MEGYEGYŰLÉSI BESZÉD AZ ADMINISZTRÁTORI RENDSZERRŐL Zalaegerszeg, 1845. november 10. | Deák Ferenc munkái

MEGYEGYŰLÉSI BESZÉD AZ ADMINISZTRÁTORI RENDSZERRŐL
Zalaegerszeg, 1845. november 10.

Pest megyének rendei figyelmeztetnek bennünket a hon jelen állására, s a kormány új rendszerének lehető következéseire.1 Aggodalmukat jelentik ők ki a haza jövendője iránt, s elmondják, mit határoztak a jelen körülmények között. Szíves köszönettel fogadom én Pest megye rendeinek figyelmeztetését, ámbár mi ezen figyelmeztetés előtt is, még akkor, midőn ezen új rendszer először szóba hozatott, gyűlésileg már kimondottuk mindazokat, miket Pest megye határozott, s kijelentettük, hogy őrködni fogunk a törvények sértetlen magyarázása felett, s ha túllépnének a megyék kormányzói hivatalos hatalmuknak törvény szabta korlátain, megteendünk mindent, mit a törvény 456enged, alkotványos szabadságunknak s a megyék törvényes önállásának oltalmára.2 Osztom én is az aggodalmat hazánk jövendője iránt, s azok folytában, mik e tárgy felett már mondattak, kifejtem aggodalmam okait.

deak-001-005-024-0011 Pest megye 1845. augusztus 27-i körlevele, mely a Hont megyében történt törvénysértésekért az adminisztrátori rendszer bevezetését okolta.

deak-001-005-024-0022 Zala megye közgyűlése már 1845. május 25-én, Festetics Leó gróf főispáni helyettesi kinevezésének kihirdetése alkalmával aggodalmát fejezte ki az új kormányzati rendszer miatt, és ünnepélyes óvásban jelentette ki, hogy minden törvényes eszközzel élni fog a megyei önkormányzat függetlenségének védelmében.

Mint ezen megyének egyik statusa3 , mint honpolgár szólok nyíltan s tartózkodás nélkül. Nem szeretek semmi pártot vádolni arról, hogy rossz, titkos céljai vagynak, nem szeretem a szándék tisztaságát gyanúsítani, csak tények felett szeretek ítélni, s tények után bírálhatom meg mások eljárását, mert az emberi kebel titkait csak Isten vizsgálhatja, nekem arról csak sejtelmem lehet, de világos tények nélkül, azaz másnak rossz szándékáról vádképpen nem szólhatok.

deak-001-005-024-0033 A nemesi rend egyik tagja.

A cél, melyet ezen úgynevezett új rendszernél4 a kormány nyilván kitűzött, melyet a kormány emberei hirdetnek, s mely azon levelekben is, mik által a más hivatalokat is viselő főispánok fel valának szólítva, hogy az egyik vagy másik hivatalról mondjanak le, világosan kijelentetett: a megyei beligazgatásnak jobb karba hozása. Ez a cél jó és törvényes, sőt tekintve a megyék beligazgatásának jelen állapotját, sok tekintetben múlhatatlan szükséges. Csak az eszközök is, melyekkel e célra dolgozik a kormány, jók és törvényesek legyenek, szívesen kezet fogunk véle a kitűzött célnak elérésére. De ami eddig történt, sok sikert nem ígér. Tudom én azt, hogy mindazon hiányokat, mik számos évek hosszú során keresztül támadtak, rövid idő alatt helyrehozni s a beligazgatást rögtön megjavítani nem lehet; az eddig lefolyt néhány hónap alatt lényeges eredményt én sem reménylettem. De aggódva mondom ki, hogy mik eddig történtek, még reményt sem igen nyújtanak, hogy ily úton meg fog javulni hazánkban a megyék beligazgatása. Én a leendő javulásnak még első csíráját sem látom létrehozva, sőt meg vagyok győződve, hogy azok, miket a kormány némely emberei több megyékben tevének, újabb bonyolódásokat szültek inkább, újabb ingerültséget és pártoskodást; úgy valának intézve, mintha éppen nem a beligazgatás hibáinak megigazítására lettek volna irányozva, s fájdalom, el lehet mondani, hogy újabb akadályokkal nehezítették a kormány kitűzött szent céljának elérhetését. De talán el lesznek majd hárítva törvényszerű úton ezen akadályok. Várjuk be lépésről lépésre a tényeket, s majd azok után ítéljünk az egész felett.

deak-001-005-024-0044 Tudniillik az adminisztrátori rendszernél, amely során – a közigazgatás javítása ürügyén – kormányhű főispáni helyettesekkel váltották fel az ellenzékkel barátkozó főispánokat.

