LEVÉL KERKAPOLY ISTVÁN ZALAI ALISPÁNHOZ Kehida, 1843. augusztus 29.
408LEVÉL KERKAPOLY ISTVÁN ZALAI ALISPÁNHOZ
Kehida, 1843. augusztus 29.
Kehida, 1843. augusztus 29.
Kehidán, augusztus 29-én 1843.
Kedves Barátom!
Aki figyelemmel kísérte azon izgatásokat, melyek a háziadó aránylagos részének a nemesség általi elvállalása ellen megyénkben történtek, alig fog kételkedni azon, hogy az izgatóknak nem csekély része, éspedig éppen azok, kik nyilván vagy titkon legtöbb befolyást gyakorolva, ösztönt és életet adtak az indulatos mozgalmaknak, nem a háziadó miatt léptek fel, hanem leginkább személyem elleni gyűlölségből vagy bosszúból követtek el mindent ezen élet-kérdésnek megbuktatására. Nem küzdöttek volna ők az adó miatt oly keserű elszántsággal, mert hiszen jól tudták, hogy az adónak elvállalása mellett ezen országgyűlésén, fájdalom, még többség nem leend, ők csak énvelem akarták éreztetni hatalmuknak súlyát, ők csak azt kívánták, hogy én az országgyűlésén jelen ne legyek, s hogy a személyt megdönthessék, a legszentebb ügyet támadták meg, mert előre meg valának győződve, hogy az adó kérdésének megbukása után a követséget elveimnél fogva el nem vállalhatom. Izgattak tehát ők nyilván és titkon az adó ellen, s izgatásaik közben egyszersmind ellenem is nyilván és titkon annyi gyűlölséget, oly nagy ingerültséget szórtak el a tömegek között, hogy midőn április 4-én1 a megye rendeinek többsége okainkat harsány felkiáltásokkal ledörögve az adó kérdését elbuktatta, ugyanazon többség engem az ország ellenségének tekintett, s nem kevesek valának, kik többször és több helyeken nyilván hazaárulónak hirdettek.
deak-001-005-014-0011 411Lásd Deák előző, 1843. április 4-ei, Kossuthhoz írott levelét.
De Istenemre mondom, mindazok, mik egyedül személyemet illették, engem nem sértettek, mert a tiszta öntudat és a jobb emberek rokon érzelmei eltompították a bosszúnak és gyűlölségnek ellenem szórt nyilait; hanem fájt, kimondhatatlanul fájt lelkemnek az, hogy személyem miatt az ügyet támadták meg elleneim, s bár önvétkem nélkül, de talán miattam bukott e megyében azon kérdés, mely nemzeti kifejlődésünkre s hazánk egykori felvirágzására az első és legfontosabb lépést foglalta magában.
Csüggedést nem ismerő lelkesedéssel léptek fel ismét április 4-e után az elbukott jó ügynek baráti, és izgattak ők is fáradhatatlan munkássággal az adónak elvállalása mellett. Komolyan fontolgattam én ezen idő óta, hogy azon esetben, ha végre győzne az igazságnak szent szava, s a többség a háziadónak aránylagos fizetését elvállalná, és volnának, kik engem ily körülmények között a követségnek felvállalására felszólítanának, mit parancsol nékem a 409kötelesség? A pártok izgatásaival még akkor is, midőn azok a legszentebb ügy mellett történnek, válhatatlan kapcsolatban vannak oly kellemetlenségek, mik a gyengédebb érzetet kedvetlenül érintik. Mélyen éreztem én ezt az eddig történt izgatások között, s noha szívemből örültem minden törvényszerű lépésnek, mely az ügynek diadalmat ígért, megvallom mégis nemegyszer keserűen hatott reám azon gondolat, hogy az ügy mellett némileg személyem is ezen izgatások tárgyának fog sokak által tekintetni, s ilyenkor minden érzés felzúdult bennem azon gondolat ellen, hogy ily módon lépjek fel a törvényhozásnak fényes pályájára. De midőn kötelességről vagyon szó, a kebel érzelmein kívül más tekinteteket is fontolóra kell venni. Elfojtottam tehát a keblemben felzúdult érzelmeket, s amennyire képes valék, hidegen és elfogultság nélkül vizsgálgattam a tárgynak minden oldalát.
