TÖRVÉNYJAVASLAT AZ ÚRBÉRI VISZONYOK MARADVÁNYAINAK FELSZÁMOLÁSÁRÓL Budapest, 1848. szeptember 11. előtt
559TÖRVÉNYJAVASLAT AZ ÚRBÉRI VISZONYOK MARADVÁNYAINAK FELSZÁMOLÁSÁRÓL
Budapest, 1848. szeptember 11. előtt
Budapest, 1848. szeptember 11. előtt
TÖRVÉNYCIKKELY
az 1848. évi IX. tc.1 folytán szükséges intézkedésekről
az 1848. évi IX. tc.1 folytán szükséges intézkedésekről
deak-001-006-021-0011 Az 1848:9. tc. az úrbér és azt pótló szerződések alapján gyakorlatban volt szolgálatok (robot), dézsma és pénzbeli fizetések megszüntetéséről rendelkezett.
A szőlőbeli adózások megválthatásáról
1. § Mindazon tartozások, szolgálatok és fizetések, melyek eddig a szőlőhegyektől vagy szőlőskertektől hegyvám, úri déz[s]ma vagy bármi más nevezet alatt a szőlőbirtokosok által a föld tulajdonosának fizetendők valának, jövendőre megválthatók lesznek; ugyanazért:
2. § Azon választmányok, melyek az ipar és kereskedelmi miniszter rendeletének folytán országszerte a kárpótlás alá tartozó úrbéri adózások megbecsülésében fognak eljárni, kötelesek lesznek egyúttal a szőlőbeli adózásokat is, a felek meghallgatásával, 7 évi jövedelem középszáma szerint, minden egyes szőlőbirtokosra nézve külön becslés alá venni; a becslési sommának megfelelő hússzoros mennyiséget, mint kárpótlási tőkét, megállapítani, s arról a feleknek hiteles bizonyítványt kiadni.
3. § Ha ezen megállapítással akár a földnek ura, akár a szőlőbirtokos megelégedve nem volna, folyamodhatik a becslés ellen azon kerületi bírósághoz, mely az igazságügyi miniszter rendelete folytán az úrbéri tartozások kárpótlási kérdéseinek elítélésére leszen felállítva, és ezen bíróság, a felek meghallgatásával, rövid úton, ítélet által állapítja meg a megváltási summát, melyre nézve többé sem föllebbvitelnek, sem keresetújításnak helye nem leend.
4. § Ha mind a földnek ura, mind a szőlőbirtokos megnyugodtak a 2. § értelmében történt első becsűn, vagy a megváltási summa a 3. § értelmében ítélet által lőn megállapítva, szabadságában álland a szőlőbirtokosnak a megállapított váltsági summát akár egészen, akár részletekben lefizetni, s ekképpen szőlőbirtokát minden adózástól teljesen felszabadítani.
5. § Míg a szőlőbirtokos a megváltási summát le nem teszi, köteles az eddigi adózásokat vagy tovább is természetben megadni, vagy azok helyett a megváltási tőkétől évenként 5% kamatot fizetni, csakhogy aki egyszer a természetbeni adózás helyett a kamatfizetést választotta, annak a természetbeni adózásra visszamenni nem szabad.
6. § Aki a megváltási summát egyszerre lefizetni nem akarja, fizetheti azt 56020 esztendőre felosztva, részletekben is, s a természetbeni adózás helyett mindig csak azon summától fizeti az 5% kamatot, melyet a megváltási summából még le nem fizetett. Oly szőlőbirtokos, ki kezdetben bármi oknál fogva megmaradott még a természetbeni adózás mellett, bármikor áttérhet a kamatfizetésre és megváltásra anélkül, hogy a tartozásoknak újabb becslése s a megváltási summának újabb megállapítása kívántatnék.
7. § Ha a földnek ura a megváltási summát fölvenni vonakodnék, a szőlőbirtokos azon summát a vidékbeli szolgabírónak vagy városi törvényhatóságoknál a város bírójának kezénél teszi le, ki erről a földnek urát azonnal hivatalosan tudósítja, és a pénz felvételére felszólítja, és ha ez a pénzt két hónap alatt fel nem veszi, az letéteményképpen a közpénztárnak adatik által, mely a letett pénzből évenként 5%[-ot] fog a gondviselésért levonni.
8. § Jelen törvény kihirdetése után a földnek ura a szőlőbirtokost többé ki nem becsültetheti, sem a szőlőbeli adózásokat bármi szín alatt feljebb nem emelheti.
