaságban a sértett fél önmaga elégtételt nem is kereshet, hanem a törvények oltalmának felhívását is urának kegyelmétől kell várnia. Csak azt jegyzem meg gyakorlati tekintetből, hogy az efféle violentiális és impensionális pörök az összeveszett szomszédok vagy közbirtokosok között gyakran voltak ugyan bosszúnak eszközei, de csakugyan kevés példa van arra, hogy jó barátságban élő földesurak egymást a jobbágy sérelméért pörbe idéztették volna. Ily esetekben közönségesen pipa s kártya közben végzik el a földesurak az egész dolgot, gyakran a jobbágynak rovására, s a panaszolkodónak földesura nem egyszer mondotta már azt: én egy hitvány parasztért szomszédommal, komámmal vagy atyámfiával összeveszni s perlekedni nem fogok. Ez azon dicsért földesúri pártfogás. Azt is említék némelyek, hogy ezen VIII. cikkely már csak azért is hiányos, mert nem az egész 8 milliót, hanem annak csak egy részét, a jobbágyokat foglalja magában. Különös valóban ezen ellenvetést épp azoktul hallanom, kik azon esetben, ha e törvény az ország minden lakosiról szólana, elsők10 keltek volna ki ellene, és bizonyosan azt mondották volna, hogy e törvény már csak azért sem az úrbérbe tartozik, mert nem egyedül a jobbágyokról, hanem az országnak minden lakosiról szól. Én e törvény jótéteményét minden polgárra kívánom kiterjeszteni; de minthogy az úrbérben csak a jobbágyokrul rendelkezünk, mindenekelőtt azokat kell e törvény védelme alá állítanunk. Árvának érdemes követe11 azt mondá, hogy ha nyolc századig el lehettek adózóink e törvény nélkül, el lehetnek még egypár évekig. De ez valóban különös egy okoskodás, melyből furcsa következéseket vonhatnánk. Hiszen évezredekig el lehetett a világ a keresztény vallás nélkül, tehát el lehetett volna tovább is. Őseink századokig nem valának keresztények, még sem kárhoztatjuk őket, hogy azokká lettek. Nyolc századokig el lehettek a jobbágyok urbáriom nélkül, mégis igen hasznos volt azt a múlt század második felében12 hazánkba is béhozni. Az usufructuatiónak13 szabad eladása századokig nem vala megengedve, s azt mégis megállapítá jelen törvényhozás. Én ismételve mondom, hogy ha jó a törvényjavallat, haladék nélkül el kell azt fogadni, mert minden ilyes halogatás a nemzeti közboldogságnak valóságos meglopása. Nem oszthatom Somogy vármegye követének14 véleményét azon egy pontban, hogy e tárggyal sem a kapacitás15 , sem az aviticitás16 összeköttetésbe nem hozathatik. Mert íme, a tekintetes rendek nem valának hajlandók a jobbágyoknak megadni a birtokbeli kapacitást17 , de meg kívánják nálok hagyni a botbeli kapacitást. Az aviticitás, minden nemzeti szorgalmat és kifejlődést elfojtva, 100súlyosan nyom bennünket, de mégsem akarják azt, úgy látszik, eltörülni a tekintetes rendek, sőt még a jobbágyoknál is meghagyják a nyolcszázados botbéli aviticitást, hogy ti. prout a majoribus suis acceperant18 , ezután is úgy bírják, mert igen szép, igen jóltevő és hasznos elv: a régit fenntartani, csak azért, mert régi. Tolna vármegyének érdemes követe19 kérdést tőn a királyi meghívólevélben előforduló avita necessitudo20 teljesedése eránt. Én, megvallom, hajlandó vagyok e szót nyomtatásbeli hibának tartani, mert figyelembe véve az egész úrbér folyamatát, azt látom, hogy a jobbágyot földesurához éppen nem bizodalom, hanem szükség köti, minthogy egyébként el nem élhet, mert hiszen az ország földének örökéből örökre kitagadtatott, és szabad ugyan elköltöznie, de nincs hová költözzék, mert mást, mint jobbágyi birtokot alig szerezhet; a necessitudo helyett tehát talán inkább necessitásnak21 kellene állani. Azt azonban felette csodálom, hogy érdemes követ úr kérdést tehetett az eránt is, hogy a földesúr és jobbágy közötti kapcsolat mi által fűzetett szorosabbá, mert hiszen az V. cikkelyben ezen kapcsolatot oly szorosra fűztük, hogy azt a földesúr és jobbágy egyesült akaratja sem képes feloldani, mert az úrbéri adózásokat kölcsönös egyesség útján sem szabad örökre megváltani. Adja Isten, hogy ezen szorosra fojtott kapcsolat a nemzeti boldogságot meg ne fojtsa, adja Isten, hogy az általam említett aviticitás és kapacitás mostani állása fejünkre áldás helyett átkot ne hozzon. Én a VIII. cikkely mellett szavazok.
