LEVÉL KOSSUTH LAJOSHOZ Kehida, 1844. november 2.–november 21. | Deák Ferenc munkái

LEVÉL KOSSUTH LAJOSHOZ
Kehida, 1844. november 2.–november 21.

Kehidán, november 2-án és november 21-én 1844.

Kedves barátom!

Régen óhajtva várt szíves leveled végre megérkezett. Hetek, sőt holnapok múltak el, mióta nékem e leveled érkezését zsidó és keresztény próféták jövendölgették, s én hittem a jövendölésnek, jobban, mint a hajdankori zsidók hittek prófétáiknak, és örültem a jövendölés teljesedésének, jobban, mint Izrael fiai most örülnének, ha megérkeznék rögtön a régen várt Messiás, és kizaklatná őket pesti, bécsi, párizsi fényes, kényelmes palotáikból, hogy Palesztina sivatagjain új zsidó országot alkossanak. Zsidó prófétám a kanizsai rabbinus1 volt, ki Pestről erre utazott, nem ugyan tüzes szekéren, mint Illés, de mégis szekéren; keresztény prófétám pedig Csapody2 volt, ki, ámbár jövendölése megvalósult, mégsem fog oly könnyen élve az égbe szállani, mint Enoch, ha csak tetemesen meg nem soványodik.

deak-001-005-017-0011 Löw Lipót (1811–1875), 1841-től kanizsai rabbi.

deak-001-005-017-0022 Csapody Pál ádándi birtokos, Somogy megyei táblabíró.

