KÉPVISELŐHÁZI BESZÉD AZ ÁLLAM ÉS EGYHÁZ VISZONYÁRÓL Pest, 1873. június 28. | Deák Ferenc munkái

607KÉPVISELŐHÁZI BESZÉD AZ ÁLLAM ÉS EGYHÁZ VISZONYÁRÓL
Pest, 1873. június 28.

Tisztelt Ház! (Halljuk! Halljuk!)

Nem akarom Csiky Sándor képviselő urat1 azon térre követni, melyet beszéde végén elfoglalt, és a csalhatatlansági dogmáról értekezni; nem akarom ezt tenni, mert a dogma vallási részéről nekünk itt sem értekezni, sem határozni nem föladatunk. (Helyeslés.)

deak-002-005-013-0011 Csiky Sándor (1795–1892), 1848-ban képviselő, honvédtiszt, hatévi várfogságot szenvedett. 1861-től újra képviselő, a szélsőbal híve.

A dogmákat minden vallás maga szabja meg a maga híveinek, a hívek higygyék meggyőződésök szerint, az államnak csak a politikai résszel lehet dolga. Én tehát mindenekelőtt a fönnforgó kérdésre szorítkozom, vagyis Lükő Géza képviselő úr indítványára. (Halljuk! Halljuk!)

A tisztelt képviselő úr rosszallja a miniszter eljárását, és amiatt ellene bizalmatlanságát fejezi ki, és reményét nyilvánítja, hogy a miniszter nem fog helyén megmaradni. Reményével, bizalmával nekem nincs dolgom, hanem állításával igenis van.

Azért rosszallja a miniszter eljárását, mert – úgymond – nem járt el törvény szerint, és nem eszközölt szigorúbb büntetést a rozsnyói püspökre2 . Erre nekem csak egy észrevételem van, és ez az, hogy nem eszközölte, mert nem lehetett eszközölnie.

deak-002-005-013-0022 Schopper György (1819–1895), 1868-tól esztergomi kanonok, 1872-től rozsnyói püspök, a liberális egyházpolitika ellenfele.

Előhozzák Ulászló 1507-i dekrétumának 8. cikkét3 , amelyben az mondatik, hogy aki az ország törvényei, dekrétumai ellen vét, súlyosan büntettessék. Ez ismeretes törvény. Ugyanezt idéztük valaha a királyi commissariusok4 ellen, ugyanez azonos tartalmú a hűtlenségi és felségsértési törvényekkel. Azonban a miniszternek, mielőtt e lépéshez nyúlt volna, azt kellett volna konstatálhatnia5 , hogy világos, határozott törvény ellen miben vétett a rozsnyói püspök.

deak-002-005-013-0033 A törvénycikk főpapok és más egyházi személyek esetében főpapi és egyéb méltóságaik és javadalmaik elvesztését írja elő szankcióként.

deak-002-005-013-0044 Királyi biztosok.

deak-002-005-013-0055 Megállapítania.

Tanulmányoztam a lehetőségig a placetum6 jogának kérdését, de megvallom – lehet, hogy figyelmemet elkerülte –, a vastag Corpus Jurisban7 egyetlenegy törvényt sem találtam, mely a placetum jogát szabatosan körülírva megmondaná, hogy miből áll az. (Úgy van! Jobb felől.) Nem kezdeni meg a pört a pápai szék előtt, csak apellátában oda fölvinni, erről szól Lajos törvénye, melyre Csiky Sándor tisztelt képviselő úr hivatkozott; de azt minden ember látja, hogy a jelen eset és azon eset különbözők. Nem fogadni el idegen prépostokat, püspököket, kiket ide nevezne a pápa a fejedelem beleegyezése nélkül, erről is törvény és precedens esetek vannak, de ez megint különbözik a jelen esettől.

deak-002-005-013-0066 Királyi tetszvényjog, mely szerint a zsinati határozatokat és a pápai bullákat csak az uralkodó jóváhagyása után lehetett kihirdetni.

deak-002-005-013-0077 Törvénytárban.

