ELLENZÉKI NYILATKOZAT Pest, 1847. június 7. | Deák Ferenc munkái

481ELLENZÉKI NYILATKOZAT
Pest, 1847. június 7.

Az ellenzéknek minden alkotmányos országban egyik természetes hivatása a kormány irányában, az ország minden érdekeire nézve, mind jog- s törvényszerűség, mind helyesség és célszerűség tekintetében, ellenőrködni. Mi tehát, kik magunkat a magyar alkotmányos ellenzék tagjainak valljuk, kinyilatkoztatjuk, hogy jövendőre is az ellenzék feladatául ismerjük, a kormány irányában, úgy egyes tettre s mulasztásaira, mint összes politikájára nézve, folytonosan ellenőrködni; s kinyilatkoztatjuk, hogy ezen ellenőrségnek sikerére az alkotmány által nyújtott minden eszközöket törvényszerűséggel s lojalitással használni el vagyunk határozva.

De mi az ellenzést vagy pártolást nem személyekhez, hanem tárgyakhoz és tényekhez kötjük, s a kormánynak csak oly lépésit fogjuk helyteleníteni, sőt tehetségünk szerint ellenezni, melyek formájokban vagy lényegökben törvényelleniek, vagy következményeikben a haza közérdekeire s az alkotmányos élet fönntartására és kifejlődésére károsak. Hazánk jelen viszonyai között a magyar kormány tényleg nem tisztán parlamentáris, mely eredetére nézve a többségben nyilatkozó nemzeti akarat kifolyása volna, s lételét a többség pártolásától föltételezettnek elismerné. A magyar kormány, alkotmányos törvényeink ellenére, idegenszerű s nem nemzeti befolyás alatt áll, oly befolyás alatt, mely a monarchiának egyéb tartományait abszolút hatalommal igazgatván, alkotmányos formáinkat, összes közigazgatási rendszerére nézve is, alkalmatlankodóknak szereti tekinteni, s az alkotmányos életnek nem éppen barátja. Ily viszonyok között pedig pártolást vagy ellenzést személyekhez kötni nem lehet.

Folytonos kötelességünknek ismerjük mi ezen ellenőrködést minden körülmények között; jelen helyzetünkben pedig éppen polgári bűnnek tartanók, ezen feladat pontos teljesítését bármi részben elmulasztani. Mi a kormánynak sem általános rendszereiben, sem eljárása részleteiben nem látunk valamely újabb, de a réginél törvényszerűbb, méltányosabb és közérdekeinkre kedvezőbb fordulatot, mely által a nemzetnek biztosítékot nyújtana, hogy ereje is van, de szándéka is ingatlan és elhatározott, fönnálló törvényeinket mindenkor és minden részben szorosan megtartani, a törvény rendeletét kivétel nélkül szigorún végrehajtani, mindenkor és mindenben tisztelni azon korlátokat, miket hatalmának az alkotmány szabott, s a hazának közérdeke fölött, melytől a fejedelem valódi érdeke soha el nem választható, nem ismerni 482más érdeket. Súlyos sérelmeink, melyeket annyiszor fölterjeszténk, évek hosszú során keresztül kérve, sürgetve, várva az orvoslást, orvoslatlanok még most is, sőt keserűbbek és súlyosbak azáltal, hogy jogszerű kérelmünk annyiszor elhangzott, s emiatt bizodalom és remény már enyészni kezdenek. Vannak e sérelmek tömegében oly pontok, melyek fölött osztatlan volt az egész nemzet véleménye, azon férfiakat sem véve ki, kik most a magyar kormány tagjai; és mégsem eszközöl kormányunk orvoslást, sőt komoly és tettekben mutatkozó törekvést sem látunk nála e sérelmekből eredő bajaink kiegyenlítésére. Pedig azon kormány, mely a nemzetnek jogszerű felszólalását figyelembe sem véve, a korábbi sérelmek orvoslását eszközölni még csak nem is igyekszik, s ily módon a törvényellenes állapotot e részben szándékosan fenntartja, éppen úgy sérti a törvényt, mint amaz előbbi kormány, mely a sérelmet elsőben elkövette, s a nemzet ingatlan bizalmára éppen úgy nem számolhat, mint amaz.