Aggodalmamnak oka nem az, hogy a kormány pártot igyekszik magának szerezni, pártot, mely erős legyen és szilárd és hatalmas befolyású; mert hiszen ez a törekvés még magában nem törvénytelen, ezt teszik a kormányok más alkotmányos nemzeteknél is, sőt bókol ezáltal némileg a kormány a közvéleménynek, melyet meg akar ekképpen nyerni, mert nem tartja jónak vagy nem tartja szabadnak a hatalom erejével fellépni, hanem a nemzet 457alkotványos erejét kívánja használni kitűzött céljának kivitelére. Csak majd, ha ezen kitűzött cél jó és törvényes, az eszközök is, miket a kormány használ, jók és törvényesek és becsületesek legyenek, mert azon elv, mit a boldog jezsuiták elvének mondanak, s miszerint „finis sanctificat media”5 , rég kihalt már, úgy hiszem, a becsületes emberek kebeléből.

deak-001-005-024-0055 A cél szentesíti az eszközöket.

Nem akarok én kételkedni azon, hogy a magyar kormány magas hivatalnokai oly férfiak, kik jót akarnak, oly férfiak, kik a hon boldogságát, a nemzet felvirágzását akarják eszközölni. Hiszen mi érdekök is volna elárulni, megrontani azon hazát, melynek ők is tagjai. Akarom hinni, mit ők magok vagy legalább őróluk mondanak, miszerint csak azért igyekeznek ők erős, hatalmas és szilárd kormánypártot szerezni, hogy ezáltal jót eszközölhessenek a hazának és e hazában. De ha kétkedés nélkül hiszem is azt, van mégis valami, ami nékem félelmet és aggodalmat okoz. Egyik az, hogy lesznek, kik a kormány érdekében s a kormánypártnak megerősítésére nem válogatják meg az eszközöket, s ahol szükségesnek hiszik, vesztegetéshez is nyúlnak. Fogja-e tagadni valaki, hogy erre már eddig is mutatkozott hajlam a hazának több vidékein? A vesztegetés nemcsak törvénytelen, de veszedelmes eszköz is, veszedelmes kivált a kormány embereinek kezében. Azt fogja talán mondani valaki, hogy vesztegetések eddig is történtek, hivatalokkal s hivatalok ígérésével. Ez meglehet, de én erről vádolni senkit nem akarok.