9. § Oly szerződések, melyek mellett valaki akár szőlőjét, akár a szőlőhegyben vagy a szőlőskertekben létező, be nem ültetett földjét adta másnak ideiglenesen haszonbérbe, jövendőre is szorosan megtartandók, s az ily haszonbérre a jelen törvénynek megváltást engedő rendelete ki nem terjed.
10. § Azon szőlők, melyeket a volt úrbéresek az úrbéri telekhez tartozott földjeikbe, kaszálóikba vagy már elkülönzött úrbéri legelőjökbe ültettek, valamint azon szőlők is, melyek az úrbér behozatalakor az úrbéri táblákba az akkori szőlőbirtokosok név szerinti elszámlálásával bevezettettek, az 1848:IX. tc. rendelete szerint már úgy is mint úrbériek minden adózástól mentek, s közállományi kárpótlás alá tartozók levén, e jelen törvény rendelete alá nem vonhatók.
A zsellérekről
11. § A házas zsellérek majorsági zselléreknek csak akkor tekintetnek, ha a földesúr világosan be tudja bizonyítani, hogy azokat akár szóbeli egyesség, akár írott szerződés mellett vagy saját majorsági birtokára, vagy a határnak oly részére telepítette, mely még sem egyeseknek, sem a jobbágyközségnek elkülönözve birtokában nem volt.
12. § Ily majorsági zsellérektől sem lehet ugyan házhelyeiket elvenni, hacsak ez a szerződésben világosan kikötve nincsen, de tartoznak a szerződésben kikötött vagy eddig gyakorlatban volt tartozásaikat pontosan kiszolgálni mindaddig, míg magokat meg nem váltják. A megváltási summa ott, hol a 561tartozások akár szerződés, akár gyakorlat szerint változatlanok, ezen tartozások becsértékéhez arányoztatik; ott pedig, hol a tartozások időnként változtak, a jelen törvény kihirdetése előtt közelebb lefolyt 7 évi jövedelem középszáma vetetik alapul, s mind egyik, mind másik esetben a becslési s megválthatási eljárás ugyanaz leend, mely a fentebbi 2., 3., 4., 5., 6. és 7. §- okban a szőlőkre nézve megállapíttatott.
13. § Azon házas zsellérek, kikre nézve a földesúr azt, ami a 11. §-ban kívántatik, bebizonyítani nem tudja, habár az úrbéri tabellába vezetve nem volnának is, úrbérieknek tekintendők, s mint ilyenek, semmi úri szolgálattal többé nem tartoznak, hanem a volt földesúr az 1848:IX. tc. értelmében országos becslés után a közállománytól nyerendi kárpótlását.
14. § A házatlan zsellérek minden úri tartozásai teljesen megszűnnek, s ezekért a földesúr semmi kármentesítést nem követelhet. Magában értetik azonban, hogy oly szolgálatok vagy fizetések, melyeket a házatlan zsellér lakbér fejében a ház tulajdonosának, vagy oly haszonvételért, mely őtet egyébként nem illetné, haszonbér fejében a bérbeadónak fizet vagy szolgál, ezen megszüntető rendelkezés alá nem vonathatnak.
Az irtványokról, maradványföldekről, puszta telkekről és egyéb, az úrbéri tabellákba nem foglalt földekről
15. § Azon irtványok, melyek még 1816. esztendő előtt kerültek a volt jobbágyok birtokába, úrbéri természetűeknek tekintendők.
16. § Hasonló természetűek azon irtványok is, melyek valamely úrbéri per folytán, ítélet által a volt jobbágyoknak könnyebben élhetés tekintetéből, bármi feltételek alatt kiadatni rendeltettek, habár ez oly irtásokra nézve történt volna is, melyek 1816. évnél későbbiek.
17. § A fentebbi 15. és 16. §-okban említett irtványoktól e jelen törvény kihirdetése után azonnal minden, bármi néven nevezendő úri tartozás megszűnik, s a kárpótlás az 1848:IX. tc. értelmében a közállományt terheli; ugyanezért minden efféle irtványok az ott meghatározott országos kárpótlási becslés alá veendők.
18. § Azon irtványokra nézve, melyek 1816. évnél későbbiek:
a) Ha külön, ideiglenes szerződések mellett jutottak a volt jobbágyok birtokába, a szerződések szorosan megtartandók; következve, ha a szerződésben a visszavehetés kizárva nincs, a tulajdonos által vissza is vehetők.
b) Ha pedig azokat a jobbágyokat minden szerződés nélkül irtogatták, vagy örökös szerződés mellett vették által, visszaválthatásnak helye nem 562leend, hanem az irtványok birtokosának joga lesz az eddigi tartozások tőkéjét lefizetni, s ekképpen az irtványt szabaddá tenni. Az eljárás módja erre nézve az leend, mely a fentebbi 2., 3., 4., 5., 6. és 7. §-okban a szőlőbeli tartozások váltságára nézve megállapíttatott.
