ORSZÁGGYŰLÉSI BESZÉD AZ ÖRÖKVÁLTSÁGRÓL Pozsony, 1834. december 10.
ORSZÁGGYŰLÉSI BESZÉD AZ ÖRÖKVÁLTSÁGRÓL
Pozsony, 1834. december 10.
Pozsony, 1834. december 10.
Minden rosszat reá fogtak már ezen kérdés alatti törvényjavallatra1 , minden névvel illették már azt az ellenvélemény pártolói. Sokan demokráciai célzatúnak s az arisztokrácia jussait és tulajdonát eltapodónak állították; némelyek azt országháborítónak is nevezték, s még ez sem volt elég, mert íme, Esztergom 94követe2 még azt is kétségbe hozza, hogy ezen javallat magára a népre is hasznos volna. Meglepett engem követ úrnak ezen váratlan állítása, és még inkább meglepett azon ok, mellyel állítását támogatá, hogy ti. ez oly engedmény, mely szerint a földesúr önkényesen felcsigázott áron adja el jobbágyának az úrbéri tartozásokat, s így a jobbágy ezen megvehetés jussával semmit sem nyer. Készültem már ezen ellenvetésre megemlíteni, hogy az eladás és megvásárlás nem egyoldalú önkényes felcsigázástól, hanem kölcsönös alkutól fog függni; elő akartam hozni, hogy a tulajdonnak és szabadságnak varázserejű hatása van az iparkodásra, el akartam számlálni mindazon hasznos következéseket, melyek az örök megváltások által felszabadult községekre a tulajdonnak és szabadságnak boldogító forrásából áradtak. De mindezektől Esztergom követének folytatott előadása engem felmentett, mert önellenvetését helyettem önmaga megcáfolta. Ugyanis felfogta Sopron követének3 azon szavait, hogy az egész birtok, melyet mi a jobbágyoknak ezen törvénycikkely által készülünk adni, nem valóságos tiszta tulajdon, hanem csak nyomorult birtok, melyen a közterhek kirekesztőleg feküsznek. S ezen állítást cáfolgatva, azt is előhozta, hogy mivel az én múltkori előadásom4 szerint Muraköznek némely ekképpen megváltott helységeiben egy hold szántóföldet két-, sőt háromszáz pengőforinton is megvesznek, holott a szomszéd vidéken még a nemesi birtok ára sem nagyobb 40-50 pengőforintnál, a soproni állítás a tapasztalással ellenkezik, s azt vitatá, hogy ezen gyakorlati példa az ilyen birtokot nyomorult birtoknak éppen nem mutatja. Ezen saját megcáfolása s a gyakorlat, melyen az alapult, szolgáljon tehát részemről is Esztergom követének válaszul; mert aki elösmérte, hogy az így megváltott birtok éppen nem nyomorult birtok, nem fogja helyesen vitathatni, hogy annak megszerezhetésére a népnek jusst adni magának a népnek is kárára volna. Nehezen tűrte azt Esztergom követe, hogy sokan a közvéleményre, sokan a jövendő korra hivatkoztanak. Én pedig azt hiszem, hogy ezen hivatkozás éppen nem helytelen, mert erősen hiszem, hogy a törvények alkotásánál mind a józan közvéleményre, mind a jövendő korra figyelmezni kell. A köztársaságnak fő célja a közboldogság, a törvényhozásnak tehát fő kötelessége olyan törvényeket alkotni, melyek minden polgárt boldogítsanak. És habár az emberi véges erő nem képes is a tökéletesség kulminációját elérni, minthogy minden, ami halandóknak míve, magán hordja már a tökéletlenség bélyegét, annyi csakugyan igaz, hogy azon törvényhozás felel meg leginkább kötelességének, mely