FELIRAT AZ URALKODÓHOZ AZ ORSZÁGGYŰLÉSI IFJAK ÜGYÉBEN Zalaegerszeg, 1837. január 9. | Deák Ferenc munkái

FELIRAT AZ URALKODÓHOZ AZ ORSZÁGGYŰLÉSI IFJAK ÜGYÉBEN
Zalaegerszeg, 1837. január 9.

Bús aggodalmunkat s szíveink mélységes fájdalmát, melyek édes hazánk némely szerencsétlen fiainak1 a hazai törvények világos rendelése ellenére katonai erővel történt elfogatásokból eredtek, közelebb múlt esztendő Kisasszony hó 8-án tartott közönséges gyűlésünkből költ alázatos felírásunkban2 Felségednek kegyelemmel telt atyai kebelében azon tántoríthatatlan bizodalommal, mellyel a magyar koronás királyához, aki az ő alkotmánya, törvényei és szabadságai sérthetetlen fenntartását, királyi szava, hitlevele és szóesküje alatt ígérte, viseltetik, de egyszersmind azon biztos reménnyel is öntöttük ki, hogy kérésünk igazsága hazánk írott és a természetnek is változás alá nem eshető törvényein alapulva az óhajtott sikert bizonyosan elnyerendi, és mindazok, melyek e szerencsétleneknek törvény elleni elfogatások, és letartóztatásokra nézve a Felséged királyi személyétől teljesen különböző kormánynak rendeletéből ez időig történtek, megszüntetni, s ők további letartóztatások s bíráltatások eránt a törvények szorosan megtartatni fognak.

deak-001-003-006-0011 Lovassy Lászlót, Lovassy Ferencet és Tormássy Lászlót 1836. május 22–30. között fogták el, és katonai őrizetben tartották.

deak-001-003-006-0022 Zala megye 1836. augusztus 8-i (Deák által fogalmazott) feliratát közli Molnár András 1994, 133, 134. p.

Mi a törvény mellett jobbágyi alázattal szólaltunk fel, de forró esdekléseink után az óhajtva reménylett orvoslás helyett vérző kebelünknek égető sebeit 194újabb sérelem súlyosítja, mert a múlt esztendő Mindszent hó 10-ről a 14007/ 1367. szám alatt költ királyi válasszal3 nemcsak Felségednek ezen felírásunk miatt támadott neheztelése adatik egyedül értésünkre, hanem egyúttal mi, hogy ez ügyben szavainkat Felségedhez jobbágyi tisztelettel felemelénk, mint hazánk törvényei s ősi szokásai ellen vétkezőknek mondatunk.

deak-001-003-006-0033 Eredeti tisztázata: ZML kgy. ir. 1837:4.

Felséges urunk, királyunk! Nem akarjuk mi a valódi bűnöst menteni, nem kívánjuk mi azt, ki ellen a bűn annak rendes útján megbizonyíttatott és a törvényes bíróság által minden törvényes rendnek megtartásával meg is marasztatott, a törvény által kiszabott bár legszigorúbb büntetés kemény súlya alól elvonni, hanem egyedül mint Felséged uralkodóháza s nemzetünk közt fennálló szövetségi kötések szentségéhez állhatatosan ragaszkodók, mint a törvényes szabadságnak, de nem a féktelen zabolátlanságnak, a törvénynek, nem pedig az önkénynek hódolók, csak azt, amit a törvény, mit a közigazság, az igazság kiszolgáltatására nézve személy és körülállás válogatása nélkül megtartatni rendelnek, óhajtjuk e jelen esetben is sikeresíttetni.