deak-001-002-016-0077 Széll Imre (?–1856), Vas megye főjegyzője és országgyűlési követe.
deak-001-002-016-0088 Erőszakoskodási, hatalmaskodási per.
deak-001-002-016-0099 A jobbággyal szemben elkövetett hatalmaskodás ügyében.
deak-001-002-016-01010 Értsd: elsőnek, elsőként.
deak-001-002-016-01111 Zmeskál Móric (1801–?), Árva megye országgyűlési követe.
deak-001-002-016-01212 Mária Terézia 1767. január 23-án adta ki a földesúri szolgáltatásokat országosan egységesen szabályozó úrbéri pátensét.
deak-001-002-016-01313 Haszonélvezetnek.
deak-001-002-016-01414 101Somssich Miklós (1784–1870), Somogy megye követe.
deak-001-002-016-01515 Valamire való képesség, jog valamihez.
deak-001-002-016-01616 Ősiség.
deak-001-002-016-01717 Birtokszerzési képességet.
deak-001-002-016-01818 Ahogyan őseiktől kapták.
deak-001-002-016-01919 Bezerédj István (1796–1856), Tolna megye ellenzéki követe.
deak-001-002-016-02020 Ősrégi bizalom vagy ősi szükség.
deak-001-002-016-02121 Szükségnek – tehát a két szó ugyanazt is jelentheti.
Országgyűlési Tudósítások 1832/1836. 4. köt. 81–84. p. Közli Kónyi Manó 1. köt. 133–137. p.
deak-001-002-016-0011 Lásd az 1833. június 15-i országgyűlési beszéd 1. jegyzetét.
deak-001-002-016-0022 Somssich Pongrác királyi személynök, az országgyűlés alsótáblájának elnöke.
deak-001-002-016-0033 A Hármaskönyv I. részének 9. címe szerint a nemest csak tettenérés esetén szabad bűncselekmény miatt előzetes idézés nélkül letartóztatni.
deak-001-002-016-0044 La Motte Károly gróf (?–1852), Gömör megye követe.
deak-001-002-016-0055 Rendőrbiztos.
deak-001-002-016-0066 Főrend, főúr.
deak-001-002-016-0077 Széll Imre (?–1856), Vas megye főjegyzője és országgyűlési követe.
deak-001-002-016-0088 Erőszakoskodási, hatalmaskodási per.
deak-001-002-016-0099 A jobbággyal szemben elkövetett hatalmaskodás ügyében.
deak-001-002-016-01010 Értsd: elsőnek, elsőként.
deak-001-002-016-01111 Zmeskál Móric (1801–?), Árva megye országgyűlési követe.
deak-001-002-016-01212 Mária Terézia 1767. január 23-án adta ki a földesúri szolgáltatásokat országosan egységesen szabályozó úrbéri pátensét.
deak-001-002-016-01313 Haszonélvezetnek.
deak-001-002-016-01414 101Somssich Miklós (1784–1870), Somogy megye követe.
deak-001-002-016-01515 Valamire való képesség, jog valamihez.
deak-001-002-016-01616 Ősiség.
deak-001-002-016-01717 Birtokszerzési képességet.
deak-001-002-016-01818 Ahogyan őseiktől kapták.
deak-001-002-016-01919 Bezerédj István (1796–1856), Tolna megye ellenzéki követe.
deak-001-002-016-02020 Ősrégi bizalom vagy ősi szükség.
deak-001-002-016-02121 Szükségnek – tehát a két szó ugyanazt is jelentheti.

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages