LEVÉL KLAUZÁL GÁBORHOZ Kehida, 1843. szeptember 3. | Deák Ferenc munkái

LEVÉL KLAUZÁL GÁBORHOZ
Kehida, 1843. szeptember 3.

Kehidán, szeptember hó 3-án 1843.

Kedves Barátom!

Zúzott kebellel írom e sorokat, s kiöntöm előtted szívem keserű fájdalmát; feldúlt kedélyem még tegnap nem engedé, hogy tollhoz nyúljak, de most lesz talán annyi nyugalma lelkemnek, hogy néked írhatok.

Tudósítva vagytok, úgy hiszem, eddig arról, hogy augusztus 31-én az adó nálunk nagy többséggel keresztülment, és én követnek megválasztattam, de a követséget el nem fogadtam;1 halljad most tőlem ezen elhatározásomnak okait, és azokat, mik a választás után történtek.

deak-001-005-015-0011 Zala megye 1843. augusztus 31-i közgyűlésére a liberális ellenzék jóval több szavazót tudott mozgósítani, mint a konzervatívok, így megszavazták, hogy a háziadót ezután a nemesek is fizessék. Deák azonban liberális követutasítással sem vállalt követséget.

Aki figyelemmel kísérte azon izgatásokat, melyek a háziadónak elvállalása ellen megyénkben történtek, alig fog kételkedni azon, hogy az izgatóknak nem csekély része, éspedig éppen azok, kik nyilván vagy titkon legtöbb befolyást gyakorolva ösztönt és életet adtak az indulatos mozgalmaknak, nem a háziadó miatt léptek fel, hanem leginkább személyem elleni gyűlölségből vagy bosszúból követtek el mindent ezen életkérdésnek megbuktatására; nem küzdöttek volna ők az adó kérdése miatt oly keserű elszántsággal, mert hiszen jól tudták, hogy az adónak elvállalása mellett még ezen országgyűlésen többség úgysem leend; ők csak az én személyem ellen forraltak bosszút, ők csak azt akarták elérni, hogy én az országgyűlésen jelen ne legyek, és mivel tudták, hogy az adó kérdésének megbuktatása által nékem a követség elvállalását elveimnél fogva lehetlenné teszik; hogy személyemet megdönthessék, a legszentebb ügyet támadták meg, azon ügyet, mely hazánk egykori felvirágzására első és legfontosabb lépés volna.

Ily célból és ily titkos szándékkal izgattak ők nyilván és titkon a háziadó ellen, de izgatásaik közben egyszersmind ellenem is nyilván és titkon annyi gyűlölséget, oly nagy ingerültséget szórtak el a tömegek között, hogy midőn április 4-én Zala rendeinek többsége okainkat harsány felkiáltásokkal ledörögve, az adó kérdését elbuktatta, ugyanazon többség engem, ki elébb a megye 412rendeinek osztatlan bizodalmát bírtam, a nemzet ellenségének kiáltott, és megyeszerte hazaárulónak hirdetett.

Istenemre mondom, hogy mindazok, mik egyedül személyemet illették, engem nem sértettek; de fájt, kimondhatatlanul fájt keblemnek az, hogy személyem miatt a közügyet támadták meg elleneim; fájt azon gondolat, hogy bár önvétkem nélkül, de talán miattam bukott el megyénkben az adó kérdése, melyet, ha én nem vagyok, vagy énellenem annyi bosszút s gyűlölséget nem tápláltak volna kebleikben azok, kik személyem miatt az adó ellen felléptek, sem oly keserű elszántsággal, sem annyi erőmegfeszítéssel, sem annyi hatással és sükerrel meg nem támadtak volna. Az április 4-én tartott gyűlés után elhatározták magok között az elbukott ügynek baráti, hogy teljes erővel izgatni fognak ismét az adó mellett; én kértem őket, kértem Csány Lászlót2 és sok másokat, halasszák el izgatásaikat a jövő országgyűlésig; most a kedélyek felettébb ingerültek, de azon néhány év alatt csillapodni fog ezen ingerültség, a köznemesség is inkább megismerkedik az adófizetés eszméjével, lassankint sokkal többet tehetünk arra, hogy elébb egyeseket, utóbb egész községeket felvilágosítsunk, és sokakban meggyőződést költsünk fel az ügynek igazsága felől; elmondám, hogy most az országgyűlésen az adó, fájdalom, többséget úgysem nyer, habár Zalával szaporodnék is azon törvényhatóságok száma, melyek az adó mellett állanak: ne kockáztassuk tehát erőltetéssel a kérdés jövendőjét, ne neveljük az ingerültséget, s ne kényszerítsük haszon nélküli izgatásokkal az ügynek elleneit még több erőmegfeszítésre. Elmondám én előttök mindezeket, és ti, barátim, még pünkösdkor tanúi valátok3 annak, hogy az izgatások megkezdését helyeselni nem tudtam. Csány azonban és mások azt felelték, hogy az adó ügyének még ezen országgyűlése alatti kivívását megyénk becsülete megkívánja. Ők izgatásaiknak sükerét reménylik; aggodalmaimat nem osztják, mert ők a megye körülményeit nálamnál jobban ismerik, s az izgatáshoz sokkal jobban értenek, mint én. Ezek ellen szólanom nem lehetett, mert az adó kérdésének, bármikor leszen is az felhozva, én ellene nem szegülhetek, hiszen azt én is oly buzgón óhajtom. Csak arra kértem tehát Csányt és többeket, hogy személyemet izgatásaik tárgyává ne tegyék, nevemmel korteskedést ne űzzenek, s engem semmiképp ne kompromittáljanak, mert bármi részben kompromittálva, ha egyébként legkedvezőbb lennének is a körülmények, követséget nem vállalhatnék. Csány megígérte, hogy nevem kitűzve nem leend, az izgatások az ügyért fognak történni, s a legnagyobb figyelemmel vigyázni fognak arra, hogy nevemre még csak távolról se borítsanak árnyékot vagy szennyet. Tudod te is ezeket kedves Gáborom, ittlétedben mondottam én is néked ezeket, de úgy hiszem, tudod magától 413Csánytól is. Így kezdődtek meg az izgatások az adó mellett. Gyűlésileg elhatároztatott, hogy a köznemességnek felvilágosítására több megyei tagok menjenek el a községekbe, választmányilag felszólítás dolgoztatott ki, s ívek hordattak szét a falukban, melyeket az adózni akarók aláírjanak. Voltak ezen kapacitációknál4 esetek, melyekben nem mindenkor értelmi okok használtattak; voltak egyes nemesek, sőt voltak községek is, melyek aláírásaikat kétszer, háromszor visszahúzták; de az izgatás haladott, és előttem, kit az izgatás főnökei, Csány és Horváth5 , minden tanácskozásaikból kizártak, ki előtt, mint később megtudtam, sok lépéseiket eltitkolták, sőt amint hallom, másokat is megkértek, hogy ezt és azt nekem el ne mondjanak, előttem, mondom, mindig úgy volt előadva a dolog, hogy nem személyemért s nem az én nevemmel, hanem az ügyért magáért és az adó elvállalása mellett történnek minden izgatások.