426De térjünk komolyabb tárgyokra. Éve múlt, hogy utolszor együtt valánk, s azóta egy betű sem fordult meg közöttünk. Hogy én nem írtam néked, azt Te (mint leveledben magadat kifejezed) „akárminek szereted inkább tulajdonítani, csak annak nem, hogy baráti érzelmeim irántad meghidegültek”. Istentelen rossz fiú volnál, Te Lajos, ha olyan volnál, aminők ezen diplomatikai szabatossággal kimért szavaid. Tudod-e, hogy amit e szavakban mondasz, prózai nyelven magyarul annyit tesz, hogy Te bizony mégis érzesz egy kis hajlamot magadban nálam hidegülést gyanítani? Tudod-e, hogy ilyforma kifejezések: „akarom hinni”, „szeretem a dolgot ez vagy amaz oknak tulajdonítani” s több effélék, boldogult Machiavelli Miklós3 úrnak idejétől fogva, herceg Metternich koráig, mindenkor a kétkedésnek gyengédebb kifejezései valának? Szeretnék reád e szavaidért legalábbis 48 óráig haragudni, ha tudnék, s talán tudnék is, ha bizonyos nem volnék abban, hogy e szavaid csak tolladból folytak, nem szívedből. Lelkedre, úgy látom, azon idő, mit Bécsben töltöttél, semmit, de éppen semmit nem hatott, legalább nem hatott változtatólag, sőt azóta, és azáltal, hogy ott valál, növekedett inkább és szilárdult keblednek ereje, de tanultál ott mégis valamit, amit éppen nem kellett volna megtanulnod, és ez azon diplomatikai szabatosságú kifejezés, melyet említék, s melyben félig eltakarva, félig akaratlanul is kétkedést mondasz ki ellenem. Ez néked nem természetes hangod; ne tagadd, ez csakugyan Bécsben ragadott reád véletlenül. Tudod-e, hogy azon barátság, mely közöttünk létez, sokkal, igen sokkal több, mint csupán polgári érzelmek rokonsága? Tudod-e, hogy ezen barátság kétkedés tárgya soha nem lehet. Kétkedés csak oly dolgokhoz férhet, miket hiszünk ugyan, de bizonyosan nem tudunk, pedig hogy Te nékem barátom vagy a szónak legszebb, legnemesebb értelmében, azt én nem hiszem, hanem tökéletes bizonyossággal tudom; s hogy volna lehető, hogy Te énrólam irányodban ugyanazt csak hinnéd, de bizonyosan nem tudnád? Azt csak nem vélted, hogy barátságom olyan, mint a hold, mely hold ugyan mindég, de hol egész, hol fél, hol csak alig látható? Istenemre mondom, a mi barátságunknak sem stádiumai, sem fázisai nem lehetnek, s amely pillanatban megszűnnénk bizonyosan tudni, hogy egymás iránti érzelmeinkben változnunk lehetetlen, azon pillanatban, bár nem tudva s talán nem is sejtve, megváltoztunk volna már egymás iránt. Barátságunk nem oly tűz, melyet emberi kéz gyújtott, s mely, ha néki táplálékot időnként nem nyújtasz, felemészti önmagát, s végre elhamvad. Égi tűz az, mely keblünkben ég, tisztán, állandóul és változatlanul, világít, melegít, éltet, mint a nap sugára, de el nem nyugszik, mint a nap, felhők nem borítják, és fogyatkozást nem szenved. Miért legyen tehát a kétkedésnek még csak árnyéka is közöttünk? Hiszen én is mondhatnám, 427hogy Te sem írtál nékem ezen egész hosszú év alatt, pedig a Te sorsodban s politikai állásodban azóta oly változás történt, mely nemcsak Téged magadat érdeklett, de fájdalmasan hatott mireánk is, barátidra s mindazokra, kik e nemzet politikai életének kifejlődését óhajtják. És én e változásnak okait s részleteit nem Tőled magadtól hallottam, hanem csak hírből tudtam meg, homályosan s ezer alakú elferdítésekkel. Roppant hatású politikai pályádon örömeidnek s reményidnek részesévé tevél; a barátság legszentebb jogával követelhettem volna tehát Tőled, hogy barátilag közöld vélem azt is, ami kebledet fájdalommal és aggodalommal tölti el. Tudod Te azt barátom, hogy öröm és remény keblet tár, fájdalom pedig és aggodalmak inkább elzárják azt. Öröminket, reményinket sokakkal osztjuk meg, fájdalmat és aggodalmat csak azokkal, kik közel állnak szívünkhez. Én tudom, hogy Te engem ezen utolsók közé számítasz, és mégis oly sok ideig elvontad tőlem azt, ami által azon keveseket, kik szívünkhez közel állanak, megkülönböztetjük azon sokaktól, kikkel csak öröminket szoktuk megosztani. De én mégsem valék hajlandó hallgatásodat hidegülés lehetőségének tulajdonítani, sőt nem is fürkésztem okait, hanem teljes megnyugvással elmondám magamban: fontos oka van, amiért eddig nem írt, de írni fog bizonyosan, s közöl majd vélem mindent tartózkodás nélküli, szíves barátsággal. És íme igaz, amit magamban elmondottam. Tedd azért kebledre kezedet s tégy erős fogadást lelkedben, hogy ezentúl követni fogsz engem e rendületlen bizodalomban.

deak-001-005-017-0033 Niccolo Machiavelli (1469–1527), firenzei államférfi és politikai író.

Landerernek kiszámított gonoszsága rútul megcsalta – nem ugyan bizodalmadat, mert hiszen oly ember eránt bizodalmad nem lehetett, hanem becsületes számításodat. Te azt hitted, hogy mivel Landerernek anyagi legvastagabb érdekei szorosan kötve vannak szerkesztőségedhez, álnoksága ellen ezáltal biztosítva vagy: de kifelejtéd számolásodból, hogy ő a közhír szerint nem utolsó tagja a titkos políciának4 , s ha ez igaz, akkor magaviselete könnyen magyarázható; mert ily emberek eladják magokat pénzért, haszonért, pártfogásért, s ők többé magok sem rendelkezhetnek önmagokról szabadon, s én igen hiszem, amit néked Landerer e dologról mondott. Ámde bármiképpen történt is ez, annyi mindenesetre igaz, hogy azok, kik becsületes számításodat alacsony perfidiával5 jégre vitték, magok részéről igen jól számítottak. Néked az előzmények után másképp cselekedned nem lehetett, mint ahogy cselekvél. Gondolkodtam én erről komolyan, s mélyen érezve a veszteséget, melyet lelépésed által szenvedünk, gyakran hajlandó valék kárhoztatni ezen lelépést, de megkérdeztem ismét magamat, mit volnék teendő helyzetedben ily előzmények után, és minden kétkedés nélkül csak azt feleltem önmagamnak, hogy másképp én sem cselekedtem volna. Csak a sorsot kell tehát átkoznunk, 428mely veszélyes játékát úgy keveri mindig, hogy azok, kik semmit szentnek nem tartanak, kik semmi mocsoktól, semmi alacsonyságtól nem undorodnak, cselszövényes számításaikkal rútul kijátsszák a legeszesebb embernek becsületes számítását. Te, barátom, e dologban is, mint élted egész folytán mindenkor, tisztán és szeplőtlenül állasz szívem és eszem előtt.