Nem kárhoztatom, sőt tisztelem az oly becsületes férfiút6 , ki keblének tiszta meggyőződését fent tartva és követve, közhivatalt vállal, hogy erejét, tehetségét a közállomány szolgálatára fordítsa. Mert hiszen, hol szükséges inkább a becsületes ember, mint éppen a közhivatalokban? Megvetést csak az érdemel, ki keblének tiszta meggyőződését, lelkiismeretét, egyszóval önmagát megtagadja, hogy hivatalba léphessen. Láttam nemegyszer férfiakat, kik rögtön vagy fokonkint megváltoztatták előbbi nézeteiket és elveiket. Láttam és ismerem az ily változások szimptómáit7 ; az ily férfiú, ha oly közpályán van, hol szólani kötelesség volna, midőn változni készül, kezdetben hallgat, később egyes, de kisebb érdekű tárgyakról másképp szól, mint előbb szólott. Végre pedig elvbarátainak valamely lépése felett megbosszonkodik, vagy haragot színlelve indulattal kijelenti, hogy ezt tűrni s ily ösvényen járni nem lehet. És rögtön megváltoztatja nemcsak azon lépésre nézve, de más fontos tárgyakban is előbbi elveit. Ahol az ily szimptómákat fokonkint bekövetkezni láttam, ott már a tökéletes megváltozást is előre sejtém. Nem állítom azonban, hogy az ily változás mellékes célból történt. Lehet, hogy ily férfiúnak meggyőződése valósággal változott, éspedig mellékes tekintetek nélkül változott, tiszta és alapos okokból. Mindezek felett csak Isten ítél. 458Megtörtént ugyan, hogy a változás után nemsokára az ily férfiú közhivatalt nyert, de hogy a közhivatal jutalma lett volna megváltozásának, azt ismét állítani nem merem. Lehet, hogy őtet egyedül alkalmatos voltáért, eszéért és becsületes jelleméért mozdították elő. Én tehát a hivatalok általi megvesztegetésekről, miket eddig történteknek lenni állítanak némelyek, pozitívumabban nem szólhatok. De légyen bármiképpen a dolog, a megvesztegetés mindenkor csak alacsony eszköz, és annak nemei közt legalacsonyabb, legveszélyesebb a pénzzel s egyéb anyagi érdekekkel történt megvesztegetés. Közhivatalaink eddig jövedelmesek nemigen valának, s ki azokat elveinek, meggyőződésének megtagadásával hajhászta, azt hiúság ösztönözte inkább, nem pedig anyagi érdekek. Jellemsértő ugyan az ily hiúság is, de a hiú emberben igen gyakran van mégis valami lovagi, s ennek oka talán éppen hiúságában fekszik. Nem egy példa van arra, hogy oly férfiak, kiknél a hiúság legyőzött minden egyéb tekintetet, s kik meggyőződésök ellen cselekvének, csakhogy hiúságukat kielégítve, hivatalba léphessenek, utóbb mégsem engedték magokat vak eszközül használni oly dolgokra, miket rosszaknak tartottak, s a keblökben ismét felébredt lovagias érzés megóvta őket az alacsonyságoktól. De az olyan ember, ki pénzért árulja meggyőződését, ki a hivatalt azért hajhássza alacsony utakon is, mert annak anyagi hasznai után eseng; az olyan ember, kit pénzzel, anyagi érdekekkel vesztegettek meg: gyalázatos és megvetésre méltó mindenkor, mert kebléből kialudt a becsületesség utolsó szikrája, és lelkiismerete portéka, mely a többet ígérőnek kezébe kerül. Most, miután nálunk is gazdag fizetéssel van ellátva a hivatalok egy része, s ekképpen anyagi érdekekkel is kínálkozik, félek, hogy a hivatalt hajhászók száma meg fog szaporodni, éspedig olyanok által szaporodik meg, kik az erkölcsi süllyedés legmélyebb mocsarába süllyedtek. Mert nem azért kerestek hivatalt, hogy a közállománynak szolgálhassanak, nem azért, hogy hiúságokat kielégítsék, hanem alacsony haszonlesésből, pénzért és anyagi érdekekért. Félek, hogy lesznek, kik ily mocskos célból bocsátják magokat áruba. Félek, hogy lesznek a kormány emberei között, kik azon túlbuzgóságból, hogy a kormány pártjának minél több követőket szerezhessenek, mert hiszen ezt tartják most sokan a kormány érdekében teendők között első és legfontosabb feladatnak, azon túlbuzgóságból, hogy az ellenzéket minél inkább gyengítve, a kormány befolyását minél inkább neveljék, az ily vásárolható embereket is eszközül fogják használni, s a kormány nem lesz mindég eléggé óvatos az ilyen embereket elmellőzni.

deak-001-005-024-0066 Deák talán a kormányhivatalt vállalt Széchenyi István grófra célozhatott.

deak-001-005-024-0077 Tüneteit, ismertető jegyeit.

Nem állítom én, hogy a kormány azért emelte fel némely hivatalnak fizetését, hogy azokkal még inkább vesztegethessen, de ismétlem, hogy félek 459mégis, miszerint lesznek, kik magokat áruba bocsátják, és a kormány főbbjeinek egyenes akaratján kívül is találnak vevőkre, vagy legalább biztatókra. Isten őrizze pedig nemzetünket attól, hogy pénzen vásárolt emberek kezeibe kerüljön bármi hivatalos hatalom. Isten őrizzen attól, hogy a kormány pénzzel és anyagi érdekekkel közvetve vagy közvetlenül vesztegethessen.

Másik aggodalmam az, hogy a magyar kormánynak főbbjei, a legszentebb cél és a legtisztább szándék mellett is, hibázhatnak számításukban; éspedig hibázhatnak olyképpen, hogy miután ők nagy és biztos többséget szereztek a kormánynak, s miután az ezen többség erejével eszközlött törvények által dönthetetlen erőre emelték a kormány hatalmát és befolyását, ezen erőt és hatalmat ők nem fogják használhatni a nemzet érdekében, hanem használják azt mások, kiket idegen érdekeknek befolyása tol majd fel őhelyettök a kormányzásra; éspedig használják egészen más célokra, s nem a nemzet érdekében, hanem ugyanazon idegen elemeknek befolyása alatt, idegen érdekekben, s akkor majd a kormány hatalmas befolyása ellen nem lesz párt, mely hatályosan felszólaljon, mert ezen párt most őáltaluk, talán tiszta szándékkal, s nem rossz célból, meggyengítve, leverve és eloszlatva, ismét új erőre kapni egykönnyen képes nem leend.