608Ha a miniszter azt mondotta volna a királyi ügyésznek, hogy ezen embert az 1507-i 8. törvénycikk alapján idézze az illető bíróság elé azért, mert ez a dekrétumokat nem observálta8 , a királyi ügyek igazgatója azt kérdezte volna, melyik törvényre alapítsam az akciót, és melyik törvény szerint kérjek ellene büntetést; és meg vagyok győződve, hogy a miniszter nem tudott volna rá felelni.

deak-002-005-013-0088 Nem tartotta meg.

Ez a tetszvényjog igen sajátságos dolog. Én azt nem speciális jognak tartom, hanem olyan jognak, mely nem egyedül egy státust, kivételesen Magyarországot, hanem minden státust a világon megillet, (Helyeslés) hogy a maga fönnállásának biztosítására föllépjen oly tanok vagy cselekvések ellen, melyek a státus fönnállását veszélyeztetik. Ez a státus fogalmából eredő jog, amely minden státust egyaránt megillet. (Helyeslés.)

Említik, hogy Magyarország királyát mint apostoli fejedelmet illeti meg e jog; de hivatkozom nálamnál a históriában jártasabb férfiakra, én úgy tudom, hogy az „apostolicus rex” címét legelőször Mária Terézia kezdte használni, különösen egy pápai bréve folytán, azelőtt e címet magyar királyok sohasem használták. Tehát e brévének volna az az eredménye, az apostoli címből folyna az a jog, hogy a magyar király más jogokat is gyakorolhat, mint minőket más státusok fejedelmei gyakorolnak?

Egyébiránt voltak esetek, amikor engedetlenségért a fejedelem egy időre beneficiumaitól9 megfosztotta a püspököt; hanem ne feledjük el, hogy közülünk talán senki sem fogja helyeselni, hogy a fejedelemnek egyedül magának, bírói hatalom közbejötte nélkül – amint akkor történt – büntető joga legyen. Én azt állítom, hogy alkotmányos, parlamentáris országban a fejedelem kegyelmezhet, (Helyeslés) mert az ő legmagasabb kegyelmezési joga sértetlenül fönnáll, de nem büntethet a maga hatalmából. (Élénk helyeslés.)

deak-002-005-013-0099 Hűbérbirtokaitól.

Ahol tehát a törvény sem azt, ami a bűntett konstatálására múlhatlanul szükséges, nem definiálja, sem az eljárásról nem szól, sem a bíróságot ki nem jelöli, igen nehéz lett volna a miniszternek azon térre mennie, ahol előre láthatta, hogy sikertelenül fog működni. Én eszerint a miniszter eljárását nemcsak nem helytelenítem, hanem helyeslem. (Helyeslés jobb felől.) Ő élt azon figyelmeztetéssel, melyre jogosítva van bárki ellen, ki a törvényt nem tartja meg, vagy a fejedelem akaratától eltérőleg cselekszik; büntető joga sem a miniszternek, sem a fejedelemnek ez esetben nem volt. A bíróságnak volna büntető joga, de bíróság törvény által nincs kijelölve, sem a követendő eljárás megállapítva nincs.

Azt kérdezhetnék, mi tehát a teendő. Tartanak tőle, hogy ezen cselekvény következései – nem egyedül Schopperé – háborús viszálkodásba keverhetnek 609bennünket. Kérdem: valamely állam vagy egyes ember, ki attól tart, hogy háborús viszálkodásba keveredhetik, mit tekint első föladatának? Megnézi arzenálját, megvizsgálja, van-e a háború viselésére elegendő alkalmas fegyvere. És ha nem találja elegendőknek, mindenekelőtt fegyverről gondoskodik. Mi az erkölcsi, az intellektuális háborúban a mi fegyverünk? A törvény. (Helyeslés.)

Ha azt találjuk, én pedig úgy találom, hogy a törvény nem nyújt elég eszközt, nem világos, nem határozott, sőt nem is szól arról, amiről talán szükség volna szólnia, mindenekelőtt arról kell gondoskodnunk, hogy elegendő fegyverünk legyen, azaz törvényekről, amelyekre alapítva s amelyek erejénél fogva eljárhassunk az oly hibák ellen, amelyek megtorlására most törvényeink nem nyújtanak elég eszközt. (Átalános élénk helyeslés.)