19. § Az irtványokhoz hasonló természetűeknek tekintendők s a jelen törvény szabályai alá tartozók az oly földterületek is, melyek gyepből, homokból, nádasokból vagy posványokból jutottak a jobbágyok birtokába.
20. § Azon irtványok, melyek iránt a földesúrnak visszaváltási pere folyamatban vagyon, minden tekintetben e jelen törvény fentebbi §-ainak rendelete alá tartoznak. A már valósággal visszaváltott s ekképpen a volt földesúrnak tettleg birtokába jutott irtványokra ellenben e törvény rendelete ki nem terjed.
21. § Azon maradványföldek, melyek jelenleg is a volt jobbágyok kezén vannak, azoktól el nem vehetők, úrbérieknek tekintetvén, minden adózástól mentek, és az 1848:IX. tc. értelmében közállományi kárpótlás alá tartozók.
22. § Oly maradványföldek, melyek valamely végbement úrbéri rendbeszedés alkalmával maradtak fel, s melyekre nézve a rendbeszedési perben hozott ítélet azt rendeli, hogy új úrbéri tartozmányokká fordíttassanak a közállomány részére, amennyire lehet, olyanoknak lesznek eladandók, kik semmi telki állományt vagy egynegyed telki állománnyal felérő egyéb földbirtokot nem bírnak. A bejött pénzből mindenekelőtt kifizettetik a volt földesúrnak annyi, amennyit úrbéri kárpótlásképpen kapott volna, ha azon maradványföldekből úrbéri telkeket alkotott volna; a felmaradt pénz pedig az ország közpénztárába adatik be. Ily eladások mindenkor a vidékbeli szolgabíró felügyelése és felelőssége alatt történnek.
23. § A puszta úrbéri telkek (deserta) minden úri tartozások terhe nélkül jelen birtokosaik kezénél maradnak. Oly puszta telkek azonban, melyeknek benépesítése bírói ítélet által már kimondatott, de az ítélet a földesúr hibájából vagy mulasztásából nem foganatosíttatott, a maradványföldek eladásáról szóló 22. § rendelete szerint a közállomány részére fognak eladatni.
24. § Azon jobbágyföldekre és rétekre nézve, melyek sem az úrbéri táblákba bevezetve nem voltak, sem irtványokhoz vagy hason[ló] természetű foglalásokhoz nem sorolhatók, de kisebb vagy nagyobb mértékű úri tartozások mellett voltak eddig a jobbágyok birtokában, ezennel rendeltetik: hogy oly esetben, midőn a tulajdonos be tudja bizonyítani, hogy az ily földeket vagy réteket saját földeiből s rétjeiből, vagy a határnak oly részéből, mely sem egyeseknek, sem az egész jobbágyközségnek elkülönözve birtokában még nem volt, szóbeli egyesség vagy írott szerződés mellett adta ki úri tartozások 563alá, a kikötött tartozások úrbérieknek nem tekinthetők, s az 1848:IX. tc. rendelete alá nem esnek; hanem ha az egyesség vagy szerződés ideiglenes volt, az minden részben szorosan megtartandó lesz; ugyanazért a szerződési évek kitöltével, a kiadott földek, minden beruházások megfizetése mellett, visszavehetők. De még ez esetben sem lehet a volt jobbágytól elvenni azon belső telket, melyre az a földesúrnak engedelmével vagy elnézésével lakházát építette, hanem az ily telek zsellérteleknek tekintetvén, a zsellérekről szóló törvény 12. §-ának rendelete alá esik. Ha pedig az egyesség vagy szerződés örökös volt, a kikötött úri tartozások a földesúrnak teljes kárpótlásával megválthatók, mely megváltásra nézve azon szabályok lesznek megtartandók, mik a 2., 3., 4., 5., 6. és 7. §-okban a szőlőbeli adózásokra nézve megállapíttattak.
25. § Midőn ellenben az eddigi tulajdonos be nem tudja bizonyítani, hogy az ily földeket vagy réteket majorsági birtokából, vagy a határnak oly részéből, mely sem egyeseknek, sem az egész jobbágyközségnek elkülönözve birtokában még nem volt, szóbeli egyesség vagy írott szerződés mellett adta haszonbér vagy úri tartozások alá a volt jobbágyoknak, azok úrbérieknek tekintendők, és az 1848:IX. tc. szerint e törvény kihirdetésétől kezdve minden úri tartozásoktól mentek, s az említett IX. tc. értelmében közállományi kárpótlás alá tartozók lesznek.
