LEVÉL OSZTERHUEBER JÓZSEFHEZ Pest, 1848. április 30.
519LEVÉL OSZTERHUEBER JÓZSEFHEZ
Pest, 1848. április 30.
Pest, 1848. április 30.
Pesten, április 30-án 1848.
Dolgaim özönében csak alig érek rá szíves leveledre válaszolni. Igazak panaszaid a megbomlott viszonyokból eredett s eredhető rendetlenségek iránt. Tudod, hogy én az országgyűlésére csak akkor érkeztem, midőn a fő dolgok már el valának döntve; tudod, hogy némelyeket én sem helyeslek, de hiszem azt, hogy korábban érkezve sem lettem volna képes az események rohamát föltartóztatni. Elgondolhatod: mennyire keserű volt nékem azon elhatározás, hogy részt vegyek azon minisztériumban, mely a hazának ily viszonyai között alakult; de kényszerített a becsület és kötelesség, mert Batthyány kijelentette, hogy nélkülem minisztériumot nem alakít,1 s ha ő akkor miattam visszalép, aligha találkozott volna, ki helyette a minisztérium alakítását elvállalja, s így engem vádoltak volna, hogy miattam s gyáva vonakodásom miatt vált lehetetlenné az első felelős magyar minisztérium alakítása. Ígértem tehát Batthyánynak kénytelenségből néhány hetet, s nevemet és közreműködésemet, míg egészségem engedi. Örömest menekülnék most is, de dolgaink mindinkább bonyolódnak, az ország állapota s jövendője mindennap bizonytalanabb, s így távoznom, legalább még egy ideig, lehetetlen.
deak-001-006-006-0011 Megerősíti ezt, hogy 1848. március 14-én Batthyány küldöttséget indított Kehidára, és Pozsonyba hívatta Deákot.
Fájdalmas és aggasztó azon anarchikus irány, mely a népben is több helyeken mutatkozik, de kivált városokban véres kitörésekbe megy által. A földmívelők legelőket, földeket foglalgatnak vissza, a polgárok s néhol a nép a zsidókat üldözik, s a tisztviselőknek sincs tekintélyök sehol. De e bajokat gátolni s elnyomni nem volna lehetetlen, ha katonáink volnának; a magyar hadsereg azonban Olaszországban s Galíciában vagyon nagyrészt, s azokat, minden sürgetéseink, sőt, mondhatni, fenyegetéseink dacára sem hívják vissza. És mindezeknél még sokkal veszélyesebb baj a szláv népeknek kitöréssel fenyegető mozgalma. A horvátok nem akarják elismerni a magyar minisztériumot, s nagy részben elszakadásra készülnek, és sokan közülök egy külön Szlávországnak felállítását tervezik, s ahhoz Magyarország déli részeinek szláv lakosait is hozzászámítják. Bánátban és Bácsban a rácok2 mind felzendültek, halált kiáltanak a magyarokra és németekre, már több gyilkolás is történt úgy, hogy biztost kellett oda küldeni,3 s katonaságot és ágyúkat; a tótoknál még ki nem tört, de lappang, s félő, hogy ki is lobbanik ellenünk egy engesztelhetetlen gyűlölség; s mindezek ellen sem fegyver, sem katona, sem 520pénz nincs rendelkezésünkre. Bécs örül e bajoknak, mert haragusznak reánk, hogy a státusadósságokból4 egypár száz milliót elvállalni nem akarunk, ezt pedig nem tehetjük, mert fizetni képesek nem volnánk a kamatokat; a megbukott pártnak néhányai szintén örülnek, sőt titkon talán táplálják is a már kitörő mozgalmakat. S közel vagyunk ahhoz, hogy Horvátország, s tán Magyarország is, nyíltan kitűzi a lázadás zászlaját, s ha lehet, eltipor bennünket. És mi ezeknek mivel álljunk ellent! S mindezekhez járul még itt Pesten egy sereg fiatal újságírónak hangos, de üres deklamációja5 , kik úgy szólanak, mintha ők volnának egyedül az egész nép, éspedig erős nép; folyvást energiát, hatalmas, erős föllépést emlegetnek, mindent kevesellnek, gáncsolnak, s akarva felejtik, hogy az energia támogatására hangos szó nem elég, oda anyagi erő is kell, ez pedig, fájdalom, nincs, és teremteni sem igen lehet a jelen körülmények közt. Nincs közöttünk, aki ezt ne látná, ne érezné, s ki örömest át ne adná a hatalmat másnak, akárkinek; de nemigen találkozik, ki átvenné, s a nemzet bizalmát csak egy kissé is bírná. Ily érzelmek között képzelheted helyzetemet roncsolt egészségemmel s azon lelket maró fájdalmas aggodalommal, hogy ha több nem, legalább nemzetiségünk végveszélyben forog, pedig e nélkül semminek nem tudnánk örülni…6 .
deak-001-006-006-0022 1848. április 24-én Nagykikindán, 26-án pedig Óbecsén törtek ki véres nemzetiségi zavargások.
deak-001-006-006-0033 Batthyány Lajos miniszterelnök április 26-án nevezte ki Csernovits Pétert a Délvidék királyi biztosává.
deak-001-006-006-0044 Államadósságból.
deak-001-006-006-0055 Szónoklata.
deak-001-006-006-0066 A szöveg itt megszakad, a levél befejezése hiányzik.
Eredetije ismeretlen. Közli Váczy János 196–199. p.
deak-001-006-006-0011 Megerősíti ezt, hogy 1848. március 14-én Batthyány küldöttséget indított Kehidára, és Pozsonyba hívatta Deákot.
deak-001-006-006-0022 1848. április 24-én Nagykikindán, 26-án pedig Óbecsén törtek ki véres nemzetiségi zavargások.
deak-001-006-006-0033 Batthyány Lajos miniszterelnök április 26-án nevezte ki Csernovits Pétert a Délvidék királyi biztosává.
deak-001-006-006-0044 Államadósságból.
deak-001-006-006-0055 Szónoklata.
deak-001-006-006-0066 A szöveg itt megszakad, a levél befejezése hiányzik.