Átalában, tisztelt ház, nemcsak azt helyeslem, amit a miniszter e részben eddig tett, hanem helyeslem azt is, amit most javaslatba hozott, hogy tudniillik bizottság küldessék ki, mely az állam és az egyház közötti viszonyokat a lehetőségig szabályozni igyekezzék, és eziránt javaslatait a ház elé terjessze. Nehéz kérdés ez. Az állam és az egyház közötti viszonyok egész Európában a legnehezebb kérdések közé tartoznak. Csak a legújabb időben is előttünk van egy példa, a porosz állam. A porosz állam, hol a katolikusok számaránya sokkal csekélyebb, mint nálunk, eréllyel akar föllépni, és min kezdi? Legelsőbben is törvényeket alkot – csak az imént fejezte be tárgyalásukat –, amelyek alapján e tárgyban biztosan eljárhasson.

Átalában, tisztelt ház, nekem az idevonatkozó tárgyakhoz szólni kissé nehéz, egyszerűen azért, mert nekem az állam és az egyház közötti viszonyokat illetőleg nézetem az, ami, mint tapasztaltam, sok emberé nem. (Halljuk!) Én azt tartom, hogy e viszonyokat illetőleg a művelt világon két egymástól nevezetesen eltérő rendszer uralkodik: az egyik az amerikai, a másik az európai. Az észak-amerikai államok törvényhozása – nem mindjárt az állam első alakulásakor, de csakhamar utána – azon elvből indult ki, hogy az állam a kultuszok dolgába minél kevesebbet avatkozzék. Körülbelöl csekély módosítással úgy tekintette a kultuszokat is a státussal szemben, mint associatiókat10 , és valamint minden associatióra nézve, úgy a kultuszokra nézve is, ha azoknak tanai vagy eljárása a státusra veszélyesek voltak, ez ellen fölszólalt, föllépett, minden más egyebekben pedig szabad kezet engedett nekik.

deak-002-005-013-01010 Társulásokat, egyesüléseket.

Ez ott könnyebb volt. Azok az emberek, kiknek ősei hazájokat vallásuk üldöztetése miatt hagyták el, igenis érezték és tudták, mennyire káros következésű, ha a státus sokat avatkozik vallási ügyekbe.

Az európai rendszer ettől tetemesen eltér. Európában a civilizációt a keresztyénség 610terjesztette. Amely népek a keresztyénséghez nem csatlakoztak, vagy elenyésztek, vagy ha fönnmaradtak, a kultúrában igen hátramaradtak. A keresztyén vallás lévén a civilizáció megalapítója, ennek vezetői voltak az egyházi férfiak, kik akkor túlnyomólag, hogy ne mondjam, kizárólag bírtak tudománnyal és műveltséggel; az ő befolyásuk a státus ügyeit vezető férfiakra, fejedelmekre és egyéb nevezetes emberekre részint túlnyomó tudományosságuk, részint pedig a vallás varázsa által nagy volt. Ennélfogva a keresztyénségnek vagy a vallásnak érdekeit összeszőtték a státus minden intézményével, és annak gyökerei minden intézménnyel összenőttek. Ennek bizonyságául nem kell egyebet említenem, minthogy a legújabb időkig majd minden államnak megvolt a maga államvallása, vagy legalább oly vallása, amelyet a többiek fölött kegyelt, ápolgatott, védett. Franciaországban, Olaszországban, Ausztriában a katolikus vallás, Poroszországban az evangélikus, Angliában a protestáns, különösen az episzkopális, az orosz birodalomban a keleti egyház, egyszóval mindenütt voltak kedvezésben részesült vallások. Ez kezd szünedezni, de még sok helyütt nem szűnt meg, mert ezt a rendszert egy nap alatt megsemmisíteni nem tartozik a lehetőségek közé, minthogy gyökerei oly mélyen bele vannak nőve az institutiókba, hogy azokat kitépni konvulziók nélkül nem lenne lehetséges, és ha mégis kitépni akarnák, gyökereik újra kihajtanának, mégpedig bujábban, mint annak előtte.