deak-001-005-015-0022 Csány László (1790–1849), Deák közeli barátja, a zalai liberális ellenzék hangadója, pártvezére.

deak-001-005-015-0033 1843. únius 4-én, pünkösd alkalmával Batthyány Lajos gróf és Klauzál Gábor vezetésével egy országgyűlési küldöttség járt Kehidán Deáknál.

deak-001-005-015-0044 Rábeszéléseknél, kapacitálások alkalmával.

deak-001-005-015-0055 Zalabéri Horváth János (1788–1853), cs. kir. kamarás, volt alispán és országgyűlési követ, ekkor a zalai liberálisok egyik vezéregyénisége.

Míg ezek így folytak, kétes hánykódások között fontolgattam én komolyan, hogy azon esetben, ha csakugyan többséget nyerne az adó kérdése, és engem a követségre felszólítanának megyémnek rendei, mit parancsol nekem a polgári kötelesség? A pártok izgatásaival, még akkor is, midőn azok a legszentebb ügy mellett történnek, mindenkor válhatatlan kapcsolatban vagynak oly kellemetlenségek, mik a gyengédebb érzetet kedvetlenül érintik; éreztem én ezt az eddig lefolyt néhány holnap alatt, s bár azt hittem, hogy nevem, személyem izgatás tárgya nem leend, felmerült lelkemben mégis nemegyszer azon aggodalom, hogy lesznek, kik az ügy melletti izgatásokat személyemért történteknek fogják gondolni, és ilyenkor minden érzés felzúdult bennem azon gondolat ellen, hogy én a korteskedésnek szokott mesterségei által lépjek a követi pályára. De reménylve, hogy nevem az izgatások és korteskedések tárgyává nem tétetik, elnyomtam aggodalmamat, s tudva, hogy midőn kötelességről van a szó, a dolognak minden oldalát komolyan fontolóra kell venni, más tekintetek felett is gondolkodtam, melyek a követségnek elvállalása vagy el nem vállalása mellett szólhatnak, és mondhatom, sokáig küzdöttem önmagammal, míg szilárd elhatározáshoz juthaték. Figyelmemet el nem kerülhette azon körülmény, hogy személyem elleni bosszú és gyűlölség április 4-e előtt rövid idő alatt képes volt ellenem, ki, mint említém, a megye rendeinek osztatlan bizodalmát bírtam, és a megye szellemének és nyilván kijelentett elveinek voltam hű képviselője, a megye rendeinek nagy többségét indulatos ingerültségre felizgatni; ha tehát a követséget elvállalom, méltán számolhatok arra, hogy ugyanazon gyűlölség és bosszú, mely most izgatásainak céljától elesve, újabb táplálékot nyer, mindent el fog követni, amit célszerűnek vél, hogy engem az országgyűléséről ismét eltávolítson, és 414ezt most másodszor sokkal könnyebben teheti, mint először tevé, mert sokkal könnyebb a már egyszer megingatott bizodalmat, habár az látszólag ismét helyreállott volna is, újra rontani meg, mint a még osztatlan bizodalmat aláásni. Tárgy pedig, miben a köznemességet izgatni lehet, az adón kívül nem kevés vagyon, pl. a büntető törvényszékben az esküdteknek azon elve, hogy nem nemes ember is ítélhet nemesember felett büntetőperekben; hogy a paraszt sem fog botoztatni, valamint a nemesember stb. Ezek mind olyanok, melyek által a már egyszer felizgatott tömegben másodszor is azon gyanút ébreszthetik ellenem, hogy a nemességet a parasztsággal egyenlővé tenni akarom, s ezért hazaáruló vagyok. Hasonló tárgy leend a tisztválasztási kihágásokról alkotandó törvény; ez ellen sem leend nehéz elferdítésekkel és gyanúsításokkal élni. Egyszóval sok tárgyban történhetik izgatás nagy hatással, sőt a sükernek valószínűségével. Ha már elgondolom, hogy a jó ügynek baráti minden erejöknek megfeszítésével, s úgy hallom, tetemes költséggel voltak csak képesek legyőzni elleneinknek erejét, s ha elgondolom, hogy ily erőkifejtést gyakran ismételni nem volnának képesek elvbarátink, midőn ellenben