deak-001-005-017-0044 Landerer valóban a császári titkosrendőrség ügynöke volt.

deak-001-005-017-0055 Hitszegéssel, álnoksággal.

Keserűk azon szemrehányások, miket leveledben mintegy odavetve szőttél bele Dessewffy6 és Széchenyi elleni küzdéseid elbeszélésébe, midőn elmondod, hogy Te ezen küzdést szerencsésen kiállottad, noha én abban csak egy betűvel sem segítettelek. Barátom! Azon fontos és alapos okokhoz, mikkel Te a haladás ügyének minden részletei mellett oly meglepő körülmények között is, minő Széchenyi támadása volt, csüggedetlen küzdöttél, én mit adhattam volna még? Hiszen minden fő kérdés meg vala általad vitatva, kifejtve, s a legtisztább térre állítva. Vagy talán csak azért kellett volna nékem is felszólalnom, hogy elveimről s nézeteimről értesítsem a magyar közönséget? Elveimet s nézeteimet minden fő kérdés felett ismerték azok, kik engem a politikai pályán ismertek; mert politikai éltemnek minden lépése, úgy hiszem, tisztán tükrözte vissza ezen elveket s nézeteket; mire való lett volna tehát azokat a hírlapokban szóval is elsorolnom? Azt pedig barátom, mit egykor Pesten szavaidból értettem, hogy nevemet kívánod leginkább hírlapodban, megbocsáss – még most sem tudom felfogni. Küzdés kezdődött a journalistica7 terén is haladásunk fő kérdései felett. Te, ki e pályán oly kitűnő jelességgel jártál, kifejtéd a haladni akarók nézeteit, szebben és jobban, mint más akárki azokat kifejteni képes lett volna. Te okokkal, éspedig egyedül okokkal harcoltál a szent igazságért, indulat és alacsony haszonlesés ellen; Te csak a józan ész fegyverét használtad előítéletek és tekintélyek ellen, s kimondád, ami hála az égnek, csakugyan igaz is, hogy a tekintélyek ideje lejárt. Hogyan akarhattál volna tehát éppen te nevet használni nyomatékul lapjaidban? Barátom, én nevemet tudva s akarva fegyverül használni nem fogom soha; először azért, mert oly fegyver, melynek éle nincs, nyomorult fegyver komoly küzdésekben; másodszor azért, mert oly tárgyért küzdeni soha nem akarok, mely mellett jobb okot felhozni nem tudnék, mint nevemet; harmadszor azért, mert azon szent igazságot, melyért mi küzdünk, névvel akarni támogatni annyi volna, mint a pesti hídnak oszlopát egyes nádszállal akarni megerősíteni a víz rohama ellen; negyedszer azért, mert én soha nem hittem és soha elhinni nem fogom, amit Te Pesten el akartál vélem hitetni, hogy nevem többet nyom a politikai vitáknak terén, mint sok más népszerű nevek; ötödször azért… de hagyjuk a fejtegetést. Te tudod, hogy a journalistica terén működni kedvem soha nem volt. Ez hiba talán, de Isten néki, szeress Te 429engem ezen hibával is; hiszen oly embert, kinek hibái nem volnának, úgysem szerethetnél – nékem hibám elég van arra, hogy szerethess, de azok, úgy hiszem, nem olyanok, melyek miatt igen komolyan haragudnod kellene reám. Azt azonban mégsem szeretem Benned, hogy sem elfelejteni, sem megbocsátani nem tudod azt, hogy hírlapodban nem írtam; és most is oly élesen, oly keserűn szólsz a dologról, mint akár a közügynek, akár a barátságnak hűtelen és nemtelen elárulásáról.