De régibb sérelmeink orvoslásának káros elmulasztásán felül újabb sérelmeket is látunk mi a kormánynak újabb tetteiben s mulasztásaiban. Nem kell ezeket bővebben fejtegetnünk; több megyék köztanácskozásai, fölterjesztései s körlevelei kifejtették s elsorolták azokat; mi példa gyanánt csak némelyeket fogunk itt megemlíteni:

Az ország legfőbb érdekeinek egyike: territoriális1 épsége. És mégis a Részek visszakapcsolását rendelő 1836:21. törvénycikkely2 végrehajtása több mint tíz év folytán tettlegesen még csak meg sem kezdetett; sőt ezen sérelem a múlt országgyűlésen meg nem jelent törvényhatóságok ellen hozott bírói ítélet végrehajtásának elmulasztásával súlyosbíttatott. A határőrvidékeknek nem magyar törvények szerinti közigazgatása országunk régi sérelme. A váltótörvénykönyv s a vallás tárgyábani legújabb törvények3 foganatosításának a határőrvidékeni elmulasztása által a kormány ezen sérelmet is súlyosbította.

deak-001-005-027-0011 Területi épsége.

deak-001-005-027-0022 Az 1836:21. tc. Kraszna, Közép-Szolnok és Zaránd vármegyék, valamint Kővár vidékének Magyarországhoz való visszacsatolását rendelte el.

deak-001-005-027-0033 A váltótörvénykönyvet az 1840:15. tc. hozta be, vallási kérdésekben pedig az 1844:3. tc. rendelkezett.

Az ország legfőbb érdekeinek másika: a nemzetiség. És mégis az 1840-i 6. törvénycikkelynek4 azon rendelete, hogy a magyar nyelv tudása a katonai véghelyeken is gyarapíttassék, végre nem hajtatott; sőt e részben elannyira semmi nem történt, hogy még az utasok s kereskedési áruszállítások is zaklatásoknak vannak kitéve a magyar nyelven szerkesztett úti levelek miatt. Az 1844:2. törvénycikkely5 azon rendelete, hogy az ország határain belőli iskolákban közoktatási nyelv a magyar nyelv legyen, teljesen végrehajtva maiglan sincs; sőt a köz[ép]iskolákbani magyar nyelvmívelő társulatok, ámbár az iskolai elöljáróságok közvetlen felügyelése által minden elfajulás ellen biztosítva voltak, kormányi rendelet által végképp eltiltattak.6

deak-001-005-027-0044 A magyar nyelv használatáról hozott 1840:6. tc. 9. §-áról van szó.

deak-001-005-027-0055 A „magyar nyelv és nemzetiségről” elfogadott 1844:2. tc. 9. §-a rendelte ezt.

deak-001-005-027-0066 A helytartótanács még 1836-ban betiltotta az iskolai önképzőköröket, majd 1845. június 3-án erre hivatkozva ismételten feloszlatta az evangélikus főiskolákban és gimnáziumokban működő diáktársaságokat.

A példák harmadik helyén említjük, hogy ámbár a fönnálló alkotmányos 483institúciók7 , melyek közjogi garanciáinkat képezik, csak törvényhozás útján volnának módosíthatók, a kormány mégis Horvátországban a tartományi gyűlésnek törvényes gyakorlat szerinti szerkezetét kormányparancs útján megváltoztatta; a megyék alkotmányos konzisztenciáját8 pedig újabban megsértette, részint azáltal, hogy a törvényes főispánok helyett számos megyékben helyetteseket nevezett ki,9 holott már az 1825-i országgyűlés is határozottan kijelentette, hogy a helyettesek alkalmazása a törvényben kijelölt eseteken kívül helytelen és törvénytelen; részint pedig azáltal, hogy több megyékben a főispánt mint a megyétől különvált s annak ellenében álló, sőt a megyei hatóság fölébe emelt külön hatóságot kívánja tekintetni; annak egyoldalú előadására határoz, dorgál és fenyeget; az ellene emelt vádakat pedig még vizsgálat alá is csak hosszas halasztgatások után veszi.

deak-001-005-027-0077 Intézmények.

deak-001-005-027-0088 Alkotmányos állását, alkatát.

deak-001-005-027-0099 A kormány a főispánok egyéb hivatali elfoglaltságaira, akadályoztatására hivatkozva ültetett lojális helyetteseket (adminisztrátorokat) az ellenzékkel szimpatizáló főispánok székébe.

