KÉPVISELŐHÁZI BESZÉD AZ ÁLLAMI SZÁMVEVŐSZÉK ELNÖKÉNEK JELÖLÉSÉRŐL Pest, 1870. május 13.
KÉPVISELŐHÁZI BESZÉD AZ ÁLLAMI SZÁMVEVŐSZÉK ELNÖKÉNEK JELÖLÉSÉRŐL
Pest, 1870. május 13.
Pest, 1870. május 13.
Tisztelt Ház! (Halljuk! Halljuk!)
Óhajtottam volna, hogy a főrendek fogadják el a törvényjavaslatot úgy, mint mi azt átküldöttük. Ők azonban egy pontra, a számvevőszék elnökének kijelölésére nézve nehézséget támasztottak, és e kijelölésnél befolyást maguknak is követelnek. Erre a speciális esetre precedens nincs, nem is lehet, mert ezen intézmény új, ez a hivatal új. Mi sem mondhatjuk, hogy a törvény vagy a törvényes gyakorlat szerint ez a mi jogunk; ők sem mondhatják, hogy éppen ezen kijelölés az ő joguk. Hanem mi ezen új hivatalnál kizárólag magunknak akarjuk vindikálni a kijelölést, ők pedig azt mondják, hogy az országgyűlés által eszközlendő választásoknál vagy kijelöléseknél ők mindeddig befolyást gyakoroltak, éspedig gyakorolták ezen befolyást részint elegyes ülésben közösen velünk, részint külön; én a törvényben ellenkező esetet nem tudok. Ők tehát attól tartanak, hogy ha e módosítványuk el nem fogadtatnék, az eddigi gyakorlathoz hasonló esetekben élvezett joguktól meg lennének fosztva, s e kérdést, legalább mint vitatkozásaikból kitetszik, magukra nézve életkérdésnek tekintik.
Nehéz azt állítani, hogy e kérdés egyikre vagy másikra nézve jogilag vagyis elméletileg egészen közömbös, de hogy gyakorlatilag nemigen fontos, arról meg vagyok győződve. Ugyanis a parlamentáris kormánynak alapja az, hogy a minisztérium a többségre támaszkodhassék, mert ha fontos elvi kérdésekben 589a többséget a képviselőházban elvesztette, igen természetes, hogy állása is lehetetlenné vált. És valóban igen gyönge volna azon minisztérium, s nem életrevaló, mely három tag közül legalább egynek nem tudna többséget szerezni, olyannak tudniillik, kit a kormány felterjeszteni szándékszik, és őfelsége kinevezni kész, és így a főrendek befolyása a gyakorlati téren az eredményen valóban semmit sem változtatna.
A számvevőszék eszméjét s az arról szóló törvényjavaslatot nem a kormány kezdeményezte, hanem ez a ház. Már körülbelül két éve annak, hogy a ház legelőször elhatározta, szólíttassék fel a minisztérium az erre vonatkozó törvényjavaslat előterjesztésére. Sürgette másodízben ezen törvényjavaslatot, és utóbb e háznak egyik tagja mégis megelőzte a kormányt; egyik képviselő ugyanis – ha nem csalódom, Várady Gábor úr1 – törvényjavaslatot terjesztett be, és csak ezután adta be a minisztérium azon törvényjavaslatot, mely felett mi a múlt ősszel tanácskoztunk.
deak-002-005-006-0011 593Várady Gábor (1820–1906), ügyvéd, a szabadságharc alatt honvédtiszt. Emigrációban élt, 1860–61-ben Máramaros megye másodalispánja, 1861-ben országgyűlési képviselő, a határozati párt tagja. 1865-től a balközép, majd 1875-től a Szabadelvű Párt országgyűlési képviselője.
Ezen törvényjavaslat előterjesztése azért követeltetett a ház által, mert nagy fontosságúnak tartották a számvevőszék felállítását. Íme az első fennakadás már abból, hogy a számvevőszék nem volt már előbb indítványozva s felállítva, maguknál a később beadott számadásoknál mutatkozott, azokat mai napig sem tudtuk tökéletesen megvizsgálni, mert a számvevőszékre bíztuk határozatunkban azok számtani megvizsgálását. A számvevőszékre kívántuk bízni azt, hogy az egyes minisztériumok költségvetését összeállítva terjessze elő a minisztérium által vagy a minisztérium befolyásával. Azt hiszem, hogy igen nagyon itt van már az ideje, hogy ezen költségvetésnek készítéséhez hozzáfogjanak, mert különben megint úgy járunk, mint jártunk: hogy ezen esztendőből négy hónapot vett igénybe az 1870-i budget-nek megállapítása. Mind az ellenőrködés, mind a dolognak világosságban tartása a számvevőszék föladata. Nekem tehát nagyon szívemen fekszik, hogy a számvevőszék létrejöjjön.
Én azt nem kérdem, a minisztérium akarja-e a számvevőszéket. Azt sem kérdem, melegen akarja-e, vagy közömbösen. Én rám nézve elhatározó nem volna, ha a minisztérium akarná is, mert ha én részemről károsnak tartanám, ez esetben ellene szavaznék. És ha a minisztérium nem akarná is, de én hasznosnak, szükségesnek tartanám, rá szavaznék.
