LEVÉL SZÉCHENYI ISTVÁN GRÓFHOZ [Pest, 1842. február 15. előtt]1
LEVÉL SZÉCHENYI ISTVÁN GRÓFHOZ
[Pest, 1842. február 15. előtt]1
[Pest, 1842. február 15. előtt]1
deak-001-005-006-0011 Deák 1842. január 18. – a soproni nyomtatvány dátuma – után és 1842. február 15. előtt írhatta e levelet, mert február 15-én Széchenyi már Lunkányi Jánosnak küldte tovább. Vö. Gróf Széchenyi István levelei. Összegyűjtötte Majláth Béla. Budapest, 1891. 3. köt. 121. p.
Igen tisztelt Barátom!
Köszönettel küldöm vissza Sopron megye választmányának tudósítását kereskedési viszonyainkról;2 szeretnék abból magam is egy példányt szerezhetni. Figyelemmel olvastam át ezen munkát, de időm nincs, hogy annak tartalmát pontról pontra vizsgálgathassam, s azért múltkori beszélgetésünk folytában csak töredékesen mondom el azokat, mik ezen munka olvasásánál eszembe jutottak.
deak-001-005-006-0022 Sopron megye választmányának 1842. január 18-i tudósítása az ország kereskedelmi viszonyairól: Győr-Moson-Sopron Megye Soproni Levéltára. Sopron vármegye nemesi közgyűlésének iratai 1842:1157. A soproni nyomtatvány másolatát – lehetővé téve a levél pontos datálását – Dominkovits Péter bocsátotta rendelkezésemre. Baráti szívességéért ezúton is köszönetet mondok!
333Az első szakaszt, melyben azok dicsértetnek s elsoroltatnak, miket a kormány az ipar és kereskedés tekintetében tett és tenni engedett, úgy hiszem, Nagy Károly3 írta, legalább az ő gúnyszelleme vonul azon keresztül. Néhány kereskedési szövetség, mely sem költségbe, sem áldozatba nem került, egy-két vasút, melyet mások készítettek, s a kormány készítésüket megengedte; ismét néhány vasút rendeletben, de még nem természetben, a pesti híd, melyet ismét nem a kormány épít, melyre nézve egész érdeme az, hogy építésében talán még több akadályt tehetett volna, mint amit eddig tett, egyszóval mindazok, mik köszönettel említtetnek, oly parányiak s mégis oly hangon vannak kiemelve, hogy mindenki, akinek eszébe jut, amit ipar és kereskedés emelésére a kormány tehetett s tenni kötelességében állott és tenni mégis elmulasztott, s aki ezeket amazokkal összehasonlítja, Sopron megye választmányának dicséretében s köszönetében éles és szándékos gúnyolódást talál, mely annál igazabb és keserűbb, mert magyarok mondják, kikért a kormány ipar és kereskedés emelésére mindazon milliókból, miket ez országból közvetve és közvetlen évenként nyer, semmit, s ezen nagy szónak teljes értelmében éppen semmit nem tett, elnyomására pedig szinte semmit – el nem mulasztott.
deak-001-005-006-0033 A soproni munkálatot Széchenyi István jószágigazgatója, Lunkányi (Liebenberg) János (1775–1853) dolgozta ki, Széchenyi nem kis bosszúságára. Vö. Gróf Széchenyi István naplói. Szerk. Viszota Gyula. Budapest, 1937. 5. köt. 553. p.
Ami az egész birodalom kereskedésének jelen állapotát illeti, az nem kedvező, az igaz; de ha tekintjük, hogy az egész birodalomnak kereskedési vesztesége csak egymillió forint volt évenként, s ezt, sőt három ennyit maga vesztett Magyar- és Erdélyország a külföld irányában; ha tekintjük továbbá, hogy a birodalom egyéb részei Magyar- és Erdélyországon évenként 40 millió forintot nyernek, nem kételkedhetünk, hogy a kereskedés jelen állása az ausztriai örökös tartományokra fölötte kedvező. Mennyire lenne kedvező az egész ausztriai birodalomra a német vámszövetséghez járulni, azt hosszabb kombináció és adatok mutatnák meg csak, reánk magyarokra nézve pedig az ezen csatlakozásból származható haszon mindent összevéve még előttem fölötte problematikus.