A dohánykertészségekről
26. § Azon dohánykertészségi községekre nézve, melyek magánbirtokosoknak majorsági birtokára telepíttettek, s élelmöket a határ tulajdonosától több vagy kevesebb évekre haszonbérbe vett földekből keresik, igyekezzék a minisztérium kiküldendő biztosok által eszközleni, hogy egyrészről a községek lakosi, másrészről pedig a földnek tulajdonosa között az eddig bérben bírt földek iránt barátságos úton biztos és állandó örökös alkuk köttessenek.
27. § Ahol pedig ilyen alkuk nem eszközöltethetnek, ott azon esetben, ha a földnek tulajdonosa már telepítéskor a lakosoknak nemcsak belső telkeket, de külső földeket vagy réteket is adott haszonbérbe, habár a haszonbéri szerződések időnkint változók voltak is, követelhetik a lakosok, hogy belső telkeikben örökre megmaradhassanak, s ezenfelül a jelenleg kezeiknél levő külső földekből s rétekből legalább annyi, amennyi telepítéskor kiadatott, birtokukban hagyassék; ezen belső telkekért s külső földekért és rétekért a jelenleg fennálló szerződések szerinti arányban a bér készpénzre számítva állandósíttassék, sőt ezen állandósított bér 5% tőkéjének lefizetésével azon 564belső telkeket, földeket vagy réteket magok részére ki is sajátíthassák. Mind az említett földeknek vagy réteknek mennyiségét, mind az évi bért s ennek megfelelő kisajátítási summát a fentebbi 25. § értelmében kiküldött biztosságok fogják a felek által előadott bizonyítások nyomán, rövid úton, föllebbvitel nélkül megállapítani.
28. § A fentebbi 27. § rendelete alá esnek azon esetek is, melyekben telepítéskor csak ígértetett a belső teleken felül bizonyos mennyiségű külső földeknek vagy réteknek, bár ideiglenes szerződések melletti folytonos bérbeadása, és ezen ígéret csak később valósíttatott.
29. § Ha ellenben a lakosoknak telepítéskor a belső telken kívül külső földek vagy rétek nem adattak, és nem is ígértettek, a lakosok ideiglenes szerződés mellett jelenleg haszonbérben bírt külső földekre vagy rétekre nézve a szerződésen túl semmi igényt nem formálhatnak, de megtarthatják ez esetben is belső telkeiket – követelhetik, hogy azoknak évenkinti bére készpénzre számítva állandósíttassék, sőt követelhetik azt is, hogy a határ tulajdonosa nekiek mint zselléreknek, pénzre számított és állandósított bér mellett elkülönzött legelőt hasíttasson ki. Mind a belső telkeket, mind a kihasított legelőt a megállapított évi bér 5% tőkéjének lefizetésével kisajátítani s örök tulajdonukká tenni joguk leend az ily községek lakosainak.
30. § A fentebbi 29. §-ban említett legelőnek mennyiségét, úgyszintén a belső telekért kihasított legelőért járó évi bért, s az ennek megfelelő kisajátítási summát hasonlóul a kiküldött biztosságok fogják a felek meghallgatásával, rövid úton, föllebbvitel nélkül meghatározni.
31. § A fentebbi 29. és 30. §-okban említett kisajátítási summákat a lakosok akár egyszerre, akár 20 esztendőre felosztott részletekben fizethetik le, magában értetvén, hogy a még le nem fizetett summának 5% kamatját kötelesek lesznek a tulajdonosnak évenkint pontosan megfizetni.
32. § Ha ellenben az ily községek lakosai a bérben bírt földek iránti alkunak nem sikerülése esetében inkább más telepítvényt keresnének: házaikat, belső telkeiket azon joggal, mellyel azokat e törvény erejénél fogva is bírhatnák, szabadon eladhatják, s a pénzügyi miniszternek gondja leend, hogy az ily költözni s másutt telepedni akarók, amennyire lehet, közállományi javakban kedvező és állandó feltételek mellett települhessenek.
565A kisebb királyi haszonvételekről
33. § Ha valamely városi vagy falusi község a korcsmáltatási jogot közösen akarja gyakorolni, joga leend mindazoktól, kiknek eddig a határban korcsmáltatási joguk volt, azt elbecsültetni, és így a jogot kárpótlás mellett az egész község egyetemének megszerezhetni.