Törvényeink, jelesen az 1715. esztendei 7. cikkely4 , mely a felségbántás és hazasértés bűnéért a befogatást előre való idézés és megmarasztás nélkül teljesíttetni egyedül azért engedi meg, hogy a vétkesek a büntetés elől meg ne szökhessenek, és bűnös céljaikat foganatba ne vehessék, a fentálló törvénykezési rendszernek mellőzésére szabadságot nemcsak nem ad, hanem az Ulászló 1. törvénye 10. cikkelye 2. §-a5 azt, hogy Őfelsége egy bírót is a fentálló rendszernek valaki kedvéért változtatására ne kényszerítsen, az 1659:45. cikkely6 azt, hogy törvénytelen parancsok ki ne adassanak, a kiadottaknak egy bíró is helyt adni ne tartozzék, s az ezek mellett támasztott pörök magokból minden erő nélkül valók legyenek, az 1790/91. esztendei 12. s 56. törvénycikkelyek7 azt, hogy hazánk soha parancsolatokkal, melyek az ítélőszékek által elfogadhatók sem lesznek, ne kormányoztassék, és hogy a már felállított vagy jövendőre hozandó törvény által határozandó törvénykezési rend a királyi hatalommal meg ne változtassék, hanem az alkotott vagy jövendőre alkotandó törvények s a bevett országos szokás szerint tartozzanak a bírák ítélni, úgy, hogy a felségbántás és hívtelenség bűnei ezentúl a rendes törvényes bíróságoktól el ne vonattassanak, az 1805. esztendei 5. cikkely8 pedig azt, hogy a vádlottak ítéletet a rendes törvényes úton kapjanak, egyenesen parancsolják.

deak-001-003-006-0044 198Az 1715:7. tc. a felségsértés eseteit taglalta.

deak-001-003-006-0055 Ulászló 1492. évi I. dekrétumának 10. tc. 2. §-a a bírák függetlenségét és szabadságát garantálta.

deak-001-003-006-0066 Az 1659:45. tc. a törvénytelen visszafoglaló és letiltó parancsokkal foglalkozott.

deak-001-003-006-0077 Az 1790:12. tc. a törvényhozó és végrehajtó hatalom gyakorlásáról, az 1790:56. tc. pedig a pártütés és hűtlenség bűnéről rendelkezett.

deak-001-003-006-0088 Az 1805:5. tc. a rosszlelkű árulkodásokat próbálta megakadályozni.

Hazánk törvényei ily világosan rendelkezvén, mi sem az 1805. esztendei országgyűlésből a rendek által Szent András hó 2-áról tett felírás szavaival, melyben ők a felségbántás és hazasértés bűneiben részt vevőknek a pörben állítás előtt is befogatások elrendelését a királyi jogok és kötelességek közé 195tartozóknak kijelentik, sem az 1827. esztendei 3. törvénycikkely9 rendeletéről meg nem felejtkezünk, mert valamint az idézett felírás a közállomány bátorsága fenntartása miatt egyedül csak a hazai törvényeken alapult, s azok szerint is gyakorlott, nem pedig az önkényből, s egyoldalú kormányi rendeletekből eredett szabályoknak használását a szók legegyszerűbb természeti értelménél fogva isméri el, úgy hasonlóul az 1827. esztendei 3. törvénycikkely egész foglalatja az 1821. és 1823. esztendőknek szomorú, s nemzeti önállásunkat végveszéllyel fenyegető, s megboldogult koronás királyunk által is olyasoknak ismért, s az egyoldalú kormányi rendeletekből eredett nemzeti közsérelemnek10 megszüntetéséről, s jövendőre ilyeseknek ki nem adásáról nyújtott biztosító kezesség. Azon biztosítás, melyet Felséged az említett ifjak ellen elkezdett pörnek a törvény szoros rendelése szerint leendő folytatásával a fentebb érintett királyi válaszában nyújtani méltóztatik, fájdalminkat nem enyhítheti, mert vérző kebellel kell megvallanunk, hogy mindemellett sem a pörben s annak folytatása módjában, sem a vádlottak megelőző letartóztatásában törvényeink s az igazság kiszolgáltatásának törvény által meghatározott rendszere megtartva nem valának. Ez újabb sérelemből eredő méltó panaszinkat múlt esztendei 8-ber 3-i közgyűlésünkből Császári Királyi Felségedhez mint urunkhoz s királyunkhoz jobbágyi alázattal s fiúi bizodalommal eltelve egy különös felírásban11 s egy evégre kebelünkből választott küldöttség által szóval is előterjeszteni óhajtottuk, de küldöttjeinknek Felséged királyi széke elébe juthatás is mély fájdalmunkra megtagadtatott.

deak-001-003-006-0099 Az 1827:3. törvénycikkben az uralkodó az ország alaptörvényeinek tiszteletben tartását ígérte.

deak-001-003-006-01010 Utalás az 1820-as évek elején törvénytelenül, az országgyűlés mellőzésével elrendelt adókivetésre és újoncozásra.

deak-001-003-006-01111 Zala megye 1836. október 3-i – Deák által fogalmazott – feliratát közli Molnár András 1994, 134–136. p.