deak-001-005-017-0066 Dessewffy Aurél gróf (1808–1842), az úgynevezett „újkonzervatív” politikai irányzat vezéralakja, a Világ című lap szellemi irányítója.

deak-001-005-017-0077 Zsurnalisztika, azaz hírlapírás.

Eötvös, úgy hiszem, ellened nem konspirált8 . Hogy ígéretének ellenére nem írt lapjaidban, azt magyarázni nem tudom; de hogy most a Pesti Hírlapban oly tetemes részt vesz, azt Szalay iránti szoros barátságnak tulajdonítom. Ami az általa vitatott centralizációt9 illeti, megvallom, jobb szerettem volna, ha az e feletti vitatkozásokat most fel nem hozták volna. Szakadásra vezethet magunk között e kérdés, pedig az egész vitatkozás nagy részben terméketlen, s én nagy szerencsétlenségnek tartanám, ha emiatt, vagy bármi okbul Eötvös és baráti tőlünk elszakadnának. Furcsa jelenet valóban, hogy a Budapesti Híradó és a Nemzeti Újság10 lépnek fel a municipális11 rendszer védelmére a centralizáció és Pesti Hírlap ellen. Vagy én nem értem ezen dolgokat, vagy a municipális rendszer most beteg, s ezen beteges állapotjában bágyadtsága miatt lőn egyszerre kedves az oligarchia és klérus12 előtt.

deak-001-005-017-0088 Eötvös József bizony konspirált Kossuth és a Pesti Hírlap irányvonala ellen. Már 1843-ban felajánlotta együttműködését Metternichnek. A kormány az ellenzék megosztására igyekezett felhasználni Eötvös ajánlatát, így került a Pesti Hírlap Kossuthtól az Eötvös vezette centralisták kezébe.

deak-001-005-017-0099 A vármegyei önkormányzatokkal szemben erős, egységes, központosított közigazgatás kiépítését.

deak-001-005-017-01010 Konzervatív hírlapok.

deak-001-005-017-01111 Törvényhatósági, megyei önkormányzati.

deak-001-005-017-01212 A hatalmon lévő arisztokraták és a katolikus papság.