Az én nézetem – a magam elvéről szólok – az, hogy a két rendszer közt jobbnak, ésszerűbbnek és célszerűbbnek tekintem az amerikait, (Élénk átalános helyeslés) amely rendszernek alapja az, hogy az állam ne vagy minél kevesebbet avatkozzék a kultuszok ügyeibe, és csak akkor és csak annyiban, amennyiben a státus fönntartása a beavatkozást szükségessé teszi. De ha ezt egyszerre el nem érhetem, azt a célt mindig szem előtt tartom, és minden lépést, mely affelé vezet, pártolok, de nem pártolok semmi olyan lépést, mely attól eltávolít. (Élénk helyeslés.)

Legyen szabad gyakorlati példákat fölhoznom. (Halljuk!) Itt van például Magyarországon két vallásfelekezet főpapjaira nézve a jus comitiorum11 , melynél fogva a katolikus és keleti egyház főpapjai hivataluknál fogva tagjai a felsőháznak. Ez a többi vallásúakra nézve nincs így. Ha akarunk jogegyenlőséget a vallásokra nézve, de ha akarunk a józan észnek szabályai szerint rendezkedni, ez az anomália, ez a különbség nem állhat fönn. (Helyeslés.) Két módon lehetne a dolgon segíteni: vagy a többi vallásoknak is megadni e privilégiumot, (Fölkiáltások: Nem kell!) vagy mindeniktől elvenni. (Helyeslés.) Az első annyi volna, mint egy abszurdumot még eggyel szaporítani, (Fölkiáltások: Igaz!) és amint én ismerem polgártársainkat, mind a protestánsok, 611mind a zsidók nagyon megköszönnék és deprecálnák12 ezen kedvezést. A dolog természete tehát az, hogy egyiknek sem kell megadni ezen jogot. Tehát mikor és hol kellene ezt rendezni? Nem szólok arról, hogy jogos-e vagy nem jogos, így-e vagy amúgy téve; hanem mi az, amit az óvatosság és józan ész parancsol. Nem tartanám célszerűnek holnap egy törvénycikket hozni, és azt mondani, hogy sem katolikus, sem görögkeleti püspököknek nincs a főrendiházban helyök; a világért sem. Azt gondolnák, harcot üzenünk nekik, üldözzük őket; pedig nincs veszedelmesebb ember, mint a mártír. (Élénk tetszés.)

deak-002-005-013-01111 A gyűléseken való részvétel joga.

deak-002-005-013-01212 Lekicsinyelnék, megvetnék.

Előttünk áll a főrendiház rendezése, ott lesz alkalmunk kimondani, hogy senki nem vehet részt a törvényhozásban mint törvényhozó csupán hivatalánál fogva, nem püspök, nem főispán és a többi, (Élénk helyeslés) hanem akár választás, akár kinevezés alapján rendeztessék a felsőház, vagy a kettővel együtt, azoknak, akiknek választási vagy kinevezési joguk van, jogában álljon, ha akarnak, püspököt is választani vagy kinevezni, vagy szuperintendenst vagy rabbinust vagy más embert; de az akkor nem úgy ül ott mint püspök, mint szuperintendens, mint rabbinus, hanem úgy ül ott mint kinevezett vagy megválasztott pairje13 az országnak. (Élénk helyeslés a bal oldalon.)

deak-002-005-013-01313 Főrendi házi tagja.

Még egyet hozok föl. (Halljuk! Halljuk!) Előttünk van, és reménylem, nem hosszú idő múlva a ház asztalára kerül a polgári házasság kérdése. (Halljuk! Halljuk!) A polgári házasság – nézetem szerint – abszolute nem vallási, hanem tisztán polgári kérdés. (Élénk helyeslés. Igaz! Úgy van!) A két mód közül, melyet eddig követtek, az egyik az engedélyezett polgári házasság, a másik a kötelező. Nem tehetek róla, én az elsőt, a fakultatív polgári házasságot nem tartom logikai alapon nyugvónak, nem tartom helyesnek, (Élénk helyeslés) és magára az egyházi rendre nézve is sértőbbnek tartom, mint a kötelezőt. (Fölkiáltások: Igaz!) Mert ha nyersebb nyelven mondanók ki a fakultatív polgári házasságról szóló törvényt, ez annyit tenne, hogy az állam azt mondja alattvalóinak: Fiaim, ha házasodni akartok, menjetek papjaitokhoz, adjanak ők össze benneteket; de ha össze nem ád titeket, akkor jöjjetek hozzám, majd összeadlak én. (Tetszés.) Ellenben a kötelező polgári házasság egészen más. Ott az állam azt mondja, hogy a házasság nemcsak egyházi szertartás, hanem polgári szerződés, éspedig a legfontosabb, mely alapja a legitimitásnak és a successiónak14 stb., én tehát mint állam megkívánom, hogy ezen polgári szerződés előttem köttessék; annak egyházi részét azután végezzétek el a magatok papjánál. Ebben sem sértő, sem abszurd, sem helytelen nincs. (Élénk helyeslés.) Mindezeket fokonkint meg lehet tenni.