Elöladtuk mi azon alázatos felírásunkban, hogy a felségbántás bűnében való résztvételről vádlott s a polgári törvényhatóságok rendes befolyása nélkül katonai erő által befogatott néhány hazafiak ellen a per mindezen elszámlált törvényeink sérelmével s a törvényes rendszernek ellenére titkon folytattatik, midőn őket nem az öszves királyi tábla mint törvényes első bíróság maga színe előtt, hanem csak némely küldöttjei a tömlöcükben hallgatják ki, a per felvétele és kikiáltatása zárt ajtókkal tétetik, védlőik pedig a titoktartási esküre szoríttatnak, sőt még arra is kényszeríttetnek, hogy védenceik ügyében másoktól tanácsot se kérhessenek, törvényes orvoslásért akartunk esdekleni, azonban sérelmünk meghallgatva nem lett, sőt küldöttjeinknek a királyi szék elébe is juthatás is lehetetlen vala.

Felséges urunk, királyunk! Látnunk azt, hogy mikor Európa minden alkotmányos országaiban a felségbántás bűnében valóságos és tettleges résztvevők felett is az igazság kiszolgálása a legnagyobb nyilvánossággal gyakoroltatik – hazánkban akkor a törvény és alkotmány pajzsa alatt élő szabad polgárok élte és értéke felett a bosszuló igazság a titok leplébe burkolva lép 196fel, de még e szerencsétlenek ügyében a felszólalhatás és az egyes törvényhatóságoknak fejedelmek elébe járulhatás is, melytől sem törvény, sem az eddigi szokás által nem tiltatnak, s akiktől oly számos alkalmakban a tisztelkedő és szerencsét kívánó kiküldöttségek elfogadtattak, e jelen esetben a hatalom nem akaró szavával elzárattatnak, s hogy igaz fájdalmaiknak, törvényes és buzgó kívánataiknak önmagok szeretett fejedelmek előtt szóval is kifejezők ne lehessenek, tilalmaztatnak, mi mindnyájunk előtt a legkeservesebb s a jövendőt legborzasztóbb képekbe tüntető egy jelenet. Mert ahol ilyenek történnek s történhetnek, ahol a szabadságuktól megfosztott polgárok még a törvénykezés rendszerének szoros megtartásában sem lelhetnek oltalmat, ahol a titkos törvénykezés kizárja a nyilvánosságot, hol a szabad védelemnek sérthetetlen természeti és törvényes igaza bármi önkény által megszoríttatik, sőt elfojtatik, ott elenyészett a személybeli közbátorság, a törvény sérthetetlen szentsége nem védi a polgárok szabadságát, és nincs kezesség, mi a bevádlottat szinte mint az egész hazát biztosan megnyugtassa aziránt, hogy önkény nem gyakoroltatik.

Ugyanis az emberi természetnek kiolthatatlan érzése, hogy a békés polgár a titkon gyakorlott hatalomtól előre gyanakodva rettegjen, s mindazoknak, kik titkos törvénykezés által levének kárhoztatva, bűnös voltáról kételkedjék, amikor a nyilván hozatott törvényes ítéletekben teljesen megnyugszik, s ha azt látja, hogy a törvény ki-ki felett áll, az ki-ki ellen a rendes úton nyilván szolgáltatik ki, az elnyomástól, üldözéstől és önkénytől ki-ki teljesen mentes, kielégítő bizodalommal eltelve tér vissza békés lakjába.

Azon belső meggyőződés, hogy a végrehajtó hatalom nyilván teljesít mindent, és csak egyedül azt, amit a törvény rendel, hogy ez maga is a törvénynek hódol, hogy a törvény még őfölötte is álljon, szüli a nemzet és kormány közti közbizodalmat, azon a minden hatalomnál, minden képzelt s akármi másban álló erőnél biztosabb, az alkotmányok és királyi székek soha nem ingadozó, semmi külső befolyás vagy sugarlás12 alá nem eshető, semmi belső fondorkodás, semmi ingerlés által meg nem rázkódtatható talpkövét.

deak-001-003-006-01212 Értsd: sugallat.