A védegylet13 nagyszerű eszme, oly nagyszerű, hogy az alatt a magyar jellem, félek, öszveroskad. Sokat fontolgatám magamban e dolgot, s kettő volt észrevételem. Egyik az, hogy nem lett volna-e jobb a dolog megindítását az országgyűlésének berekesztéséig halasztani, nehogy az országgyűlésének végnapjaiban kiadott királyi válaszoknak nem kedvező tartalmát sokan éppen a védegylet korábbi megindításának tulajdonítsák; vagy talán az némi befolyással is legyen ezen királyi válaszok rossz tartalmára. Másik észrevételem az, hogy nem lett volna-e célszerűbb a védegyletet most kezdetben csak némely cikkekre szorítani, melyek tudniillik vagy azért, mert nálunk is nemsokára előállíthatók, vagy azért, mert nélkülözhetők, elsőbbséget érdemlettek volna. Így legalább nem zúdítottunk volna egyszerre minden külföldi érdeket magunk ellen, a kivihetőség könnyebb lett volna, s a szószegés ritkább; pedig éppen a szószegésre nem kell igen szoktatni a magyart, úgyis nagy hajlama van reá. Ezenfelül azon csekély pénzerőt, melyet a védegylet talán öszvegyűjt, több sükerrel lehetett volna néhány cikk gyártásának emelésére fordítani, mint ha az sokféle cikkek között megoszlik. Azonban ezek csak észrevételek, melyek ellen magam is tudnék ellenokokat is felhozni, noha, megvallom, hogy a dolgot így jobb szerettem volna. Amerika egykori védegylete győz meg engem leginkább, hogy ily terjedelemben a védegyletet a magyar 430aligha elbírja. Ott a védegylet nem annyira a gyáripar emelésére, mint inkább más politikai okokból Anglia dacára alakíttatott; ott csak Anglia gyárművei voltak kizárva, egyéb külföldiek nem – és mégis a kitűrni tudó szilárd jellemű amerikai népnek is nagyobb része keresett alkalmat, hogy lekötött szavának terhe alól kibújhasson úgy, hogy amidőn 1770-ben márciusban Angolország törvényhozása minden Amerikában fizetendő vámbeli adózásokat megszüntetett, csak azt nem, mely a teára volt vetve: az amerikai népnek legnagyobb része azt nyilatkoztatta, hogy a védegylet most már csak a teára nézve bír kötelező erővel. Ezt Amerika népe tette, mely akkor már szabad sajtóval s minden polgáraira nézve teljes és tökéletes jogegyenlőséggel bírt, mely akkor a legdicsőségesebb támadásnak előestéjén állott, mely tudott szegény és egyszerű lenni; reménylhetünk-e mi magyarok a magyar jellemtől több vagy csak ennyi szilárdságot, egy sokkal több tárgyakra terjeszkedő védegylet mellett, midőn a sajtó nem áll szolgálatunkra; polgáraink jogegyenlősége még csak remény, de nem valóság; enthusiasmus14 pedig és kitűrni tudás csak alig van bennünk. Azonban, Ti barátom, a magyar körülményeket jobban ismeritek, mint én, ki már egy év óta nem láttam Pestet naponként növekedő anyagi és szellemi erejében; nem láttam az országgyűlését, mely annyi jót és jelest meleg lelkesedéssel felfogott; Ti, kik ott laktok, s ott fordultok meg naponként, hol a nemzet szíve ver; Ti, kik bizonyosan megfontoltatok minden legkisebb körülményt, meleg érzéssel, de hideg számolással; Ti jónak láttátok a dolgot most és ily terjedelemben megindítani, s én el nem szakadok Tőletek. Volnának bár még fontosabb kétségeim, mint amelyeket megemlíték, volnék bár arrul meggyőződve, hogy a dolgot más úton jobban,

deak-001-005-017-01313 A Védegylet 1844. október 6-án alakult meg Pozsonyban. Tagjai becsületszóra megfogadták, hogy tíz évig csak magyarországi árut vásárolnak, ha erre lehetőség van.

deak-001-005-017-01414 Lelkesedés, elragadtatás.