34. § A község alatt értetik mindaz, ki a helységben akár belső, akár külső tartozmányokat bír, habár ott nem laknék is; következve azon volt földesúr is, ki a helységben vagy annak határában valamely ingatlan birtokot bír, a közösséghez számíttatik.
35. § Midőn a község birtokosainak szám szerinti többsége a fentebbi 33. § értelmében a korcsmáltatási jogot közössé akarja tenni, ha ezt barátság útján eszközölni nem képes, az illető törvényhatósághoz folyamodik, mely a kibecslésnek s illetőleg kölcsönös kisajátításnak eszközlésére és a célba vett közösségből származó terhek és hasznok aránykulcsának kidolgozására küldöttséget nevez ki, három részrehajlatlan tagból állót.
36. § Ezen küldöttség a felek kihallgatásával megbecsüli:
a) azon tiszta jövedelmet, melyet a korcsmáltatás eddig a földesúrnak hozott,
b) azon tiszta jövedelmet, melyet a volt jobbágyközség eddig az úrbéri vagy szerződés szerinti korcsmáltatásból húzott.
37. § Ezen becslések az előmutatott szerződések vagy egyéb bizonyítások nyomán – levonva mindig a fenntartási, kezelési s egyéb netalán szükséges költségeket – hétévi középszámítással történnek.
38. § A becsülés által ekképp kiszámított tiszta jövedelem, hússzorosan véve, teendi a kisajátítási summát, a küldöttség tehát azt mind a földesúrra, mind a volt jobbágyság összességére nézve külön megállapítja.
39. § Kiszámítja továbbá a küldöttség, mily arányban áll a volt földesúrnak határbeli ingatlan birtoka a volt jobbágyok határbeli ingatlan birtokához.
40. § Ezen számításba a határnak minden használható részei felvétetnek; a minőségre nézve különbség nem tétetik. A víz- vagy posványterületek azonban ide nem értetnek.
41. § A határnak oly részei, melyek iránt akár a volt földesúr a mostani birtokosok ellen, akár a volt jobbágyok a volt földesúr ellen követelést formálnak, azon félnek birtokához számíttatnak, amely fél azokat valósággal bírja; oly részek pedig, melyeket a volt földesúr és a volt jobbágyok közösen bírnak, hacsak a felek magok között az arányra nézve meg nem egyeznek, a számításból egészen kihagyandók.
56642. § A fentebbi 40. és 41. §-ok nyomán megállapított arány szerint veti ki azután a küldöttség azt, hogy egyrészről a volt földesúrnak járó kisajátítási summából mennyit fizetnek a volt jobbágyok, s mennyit tartozik ő maga viselni – másrészről, a volt jobbágyoknak járó kisajátítási summából mennyit fizet ezeknek a földesúr, s mennyit viselnek ők magok.
43. § Így kiegyenlíttetvén a kölcsönös kisajátítás, a korcsmáltatási jog közössé válik, s annak közös jövedelmei azontúl birtokaránylag fogják illetni az egész községnek birtokosait; magában értetvén, hogy a községet itt is a fentebbi 34. § értelmében kell venni.
44. § Az ekképpen közössé vált korcsmáltatási jogot a község (árverés útján) haszonbérbe tartozik adni, hacsak a község közmegegyezéssel másképp nem rendelkezik annak használatáról. A házankinti korcsmáltatást azonban közmegegyezéssel sem lehet a köztörvényhatóság engedelme nélkül elhatározni.
45. § Amely városnak vagy helységnek községe a fentebbi §-okban körülírt kisajátítás által az egész korcsmáltatási jogot magáévá tenni nem akarja, azt sem a földesúr, sem a község tagjainak kisebb száma arra nem kényszeríthetik; hanem ily helyeken – a korcsmáltatásra nézve – mindenben az eddigi törvényes gyakorlat marad fenn.
46. § Ha valamely község azon summát, mely kisajátításképpen minden leszámítások után a volt földesúrnak még járandó, egyszerre lefizetni nem tudná, azt 20 esztendőre felosztva, részletekben is teheti, csakhogy a fizetetlen summának 5% kamatját mindenkor pontosan fizesse.
47. § A fentebbi §-ban említett tartozásnak biztosságára a közös korcsma szolgáljon jelzálogul, és a község rendelkezhetik úgy is, hogy annak jövedelmei szolgáljanak részben vagy egészben a kamatoknak és tőkéknek törlesztésére.
48. § A községnek szabad akaratától függ az ezen cikkelyben körülírt kisajátítást oly csárdákra vagy sátor alatti bormérésekre is kiterjeszteni, melyek a városon vagy helységen kívül, a határnak bármely részében vannak – de ha a község az ily csárdákbani korcsmáltatást kisajátítani nem akarja, azokat eddigi birtokosaik tovább is fenntarthatják.