a másik fél, melynek egypár ezer embere most is volt, az alkalmat ellesve, akkor léphet fel, midőn emezek készületlenek; ha elgondolom, hogy mind a gyűlésekben, mind az izgatásokban Csány és Horváth voltak most a haladási pártnak vezetői, Csány pedig mindenét onokaöccsének, Eleknek vitalitium mellett általadván,6 Bécsbe vagy más városba készül lakni menni, s a javak általadása már meg is történt, s ő elutazását csak ezen izgatásoknak befejezéséig s a küszöbönálló tisztválasztásig halasztotta; Horváth pedig már több idő olta minden jószágát árulja, s így senki nem marad, kinek itt kedve legyen, és elég ereje az ellenfélnek ezer alakú fondorkodásai ellen folyvást küzdeni, s tömegeket izgatni; ha végre még elgondolom, hogy Kerkapolynak7 távoztával, akár követnek választassék, akár hivatalról lelépjen, jóakaratú s igen alkalmas elnököt vesztünk el, kinek helye, mint magad is tudod, betöltve nem lesz; megvallom, erős meggyőződés támad bennem, hogy az én követi állásom felettébb ingatag és kétséges lenne, s mindamellett, hogy jelenleg a haladás pártja Zalában erős, aligha csakhamar ismét kénytelen nem lennék a megye elveinek s utasításainak lényeges változásai miatt hazatérni; volna csak valamely hatalmasabb osztálynak vagy felekezetnek az országgyűlésen kedve ellen az én fellépésem vagy eljárásom, csak talán egy pár levelébe vagy néhány forintjába kerülne ismét felkölteni Zalában a jó ügynek minden elleneit, s engem és a megye szellemét kompromittálni. És ha ily esetben egy 3. gyűlésen a jó ügy kivívná is újra ismét a diadalt, ily változékony és ingatag állásban én ott fent hogyan használhatnék? A múlt országgyűlésén csak azáltal lehetett 415hatásom, hogy tudtam, miképpen itthon semmi hatalom meg nem döntheti a megye szellemét, s ez erántam a közbizodalmat meg nem csökkentheti; de most! Tudod barátom, hogy az országgyűlési állás utasítások mellett még a legkedvezőbb körülmények közt is terhes, de midőn a követ megyéjében sincs az ellen biztosítva, hogy személyes bosszúból vagy gyűlölségből magát a legszentebb ügyet nem fogják-e megbuktatni ellenei, csak őt magát is megdönthessék, s midőn figyelmét, melyet osztatlanul az országgyűlési tárgyakra kellene fordítania, félelem és aggódások közt az ügyet fenyegető otthoni bajok foglalják el, akkor állása felette kínos, hatása kétes, sőt gyakran lehetetlen.

deak-001-005-015-0066 Csány László adósságainak átvállalása fejében 1843 őszén unokaöccsének, Csány Elek (1810–184?) főszolgabírónak ajándékozta zalacsányi birtokát, és ezután életjáradékból élt.

deak-001-005-015-0077 Kerkapoly István első alispánt 1843. augusztus 31-én Zala megye követévé választották, és Deák lemondása miatt egyedül Kerkapoly képviselte Zalát az országgyűlésen.

De mindezek, amennyiben csak személyemet tárgyazzák, még talán nem gátoltak volna elfogadni a megye bizodalmát, hanem azon tekintet, hogy amint említém, az ügynek megtámadása csak eszköz volt azoknak kezében, kik az adó kérdését megbuktatták, a cél pedig egyenesen az volt, hogy én az országgyűlésére ne menjek, leginkább elhatározólag hatott reám. Ha csak személyem ellen tettek volna kifogást, nyugodtan eltűrném, mert hiszen mindenkinek tetszeni lehetetlen, de ők sükeresebb és könnyebb módnak találták talán a legfontosabb életkérdésnek, mely ellen könnyű volt izgatni, egyenes megtámadásával titkon aláásni a gyűlölt személynek politikai állását. Naponként inkább meggyőződtem én e gyanúnak valóságáról, s tisztán állott előttem, hogy ha én most a követséget elvállalnám, ezen módot ismételnék elleneim minden fontosabb kérdéseknél, s így az én személyem miatt a legfontosabb kérdések, a haladásnak és jó ügynek legszentebb elvei volnának kitéve a folytonos megtámadásoknak, és énmiattam a közügy volna könnyen veszélyeztetve megyénkben; én pedig ily állapotban ott fent sem használhatnék, mert állásom bizonytalansága hatásomat lehetlenné tenné, s közremunkálódásomat szerfelett gátolná; ha ellenben én a követséget el nem vállalom, megszűnik ezen örök és folytonos megtámadásoknak első és legfőbb oka, mely miatt az izgatók most is az adó ellen leginkább felléptek, s ha látják elleneink, hogy én, ki az ő bosszújoknak s engesztelhetlen gyűlölségöknek tárgya vagyok, önként visszaléptem, ők sem fogják oly keserű elszántsággal s annyi áldozatokkal folytatni eddigi támadásaikat. Egyszóval, az én visszalépésem által el lesznek hárítva mindazon veszélyek, melyek a jó ügy ellen s személyem elleni gyűlölségből irányoztatnának. Ily körülmények között, úgy hiszem, kötelességem elválasztani személyemet az ügytől, s önérdekemet a közügy biztosításának kívánom alárendelni, midőn a követségről inkább visszalépek, mintsem hogy az ügyet újabb megtámadásoknak s lehető veszélyeknek tegyem ki. Aki bár akaratlanul a jó ügynek útjában áll, vagy 416annak biztosítását állása által nehezíti, az inkább lépjen vissza, mert ily esetben visszalépni polgári kötelesség.

