MEGYEGYŰLÉSI BESZÉD A KIRÁLYI ELŐTERJESZTÉSEKRŐL Zalaegerszeg, 1847. november 15.
MEGYEGYŰLÉSI BESZÉD A KIRÁLYI ELŐTERJESZTÉSEKRŐL
Zalaegerszeg, 1847. november 15.
Zalaegerszeg, 1847. november 15.
Mindenekelőtt a követ urak1 jelentése folytán2 kötelességének tartja arról szólni, mi az országgyűlés munkálódásai közt első volt, ti. a nádorválasztás. Ámbár óhajtotta volna szóló, hogy a kijelelés a megyének elve és utasítása szerént, választás előtt felbontatott volna, részéről csak örömét jelentheti afelett, hogy a választás oly férfiúra3 esett, kihez annyi remények vannak kötve.
deak-001-005-029-0011 Tolnay Károly (1813–1897), Zala megye szántói járásának főszolgabírája, és ifj. Csuzy Pál (1819–1850), ügyvéd, a zalai ellenzék radikális hangadója.
deak-001-005-029-0022 Tolnay és Csuzy 1847. november 13-i – gyorspostán küldött – jelentését tárgyalta két nappal később Zala megye közgyűlése. A követek az országgyűlés megnyitásáról és a nádorválasztásról számoltak be, valamint megküldték másolatban az országgyűléshez intézett királyi előterjesztéseket is.
deak-001-005-029-0033 Az országgyűlés 1847. november 12-én István, Habsburg főherceget (1817–1867) választotta Magyarország nádorává.
Az előadásoknak4 részletes tárgyalása legcélszerűbben csak akkor lesz eszközölhető, midőn megérkeznek a csatolványok, melyek a követ urak által említtetnek. Idvezli szóló a kormányt általalakulásunk korszakában azon téren, melyen, ha meg fog maradni, alkotmányos állásunk demokráciává fog változni. Igen örül, hogy mi ezelőtt néhány évvel a felsőbb hatalom által véteknek tartatott, annak igazságát most általlátják, s magok kívánják törvénybe iktattatni azt, miért oly sok jeles hazafi szenvedett. Visszaemlékezik szóló azon időre, midőn zendülést kezdőnek tartatott az, ki az örökváltságot indítványozta; pedig akkor az csak úgy és azon esetre terveztetett, ha mind 489a két fél megegyez; s minket, kik azt pártoltuk, megróvtak. És most a kormány maga indítványoz, nem annyit, mint akkor törvénybe ment, hanem sokkal többet. Úgy hiszi, szóljanak bármit a magyarországi ellenzékről, bármint mondják, hogy az hivatásának megfelelni nem képes, hogy elvesztette a bizalmat, hogy kisebbségben van, szóló avval mind nem törődik, mert a cél egyedül az, hogy eszközöltessék, mi a haza javára szolgál, nem tekintve, melyik rész által eszközöltetik az; az ellenzék fényesebb diadalt sohasem innepelhet, mint mikor oda vitte a dolgot, hogy azon ügyet, melyért egykor üldöztetett, a kormány magáévá tette; mert szóló szerint nem az a diadal, midőn egyik párt a másikat leszavazza, hanem ha valamely párt magáévá teszi azon elveket, melyekért a másikat üldözte, rágalmazta. Ennek csak örülni lehet. Adja Isten, hogy valamint szóló hite szerint ez a legtisztább szándokból származott, oly sikeresek legyenek a rendeknek tanácskozásai annak létrehozásában. Óhajtja, hogy midőn efelett a tanácskozások folynak, párt pártnak ellenében áll bár, de ne nézze egymást a gyanúsítás szemüvegén.
deak-001-005-029-0044 Az országgyűlési tárgyalások vezérfonalául szánt királyi előterjesztések.