49. § Hol a korcsmához szántóföldek, rétek vagy egyéb haszonvételek voltak eddig kötve, azokat a felek szintén kisajátítás alá vehetik, de ha egyik vagy másik fél abban meg nem egyezne, akkor az ily földek, rétek s egyéb haszonvételek jövedelme az általános becslési summából kihagyatik, és az eddigi tulajdonosnak birtokában hagyatnak.
50. § Ami a korcsmáltatás gyakorlatára szolgáló épületeket illeti, ha a tulajdonos 567azokat a kisajátítási becslésből ki akarja hagyatni, s más célokra fordítani, azt szabadon teheti.
51. § A mészárszéki jog, ser, pálinka és egyéb szeszes italok kimérése, kávéházaknak, nyilvános vendéglőknek és vendégfogadóknak nyitása, mind a közössé tételre, mind pedig a kisajátítás utáni közös használat módjára nézve, e jelen törvény fentebbi §-ainak rendelete alá esik.
52. § A fentebbi 35. §-ban kijelelt megyei küldöttség, mely a korcsmáltatásnak és egyéb, az 51. §-ban elsorolt haszonvételeknek kibecsülésében, kisajátításában és a közös használat aránykulcsának megállapításában jár el, tartozik eljárásáról, mely rövid és szóbeli leend, rendes jegyzőkönyvet vezetni.
53. § Az eljárásnak költségeit, ideértve a határnak netalán szükséges felmérését is, a felek birtokaránylag viselik. A küldöttség határozatával meg nem elégedő fél, ügyét folyamodvány mellett a megyei törvényszékhez viheti, melytől csak azon esetben engedtetik fellebbvitel a királyi táblához, mint e tárgyban legfőbb ítélőszékhez, ha az a küldöttség határozatát valamely részben megváltoztatta. Perújításnak s egyéb perorvoslatoknak helye nem lesz.
54. § Serfőzést, pálinkának vagy egyéb szeszes italoknak készítését, egyszóval: mindennemű iparágat, gyártást, kereskedést, boltnyitást, ki-ki szabadon és minden úri adózás nélkül űzhet és gyakorolhat a maga saját birtokán, de csak azon törvények és rendőrségi szabályok korláti között, melyek e részben a hon minden lakosaira nézve fennállanak.
55. § A vízimalmok eddigi birtokosaiknak sértetlen sajátjai maradnak, ezentúl pedig ki-ki a maga birtokán szabadon állíthat fel vízimalmot, amenynyiben annak felállítása az 1840:X. tc. rendeletének megfelel. Azon vízimalmoktól, melyek a Dunán, Tiszán, Dráván, Murán és egyéb nevezetes folyóvizeken hajókra építtettek, vagy ezután építtetnek, a malom tulajdonosai, ha azokat a vízre dűlő saját birtokaikhoz kötötték, jövendőre a földesúrnak semmi díjt vagy bért nem fizetnek. Szélmalmokat és szárazmalmokat a maga birtokán ki-ki szabadon állíthat.
56. § Azon vízimalmok, melyeket valamely jobbágy a maga úrbéri földjén vagy a jobbágyságnak úrbérileg már elkülönözött legelőjén a földesúrnak engedelmével olyképpen épített, hogy ezen engedelemért a földesúri jog elismerése fejében valamely díjt fizetett, jövendőre minden fizetéstől mentek lesznek.
57. § A községek tagosítás vagy legelőfelosztás alkalmával gondoskodni tartoznak, hogy a folyók mentében a hajós malmok elszállítására és kikötésére alkalmas földtér a közjó tekintetéből fennhagyassék, melyért mindegyik malomtól bizonyos – 2 pengőforintot meg nem haladható – évi díj a község számára megvétethetik.
56858. § A vadászatot és madarászatot ki-ki a maga birtokán szabadon gyakorolhatja; közös birtokban a vadászat és madarászat joga is közös leend.
59. § A halászat az összes községnek joga leend, ha a község azokat, kiket e jog kizárólag illetett, az ezen törvényben a korcsmáltatásra nézve körülírt módon kisajátította. Az ekképpen közössé vált halászat jövedelmében a községnek minden tagja birtokaránylag osztozik, a birtokarány pedig a fentebbi 39., 40. és 41. § szerint leszen kiszámítandó.
60. § Oly kisebb tavak, melyek valakinek elkülönözött saját birtokában benn feküsznek, s általa eddig is kizárólag használtattak, az eddigi birtokosnak beleegyezése nélkül kisajátítás által sem válhatnak közösekké.