Annak, mit a magyar kormány főbbjei most tesznek s tenni ígérnek, két felvonása van. Első, amin jelenleg dolgoznak: megerősíteni, hatalmassá tenni a kormánypártot, s meggyengíteni az ellenzéket, hogy majd az ekképp megerősödött magyar kormány akadály és ellenszegülés nélkül mennél több jót eszközölhessen. A második felvonás lenne azután mindezen jónak valóságos eszközlése. Én a politikában nem a személyt tekintem, hanem a dolgot, s tegyen jót akárki, köszönettel fogadom. Szívesen üdvözlöm én a kormányt s annak embereit azon ösvényen, melyen a haza boldogságát előmozdítják, s éppen nem bánt azon hiúság, hogy a jó egyedül általunk s elvbarátaink által történjék, csak megtörténjék; s örvendeni fogok, ha megérhetem azon időt, midőn az ellenzéknek hatályosan fellépni szükséges nem lesz, mert a kormány tudja és akarja is a jót törvényszerű utakon eszközölni. De vajon eddig is az ellenzék gátolta-e a kormányt a jónak eszközlésében? A magyar kormány főbbjeinek csak az ellenzékkel kelle-e küzdeni? Nem tettek-e több akadályt, több nehézségeket más elemek, mik nem e hazában vagynak, más érdekek, mik a magyar érdekkel ellenkeznek, s ezen akadályokat könnyebben fogják-e legyőzni a magyar kormány főbbjei, ha az ellenzék teljesen elgyengülve, s hatástalanná válva, határtalanná lesz a kormány befolyása e hazában?

Megtörténhetik, hogy a dolgok folyamatja az első és második felvonás között megszakad, és a mostani magyar kormánynak főbbjei a legtisztább 460szándék mellett sem tudják legyőzni azon gátokat, miket az említett idegen elemek s érdekek gördítenek a Magyarországban eszközlendő jónak elébe. Megtörténhetik, hogy más szereplők lépnek majd őhelyettök a második felvonás előtt, kiknek szándékuk s céljaik egészen mások lesznek, s azokat a kormánynak határtalanra nevelt befolyása által könnyebben fogják eszközölni, mint eszközölhették volna egyébkint. Részletesebben a dologról nem szólok, aggodalmam még azon esetben is, ha a magyar kormány főbbjeinek céljai szentek, szándéka tiszta, úgy hiszem, nem egészen alaptalan.

Az ellenzéket, politikai józan értelemben, absztrakt8 fogalomnak nem tartom. Az ellenzéknek nem szabad a kormány minden lépéseit s terveit csak azért ellenzeni, mert azok a kormánytól jövének. Kísérje az ellenzék figyelemmel a kormány minden lépteit. Őrködjék szigorún a törvények sértetlen fenntartása felett. Minden hibát, minden törvényszegést rójon meg személyes tekintet nélkül,9 minden hiányt fedezzen fel, nyilatkozzék pártérdek és mellékes tekintetek nélkül. Törvény, igazság és lelkiisméretes meggyőződés szerint, félelmet, csüggedést, önhaszonkeresést ne ismerjen, s védje mindenkor az alkotványos szabadságnak és törvényes rendnek egyesült érdekeit. Ez az ellenzék nemes feladata, ez legszentebb kötelessége. A magyar ellenzék kitűzte magának feladatul még azt is, hogy igyekezni fog a korszerű haladásnak törvényes ösvényén kifejteni nemzetünk szellemi s anyagi erejét. Ez ama fent említett másik feladással éppen nincs összeütközésben, mert annak, ki a kormány egyik vagy másik lépését törvénytelennek látva, az ellen nyíltan és határozottan felszólal, miért ne lehetne másrészről ugyan a kormánynak valamely közhasznú s törvénybe nem ütköző tervét buzgón pártolnia? Vagy ha ő a teendők során valamely javaslatot célszerűnek lát, miért ne léphetne fel azzal, vagy miért ne védhetné azt, midőn más által tétetik, habár a kormány azon javaslatra nézve nem nyilatkozott, vagy kezdetben talán ellenkezőleg nyilatkozott is? S ez utolsó esetben, miért ne lehetne igyekeznie, hogy a kormányt s polgártársait meggyőzze azon javaslat célszerűségéről?

deak-001-005-024-0088 Elvont, elméleti.

deak-001-005-024-0099 Személyes elfogultság nélkül, vagy tekintet nélkül az elkövető személyére.