Sok egyes esetet hozhatnánk még föl állításunk igazolására; de világos már ezekből is, hogy ellenőrködési kötelességünk teljesítésében éppen a jelen körülmények között leginkább szükséges az éber figyelem, gondos óvatosság és csüggedetlen kitűrés. De hazánknak már régen aggasztó helyzetében igyekeznünk kell azon is, hogy alkotmányos állásunk törvényszerű biztosítékait neveljük s erősítsük. Ily biztosítéknak tekintjük mi a kormány felelősségét, mely az alkotmányos élet természetében fekszik, s mely alapja leend Magyarországban is az oly igen szükséges parlamentáris kormánynak, és a magyar kormányt leginkább megóvja idegenszerű elemek kártékony befolyásától. Ezen felelősséget, mely törvényeinkben sem ismeretlen, s azoknak szellemével oly igen összehangzik, minél előbb életbe léptetni leend egyik legfőbb törekvésünk. Az alkotmányos biztosítékokhoz számítjuk s tehetségünk szerint pártolandjuk a nyilvánosságot is s annak a közélet minden ágaibani alkalmazását, valamint a szabad összejöhetést s az egyesülés jogának eredeti, alkotmányos tisztaságában fenntartását. Alkotmányos biztosítéknak tekintjük s a nemzet további kifejlődésére nézve is szükségesnek látjuk a célszerű sajtótörvényekkel körülírt sajtószabadságot is, minél fogva sürgetni fogjuk a törvényen kívül behozott, minden tekintetben annyira káros könyvvizsgálat eltörlését10 és a sajtószabadságnak célszerű törvények mellett megalapítását.

deak-001-005-027-01010 487Az ellenzék a sajtótermékek, illetve könyvek megjelenését megelőző, előzetes cenzúrájának eltörlését követelte.

Törvényesnek, méltányosnak s a nemzeti közerő gyarapítására és ezáltal önállásunk biztosítására fontosnak, sőt szükségesnek tartjuk, hogy Erdély és Magyarország teljesen és jogszerűen egyesíttessenek, s ekképp a két nemzet egymásnak visszaadatván, mind a vérségi kapcsolatnak, mind az ország oly régi közóhajtásának elég tétessék. Szükségesnek látjuk, hogy a honpolgárok minden osztályainak érdekei, a más nyelvű népségek óvatos kíméletével, nemzetiség 484és alkotmányosság alapján egyesíttessenek. Szükségesnek látjuk, hogy a vallási szabadság kérdései a múlt országgyűlési alapon11 bevégeztessenek.

deak-001-005-027-01111 Az 1839/1840-es országgyűlésen kidolgozott 21 pontos vallási törvényjavaslat alapján, illetve az 1844:3. tc. alapján.