61. § Országos vagy héti vásárokra szabadalom jövendőre csak egész községeknek adathatik. Azon vásári szabadalmakat pedig, melyeket eddig magánosok bírnak, a községek mindenütt magok részére kisajátíthatják. A kisajátítás azon szabályok szerint történik, melyek a föntebbiekben a korcsmáltatási jog kisajátítására nézve megállapíttattak.
A tartozások behajtásáról
62. § Mindazon tartozásokra nézve, mely[ek] az ezen törvénycikkben körülírt bárminemű megváltás folytán akár tőke, akár kamat fejében fizetendők, valamint azokra nézve is, melyek, mint meg nem váltottak, természetben kiszolgálandók, az 1836:XX. törvénycikk[ben] körülírt szóbeli perútnak leend helye, éspedig nem tekintve a summának nagyságára.
A legelőnek és erdőnek elkülönözéséről
63. § Oly helyeken, hol még a volt jobbágyok és volt földesúr között a legelő elkülönözve nincs, az elkülönözés az 1836:VI. tc. 3. §-a szerint leszen eszközlendő; addig pedig, míg az elkülönözés megtörténik, az eddigi gyakorlat fog megtartatni. De a legeltetés azon szántóföldeken s réteken, melyeket a volt jobbágyok a volt földesúrétól különválva bírnak, e törvény kihirdetésétől fogva közös többé nem leend, s egyik fél a másik félét nem legeltetheti.
64. § Az erdőbeli közös haszonvételekre nézve rendeltetik: hogy ahol a volt jobbágyokat a volt földesúrnak erdejében a faizás jogosan illette, ott az eddigi törvényszerű gyakorlat tovább is megtartandó; de joga leend bármelyik félnek arra, hogy úrbéri per útján vagy az ezután kiszolgálandó famennyiséget meghatároztassa, vagy az ennek megfelelő erdőt kihasíttathassa.
65. § Az erdő kihasításának kulcsául azon famennyiségnek becsértéke 569szolgáland, melyet a volt jobbágyok eddigelé tulajdon házi szükségükre jogosan használtak, s ennek pótlásául annyi erdőterület fog kihasíttatni, menynyinek erdőszeti szabályok szerint számítandó évenkinti haszonvétele az említett famennyiség becsértékének megfelel. Az így elkülönözött erdőben mind a makk, mind a gubacs azt fogja illetni, kinek azon erdőrész az elkülönözés által birtokába jutott; magában értetvén, hogy a kihasítandó erdő haszonvételének meghatározásában a makk- és gubacsjövedelem is számításba vetetik.
66. § Az 1836:VII. tc. 8. §-ában említett úrbéri ölfavágás és összehordás kötelessége mind az elkülönzött, mind a még közösen bírt erdőkre nézve teljesen megszűnik, de a földesúr ezért is, mint elvesztett úrbéri jövedelemért, közállományi kárpótlást nyerend.
A nádlásról
67. § Az 1836:VI. tc. 5. §-ában körülírt nádlás az ott megállapított szabályok szerint tovább is fennmarad. De ha valamelyik fél a használat mennyiségét jövendőre állandóul meg akarja határoztatni, azt az eddigi gyakorlat alapján akár kéve-, akár holdszámra úrbéri per útján eszközölheti. Az említett törvényben megállapított 40 kéve nádadózás mindenesetre már megszűntnek tekintendő, de a földesúrnak ezen vesztesége is közállományi kárpótlás alá tartozik.
A telek kibecsülésének eltörléséről
68. § A Hármaskönyv I. része 40. címének azon rendelete, miszerint a földesúr osztály esetében jobbágyának telkét vagy legalább a telek valamely részét elbecsültethette, jövendőre minden kivétel nélkül teljesen megszüntettetik.
A községek elöjáróinak választásáról
69. § A községek elöljáróinak választására nézve mindazon befolyást, mely eddig törvény szerint a földesurat illette, ezentúl az illető vidékbeli szolgabíró fogja gyakorolni; ha azonban a megyei köztörvényhatóság azt látná, hogy a szolgabíró e részbeni kötelességét egész vidékének minden helységeiben rövid idő alatt teljesíteni képes nem lenne, s az elöljárók választásának emiatti 570halasztásából rendetlenségek származhatnának, joga leend a bizottmányi ülésből evégre más egyéneket is kiküldeni, s azokat a szolgabíró említett kötelességének teljesítésével megbízni.