célszerűbben lehetett volna megindítani, most, midőn már az első lépés megtörtént, azt hanyagság, hidegség vagy különködés által elejteni vagy csökkenteni: bűnnek tartanám a haza ellen. Nálam a pesszimizmus a hanyagságnak sem oka, sem ürügye; tudok én küzdeni remény nélkül is, érzem keblemben az erőt, Istenemre mondom: érzem, hogy csüggedést nem ismertem soha, s az elhatározottság, mely nálam kötelességérzeten alapul, nem kisebb, mint másoké, kiket a remény lelkesedésre gyújt; én tehát félreteszem, elaltatom minden kétségeimet, s az ügyet pártolom úgy, mint azt megindítottátok. Az eszme szép és törvényszerű, nem kell más eszköz hozzá, mint önkeblünk ereje, és ha ez senkit el nem hágy, a süker is nagyszerű leend. Most csak egy lehet veszélyes, az, ha a dolog, miután megindíttatott, részvétlenség miatt elesik. Ez volt az utolsó töltés, melyet azon csatában, mit ipar és kereskedésünk független emelkedéséért moraliter15 küzdünk, a csőbe eresztettünk; ha ezt kilőjük sikeretlenül: gyáváknak, nyomorultaknak fog bennünket tartani 431Ausztria és a külföld, s gúnykacajjal kíséri minden vergődésünket, mellyel az elszegényedés örvényéből menekedni akarunk. Azért tehát mindazoknak, kik a nemzet gyalázását s végsüllyedését gátolni, elkerülni óhajtják, kötelességök a már megindított védegyletet megmenteni attól, hogy részvétlenség miatt nyom nélkül elenyésszék. A kormány, úgy hiszem, tettleg és egyenesen fellépni nem fog a védegylet ellen, hiszen arra még ürügyet sem talál, hacsak e szent ügynek ügyetlen pártolói vagy éretlen kifakadásokkal, vagy rosszul irányzott buzgósággal anyagot nem szolgáltatnak a kormánynak, melyből tettleges lépések készülhessenek részéről; ily éretlenség pedig, úgy hiszem, nem fog történni, mert mi törvényt sérteni nem akarunk, mi azon törvényes kapcsolatot, mely honunkat az ausztriai házhoz köti, még csak tágítani sem óhajtjuk, mi csak magyar gyárműveket akarunk viselni, s az ellen hogyan léphessen fel a kormány. Indirekt utakon, elhiszem, tétetnek majd akadályok a védegyletnek, de ezek csak nehezítik, nem lehetetlenítik az egylet fennállását.

deak-001-005-017-01515 Erkölcsileg.

Gróf Batthyány Kázmér16 elnöki levelét, melyben tudósít, hogy választmányi taggá lettem kinevezve, még a múlt holnapban vettem; nem feleltem néki, mert azt ígéri levelében, hogy az alapszabályokat nemsokára közlendi vélem, addig pedig, míg ezen szabályok vélem nem közöltetnek, nem akartam kimondani azt, hogy a választást tisztelettel és köszönettel elfogadom; nehogy azzal vádoltassam, hogy oly társulatba léptem, melynek alapszabályait nem ismerem. Batthyány azonban az alapszabályokat nem küldötte meg ez ideig, de én azokat Bezerédj Pista szívességéből már olvastam, sőt többeknek le is írattam, most már tehát válaszolok gróf Batthyánynak mint elnöknek, röviden, köszönettel fogadva a választást. De néked, barátom, még azt kell megmondanom, hogy mivel én Pesten ritkán lehetek, én ott a központi választmány munkálataiban nem sok részt fogok vehetni; itthon azonban teszek amit lehet, hogy sükert érjen becsületes törekvésünk. Gróf Batthyánynak írt levelemet idezárom.17

deak-001-005-017-01616 Batthyány Kázmér gróf (1807–1854), a főrendi ellenzék tagja, a Védegylet elnöke.

deak-001-005-017-01717 Deák levele Batthyány Kázmér grófhoz, Kehida, 1844. november 20. S. k. eredeti. MOL R 104. Közli Váczy János 138. p.

Még egyet e dologról: mielőtt az alapszabályokat olvastam, feltevém magamban, hogy a védegyleti ívet minden lehető cikkre nézve aláírom, csak egyet veszek ki: „a gazdasághoz szükséges vasat és vaseszközöket”, s azt is csak addig, míg nálunk magyar vasat nem árulnak, mert a vas a gazdasághoz halaszthatatlanul szükséges, azonban az alapszabályokban olvasom, hogy gazdasági eszközök s félnyers anyagok ki vannak úgyis véve, így tehát ezen kivétel sem leend szükséges, és így aláírásom abszolút lehet, mit igen szeretek. Írd meg azonban, ha nem hibázok-e az alapszabályok e pontjának magyarázásában, s ki ne nevess paraszt kérdésemért.