De nem tekintjük feladatunkat még ezáltal bevégezve, ha fenn említett ellenőrködési tisztünket teljesítjük, s alkotmányos állásunk biztosítékait, a mondottak szerint, nevelni s erősíteni törekszünk; hanem hivatásunknak ismerjük: minden célszerű reformok létrehozásán is folyvást iparkodni. Mihez képest határozottan kinyilatkoztatjuk, hogy ezen téren tovább is állhatatosan megmaradunk, melyen hazánkban a közelebb lefolyt évek története az ellenzék nevét a reformpárt nevével ugyanazonosította. Nem igényeljük mi az indítványozási jogot kizárólag az ellenzéknek; de azt sem tartjuk, hogy a haladás kérdéseit csak a kormány vagy annak pártja indítványozhatja célszerűen; hanem ezen irányban a kezdeményezést minden honpolgárok közös hivatásának ismerjük. Sőt miután minden hatalomnak természetében fekszik, hogy inkább saját körének tágítására, mint az őt korlátozó alkotmányosság terjesztésére törekedjék, legyen bár azon tiszta szándékból, hogy a nagyobb hatalommal több jót eszközölhessen, s a nemzet boldogítására irányzott terveit könnyebben keresztülvihesse: mi oly indítványokat, melyek az alkotmányos biztosítékok kifejtésére és a nemzet ellenőrködése öregbítésére céloznának, a kormánytól annál kevésbé várhatunk, mivel hazánkban, mint említők, a kormány tényleg nem parlamenti, annak tagjait nem a nemzet többségének akarata vagy óhajtása jeleli ki, nem a nemzet bizodalmától függ fennállhatása, nem ment az idegen és éppen nem nemzeti s nem is alkotmányos elemek befolyásától. Mindezeknél fogva, feladatunknak ismerve indítványozási jogunkkal élni, kötelességünknek tartjuk nyilván s világosan kijelelni azon tárgyak főbbjeit, miknek minél előbbi létrehozását, az idő és helyzetünk körülményei szerint, a hon javára múlhatlanul szükségesnek hisszük.

Ezek a következők:

a)A közterhekbeni osztakozás. Mire nézve az eddig egyedül adózott nép terheinek megkönnyítését főbb kötelességünknek ismerjük; az alkotmányos biztosítékokat, ezekre nézve is, mindnyájunk számára gyarapítani törekedendünk; de az ország közszükségeinek eddig el nem látott fedezésénél a célok országgyűlési meghatározását, számadást és felelősséget föltételül kötjük.12

deak-001-005-027-01212 Az ellenzék ezt az álláspontot még az 1843/1844-es országgyűlés idején, az országos közpénztár felállításáról szóló törvényjavaslat előkészítése, illetve vitája során fogalmazta meg.

b)A honpolgárok nem nemes osztályainak, mindenekelőtt pedig a királyi városoknak és szabad kerületeknek, képviselet alapján, úgy törvényhozási, mint helyhatósági jogokban valóságos részesítése.

c)A törvény előtti egyenlőség.

d)Az úrbéri viszonyoknak kármentesítés mellett kötelező törvény általi 485megszüntetése, mire nézve legkívánatosbnak véljük, hogy előlépések történjenek, miszerint az örökváltság, a státus közbejöttével, országos eszközlésbe vétethessék.

e) Az ősiség eltörlésével a hitel és birtokszerzés biztosítása.

Minden előlépést, mely e célokhoz közelebb vezet, anélkül, hogy a jövendő kifejlődést megkötné, elfogadunk. Ez irányban fogunk hatni a jövő országgyűlésen, s minden egyebet is, mi az ország szellemi és anyagi kifejlődésére vezet, létesíteni törekedendünk, nemzetünk kifejlődésének egyik leghatályosb emeltyűjét, a köznevelést, igyekezendvén oly irányba vezettetni, hogy hazánkfiai munkás polgárokká képeztessenek, s ezáltal személyes függetlenségökre is támaszt nyerjenek.