Hozzájárult mindezekhez még az, amit kivált a gyűlés előtti néhány utolsó napokban megtudtam, mi már magában is fontos ok lett volna arra is, hogy a követséget el ne vállaljam; az izgatások ti. részünkről is nemcsak a köznemességnek felvilágosításával és néműleg kapacitációjával, hanem a Magyarországban oly igen elterjedt s oly méltán kárhoztatott korteskedésnek szokott mesterkedéseivel, csábításokkal, vesztegetéssel, pénzzel, borral, földnek, fának ígérésével, s néhol talán fenyegetésekkel is űzettek, éspedig fájdalom, reményeim ellenére az én nevemmel, s éppen nem csekély részben az én személyemért; tábor készíttetett, melybe azok, kik az adó mellé s leginkább az én személyem megválasztására öszvecsődítendők valának, bészállíttassanak, bor s kenyér szállíttatott a táborba, pénz kéretett kölcsön és szereztetett kivetésképpen, az ellenfél izgatói megkergettettek s a többi, és mindezek az én nevem kitűzésével! Elgondolhatod, hogy ekkor még inkább ingatlan lőn a fentebb elsorolt okokból eredett az elhatározásom, hogy a követséget el nem vállalom, mert elviselhetetlen volt előttem azon gondolat, hogy én ily úton keresni látszassam a követséget, melyben, mint feljebb mondám, állásom csak ingatag volna, s mely által csak ártanék a közügynek, és állásom ingatagsága miatt nem használhatnék semmit. Hidd el, barátom, küzdöttem éjjel-nappal magamban, s a test ki nem állva a súlyos lelki küzdéseknek kínjait, erőm elhagyott és megbetegedtem. Minden tőlem kitelhető módon igyekeztem önmagamban megcáfolni elsorolt okaimat, mik a követségnek el nem vállalására határoztak, s erőltettem magamat, elnyomni felzúdult érzelmeimet, mert fájt nékem az is, hogy a megye kívánságát s a ti szíves óhajtástokat nem teljesíthetem, s örömest használtam volna minden tehetségemmel s jóakaratommal azon pályán, melyet Zalának bizodalma és a ti barátságtok nekem kijelölt. De lehetetlen volt legyőzni okaimat s érzelmeimet; szívem és eszem egyiránt8 távoztattak a követség elvállalásától, s erős és ingatlan meggyőződéssé vált bennem, hogy a követségnek el nem vállalása a jelen körülmények közt polgári kötelességem, és hogy érzelmeim ezen harcában leroskadnék, ha bármily tekintetekből meggyőződésem ellenére a követséget elvállalnám. Megírtam tehát az első alispánnak, hogy én a követséget még akkor sem vállalhatnám el, ha az adó tárgyában az igazság szent szava diadalmat nyerne, s a megye rendei engemet követül választanának.9 Elsoroltam levelemben ezen ingatlan elhatározásomnak okait, s a levelet szerdán, a választást előző napon, személyesen adtam által az alispán úrnak. Őtet, úgy is mint barátomat, szíves bizodalommal, de úgy is mint a megyének első alispánját 417némileg hivatalosan megkértem, hogy ha megválasztásomat szóba hoznák, jelentse ki ezen komolyan megfontolt nyilatkozatomat, sőt ha szükséges, levelemet is mutassa elő, barátinkkal pedig, sőt másokkal is, ha akarja, levelemet közölje; megtiszteltem ezután a főispánt10 , neki is kijelentettem elhatározásomat, s Egerszegről eltávoztam.

deak-001-005-015-0088 Értsd: egyaránt.

deak-001-005-015-0099 Lásd Deák előző, Kerkapoly Istvánhoz 1843. augusztus 29-én írt levelét.

deak-001-005-015-01010 Batthyány Imre grófot.

Másnap meglőn a közgyűlés és a követválasztás, de én Egerszegen nem voltam; az alispán levelemet mutatta több jó barátimnak még szerdán este; ők azonban levelemet elolvasásra sem méltatták, indulatosan kifakadtak ellenem a követség el nem vállalása miatt; sokan fennhangon emlegették, hogy miattam, éspedig egyedül s egyenesen személyem miatt mennyi pénzt költöttek korteskedésre; volt, ki azt is említette, hogy ha követ lenni nem akarok, költségeit fizessem vissza, s több efféle gyengédtelen nyilatkozatokat lehete hallani; egy[szóval] a párt főnökei, Csány, Horváth és talán valamennyien elhatározták, hogy nyilatkozatom semmibe nem vévén, engem követül megválasztanak, [mást semmi esetre helyettem nem választanak,]11 s engem az elvállalásra kényszerítnek.

deak-001-005-015-01111 Ez a szövegrész a Wesselényinek küldött másolatból hiányzik, csupán Kónyi Manó közléséből ismert.

