ORSZÁGGYŰLÉSI BESZÉD A ZAVARGÁSOKRÓL Pozsony, 1848. március 30. | Deák Ferenc munkái

ORSZÁGGYŰLÉSI BESZÉD A ZAVARGÁSOKRÓL
Pozsony, 1848. március 30.

Nem akarja elhinni, hogy az érintett esemény1 valami egyébből, mint túláradó hazafiúi buzgóságból származott, mert óhajtja, hogy csak abból származott. Legyen reform, legyen ennél több, amit teszünk; csak azáltal lehet gyűlöletessé, ha a rendet mi magunk bontjuk meg. Franciaországban rövid idő alatt 499két revolúció volt, melyek elsője dinasztiát, másodika kormányformát is változtatott. És hallottunk-e oly eljárásról, hogy magánlakokba törtek, s egyes személyeket is üldöztek volna a franciák? És mi becsüljük őket, mert becsülni tudták a személy- és tulajdonbiztosságot. A legutóbbi februári napokban2 még a napszámosok is engedelmet kértek a véletlen utcai lökésekért. Ha hinnie kellene, hogy ami történt, rendbontó szándokból történt, ezt Magyarország jövendője halálának tartaná, mert ez oly veszélyes jel volna, mely a dolgok új fordulatától mindenkit elriasztana. Isten látja lelkemet – úgymond szónok – gyermekkoromtól fogva epedtem a dolgok átalakulása után; de ha ez anarchiával jár, úgy elfordulnék attól. Tudom, hogy az újjáalakulás sok convulsióval3 jár; de a személy- és vagyonbiztosság oly szentségek, melyek minden kormányforma alatt fő célok, s miket minden körülmények között tisztelni kell. S a legbotorabb eljárás volna, ha ugyanakkor, midőn a rossz kormányformát változtatjuk, önmagunk rontanók el a korlátokat, melyek körülveszik azon személy- és vagyonbátorságot, melynek épen tartása a jó kormányformának első célja. Aki hát az említett esetet helyeselhetné, vagy a nem helyeslést gyávaságból s félelemből elhallgatná, vétene a haza ellen. Nem oly időben élünk, hogy meg kellene szaggatni az újjászületett nemzet testét; sőt azokat is, kik a jelen átalakulásnak nem barátai, igyekeznünk kell barátaivá tennünk; csak kezet fogva érhetünk célt, s ha magunk közt összebomlunk, nem is kell külső ellenség, mert az ország maga teszi magát semmivé. Pedig ha ez ország a legvirágzóbb, legfényesebb ország lesz is, de nem lesz Magyarország: nekem nem lesz benne örömem; éspedig minden megszakadás egyenesen ide vezet. Ne menjünk hát a régi idők ösvényén, midőn egyes pártok s egyes személyek valának gyűlölség tárgyai, s a pártokat demonstrációkkal s egyes személyek üldözésével szoktuk gyöngíteni. Ha a szabadság ily védelemre szorul, hogy miatta egyes, kevéssé fontos egyéneket veszünk üldözőbe; ha a szabadság iránti egész lelkesedésünk csak ide megy ki, úgy menjünk inkább haza kertünk fáinak árnyékába, úgy reánk nem lehet bízni a haza javát. Kerüljünk mindent, mi szakadást okozhat; most egyek vagyunk, s párt közöttünk nincs; az erőt pedig, melyet kebleinkben érezünk, tartsuk fel nagyobb dolgokra. Mi tette oly nagyszerűvé a francia dolgokat? Nem az, hogy párt párt ellen küzdött, s az egyik párt győzedelmeskedett, mert ez már sokszor történt; hanem az, hogy midőn a demokrácia győzedelme kivívatott, a különböző párt képviselői mindnyájan egyesültek annak zászlója alatt, s Odilon Barrot4 és a St. Germain-i töredék5 egyaránt felajánlák szolgálatukat azon új kormányformának, melytől remélék a béke és szabadság megszilárdítását. Ez tette naggyá a francia revolúciót, s ily emberekben bízhatik a haza. 500Franciaországban nem hallánk személyes üldözésekről; a felelős miniszterek megtámadtattak ugyan, de nem személyes megrohanás, hanem per útján, a charta6 értelmében.

deak-001-006-003-0011 1848. március 29-én este az előző napi királyi leirattal elégedetlen országgyűlési ifjúság a pozsonyi piactéren nyilvánosan elégette a felelős minisztériumról alkotott törvényjavaslatra adott királyi válasz egyik példányát, majd megtámadta a leirat szerzőjének, Zsedényi Edének a szállását.

deak-001-006-003-0022 Párizsban néhány napos nyugtalanság után, 1848. március 23-án tört ki a forradalom.

deak-001-006-003-0033 Görccsel, fájdalommal.

deak-001-006-003-0044 Odilon Barrot, a francia liberális ellenzék vezetője.

deak-001-006-003-0055 Azok a legitimisták, akik nem ismerték el Lajos Fülöp királyságát.

deak-001-006-003-0066 Ünnepélyes nyilatkozat, alkotmánylevél.

Ezután eszmekapcsolatnál fogva Somogy követének7 tegnapi nyilatkozatára tért ki a szónok, s Ulászló8 törvényeit, az elavult Corpus jurist9 , melyet a változott körülmények fordulata egészen félretett, éppen nem tartá alkalmas fegyvernek a nemzet új átalakulásában. Ki akarna most ily elavult fegyverekkel harcolni, s lehet-e különösen azokkal élni az új rendszer emberének? A nézetek tévedhetnek; de aki e körülmények közt egyenetlenség magvát szórja e hazában, felelet terhet vesz magára Isten, haza s az összes civilizált világ előtt. Egyes személyekkel vesződni ily nagy dolgok közepett kicsinykedés. Szóló reméli, hogy minden, ki hazáját szereti, legyen bár nemzetőr vagy nem, őre lesz a személy- és vagyonbátorságnak. Ha feláll a felelős minisztérium,10 teljesíttessék rajta a törvény; de akkor sem tettleg, s a törvényhozó és bírói hatalom elmellőzésével. E tábla tegnap ki nem mondta azon határozatot, hogy bizonyos tanácsosok büntetés alá vonassanak, s ha kimondta volna, bizonyosan tudta volna azt végrehajtani is.

deak-001-006-003-0077 A március 29-i kerületi ülésen Madarász László, Somogy megye követe hevesen megtámadta Zsedényit, és Ulászló törvénye szerint kívánta megbüntetni.

deak-001-006-003-0088 II., Jagelló Ulászló (1456–1516) 1490-től 1516-ig uralkodott.

deak-001-006-003-0099 A régi, feudális törvények gyűjteményét.

deak-001-006-003-01010 A király 1848. április 7-én nevezte ki az első független felelős magyar kormányt. A kormány április 12-én, Pozsonyban tartotta első ülését.

Pesti Hírlap, 1848. április 15. (20. sz.) 295, 296. p. Közli Kónyi Manó 2. köt. 213–215. p.