Nem fogunk mi ezen működésünkben soha megfeledkezni azon viszonyokról, melyek közöttünk s az ausztriai örökös tartományok között a pragmatica sanctio13 értelmében fennállanak; de szorosan ragaszkodunk az 1790:10. törvénycikkelyhez14 is, melynek világos rendeletében az esküvel szentesített fejedelmi szó biztosítja nemzetünket, hogy „Magyarország szabad ország, egész törvényhozási s kormányzási rendszerében független; tehát semmi más országnak vagy nemzetnek alá nem rendelt”. Nem akarjuk mi hazánk érdekeit az összes monarchia egységének s biztos fennállhatásának érdekeivel ellentétbe hozni; de másrészről törvénnyel, igazsággal s méltányossággal ellenkezőnek tartjuk, midőn Magyarország érdekei bármely egyes tartományok érdekeinek jogtalanul alárendeltetnek, amint az ipar és kereskedési viszonyainkra nézve már hosszú időtől fogva folytonosan történik. Készek vagyunk mi az örökös tartományok érdekeivel netalán ellenkezésben álló magyar érdekeknek igazság és méltányosság alapján lehető kiegyenlítésére kezet nyújtani; de abban soha meg nem egyezünk, hogy az összes kormányzási rendszer egységének, mit némelyek a monarchia egysége gyanánt szeretnek főelvül emlegetni, minden érdekeink, még alkotmányosságunk is, feláldoztassanak. Ezen kormányzási rendszer egységének tekintetéből indult ki akkor a kormány, midőn a múlt század utolsó negyedében alkotmányos állásunk helyett anyagi hasznokat ígérve, nemzetiségünket s polgári szabadságunkat oly súlyosan megtámadta;15 ezen kormányzási rendszer egységének lettek hajdan feláldozva az ausztriai örökös tartományok alkotmányos institúciói, és a kormányzás-egységi rendszer az abszolutizmus alapján fejlődött ki. Pedig az alkotmányosság nekünk oly kincsünk, melyet idegen érdeknek vagy bármi kecsegtető anyagi haszonnak feláldoznunk nem szabad, s melyet fenntartani, sőt szélesebb és biztosb alapra állítva, mindinkább szilárdítani, első és legszentebb kötelességünk; s meg vagyunk győződve, hogy ha az 486ausztriai örökös tartományok régi alkotmányos szabadsága még most is fennállana, vagy ha a kor s igazság kívánata szerint ők is az alkotmányos nemzetek sorába lépnének, s az egész monarchia kormányát mind összes rendszerében, mind egyes részleteiben az alkotmányosság szelleme lengné keresztül; érdekeink s az ő érdekeik, melyek most néha különváltak, néha talán egymással ellenkezők, könnyebben kiegyenlíthetők lennének, az összes birodalom egyes részeit nagyobb érdekegység, több kölcsönös bizodalom kötné össze, és ezáltal a monarchia szellemi és anyagi erejében gyarapulva, biztosabban dacolhatna az idő s ellenséges körülmények egykor bekövetkezhető viharaival.16

deak-001-005-027-01313 Az 1723:1–3. törvénycikkben megfogalmazott határozatok elnevezése. A Habsburgok nőági örökösödésének elfogadása mellett elismerte Magyarország rendi különállását és alkotmányát.

deak-001-005-027-01414 Az 1790:10. tc. Magyarország és a hozzákapcsolt részek függetlenségét garantálta.

deak-001-005-027-01515 Utalás II. József 1780 és 1790 közötti abszolutista uralkodására.

deak-001-005-027-01616 Deák és liberális kortársai elsősorban Oroszország növekvő befolyásától, illetve az ezzel összefüggő pánszláv mozgalom veszélyeitől féltették a Monarchiát és Magyarországot.

Kijelentettük ezek szerint célunkat s nézeteinket. Céljaink elérésére az eszközöket körülmények szerint megválasztani jövendőben is ily összejöveteleket17 tartandunk. De midőn ekképp irányunk szellemi egységére törekszünk, a törvényhatóságoknak önkörükbeni szabad mozgását s törvényes önállását féltékenyen őrizni szoros kötelességünknek ismerjük. Károsnak, sőt veszélyesnek tartjuk, ha a kormány, önmaga is párttá alakulva, hatalmának szellemi és anyagi erejét arra használja, hogy a vélemények szabad és független nyilatkozata helyett mindent előre helyeslő s majdnem föltétlenül hódoló többséget szerezzen; s alkotmányellenesnek nyilatkoztatjuk azon törekvést is, hogy a kormánynak csak azon esetben szolgáljon irányul a többség, ha az egy bizonyos párt nézeteinek s érdekeinek kedvező.

deak-001-005-027-01717 Tudniillik az 1847. június 6–7-i országos konferenciához hasonló ellenzéki tanácskozásokat.

Ellenőr. Politicai zsebkönyv. Szerk. Bajza József. Lipcse, 1847, 577–587. p. Közli Kónyi Manó 2. köt. 163–169. p.