A gyűlés és választás rövid ideig tartott, mert Csánynak és Horváthnak emberei sokkal többen valának, mint Forintosé12 . Az adó felkiáltással elfogadtatott, én és Kerkapoly követeknek választattunk szinte felkiáltással, és az alispán kérésem nem teljesítvén, sem levelemet elő nem mutatta, sem az el nem fogadás eránti nyilatkozatomat szóval ki nem jelentette. Szeptember 1. napján kijöttek többen Pusztaszentlászlóra, hol én testvéremnél13 tartózkodtam, s a második alispán14 vezérlete alatt értesítettek megválasztásomról. Én megköszönve a bizodalmat és megtiszteltetést, újra elmondám nyilatkozatomat, hogy a követséget el nem vállalhatom. Okaimat elmondottam, s kijelentém, hogy másnap a közgyűlésen személyesen is előadandom mindazokat. Ekkor tudtam én meg oly körülményeket, melyek, ha kerestem volna is előbb a követséget, elegendők valának engem annak elvállalásától elrettenteni. Ekkor tudtam meg, hogy a korteskedés által öszveszerzett tömeg az én nevem alatt vitetett a választási gyűlésre; nevem zászlókra tűzetett; egyszóval választatásomat egyenesen a korteskedés szokott mesterségeinek, melyektől én oly igen visszaborzadok, köszönhetem leginkább. Ekkor tudtam meg, hogy a választási gyűlés biztosítására múlhatatlan szükséges volt egy osztály lovas katonaságot felállítni, mi még eddig Zalában soha nem történt, s általános volt a gyűlés után is azon vélemény, hogy a katonaság jelenléte nélkül legalább egypár száz ember elveszett volna, rútul meggyilkoltatott volna azon gyűlésen, melyen én követnek választattam. Ekkor tudtam meg, hogy a gyűlés alatt egyszerre több urak, éspedig éppen az adónak és az én választásimnak baráti, 418a Forintos párt részéről történt mozgalmak következtében egyszerre kardokat rántottak, s a katonaság közbenjötte csillapította le a komolyabb következéseket; ekkor tudtam meg, hogy a választásomat megelőzött napon Óhidon egy nemesember, ki az adózni akarók pártjához tartozott, a nemes esküdtet, mivel ez, mint mondják, bírsággal és zálogolással akarta őt kényszerítni, hogy a másik párthoz álljon, agyonlőtte. Ekkor tudtam meg, hogy azon nemesség, melyet az én személyemért s tudtom s akaratom ellen az én nevemmel azon zászlók alatt, melyre tudtom s megegyezésem nélkül az én nevem tűzetett, a korteskedés szokott útján becsődítettek, midőn választásom után hazatért, Forintos embereivel közel Egerszeghez az úton öszveveszett, s az lőn ezen öszveveszésnek, melyet hír szerint a másik fél kezdett vagy legalább provokált, szomorú következése, hogy 5 vagy 6 ember agyonveretett, 8 halálra lőn sebesítve, egynek kezét törték el, egynek szemét ütötték ki, sok mások kisebb-nagyobb sebeket kaptak.15 Lehet, hogy ezeken kívül többen is haltak meg; ennyit a vizsgálatra kiküldött tisztviselőknek hivatalos jelentéséből tudunk már; későbben talán még több hasonló szerencsétlenség jön világosságra. Már barátom, képzelheted az én lelkiállapotomat, midőn ezeket hallottam. Én még azt is el akartam kerülni, hogy nevemre korteskedjenek, s íme mégis mi minden történt azon zászló alatt, mire nevemet akaratom ellen függesztették. Ha majd egykor talán kedvetlen következései miatt átkozni fogják hazánkban azon időt, melyben legelsőbben szükségessé vált a szabad választásoknak, a szabad tanácskozásoknak oltalmára katonai fegyveres erőt, mely kormánytól és a főispántól függ, a választók és tanácskozók

deak-001-005-015-01212 424Forintos György konzervatív kortesvezér adózást ellenző emberei.

deak-001-005-015-01313 Deák Ferenc nővére, Klára Pusztaszentlászlón élt férjével, Oszterhueber Józseffel.

deak-001-005-015-01414 Csillagh Lajos (1789–1860), 1837-től Zala megye másodalispánja.

deak-001-005-015-01515 A véres jelenetekre Zalaegerszegtől északkeletre, Szepetk és Pakod környékén került sor.