Véleményem szerint nem lehet szigorún elválasztó falat húzni, mely a haladásnak pártolóit az ellenzék embereitől – kik nem a haladásnak, csak a törvényszegésnek vagy oly haladási lépéseknek ellenzői, mik a hazának több kárt okoznának, mint hasznot – egymástól szorosan elválassza; nem lehet az ellenzék embereit tespedésre, a haladás pártolóit pedig a kormány minden lépteinek pártolására kárhoztatni, mert ez a polgárok véleményének szabadságát semmivé tenné, azon szabadságot, miszerint ki-ki a közérdekű tárgyak felett, a törvény korláti között, önbelső meggyőződése szerint nyilatkozhatik.

461Ily értelemben nem könnyű az oppozíció10 tagjának lenni. Nem cifraság ez, melyet csak azért keressen valaki, hogy hiúságát kielégítse. Hideg és komoly megfontolás a tárgyak megítélésében, csüggedést nem ismerő buzgóság a jónak ismert vélemény védelmében szükségesek az ellenzék tagjaiban, és azon elhatározás, hogy kimondja véleményét, habár az többséget nem nyerne is, habár azt harsány kiáltozások biztató hangjai nem támogatnák is, kimondja nyíltan, ha maga maradna is. És éppen ezért az ellenzéknek kötelessége ugyanaz marad, bármi csekély számra leolvadnak is tagjai. Lehet, hogy a közelebb reánk következő időkben gyérülni fognak a magyar ellenzék sorai; eltávoznak azok, kiknek valóságos meggyőződése változott, elhullnak, kik egyedül hiúságból vagy mellékes tekintetekből állottak eddig az ellenzékhez; de ha csak tíz férfiú marad is, legyen csüggedetlen, vigyázó és becsületes, hasznos szolgálatot teend a hazának, habár hatása kisebb lenne is. Az ellenzéket legyőzni s a kormánypártot megerősíteni nem nehéz feladása a kormánynak, ha e célra

deak-001-005-024-01010 Ellenzék.

minden eszközökkel élni kész.11 Mert ha a hazában lévő becsületes emberek egy része meggyőződésből a kormány érdekeit pártolja, a másik rész ugyan meggyőződésből az ellenzékhez tartozik, a többség azé lesz, ki az ingatag, nem szilárd és nem tiszta jellemű emberek tömegét, azon embereket, kiket nem az okok, nem a haza közjavának tekintete, hanem érdekek vezetnek, megnyeri. Ilyen emberek száma minden országban, fájdalom, igen nagy, ezeket pedig, ha a kormány eszközeinek választásában nem kényes, mert többet adhat, többet ígérhet, könnyen megvesztegetheti, s szomorú tapasztalásból ismerheti a magyar a korteskedésnek káros következéseit, s erre nézve igazán elmondhatni, hogy „Iliacos intra muros peccatur et extra”12 . A korteskedés, legyen az kicsinyben vagy nagyban, az ország lakosainak bármely osztálya között, valóságos mételye a hazának, mert ezáltal ember és vélemény portékává aljasul, melynek, mint egyéb portékának a piacon, a kereskedők szavával élve, a körülmény szerint ára szakad, s kinek legtöbb a pénze, legtöbbet vásárolhat. Ha meg akarja gyöngíteni a kormány az ellenzéket, vagy legalább hatástalanná tenni annak törekvéseit, ahelyett hogy befolyásának minden erejével pártot akarjon szerezni, s a megyékben minden szakadást, minden egymásba ütközött magánérdekeket az ellenzék gyengítésére s önpártjának erősítésére siessen használni, van egy más, talán biztosabb s bizonyosan nemesebb mód, mely a honra is nem veszélyt, hanem inkább áldást hozó lenne. Álljon a kormány minden pártok felett, tartsa meg szigorún a törvényeket, teljesítse azok rendeletét; tegyen minél több jót a nemzet szellemi s anyagi erejének kifejtésére, legyen részrehajlatlan, s ezáltal tegye lehetetlenné az ellenzéknek, hogy lépései ellen alaposan felszólalhasson; minden alap nélkül 462pedig, ha felszólalnának némelyek, ne törődjék az ily felszólalásokkal. Ha a kormány nemcsak egyes esetekben, de átaljában mindenkor és mindenben a jog és igazság terén álland, az ily felszólalások hatás nélküliek fognak maradni. De ha a kormány más utat követ, ha pártját neveli mindenáron, ha elnyomja az ellenzéket még oly dolgokban is, mikben annak igazsága van, akkor bármi tiszta célból tette lépéseit, átkot és veszedelmet hoz a hazára.