Mayer Jakab és Fischer egerszegi kereskedők18 Pestre mennek, hogy magyar 432gyárműveket s portékákat szerezzenek, melyekkel a védegyletnek zalai tagjait elláthassák; én őket hozzád utasítottam, s e levelemet is ők adandják kezedre; adj nékik, kérlek, tanácsot és utasítást. Még mi itt aláírásokat nem tétethettünk, mert íveink nincsenek, ha íveket kaptunk, elkezdjük még leginkább a követjelentési gyűlés alkalmával. Tegyünk-e a gyűlésen is valamit e dologban, vagy csak úgy vigyük azt, mint egyes polgárok egyesületét, hogy így ne lehessen oly könnyen beleavatkozni? Mindeniknek van jó és rossz oldala; mit tanácsolsz? A magyar kereskedelmi társaság pénztárába fizetendő részvényi járandóságot, 50 forintot pengőben, Inkey Sándornak19 kezére adtam Egerszegen oly kéréssel, hogy azt tegye le nálad; most íme idezárom az ívet is, hogy a megtörtént fizetést reáírattathasd. Inkeynek kezére adtam még azon 50 forinton felül 18 pengőforintot, szintén néked általadandót, ez azon 300 forintnak kamatja, mellyel én az iparegyesületnek tartozom; kérlek, fizesd le azon pénzzel azt is, és küldj róla nyugtát; még ezenfelül fizetnem kell iparegyesületi részvényt, ezt nem tudom, mennyi; írásaimat megkeresni most nincs időm, fizettesd ki tehát, kérlek, említett Mayer Jakabbal, kit én majd itthon kielégítek.

deak-001-005-017-01818 1844 őszén nagyrészt Mayer Jakab és Fischer Simon zalaegerszegi zsidó kereskedők látták el ruházattal a zalai honvédújoncokat is.

deak-001-005-017-01919 Inkey Sándor (1809–?), zalai táblabíró, volt alszolgabíró.

A Kereskedelmi Társaság részvényeire nézve jó volna, ha valakit itt megbíznátok, hogy a fizetéseket általvegye, s Pestre leküldje, mert sok részvényesnek alkalmatlan más módokat keresni erre. Levelem általadója, Mayer Jakab, késznek nyilatkozott erre minden nyereség nélkül ingyen, csupán becsületért vagy hitelért, ha a társaság megbízza.

Megyei dolgaink annyiban ismét jobban kezdenek állani, hogy több élénkség, több részvét mutatkozik a rendek között minden jó ügy eránt, mint előbb; sokan, kik előbb elvonták magokat, ismét bejárnak. November 4-én, mint hírlapokból tudod, visszaállítottuk ismét augusztusi végzésünket az adóra nézve, melyet Forintos és társai kortesekkel szeptemberben oly rútul megdöntöttek. Visszaállítottuk mi azt kortes nélkül, előkészületek nélkül, sőt elhagyva a vagyonosabb statusok nagyobb részétől, kik gyűlésre sem jöttek – sőt kimondottuk, hogy valamikor Forintos vagy mások kortes erővel illiberális végzést hoznak, mi azt a legközelebbi alkalommal megváltoztatjuk, s azt annyiszor tesszük, ahányszor csak lehet; nékünk ez pénzünkbe nem kerül, nékiek pedig minden korteskedés pénzbe kerül. Mi tehát könnyebben küzdünk, mint ők, s végre majd vagy elunnak költeni, vagy elfogy pénzök, vagy legalább azon pénzen, melyet így ellenünk költeni minden gyűlésen kénytelenek lesznek, máshol rosszat nem tehetnek. Tetszett különösen ezen eszme mindenkinek; elmaradott uraink nagy része be kezd járni, s a részvét, mint mondom, élénkebb – de azért mégsem lehet ám Zalára, még sok ideig biztosan és állandóul építeni.