között felállítni – Zalában ezen szomorú epochát16 azzal fogják bélyegezni, hogy ez akkor történt nálunk legelőször, midőn Deák Ferenc az 1843-i országgyűlésre követül választatott. Majd ha azon özvegyet vagy árvát, kinek férje vagy atyja most megöletett, kérdezni fogják, hogy férjét vagy atyját mikor vesztette el: ezek azt fogják felelni, hogy akkor, midőn Deák követül választatott, éspedig Deák Ferenc miatt, vagy azok által, kik Deákot követnek választották, és így önvétkem nélkül átok lesz csatolva nevemhez, árvák és özvegyek átka! Barátom, én a credentionálison17 , melyet Zalának rendei ily módon történt választás után nekem kiadnának, vérfoltokat látnék; én az országgyűlésen a választásokbeli kiszökések korlátozása felett szívem érzése szerint szólani se mernék, mert minden arcon olvasnám azon szemrehányást, hogy én is a korteskedés sokoldalú mesterségeinek köszönhetem jelen állásomat; én is hordókban és barátimnak erszényében leltem fel a közbizodalmat; az én választásom is 30 000 forintba került, s áldozatul választásom előtt és után 6 vagy 7 embernek, sőt fájdalom, talán még többnek is el kellett esni, 419és hogy az ember százankint el nem hullott, csak a katonaság közbenjöttének tulajdonítható! Istenem! Ha én ily előzmények után a követséget elvállalnám, öszveroskadnék az első ülésben a szégyen és fájdalom súlya miatt, s érzem, hogy eszem kifordulna sarkaiból, s ezt, lelkemre mondom, betű szerint érzem, mert még a gondolatnál is, most, midőn ezeket írom, szívem sebesebben dobog, és agyam ég.

deak-001-005-015-01616 Időszakot.

deak-001-005-015-01717 Követi megbízólevélen.

Tegnap, vagyis szeptember 2-án, amint a 2. alispánnak ígértem, bemenék a közgyűlésre, s előadtam, hogy a követséget elvállalnom lehetetlen, és előadám okaimat, majdnem úgy, mint neked e levélben írom. Felszólalt utánam Csány László; utána nemsokára Horváth János, kik a korteskedésnek főnökei valának, s elmondák, hogy nekem az országgyűlésre okvetetlen fel kell mennem, csak bennem van a megyei rendeknek a bizodalma, én ezzel tartozom a hazának, s több efféléket; de mindezeket oly indulatos kifakadásokkal tevék személyem ellen, hogy szívem vérzett, látván, miképpen bánnak velem azok, kik magokat legjobb barátimnak nevezték. Én érzem, hogy aziránt, ki egykor barátom volt, nyilván, a közgyűlésen, ily hangon még akkor sem tudnék szólani, midőn az legundokabb vétkei miatt barátságomat elvesztette, s nem tudnék ily hangon szólani legalább a régi barátság emlékéért. Csány nyilván és szemembe kinyilatkoztatta, hogy tisztelete erántam megcsökkent. Horváth Isten elleni vétekkel vádolt, s a haza eránt hűtelennek, Zala megye ellen hálátlannak nevezett; szólottak mások is keserűn és élesen, voltak, kik a megye bizodalmának elvesztét említették, mások gyávaságról vádoltak. És midőn ennyi keserű kifakadások méltatlanságát érezve, az elfojtott fájdalomnak kínos kifejezése ült arcomon, s könnyek fakadtak szememből, egy barátom, kit eddig oly szívesen szerettem, ki valóban közel állott szívemhez, éles kifejezésekkel támadott meg, hogy én miért nevetek oly hidegen, s miért gúnyolom ki őtet előadásáért? Istenemre mondom, még az életben távolabb nem volt tőlem nevetés, mint e pillanatban; éreztem én, hogy ő engem soha nem értett, s hogy ő még e pillanatban is képes volt az arcom fájdalmas kifejezését félreérteni; nekem ez kétszeresen fájt, de szemrehányást nem tettem neki, hanem kijelentém, hogy őtet sérteni szándékom nem volt, de ha talán akaratlanul sértettem, nyilván megkövetem. Órákig tartott ezen ülés, melyben engem kértek ingatlan határozatom megváltoztatására, de egyszersmind keserűen korholtak éles kifejezéseikkel. Voltak ugyan, kik szelíden és nyájasan szólottak, s ezeknek szava jólesett; de mások igen sokan éreztették velem, hogy a szeretet és barátság bosszúvá és gyűlölséggé változott kebleikben. Végre egy ifjú ember, ki a múlt országgyűlése alatt egy ideig írnokom volt, tőlem csak fél lépésre állva, velem szemközt fordult, s dorgáló hangon komoly 420leckéket adott nekem a hazafiúságról s a hazafinak kötelességéről; elmondá, hogy cikornyás beszédemnek okai gyengék és üresek valának; gyávasággal vádolt, mert a követséget el nem vállalom, minthogy az állítása szerint vagy életemet, vagy értékemet féltem, ezt pedig mindkettőt a hazáért

feláldozni kötelesség. Így tartott ez, mint mondom, órákig, a fájdalom könynyeket fakasztott szemeimből, a könnyek majd elfojtották szavaimat, ajkaim reszkettek, szívem vérzett, mert a legérzékenyebb sértések barátimtól származtak, és nem találkozott senki a számos gyülekezetben, aki személyem védelmére mellettem szót emelt volna. Elmondám, hogy hiszen én tiszta meggyőződésemet s lelkiismeretem szavát követem, mert hiszem s érzem, hogy a követséget elvállalnom nem szabad és nem lehet. Ha nézetem hibás is, de mindaddig, míg ezen meggyőződés ingatlanul áll lelkemben, azt semmi tekintélynek fel nem áldozhatom, s azért, hogy ezen meggyőződésem a megyei rendek többségének véleményétől eltér, megvetést s gyűlölséget nem érdemlek, s azért, hogy lelkiismeretemnek szavát követve cselekszem, reám senki méltatlanság nélkül nem neheztelhet; de szavaim sükeretlenül hangzottak el, s a rendek elhatározták ismét, hogy kívülem más követeket nem választanak, reám parancsolnak, hogy követül elmenjek. Sőt a főispán a törvényes büntetést is emlegette. Én határozatomat meg nem változtathattam, kijelentém, hogy arról, mit a rendek említettek, miszerint lemondásomat el nem fogadják, még itt szó sem lehet, lemondásra szükség nincs, mert én az elválasztást soha el nem fogadhatom, sőt az ellen még a választás előtt nyilatkoztam; törvényes büntetés engem annyival inkább nem illet, mert én már két országgyűlésen eleget tettem a törvény parancsolta kötelességnek. A megyének ellenben kötelessége követet választani, mert ezt a törvény parancsolja, s én ezen törvénynek teljesítésbe vételét, mint Zalának egyik statusa18 , kívánom. Ezen szavaim is sikeretlenek valának; a főispán kimondotta a végzést a fentebbi értelemben, s én a jegyzőkönyvbe kértem iktattatni, hogy a követséget el nem fogadtam. Zúzott kebellel s feldúlt kedéllyel hagytam el ez ülést; sokan barátim közül hideg megvetéssel fordultak el tőlem, ülésen kívül is Csány, Horváth csak egy szóra, csak egy pillanatra nem méltattak, s öszvezúzták azon barátságos viszonyokat, mik eddig közöttünk léteztek.