Figyelmemet el nem kerülhette azon körülmény, hogy a személyem elleni bosszú és gyűlölség rövid idő alatt képesek valának ellenem, ki a megye rendeinek osztatlan bizodalmát bírtam, s a megye szellemének s nyilván kijelentett akaratjának voltam mindenkor hű képviselője, a megyei rendek nagy többségét indulatos ingerültségre felizgatni, s ebből méltán következtetem, hogy ha ez most ily könnyen megtörténhetett; mennyivel könnyebb lesz az jövendőben sok egyéb kérdéseknél, melyekben az izgatás szintén nem leend nehéz, annyival is inkább, mert a megingatott, sőt aláásott bizodalmat, habár az látszólag ismét helyreállott is, újra megrontani sokkal kisebb feladás, mint az ellen szerezni többséget, kit még sem gyanú, sem rágalom nem háborgatott a közbizodalom bírásában. Legkedvezőbb körülmények között is terhes az országgyűlési követnek állása, de midőn az megyéjében sincs az ellen biztosítva, hogy tetteit és szavait bosszú és gyűlölség nem fogják-e elferdítve gyanúsítgatások eszközéül használni, ha minden órán félhet attól, hogy a felizgatott többség a megye szellemét és elveit megtagadja; s elvbaráti minden lépten csak újabb és súlyosabb küzdéssel képesek állását fenttartani, ha figyelmét, melyet osztatlanul az országgyűlési közdolgokra kellene fordítani, félelem és aggódás között az otthoni bajok és küzdések foglalják el, és ha mindezek nem annyira talán a fennforgó tárgyak miatt, mint inkább a követnek személye elleni gyűlölségből történnek, akkor a követnek hatása silány, állása kínos, sőt gyakran lehetetlen.
De mindezeknél súlyosabb és reám nézve végképpen elhatározó azon tekintet, hogy amint említém, az ügynek megtámadása csak eszköz volt azoknak kezében, kik az adó elvállalását leginkább megbuktatták, a cél pedig egyenesen az volt, hogy engem az országgyűléséről eltávolítsanak. Ha képesek voltak ők most bosszúból vagy gyűlölségből a jó ügynek megbuktatását használni 410személyem ellen fegyverül, legyek én Zalának követe, ők a vesztett csata által még inkább ingerülve, ismételni fogják ellenem ezen módot minden oly fontosabb kérdésnél, melyben a tömegeket felizgatni nem nehéz, ily kérdés pedig számos, igen számos leend még ezen országgyűlése alatt eldöntendő. A közügy lesz tehát folyvást kitéve mindazon megtámadásoknak, melyek titkon és nyilván személyem ellen irányoztatnak, s megyénknek eddig híven megőrzött elvei s haladási szelleme lesznek miattam gyakran veszélyeztetve. Ily körülmények között el kell a személyt a közügytől választani, s hogy a kivívott ügyet mind ezen kérdésben, mind sok más hasonlókban jövendőre is a lehetőségig biztosíthassuk, nékem kötelességem a követségtől visszalépni. Majd ha látni fogják elleneink, hogy az, kit ők minden áron el akartak az országgyűléséről távolítani, maga önkényt visszalépett, s ők e részben céljokat érték, nem lesz okuk jövendőre a jó ügyet megtámadni, és ha lesznek is, kik bármi nézetekből fellépnek a józan haladásnak általunk pártolt elvei ellen, sem oly indulatos nem leend fellépésök, sem oly könnyen sükerülni nem fog, mert személy nem leend kérdésben, s eddigi mozgalmaiknak legerősebb rugója bosszú és gyűlölség táplálékot nem találand. A közügynek egyes személy miatt szenvedni soha nem szabad, s aki bár akaratján kívül a jónak útjában áll, vagy annak biztosítását állása által nehezíti, az lépjen vissza, mert ez polgári kötelesség.
Téged kérlek tehát tisztelt barátom, úgy is, mint barátomat, a legszívesebb bizodalommal, de úgy is, mint megyénknek első alispánját, némileg hivatalodnál fogva, hogy ha ügyünk, az igazság szent ügye diadalmat nyerend is, s ha lennének, kik megválasztatásomat szóba hoznák, jelentsd ki buzgó hálámat a bizodalomért, de jelentsd ki egyszersmind komolyan megfontolt ingatlan elhatározásomat, hogy elsorolt okaimnál fogva az országgyűlési követséget el nem vállalhatom.
Közöld levelemet barátinkkal, és mindazokkal, kikkel azt közölni akarod. Tartalma nem titok, hivatkozhatsz arra, s előmutathatod azt nemcsak szorosabb baráti körben, hanem nyilván is, ha szükségesnek látod. Ismétlem kérésemet, hogy azon esetre, ha engem a követségre szóba hoznának, lemondó nyilatkozásomat nyilván is kijelentsd.2 Isten veled!
deak-001-005-014-0022 Az alispán nem tett eleget Deák kérésének, mert az augusztus 31-i követválasztás alkalmával nyilvánosság előtt meg sem említette Deák lemondó levelét. (Erre nézve lásd Deák következő, 1843. szept. 3-án, Klauzál Gáborhoz írott levelét.)
Tisztelő barátod
Deák Ferenc
S. k. eredeti. Göcseji Múzeum (Zalaegerszeg) Adattára. Ltsz. 165. Közli: Tanulmányok Deák Ferencről. Szerk. Degré Alajos. Zalaegerszeg, 1976, Zala Megyei Levéltár, 7–9. p. /Zalai Gyűjtemény 5./
deak-001-005-014-0011 411Lásd Deák előző, 1843. április 4-ei, Kossuthhoz írott levelét.
deak-001-005-014-0022 Az alispán nem tett eleget Deák kérésének, mert az augusztus 31-i követválasztás alkalmával nyilvánosság előtt meg sem említette Deák lemondó levelét. (Erre nézve lásd Deák következő, 1843. szept. 3-án, Klauzál Gáborhoz írott levelét.)