Igen sok a teendő, igen terjedelmes és bonyolódásokkal járó munka, mit az országgyűlésnek el kell végezni, azért a királyi előadások egyes pontjaira nézve legcélszerűbbnek vélné általános elvül felállíttatni, hogy mi követeinknek szabadabb tért engedünk, s nem gátoljuk őket részletes utasításokkal. Csak például az örökváltság ügye olyan, mely az országban létező minden viszonyoknak figyelembevételét igényli, pedig mi csak a magunkét ismerjük, hogyan kötjük meg tehát követeinket e részben, midőn az egész ország érdekét kell szemügyre venni a követnek? A követ nemcsak megyéjét, hanem az egész országot képviseli. Még a boldogult nádortól hallám mondatni, hogy a követ nemcsak megyéjének képviselője, hanem totum regnum repraesentans nuntius comitatus N. N.5 Nagy részében azoknak, melyek az előadásokban említtetnek, el vannak látva a követek utasítással. Nincs részletes utasítás, de a fő elv oda van adva.
deak-001-005-029-0055 N. vármegye küldötte az egész ország képviseletében.
Első a katonai élelmezés. Erre nézve javaslatot közöl a kormány. Múlt országgyűlésen már a rendek részéről is történt e tárgyban javaslat. Szóló legjobban szeretné a tanácskozást ott megkezdetni, hol a múlt országgyűlésen megszakadt. Ehhez azonban nem szólhatunk, míg a kormány által adott javaslat a megyéhez meg nem érkezik. Részletes utasítást sem adhatunk, legfeljebb, ha az öszveg mennyisége jönne szóba, annak maximumát fogjuk meghatározni. A királyi városok szavazata és a koordináció6 eránt szinte el vannak látva a követek utasítással. Ha meglátjuk a kormánynak e részbeni javaslatát, ahhoz is részletesebben szólhatunk, noha e tárgyban is legjobban 490szeretné a tanácskozás fonalát ott felvétetni, hol a múlt országgyűlésen megszakadt. A kormánynak mostani eljárását nem akarja rosszallni, de különösnek találja, midőn a múlt országgyűlés ez érdemben javaslatot készített, mielőtt az felterjesztetett volna, a kormány új javaslattal áll elő. Az ősiségre nézve is el vannak látva a követek utasítással. Az örökváltság eránt nincs utasítás. E részben szóló legcélszerűbbnek vélné azt mondani: a követek iparkodjanak tervet eszközölni, mely szerint az örökváltság megtörténjék, közöljék azt velünk, s akkor hozzá fogunk szólni. Ilyen tervet csak az országgyűlés készíthet, mert annak tagjai ismerik az ország minden részeit és viszonyait. A kereskedés előmozdítása s a vámok megszüntetése tekintetében meglátjuk, mit fognak az ország rendei javasolni. Ezen dologban nem oly könnyű valamit határozni, mert igen figyelembe kell venni mindent. Figyelembe veendő még azon körülmény is, hogy minden vámoknak egyszerre leendő megszüntetése mennyire hasznos vagy káros az országnak? A termesztők érdeke miatt nem fog-e a műipar szenvedni? Szóló általjában megjegyzi, hogy az Ausztria és Magyarország közt fennálló vámokat őfelsége eltörölheti magyar országgyűlés nélkül is, mert ahhoz semmi közünk. Ha csak annyiból tétetett magyar országgyűlés tárgyává, hogy a kincstár kártalaníttassék, s alku szerinti megváltás szerint fizeti az ország azt, mit előbb vámképp fizetett, a nyereség semmi. E részben tehát semmibe ne ereszkedjenek addig, míg az országgyűlésnek e tárgybani nézeteit velünk nem közlik, s arra utasítást nem nyerendnek. A Részek visszacsatlására nézve7 nem vizsgálja, mi célból van ez a királyi előadások közé foglalva; de örömmel tekinti, mert úgy látja, hogy a kormány magát az országgyűlés előtt mentegetve, számot ád, miért nem teljesítette törvényes kötelességét. Megküldi ti. a visszacsatlandó megyéknek s az erdélyi országgyűlésnek e tárgyra vonatkozó irományait, hogy az ország rendei vegyék figyelembe, ha volt-e a kormánynak
deak-001-005-029-0066 Rendezése, önkormányzati reformja.