deak-001-005-015-01818 A zalai rendek – kiváltságos köznemesek – egyike.

Tudtam, hogy érteni kevesen fognak engemet, sokan érteni nem akarnak, sokan félre is értenek. De hogy ily epés indulattal, ennyi haraggal és mondhatom, gyűlölséggel találkozzam Zala megyének gyűlése teremében, s jóbarátim közül is sokan elfelejtve minden szíves indulatot, eltépve minden édes köteléket, ily módon viseljék [magokat] erántam,19 ez, megvallom, váratlan volt erántam. Sokan magánkörökben szemrehányásokkal illettek, s a megyének 421s az egész hazának gyűlölségével és megvetésével fenyegettek. De a tiszta öntudat fenntartja talán lelkemnek erejét, s bár hiszem s érzem, hogy a hazában is sokan, igen sokan érteni nem fognak, biztosan reménylem mégis, hogy lesznek jó emberek, hogy félre nem értenek, felfogják állásomnak iszonyú kellemetlenségét, látják s velem együtt érzik, hogy a jelen körülmények között másképpen cselekednem lehetetlen volt; biztosan reménylem, sőt igen erősen hiszem, hogy ti, barátim, cselekvésem megítélésében feledni fogjátok egy pillanatra azon barátságos óhajtástokat, hogy bár körötökben volnék, s bár mellőzve a személyes érdek tekintetét, úgy nézitek elhatározásomat, mint azt nézni kell minden elfogultság nélkül, s elmondjátok majd, hogy bármennyire szeretnétek is jelenlétemet – ilyen előzmények után, ilyen érzelmekkel, ily zúzott kebellel nem kívánhatjátok, hogy az országgyűlésre menjek; a körülményeknek minden oldalát s egyéniségemnek minden jó és rossz tulajdonságait tekintetbe fogjátok ti venni, s nem kárhoztatjátok, amit én annyi küzdés után s oly komoly megfontolás után határoztam el magamban. A ti kárhoztatástok volna még a legkeserűbb pohár, mi ezen esetben reám várhat; pedig Isten tudja, keserű volt az is, mit eddig ürítenem kelletett, s ha talán ti sem helyeselnétek lépésemet (ezt még csak gondolni sem merem, gondolni sem akarom), de ha mégis megtörténnék, hogy nézeteitek mások volnának, s okaim titeket meg nem győztek volna, legalább ne taszítsatok el magatoktól, mint zalai barátimnak egy része tevé; ne vonjátok el tőlem a barátságot, a szíves szeretetet, mely ez ideig kebletekben élt erántam, mert ez a csapás igazán megtörné végképpen lelkemnek minden erejét; hiszen ti engem azért szerettek, mert szívemnek legbensőbb ösztönét s lelkemnek ingatlan meggyőződését követtem minden tettemben, most is csak azt cselekszem, s ha nézeteink e dolog felett különböznének is, neheztelésteket azért meg nem érdemleném. Ti szerettetek engem minden sajátságaimmal és gyengeségeimmel együtt úgy, amint vagyok, pedig tudjátok, hogy ezen nézetek s ezen elhatározásom tisztán és egészen egyéniségemben fekszik, és aki úgy ismert, mint ti ismertek, soha nem kételkedhetett, hogy ily körülmények között így és nem másképpen fogok cselekedni; óh ne taszítsatok tehát vissza magatoktól!

deak-001-005-015-01919 Értsd: irántam, irányomban.

Úgy hallom, hogy báró Puteánit20 felküldötték némelyek hozzátok Pozsonyba. Miért? Nem tudom; de némelyek szerint azért, hogy titeket megkérjen, miszerint ti engem a követség elvállalására felszólítsatok. Az Istenre és barátságunk szentségére kérlek benneteket, ne tegyetek e dologban többé semmi lépést, sem nyilván, sem magányúton; hiszen tudjátok s értitek, hogy elhatározásomat semmi körülmény, még a ti szíves felszólítástok sem változtatja 422meg többé; ne tetézzétek tehát ti legalább súlyos fájdalmamat azon újabb keserűséggel, hogy a ti kívánságtokra is tagadólag legyek kénytelen felelni; ne tegyétek, hogy fájdalmaim súlya alatt végre megátkozzam azon pillanatot, melyben politikai pályára léptem. Lelkemre mondom, ha ismeritek és értitek érzelmeimet, nem fogtok engem öszvezúzni akarni bármi kéréssel vagy felszólítással, mi úgyis sükeretlen volna. Hiszen a valódi szeretet kínozni nem képes, ok és haszon nélküli kínzás lenne pedig minden ily lépés reám nézve.

deak-001-005-015-02020 Puteányi József báró (1811–1869), Szigliget földesura, a zalai ellenzék tagja.