a fő célhoz leginkább közelít, s azon törvények legjobbak, melyek anélkül, hogy valakinek sérthetlen természeti jussait feldúlnák, legtöbb polgárt boldogítanak. Pedig csak a tiszta és józan közvélemény mutatja 95meg, hol hiányos, hol igazságtalan a törvény, s hol kell a pótolás, javítás és változtatás. Azt kell tehát megkérdenünk; mert nem lehet a boldogságot száraz okoskodásokkal senkire reábeszélni, és nevezze bár akárki míveletlennek a néptömeget, tudja és érzi ezen nép is, mi az, ami őt nyomja; tudja és érzi a fájdalmat, melyet enyhíteni kellene, és bármely javallat, ha az a legfényesebb teóriai okoskodások után egyébként jónak látszik is, csak akkor fogja kielégíteni a nemzetet, ha annak szükségeivel és kívánataival megegyez. Ilyen hatalma van a közvéleménynek mindenhol; mennyivel nagyobb tehát annak fontossága e jelen javallatra nézve, mely legtisztább igazságon alapul, s a nép közóhajtásinak is megfelelve, senkit nem sértve, annyi polgárt boldogítana. Még azon fejedelmek is, kiknek uralkodói hatalmát semmi törvény, semmi kötések nem korlátolták, ha népeik eránt jótévő gondos atyák kívántak lenni, megkérdezték elébb a közvéleményt, megtudták, mi az, amit orvosolni kellene? Kilesték népeiknek kívánatit, s oly törvények által, melyek legtöbb polgárt valának boldogítandók, az egyébkint súlyos hatalmat áldás és közboldogság forrásává változtatták. Ők magok tűzték ki magoknak korlátul a józan közvéleményt; mennyivel inkább kell tehát arra egy szabad nemzet szabad törvényhozásának figyelmezni. De nem is első a magyar törvényhozásnál ezen hivatkozás, mert több izenetekben, sőt, úgy hiszem, felírásokban is szólottunk már a közvéleménynek ítéletéről. Ami a jövendő kort illeti, nehéz igenis ennek ítélete előtt mindenben megállani, és sokat kárhoztatni fog az előrehaladott jövendőség, ami most jónak látszik. De ha őseink a jövendő korra nem is figyelmezve, mindég csak önmagokrul gondoskodtak volna, nyomorultabb volna most nemzetünk, s atyáink bölcsességét, melyet követ úr is dicsérve említett, nehezen áldanánk. Hiszen a jövendőre is épít a törvényhozás, mert a nemzeti mívelődésnek s a haza boldogságának most elszórt magvai jövendőben fognak gyümölcsözni. Mik csekély éltünknek kurta napjai, hogy egyedül azokra kívánjuk szorítani gondosságunkat. Hiszen a hon nagyságának s a nép szorgalmának kifejtése legszebb kötelességünk; ez pedig jövendőben virágozhat csak; minden alkalom, melyet erre használni elmulasztunk, minden pillanat, melyben ezt eszközölni késünk, visszahozhatatlanul elmerül az örökkévalóság tengerébe, s minden helytelen halasztgatás valóságos tolvajság, mellyel a haza szent ügyét meglopjuk. Én előttem legalább a tiszta és józan közvélemény s a jövendő kornak igazságos ítélete minden hozandó törvényre nézve szent tekintetek maradnak.
deak-001-002-015-0011 Az örökváltságról szóló úrbéri törvényjavaslatra
deak-001-002-015-0022 Andrássy József.
deak-001-002-015-0033 Felsőbüki Nagy Pál.
deak-001-002-015-0044 Lásd Deák 1834. november 10-i országgyűlési beszédét a jobbágyok örökváltságáról.