433Szegény Miklósunk szomorú tartalmú levele,20 ámbár az váratlan előttem nem volt, s ámbár a gyászhírt már előbb teljes bizonyossággal hallottam, mégis iszonyú fájdalommal lepett meg. Szóval akartam magam megvinni levelére a választ, s még ezen őszön lerándulni Zsibóra; számolgattam, s volt reményem, hogy talán november végén mehetek, de most már látom a lehetetlenséget. Gazdaságom is nehezítené hosszabb időre távozásomat, de mert tisztem éppen most változik; de ezen még segítenék valahogy, de éppen most az ismét ébredő közrészvét minden jó ügy eránt, s a védegylet itteni megindítása, úgy hiszem, szükségessé teszik itthonlétemet; lemondok tehát fájdalmasan bár e szándékomról, s utamat a tavaszra halasztom, de akkor bizonyosan megyek; e napokban írok szegénynek.

deak-001-005-017-02020 Wesselényi Miklós Deák Ferenchez írt, Zsibón, 1844. szeptember 27-én kelt levele, amelyben Wesselényi a megvakulását tudatta barátjával. Közli Ferenczi Zoltán: B. Wesselényi Miklós levelei Deák Ferenczhez. In Történelmi Tár 1904, 307–309. p.

Mit mondasz, barátom, az országgyűléséhez? Én még csak annyit tudok annak végéről, mennyit hírlapokból tudni lehet. Ha tudsz, pedig Te bizonyosan tudsz azokról is, mik a kárpitok megett történtek, kérlek, tudass vélem is némelyeket, különösen pedig fejtsd meg nékem azt, hogy miből állott volna a teherviselés valóságos közössége, ha a nemesség az adózónak eddigi terheiből semmit el nem vállalva, a most ajánlani szándéklott egymilliót, vagy annyit, amennyit, egy részben az adózó vállaira vetett-e volna. Ily közös teherviselés mellett, én akár herceg Esterházyval21 is kész vagyok alkura lépni, hogy tudniillik eddigi terheit viselje ezután is ő maga, de azon terheket, melyeket vagy aminőket eddig én magam viseltem, viseljük ezentúl véle közösen. Írd meg azt is, miben bukott meg végre az országos pénztár, azaz e megbukásnak mi volt valóságos oka? Írj egyszóval, ha reáérsz, e dolgokról, mik nyilván s közönségesen tudva nincsenek, de miket tudni mégis jó.

deak-001-005-017-02121 Esterházy Pál herceg (1786–1866), diplomata, Magyarország egyik leggazdagabb földbirtokosa.

Szívesen, igen szívesen köszönöm közléseidet azokról, miket herceg Metternichhel beszélgettél. Téged e beszélgetésben olyannak talállak, minőnek ismertelek, de a herceget nem olyannak véltem, minőnek ő magát irányodban mutatta. Azon politikai hibákat, miket ő e beszélgetésben elkövetett, róla én fel nem tettem; mert hogy ő még életében soha nem találkozott volna tiszta érzésű szabad emberrel, ki nemesen büszke volt függetlenségében, azt feltenni alig lehet, és ha ismert ilyen embert, ha tudta, hogy ily egyéniség nem agyrém, hanem valóság; miként eshetett ki oly igen az emberismereten alapult finomabb tapintat kerékvágásából, mint ahogy kiesett, én valóban nem értem. Részleteit ezen beszélgetésnek, pedig még a legapróbbakat is, majd tavasszal elkérdezgetem tőled szóval, s Te nem felejtesz addig el semmit a történtekből.

Levelem hosszabb volna, de siet Mayer Jakab, ki azt kezedre adja – postán nem akartam azt eddig elküldeni, vártam biztosabb alkalomra, s íme nem vártam sükeretlenül.

434Isten veled, kedves komám, szívesen tiszteld nevemmel komámasszonyt, a kis Ferit22 pedig, és valamennyi kicsinyt csókold ezerszer helyettem. Komámasszonynak mondd meg, hogy a tavasszal elmegyek hozzátok kukoricagombócra, ha szívesen láttok. – Addig is Isten veletek, hű barátod

deak-001-005-017-02222 Meszlényi Teréziát (1810–1865), Kossuth Lajos feleségét, és fiát, Kossuth Ferencet, akinek Deák volt a keresztapja.

Deák

S. k. eredeti. MOL R 90. I. 171. Közli Váczy János 121–137. p.