deak-002-005-013-01414 Törvényességnek és az örökösödésnek.

612Még egy példát említek meg; meglehet, hogy itt-ott visszatetszésre talál, de nem tehetek róla, ez meggyőződésem. (Halljuk!)

Annyiszor említtetett már az egyházi javak elvétele; egy helyt elvették, nem adtak helyébe semmit, más helyt elvették, és a státus vállalta magára az egyház költségeit. Én ezt oly lépésnek tartom, amely nem vezet az én fő célom felé, hogy tudniillik a státus csak annyiban avatkozzék az egyház dolgaiba, amennyire szükséges; ez oly lépés, amely ettől visszafelé vezet.

Azt hiszem tehát, nem azt kell kimondani, hogy az egyházi javak elvétetnek, hanem meg kell különböztetni, hogy mik az egyház valóságos tulajdonai, és mik a státus tulajdonai a maga kulturális céljaira; és ha ez meg lesz különböztetve, és a státus a magáét megtartja, és használja a kultúrai célokra, a másiknak elvételét azért is károsnak tartanám, mert a státusnak kellene födözni a kultusz költségeit, ami megint messze vezetne attól, amit én akarok, mégpedig visszafelé vezetne.

Igen fontos továbbá a katolikus autonómia kérdése. Sürgették ezt már a minisztériumnál, sürgették nálunk is. Én e tekintetben abban a véleményben vagyok, (Halljuk! Halljuk!) hogy a katolikus autonómia csak negative tartozik az országgyűlés elé. (Helyeslés.) Nekünk nincs jogunk ez autonómiába akképp avatkozni, hogy így legyen, hanem van jogunk azt mondani, hogy így ne legyen. (Átalános élénk helyeslés.)

Például, ha valamely autonómiának eszébe jutna magának hívei irányában büntető jogot arrogálni15 , ezt a jogot az állam nem engedhetné meg; büntetni az államban csak az államnak van joga, (Átalános helyeslés) olyan autonómiát az állam el nem tűrhetne.

deak-002-005-013-01515 Illetéktelenül magának követelni.

De sok efféle van, amire nézve meggyőződésem az, hogy azt lassanként érlelni, kifejteni, tisztába hozni legfőbb föladatunk.

Előttünk áll, de nemcsak mielőttünk, egész Európa előtt a változott viszonyoknál fogva tisztába hozása az állam és az egyház közti viszonynak. És erre nekünk is, mint másoknak készeknek kell lennünk. Ha ezt nem ma tesszük, nem rögtön tesszük, két dolgot nyerünk; először érik az ügy, másodszor tanulunk, okulunk más országok példáján, akkor is, ha jól, akkor is, ha rosszul járnak el. Én tehát azt hiszem, azért szükséges ez a küldöttség, hogy mindazon dolgokat, melyek ebbe belevágnak, concentrice16 , egybefoglalva fontolja, vizsgálja meg, és adjon róluk javaslatot.

deak-002-005-013-01616 Egyesítve.

Ez nagy munka, hosszas munka lesz, de hosszassága által nem lesz roszszabb, hanem, reménylem, bizonyosan jobb.