Sok kárhoztató és védő szót hallottam e tanácskozások folytában arról is, hogy a főispánok és más hatalmasok a megyék utasításaira és a közgyűlések tanácskozásaira különféle béfolyást gyakorolnak; de véleményem e részben 96a mondottaktól valamennyire különbözik. Minő volt ezen béfolyás, azt én nem tudom, mert nyilvános adatim nincsenek; de ha törvényes és helyes volt, akkor nincs mit szólanom, ha pedig törvénytelen, alacsony és alattomos utakon gyakoroltatott, akkor ez is, mint minden alacsonyság, önmagában rejti már büntetését. El lehet ugyan gonoszság és alacsony eszközök által az igaz ügyet is nyomni egy időre; de végre csakugyan hatalmas erővel feltámad az igazság mindenkor és elnyomóit rettentőn bünteti. Ha tehát találkoznék is oly alávaló, ki hivatalának fényét, hatalmát és tekintetét vagy a közbizodalmat alacsony eszközül használni képes volna, és ezek által egy megyének rendeit elcsábítva, hazánk közjavának ellene dolgozni merészlene, bizonyosan eljönne még az idő, melyben az elcsábított többségnek önkárán megnyílnának szemei, s a nyomorult csábítónak minden bizodalom elvesztése, sőt közmegvettetés lenne méltó büntetése. Nekem ugyan nincs okom megyémet mentegetni, mert küldőim e tárgyra nézve is hívek maradának meggyőződésükhöz; de szentül hiszem azt, hogy nálok legalább ez lenne minden alacsony csábítgatónak jutalma. Végre ami a praesidiálisokat5 illeti, lehet még ez országgyűlésen oly idő s alkalom, melyben azokrul bővebbet fogunk szólani. Már egy megye (Ung) úgy is panaszolva lépett fel egykoron e tárgyban,6 és ha netalán még ezután valamely alapos panaszok hozatnának fel, ha netalán előnkbe adatnék egy oly praesidiális, mely az 1790:10. cikkellyel7 ellenkezve, a törvényhatóságok függetlenségét feldúlni, a megyék törvényes hatalmát francia prefektúrák8 módjára megrontani készül, s ezáltal polgári szerkeztetésünk alaptörvényeit sérti, akkor hallgatni bizonyosan nem fogunk; fel fognak szólani akkoron a tekintetes rendek is, mert felszólani kötelességök leend, és az ellen, ki hatalmát vagy tekintetét törvényeinknek, a haza jussainak és nemzeti szabadságunk szentségének sértésére merte használni, a megsértett polgári szabadság nevében a hazaárulásnak súlyos büntetését fogják sürgetni.
deak-001-002-015-0055 Kancelláriai elnöki rendeleteket.
deak-001-002-015-0066 Az 1834. szeptember 9-i kerületi ülésben terjesztette elő Bernáth Zsigmond Ung megye 97panaszát amiatt, hogy a kancellária elnöki rendeletben utasította a megye alispánját a lengyel menekültek elleni hajszára.
deak-001-002-015-0077 Az 1790:10. tc. értelmében Magyarországot saját törvényei és szokásai alapján, nem pedig más tartományok módjára kell kormányozni.
deak-001-002-015-0088 A magyar vármegyéknek megfelelő francia département-ok közigazgatási hatóságai voltak a pusztán végrehajtó hatalmat képviselő, önkormányzati hatáskörrel alig rendelkező prefektúrák.
Országgyűlési Tudósítások 1832/1836. 4. köt. 46–48. p. Közli Kónyi Manó 1. köt. 126–129. p.
deak-001-002-015-0011 Az örökváltságról szóló úrbéri törvényjavaslatra
deak-001-002-015-0022 Andrássy József.
deak-001-002-015-0033 Felsőbüki Nagy Pál.
deak-001-002-015-0044 Lásd Deák 1834. november 10-i országgyűlési beszédét a jobbágyok örökváltságáról.
deak-001-002-015-0055 Kancelláriai elnöki rendeleteket.
deak-001-002-015-0066 Az 1834. szeptember 9-i kerületi ülésben terjesztette elő Bernáth Zsigmond Ung megye 97panaszát amiatt, hogy a kancellária elnöki rendeletben utasította a megye alispánját a lengyel menekültek elleni hajszára.
deak-001-002-015-0077 Az 1790:10. tc. értelmében Magyarországot saját törvényei és szokásai alapján, nem pedig más tartományok módjára kell kormányozni.
deak-001-002-015-0088 A magyar vármegyéknek megfelelő francia département-ok közigazgatási hatóságai voltak a pusztán végrehajtó hatalmat képviselő, önkormányzati hatáskörrel alig rendelkező prefektúrák.