Azt is gondolják Zalában némelyek, hogy engem a törvény fog kényszeríteni a követség elvállalására, mert lemondásomat a rendek el nem fogadták, s éppen azért nem választottak helyettem más követet, hogy az egész felelősséget reám háríthassák; de hiszen én a követséget el nem fogadtam, s ily esetre, kivált oly ember ellen, ki már teljesítette törvényes kötelességét, a törvény büntetést nem rendel. Azt mondották többen, hogy aki megválasztatik, az tartozik a választást elfogadni, mert „juri correlata est obligatio”21 ; de ezen elv valóban különös és néha talán veszedelmes is volna; így például legjobb mód volna a hatásodat megváltoztatni, ha az országgyűlése előtt Árva megye téged választana követének, s te akaratod ellen is kénytelen volnál törvényes büntetés mellett Árvának követe lenni. Ezen elv tehát furcsa abszurdumokra vezetne. Nem hiszem, hogy Pozsonyban valaki legyen, aki a törvényt oda akarja csigázni, hová azt Zalában sokan csigázni akarják; de ha mégis szóba jönne e dolog, legyetek figyelemmel, mert tudjátok, hogy koldussá ugyan tehetnek a törvényes büntetéssel, hanem arra bírni képesek nem volnának, hogy lelkem ismerete ellen cselekedjek.

deak-001-005-015-02121 A joggal arányos a kötelesség.

Ne bíztassátok, az Istenre kérlek, a zalaiakat többé, hogy elhatározásom megváltoztatására bármit cselekedjenek, úgyis a ti biztatástoknak tulajdonítják legnagyobb részét annak, amit cselekednek; hiszen e dolognak is van határa, nem jöhet semmi körülmény közbe, nem lehet semmi ok, mi engem arra bírjon, hogy ezen országgyűlésen követ legyek; készebb vagyok a megyéből s talán a hazából is kivándorlani (ezt pedig a legiszonyúbb dolognak tartom), mint lelkem ismeretét feláldozni; minden további erőlködés csak személyemnek üldözése volna, s ezt, úgy hiszem, meg nem érdemlettem. Tudom, hogy Zalában lesznek, kik bosszúból is szeretnének újabb kedvetlenségbe keverni ezáltal, hogy újra és ismét újra kérnek a barátság ürügye alatt a követség elvállalására; ne adjatok, kérlek, ezeknek csak egy szóval is ösztönt és kedvet bosszújok kitöltésére.

Kerkapoly most csak egyedül megy fel mint Zalának követe; fogadjátok szívesen, s őrködjetek, hogy az ifjúság se tegyen bármi félreértésből ellene legkisebb kedvetlenséget; ő nálunk a jó ügy mellett mindenkor buzgón dolgozott.

423Levelem, éspedig annak minden sora Bezerédjnek is szól, és Beöthynek, Palóczynak, Bónisnak, Szentkirályinak, Wenckheimnek és Rádaynak, Töröknek és Horváth Tóninak, Kubinyinak, Géczynek, úgy szintén Batthyánynak, Eötvösnek, Telekynek, Záborszky Loizinak, Szalay Lacinak22 , és mindazoknak, kikkel szíves baráti viszony köt öszve; közöld tartalmát ezeken kívül másokkal is, akikkel akarod.

deak-001-005-015-02222 Beöthy Ödön bihari, Palóczy László borsodi, Bónis Sámuel szabolcsi, Szentkirályi Móric pesti, báró Wenckheim Béla békési, gróf Ráday Gedeon pesti, Török Gábor aradi, Horváth Antal békési, Kubinyi Ferenc nógrádi és Géczy Péter zólyomi ellenzéki követnek, továbbá Batthyány Lajos grófnak, Eötvös József bárónak és Teleki László grófnak, a főrendi ellenzék vezetőinek, valamint Záborszky Alajos és Szalay László ellenzéki publicistáknak.

Ha Kossuth Pozsonyban van, add által levelemet annak is – egyébiránt én őtet e levél közlésével ma szintén mindenről tudósítottam.

Isten veled, barátom! Választok, szíves barátságos választokat szívszakadva várom; vigasztalást fog az nekem bizonyosan nyújtani a reám özönlött keserűségek közepette, mert ti bizonyosan félre nem értetek; ti bizonyosan értitek érzelmeimet, és méltányoljátok okaimat. Isten veletek!

Hű barátotok

Deák Ferenc

[Levelemet küldd el másolatban Wesselényinek is, hiszen minden szava annak is oly igen szól. Megbocsáss, ha levelemben összefüggést nem találsz; sem időm, sem kedélyem nem enged úgy írnom, mint óhajtanék.]23

deak-001-005-015-02323 Az utolsó bekezdés csak a Kónyi Manó által használt – feltehetően eredeti – szövegváltozatban szerepel.

Egykorú – Klauzál által készíttetett – másolat. MOL Mikrofilmtár 8368. doboz. Közli Váczy János 97–119. p.