Azon haszonbéri szerződésekről, melyek mellett valaki másnak oly jószágát vette ki haszonbérbe, mihez úrbéri jövedelmek is tartoztak
70. § Azon haszonbéri szerződésekre nézve, melyek mellett valaki másnak oly jószágát vette haszonbérbe, mihez jobbágyok által kiszolgálandó s az 1848:IX. tc. által már megszüntetett úrbéri jövedelmek is tartoztak, ezennel határoztatik: hogy ha a felek az ezen jövedelemcsorbulásból származott kérdéseket magok között kiegyenlíteni nem tudnák, mindenik fél válasszon maga részéről egy-egy bírót, e kettő egy harmadikat elnökül, és az ekképp választott bíróság határozzon a felek kihallgatásával a fennforgó kérdések felett.
71. § Ha valamelyik fél a másik által bírói megintéssel felszólítva 15 nap alatt bírót nem választana, vagy ha a megválasztott bírák elnököt nem választanának: köteles leend a köztörvényhatóság bármelyik félnek folyamodására ezen hiányt a legközelebbi bizottmányi ülésből végzés által pótolni.
72. § A választott bíróság mindenekelőtt megbecsüli a felek kihallgatásával azon veszteséget, mely az úrbéri tartozások megszüntetéséből eredett. Ezen becslésnél minden gyalognapszám különbség nélkül 10 p[engő]k[rajcá]rral, az igás napszám pedig 20 p[engő]k[rajcá]rral leszen számítandó; a készpénzbeli úrbéri fizetések szám szerinti mennyiségben vétetnek fel – azon jövedelmek pedig, melyeket a haszonbérlő termékekben húzott a jobbágyoktól, a közelebb lefolyt 7 év középszámítása szerint lesznek mind a mennyiségre, mind a folyó árra nézve megállapítandók. Mindezekből lehúzatnak azon évi költségek, mik földesúri hatóságnál fogva terhelnék a haszonbérlőt, ha az úri hatóság törvény által megszüntetve nem volna.
73. § Megállapíttatván ekképp az úrbéri tiszta veszteség, a bíróság tanúk, becsüsök és egyéb segédeszközök használásával azt is kinyomozza, hogy a haszonbér alatti majorsági javakért, s egyéb, ahhoz tartozó haszonvételekért mennyit lehetett volna tiszta haszonbér fejében biztosan kapni azon időben, midőn a kérdéses haszonbér kezdődött, ha azon javakhoz semmi úrbéri jövedelem nem tartozott volna.
74. § A fentebbi 72. és 73. §-ok szerint kiszámított két rendbeli összeg együttvéve, a haszonbéri javak összes javadalma gyanánt lesz tekintendő, s amely arányban áll az úrbéri tartozások megszüntetéséből eredett veszteség ezen említett összes jövedelemhez, azon arányban fogja a bíróság a szerződésben 571kikötött évi haszonbért is alább szállítani, vagyis annyi percent lesz a szerződési haszonbérből évenkint levonandó, ahány percenttel csorbult a fentebbi módon kiszámított összes jövedelem az úrbéri tartozások megszüntetése által.
75. § Ha ezen kiszámítással és meghatározással a haszonbérlő meg nem elégszik, szabadságában álland a haszonbérről azonnal lemondani, s ily esetben beruházásának, előlegezéseinek vagy biztosítékuk letett pénzének visszafizetése után a haszonbéri javakat köteles haladék nélkül visszaereszteni. Minden ezekre nézve támadható kérdéseket ugyanazon választott bíróság fogja elítélni.
76. § A választott bíróság eljárása mindennemű kérdésekre nézve sommás és szóbeli leend, de tartozik a bíróság eljárásáról rendes jegyzőkönyvet vezetni, s ítéletét a feleknek írásban is kiadni, a meg nem elégedő fél birtokon belől fellebbezheti keresetét a megye törvényszékére, honnan azonban csak azon esetre fellebbeztethetik a kereset a királyi táblára, ha és amennyiben e törvényszéknek ítélete az első bíróságnak ítéletét helyben nem hagyta; de még ezen fellebbezés is csak birtokon kívül engedtetik meg. További fellebbezésnek vagy bármi egyéb perorvoslatnak hely nem adatik.
77. § A becsléseknek és a bíróság eljárásának költségeit a felek közösen viselik.
Nyomtatvány. MOL Országgyűlési iratok 1848/1849. 44. sz. Közli: Beér János 622–632. p., Batthyány minisztere, 301–312. p.
deak-001-006-021-0011 Az 1848:9. tc. az úrbér és azt pótló szerződések alapján gyakorlatban volt szolgálatok (robot), dézsma és pénzbeli fizetések megszüntetéséről rendelkezett.