613Egyet azonban szükséges erre nézve megemlítenem. Én majd mintegy föltételül óhajtanám azt, hogy a bizottsági tagok választása ne most történjék, hanem halasztassék a legközelebbi őszre. Halasztassék először is azért, mert valóban aránylag kevesen vagyunk jelen. Azt lehetne mondani, hogy addig is dolgozhatnának, ez azonban valóban teoretikus reménység volna, mert ha most ezen országgyűlés szétmegy, nem hiszem, hogy valaki egy bizottságot itt munkára összekaphasson, és azok, akik most jelen nincsenek, ha beválasztatnának, éppen feléje sem néznének. De további okom még az, hogy a tagok megválasztása igen nagy megfontolást igényel.

Először igen kívánatos, hogy abban a bizottságban, ámbár nem politikai, hanem felekezeti kérdésekkel foglalkozik, de mivel mégis politikai a tárgy, képviselve legyen a ház minden politikai árnyalata, képviselve legyenek a vallásfelekezetek, és elegendő tekintettel kell lenni a nemzetiségekre is. Azokat, kik a dologhoz értenek, vagy hajlandók az ügyet tanulmányozni, a konferenciákon kiválogatni előleges értekezés útján nem olyan föladat, melyet ezen néhány nap alatt, míg az országgyűlés tart, el lehessen végezni.

Utoljára még csak azt mondom szavaim bezárásául, mit már barátaim előtt is mondottam, hogy ezen dolgokban a legnagyobb óvatosság szükséges. Az eréllyel és józan ésszel párosulnia kell a leggondosabb óvatosságnak, mert a kérdés könnyen elmérgesíthető. Nem kérdem aztán, ki kezdte meg, amint Lucanus17 mondja a Pompeius18 és Caesar19 közti harcról: „Quis justius induit arma, scire nefas”20 ; itt is fölösleges kérdés, ki kezdte, ha a baj egyszer megvan. Az óvatosságot azért tartom nagyon szükségesnek, mert ezen ügy hordereje messzebb visz, ha elhibázzuk a lépéseket, mint amennyire az kezdetben látszik. Azt mondja talán valaki, hogy az ilyen Schopperekért csak megél a világ. Ez igaz, azt sokszor igazolta a történelem, hogy kicsiny dolgokból a legerősebb szakadások támadtak, mert hozzájárult a magánérdek, az indulat, a szenvedély és, mint a német mondja, a „Rechthaberei”21 . Egyik a másikat tüzelte, és az olyan ember, ki vallási dolgokkal nem is törődött, a legdühösebb vallási háború harcosa lett.

deak-002-005-013-01717 Lucanus, Marcus Annaeus (39–65), római költő.

deak-002-005-013-01818 Pompeius, Gnaeus P. Magnus (Kr. e. 106–Kr. e. 48), római hadvezér.

deak-002-005-013-01919 Caesar, Julius (Kr. e. 100–Kr. e. 44), római államférfi.

deak-002-005-013-02020 „Nem lehet megállapítani, hogy ki ölt magára jogosabban fegyvert.” Lucanus Pharsalia című eposzában Caesar és Pompeius polgárháborújának eseményeit énekelte meg.

deak-002-005-013-02121 Okvetetlenkedés.

Azzal végzem beszédemet, hogy én minden nemét a vallási háborúknak a lehetőségig óhajtom kikerülni. Ha a vallási háború fanatizmusból ered, s fanatizmussal vitetik, káros, veszélyes. De az oly vallási háború – mert nem csak fegyverrel lehet háborút viselni, igen gonoszak azok is, melyek tollal és a tanácskozási termekben vitetnek –, oly vallási háború, mely hit, vallási buzgóság nélkül, magánérdek és politikai célokból vitetik, még veszélyesebb s emellett utálatos is. (Átalános helyeslés.)

614Ettől óhajtom megmenteni országunkat, jogaink, alkotmányos állásunk föláldozása nélkül, és hogy ezt tehessük, mindenekelőtt gondoskodnunk kell fegyverekről, melyeket az ilyen háború esetén használhassunk a magunk védelmére. Ez véleményem. Én a miniszter úr eljárását helyeslem, nem rosszallom, s az általa javasolt indítványt elfogadom. (Hosszasan tartó élénk éljenzés.)

Képviselőházi napló 1872–1875. 7. köt. 363–367. p. Közli Kónyi Manó 6. köt. 408–415. p.