Újulnak kétszerezve kebleink vérző sebei, amidőn Császári Királyi Felséged nevében a Főméltóságú Magyar Királyi Kancelláriától múlt esztendő Karácsony hó 15-ről a 17038/1698. sz. alatt kiadott egy második királyi válasz,13 mellyel a szólás törvényes szabadsága ügyében báró Wesselényi Miklós ellen rendelt hívtelenségi pör megszüntetéséért a múlt esztendő június 20-i közgyűlésünkből intézett felírásunkért14 Felségednek rossztetszése értésünkre adatik, mi magunk a részeskedésről vádoltatunk, s mint hatóságunk körét általhágók, az illő korlátok közötti maradásra utasíttatunk, felolvastatott.

deak-001-003-006-01313 Eredeti tisztázata ZML kgy. ir. 1837:5.

deak-001-003-006-01414 Zala megye 1836. június 20-i közgyűléséből Wesselényi ügyében az uralkodóhoz intézett feliratot közli Molnár András 1994, 131, 132. p.

197Felséges urunk királyunk! Az ország rendei a közelebb befejezett országgyűlésében, úgy azolta hazánk számos törvényhatóságai megcáfolhatatlanul kifejtették, hogy a megyék közgyűlésében a köztanácskozásokban ejtett szavak hívtelenségi büntetésnek tárgyai nem lehetnek, és mivel az 1723. esztendei 9. törvénycikkely15 legvilágosabb szavai szerint a hívtelenség bűnébe az keveredhetik, ki magát a haza és közállomány ellen tettlegesen felemeli és ellenszegezi, mindennek el nem magyarázható értelméből csalhatatlan igazság marad az, hogy szóval senki a hívtelenség bűnének magát részesévé nem teheti.

deak-001-003-006-01515 Az 1723:9. tc. a hűtlenségi bűnt magukban foglaló eseteket részletezte.

Nem ismételjük tehát e tárgybeli felírásunkban felhozott okainkat, hanem mind azoknál, mind az ezennel előrebocsájtottaknál fogva Császári Királyi Felséged kegyelméhez fiúi bizodalommal és jobbágyi alázattal újonnan folyamodni bátorkodunk, hogy Felséged, kinek dicsőült nagyatyja16 jelszavában elismeré, hogy a fejedelmek kincse a népnek szíve, kinek dicsőült édesatyja17 igazságszeretetéről az akkor élő világ valódi példánya vala, ki maga is semmi mást, mint az igazakat oltalmazni s védni törekedik, hogy egyrészről e szerencsétlen s a felségbántás bűnéért befogatott hazafiak felett a törvényt s igazságot a törvényes rendszernek szoros és pontos megtartásával kiszolgáltatni, nékiek a szabad védelem törvényes igazát megadatni, őket a végső bírói megmarasztó ítélet előtt, minden a megelőző törvényes letartóztatás természetével meg nem férő sanyarúságoktól megmentetni, az ellenek folytatni kezdett törvénytelen lépéseket, mint még annyi meg annyi törvénysértéseket elenyésztetni, másrészről pedig báró Wesselényi Miklósnak hívtelenségi pörrel való üldöztetésével a szólás törvényes szabadságán ejtett nem kisebb nemzeti sérelmet e pörnek végső eltörlésével megszüntetni, a jövendő kétes vészeitől rettegő hív magyarjait megnyugtatni, s így a királyi szék s nemzet közt oly múlhatatlanul szükséges bizodalmat és szeretetet tántoríthatatlan alapra helyheztetni, és mindnyájunkat a kétségbeesés örvényeiből s aggodalomból kiemelni kegyelmesen méltóztassék.

deak-001-003-006-01616 II., Habsburg Lipót (1747–1792), 1790-től német-római császár és magyar király

deak-001-003-006-01717 Ferenc (1768–1835), osztrák császár és magyar király.

Eredeti fogalmazvány. ZML kgy. ir. 1837:3–5. Közli Molnár András 1994, 136–139. p.