deak-001-005-024-01111 Az 1845 tavaszán kinevezett főispáni helyettesek (adminisztrátorok) a megyékben nyíltan a kormánypárt megszervezésére és megerősítésére törekedtek, ha kellett, megvesztegetéssel, ha kellett, megfélemlítéssel.

deak-001-005-024-01212 Vétkeznek a trójai falakon kívül és belül is, azaz a szemben álló felek egyformán vétkesek.

Midőn két párt áll felhevülve egymás ellen valamely hazában, két mód lehet a megzavart egyetértést helyreállítani, s a felindult keblek békétlenségét lecsillapítani. Egyik a békés kiegyenlítésnek szelíd eszköze, másik Machiavell tanítása szerint13 az egyik pártnak megsemmisítése. Óhajtom s reménylem, hogy a kormány hazánkban nem ezen utóbbi módot fogja követni.

deak-001-005-024-01313 Niccolo Machiavelli az abszolút monarchia ideológusa volt, és a cél elérése érdekében mindenféle eszközt megengedhetőnek tartott.

Már ha kérdezné valaki, mi lehetne mindezek ellen, mi a nemzetet a süllyedéstől megóvja, más feleletet adni nem tudnék, mint azt, mire a világ történetei utalnak: ti. a nemzetnek szilárd és becsületes jelleme. E nélkül veszve vagyunk. De történjék bármi, nekünk, kik az ellenzékhez számíttatunk, ha valaha, most leginkább kötelességünk szigorún vigyázni minden lépéseinkre. Vessen ki-ki számot belső meggyőződésével, s mit józan megfontolás után jónak lát, s mit keble Istene sugarl 14 , amellett álljon meg ingatlanul, csüggedést nem ismerő szilárdsággal. Ne tekintsük az oppozíciót fénynek, cifraságnak, ne tekintsük azt oly pártnak, melynek feladása megtámadni azt is, ki nem vétkes, ellenzeni azt is, ami jó, csak azért, mert mástól származott. Tegyük félre a rosszindulatnak s alaptalan gyanúsításoknak ezerszínű szemüvegét, nehogy számításainkban s a teendők megítélésében csalatkozzunk. Ne higygyük állásunkat könnyűnek. Isten s világ előtt felelet terhével tartozunk minden cselekvéseinkért, mert egy-két hibás lépés rossz következéseket húzhat maga után, egy félreértés is nagy kárt okozhat a hazának. Őrködjünk, tűrjünk, és ami jót lehet, cselekedjünk. Igyekezzünk becsületes úton sükert szerezni becsületes törekvéseinknek, de tüsténti süker reménye nélkül is teljesítsük kötelességünket.

deak-001-005-024-01414 Értsd: sugall.

Visszatérve már Pest megyének levelére, ismétlem véleményemet, miszerint Pest megye figyelmeztetését köszönve, jegyzőkönyvbe kell iktatni, hogy Zalának rendei magokévá teszik Pest megyének határozatát, s azt, mit e tárgyban a júliusi közgyűlésen kimondottak,15 most ismét megújítják.

deak-001-005-024-01515 Deák pontatlanul emlékezett, mert Zala megye közgyűlése 1845. május 25-én fejtette ki álláspontját az adminisztrátori rendszerrel kapcsolatban.

Gyorsírói feljegyzés alapján készített egykorú másolat, Festetics Leó gróf, zalai főispáni helyettes Dákán, 1845. november 30-án írott jelentésének melléklete. MOL A 45. Magyar kancelláriai levéltár. Magyar királyi kancellária. Acta Praesidialia 870/1845. Cenzúrázva kiadta: Pesti Hírlap, 1845. november 25. 463(579. sz.) 346, 347. p. Közli Kónyi Manó 2. köt. 93–100. p. Mindkét szövegváltozat közli Molnár András: Deák Ferenc cenzúrázott megyegyűlési beszéde. Levéltári Szemle, 2000. 2. sz. 24–33. p.