deak-001-005-029-0077 A Részek Magyarországhoz való csatolását 1836 óta a kormány szabotálta el.
elég oka a törvényt végre nem hajtani? Úgy tekintsük tehát ezt, mint a kormánynak számadását és mentségét, miért nem hajtatott végre a törvény. Követeinket pedig utasítsuk, iparkodjanak a dolgot odavinni, hogy megvizsgálván az okokat, melyekkel a kormány menti magát, miért eddig a törvény rendelete nem teljesíttetett, ha azok nem elégségesek, a törvény teljesítését sürgöljék, és rosszallják azok hanyagságát, kiknek kötelessége lett volna azt végrehajtani. A büntető törvénykönyvre az mondatik, hogy mindenekelőtt szükséges tudni, ki fog ítélni a bűnös felett, s minő lesz a büntetés. A börtönrendszer független attól, hogy ki ítéli el a bűnöst, sőt megfordítva, inkább a büntetés függ attól, hogy milyenek a börtönök, s kitől függnek azok, mert ugyanazon büntetés becsületes fogházban felére sem oly terhes, mint egészségtelen 491börtönben, rossz bánás és élelmezés mellett. Előbb kell tehát megállapítani a börtönrendszert, mint a büntetést. Például tízévi büntetés olyan börtönben, minők itt Zalában voltak hajdan, iszonyú büntetés volna, midőn ellenkezőleg tiszta börtönben s olyan börtönrendszer mellett, milyent a rendek kívánnak, s Európa minden mívelt nemzeteinél megállapítva vagyon, azon büntetés már nem oly terhes. A kincstári kölcsönre nézve áll múlt országgyűlési utasításunk. Végre, mi a rend fenntartását illeti, az minden becsületes embernek szívén fekszik, azért követ urak iparkodjanak azt fenntartani, de úgy, hogy azáltal a nyilvánosság legkevesebbé se csorbíttassék. Rövideden, [sic!] szólónak nézete a mostani teendők felett az: várjuk meg, míg a csatolványok megérkeznek. De szeretné, ha a rendek megállapítnák, sőt követnék is azon elvet, hogy követeknek kezeit meg ne kössük; azoknak, amennyire lehet, szabadabb tért engedjünk, s legfeljebb a fontosabb tárgyakra nézve jeleljük ki nekik a végpontot, melyen túl utasítás nélkül ne bocsátkozzanak.
Gyorsírói feljegyzés tisztázata. ZML Zala vármegye állandó bizottmányának iratai. 1848:125. Közli Kónyi Manó 2. köt. 175. p.
deak-001-005-029-0011 Tolnay Károly (1813–1897), Zala megye szántói járásának főszolgabírája, és ifj. Csuzy Pál (1819–1850), ügyvéd, a zalai ellenzék radikális hangadója.
deak-001-005-029-0022 Tolnay és Csuzy 1847. november 13-i – gyorspostán küldött – jelentését tárgyalta két nappal később Zala megye közgyűlése. A követek az országgyűlés megnyitásáról és a nádorválasztásról számoltak be, valamint megküldték másolatban az országgyűléshez intézett királyi előterjesztéseket is.
deak-001-005-029-0033 Az országgyűlés 1847. november 12-én István, Habsburg főherceget (1817–1867) választotta Magyarország nádorává.
deak-001-005-029-0044 Az országgyűlési tárgyalások vezérfonalául szánt királyi előterjesztések.
deak-001-005-029-0055 N. vármegye küldötte az egész ország képviseletében.
deak-001-005-029-0066 Rendezése, önkormányzati reformja.
deak-001-005-029-0077 A Részek Magyarországhoz való csatolását 1836 óta a kormány szabotálta el.