Minket az nyom leginkább, hogy nincsen gyáriparunk, mert századok óta nyomják külső viszonyaink s különösen Ausztriának reánk nézve gyarmati politikája nálunk az iparnak kifejlődését; a vámszövetség e részben dolgunkat jobbá nem teszi, mert gyárműveivel szintúgy eláraszt, mint most Ausztria, s abból, hogy akkor azon 55 millió például, mit pamutszövetekért évenkint fizetünk, nem Ausztriába menne ki egészen, hanem egy részben más német tartományokba, nekünk semmi nyereségünk nem volna, mert a pénz tőlünk mégis kimenne. Nyers termékeink nagy részére nézve, kivált a szállítás költségeit tekintetbe véve, nem tudom, ha kiállanánk-e a konkurenciát a német 334tartományokkal? De mindezek csak kétségek, melyek eszembe ötlöttek; annyi bizonyos, hogy a vámszövetség azért keletkezett, hogy a külföld elnyomó hatalmától a keletkező német gyárokat oltalmazza, s ezáltal a gyáripart emelje; ezen célt a vámszövetség csakugyan elérte, s ebből származott egy másik nagy haszon, hogy ti. a gyárak gyarapodásával szaporodott a nyers termékek fogyasztása, ez emelte a földmívelést s a birtok becsét – egyszóval: minden osztály nyert, mert a nemzeti közvagyon növekedett; de nálunk lehetne-e ezen haszonra számolni? Mi, kik az ausztriai gyárak ellenében sem vagyunk képesek a gyáripart honunkban csak megindítani is, hogyan remélhessük ezt egész Németország ellenében? Mindaddig pedig, míg a belfogyasztás nem emelkedik, a nyers termékek előállítása sem nagyon fog előmenni, mert kivált gabonánál, marhánál a vámszövetség tartományai felé a szállítás oly sokba kerülne, hogy az nekünk nyereséget alig hozna. A gyapjú fölötte terhelve most nincs, a kendernek piaca inkább Anglia lehet; az egy dohány az, ami nyereséges volna, de erre nézve mi történik a kormány eddigi monopóliumával? Mindezeket csak azért szórtam ide, úgy, mint fejemben támadtak, hogy bizonyságul szolgáljanak: miképpen kétségek támadtak bennem arról, ha csatlakozásunk a vámszövetséghez oly hasznos-e, mint némelyek állítják; és éppen azért, mivel ez még kétséges, mivel ennek kimutatására adatok és kombinációk kívántatnak, idő előttinek tartom, hogy valamely törvényhatóság azt már a priori4 , mint kedvezést, kérje a kormánytól. Ausztriára nézve a vámszövetséghez csatlakozás, úgy hiszem, inkább a külpolitikának kérdése, mint az ipar és kereskedés előmozdításáé, mert aligha fognak az örökös tartományok összevéve annyit nyerni azáltal, hogy gyárműveiknek a vámszövetség minden tartományaiban piac nyílik, mint amennyit vesztenek azáltal, hogy azon piacot, melyet eddig monopolizáltak, s melynek 15 millió lakosa van, ki semmi gyárművet nem készít, hanem igen sokat fogyaszt, egyszóval: 15 millió fogyasztót másokkal kell megosztaniok. A külső politika s Ausztriának Németországra lehető nagyobb befolyása az, ami e kérdést megmozdította, s ha e tekintetből a csatlakozás véghez menne is, mégsem bizonyos, ha például Bécs valamely súlyosabb fogyasztási adóval nem terheltetnék-e? Ez nem példátlan más országban is. Bécs pedig legnagyobb fogyasztó nyers termékeinkre nézve. Az sem bizonyos, ha a dohánymonopóliumot minden csatlakozás mellett, nem kötné-e ki magának a kormány? Annyi azonban bizonyos, hogy minél inkább sóvárgunk mi magyarok a csatlakozás után, minél inkább sietünk ahhoz, mint különös kedvezéshez, már a priori, s a dolog gyakorlati oldalát nem ismerve, hozzájárulni: annál több nyereséget kíván a kormány tőlünk húzni, melynek politikája, kivált pénz 335dolgában, nagyszerű nem szokott lenni; annál inkább fog kárpótlásoknak és egyéb fizetéseknek kérdéseivel előállani, s velünk fog fizettetni azon csatlakozásért, mely nekünk alig leend nyereséges. Én tehát azt hiszem, jobb volna e dolog kifejlődését bevárni, s az ajánlatot, ha tétetnék, nem vakon megragadni, s nem könnyelműleg visszalökni. A dolog nem csekély, következései: jók vagy rosszak, mindenesetre súlyosak, s azért komoly fontolgatást s adatok kombinációját kívánják. Ha csakugyan szükségesnek látja a kormány külpolitika tekintetéből a csatlakozást, teend eziránt lépéseket a jövő országgyűlésen, s akkor meg kell vizsgálni minden oldalát a tárgynak; ha pedig ez a külpolitika tekintetéből nem történik, némely magyar törvényhatóságok felszólalása a kormányt el nem határozza, s a dolognak mégis árthat, mert lehet, a kormánynak követeléseit neveli, s emiatt kedvezés gyanánt dobják nekünk azt, amit magunk kértünk, pedig ők óhajtották …5
deak-001-005-006-0044 Előzetesen, eleve.
deak-001-005-006-0055 A levél vége hiányzik.
Eredetije ismeretlen. Közli (1839-re datálva) Váczy János 55–59. p.
deak-001-005-006-0011 Deák 1842. január 18. – a soproni nyomtatvány dátuma – után és 1842. február 15. előtt írhatta e levelet, mert február 15-én Széchenyi már Lunkányi Jánosnak küldte tovább. Vö. Gróf Széchenyi István levelei. Összegyűjtötte Majláth Béla. Budapest, 1891. 3. köt. 121. p.
deak-001-005-006-0022 Sopron megye választmányának 1842. január 18-i tudósítása az ország kereskedelmi viszonyairól: Győr-Moson-Sopron Megye Soproni Levéltára. Sopron vármegye nemesi közgyűlésének iratai 1842:1157. A soproni nyomtatvány másolatát – lehetővé téve a levél pontos datálását – Dominkovits Péter bocsátotta rendelkezésemre. Baráti szívességéért ezúton is köszönetet mondok!
deak-001-005-006-0033 A soproni munkálatot Széchenyi István jószágigazgatója, Lunkányi (Liebenberg) János (1775–1853) dolgozta ki, Széchenyi nem kis bosszúságára. Vö. Gróf Széchenyi István naplói. Szerk. Viszota Gyula. Budapest, 1937. 5. köt. 553. p.
deak-001-005-006-0044 Előzetesen, eleve.
deak-001-005-006-0055 A levél vége hiányzik.