A törvény előttünk fekszik, és egy incidentális2 kérdésben akad fönn. Ismételni, bővebben fejtegetni mások előadását nem akarom, hanem magamat e pillanatban a központi bizottság véleményéhez tartom.
deak-002-005-006-0022 Mellékes.
A központi bizottság azt hiszi, hogy a főrendeket indokok által rábírhatná, hogy eddigi véleményüktől elálljanak. Igenis, ha én is ezt hinném, azt mondanám, 590kíséreljük meg, hiszen egy-két hét veszteség nem olyan súlyos, hogy ezt meg ne próbálhassuk. De ha azon indokoknak kell a főrendeket meggyőzni, melyek a központi bizottság előadásában elszámláltatnak, én meg vagyok győződve, hogy a főrendek nem fognak ellenkező véleményre térni, mert én magam után mérem mások nézetét is: engem sem voltak ezen indokok legkevésbé is képesek megingatni véleményemben.
A központi bizottság maga, úgy látszik, nem hozza kétségbe, hogy minden eddigi választás, különösen 1848 előtt, akképp történt, hogy a felsőháznak vagy főrendeknek a választásokba szintén befolyása volt.
Hiszen azon hivatalok, melyek az ország választásától függöttek, mint a nádori és koronaőri, mindig a főrendek közbejöttével, elegyes ülésökben töltettek be.
De nemcsak azok, hanem mindaz, ami az országgyűlés nevében történt, egyszersmind a főrendek hozzájárulásával történt. Ilyen volt a limitationális commissio3 , ilyen volt az egyes munkálások elkészítésére választott minden országgyűlési küldöttség. Ilyen volt maga a portális conscriptio4 is, mely pedig éppen az adózásnak adta meg alapját; ilyen közös országos küldöttség által teljesíttetett. Azokra is mindig mind a két tábla választott törvény és gyakorlat szerint.
deak-002-005-006-0033 Korlátozott felhatalmazással bíró bizottság.
deak-002-005-006-0044 A porták összeírása.
Ennek ellenében azt hozza fel a központi bizottság, hogy akkor egy volt az országgyűlés, habár két teremben ülésezett is, 1848-ban azonban e részben változás történt, és már most nem így van a dolog.
Bocsánatot kérek, én ezt nem tartom.
Az országgyűlésnek akkor volt közös elnöke, most nincs; hanem az országgyűlés most is egy, mert csak az összes országgyűlés hozhat törvényeket és országgyűlési határozatokat a nemzet nevében. (Úgy van! Jobb felől.)
Azt mondják, hogy 1848 óta megváltozván a dolog, másképp állunk. Bocsánat, ez sincs úgy. Valahányszor országgyűlési küldöttséget akartunk kiküldeni, a főrendek hozzájárultak. 1867-ben a kiegyenlítés alkalmával a delegációnak egyharmadát a főrendek választották, kétharmadát mi a törvény szerint, mert ez az ország nevében van kiküldve, s így mindkét háznak kellett hozzájárulnia; s amint Justh József képviselőtársunk5 megemlítette, már 1867-ben, tehát annyival később 1848-nál, amire a központi bizottság hivatkozott, a koronaőröket itt választottuk közösen. A gyakorlat eddig ilyen volt, és így a központi bizottság által fölhozott okok azért, mert nem állanak, mert a tények nem úgy vannak, nem hiszem, hogy arra bírhatnák a főrendeket, miszerint nézetöktől eltérjenek.
deak-002-005-006-0055 Justh József (1809–1875), a reformkori liberális ellenzék tagja, 1848-ban Bars vármegye főispánja, 1861-ben és 1865-ben országgyűlési képviselővé választották, a Deák-párt híve, a párt elnöke 1875-ig.
Egyébiránt mindezek mellett még az a tekintet is fönnforog, hogy ha a 591főrendek a számvevőszéki törvényt illetőleg meg találnának maradni eddigi véleményöknél – amit valószínűnek azért tartok, mert ők indokokat kívántak, és mi indokokat nem hozunk föl, legalább én a központi bizottság indokait olyanoknak tekintem, mintha semmit sem hoztunk volna föl, s habár ezáltal az illedelemnek teszünk is eleget, de capacitatióra semmit –, mondom, ha a főrendek hozzá nem járulnak, és a számvevőszéki törvény elmarad, attól tartok, hogy nehéz bonyodalmakba keverjük magunkat mind a költségvetés, mind a számadások megvizsgálása, mind a számvevőszékre bízandó ellenőrködés teljes, tökéletes gyakorlatára nézve. (Helyeslés jobb felől.)
A másik, amit én szintén elkerülni szeretnék, a keserűség, mely igen könnyen a hosszas üzenetváltásokból a két ház közt támadhatna.
Erre könnyűszerrel azt mondhatni, hogy nem tehetünk róla. Ha valaki nekem kimutatja azt, hogy az a jog, melyet itt magunknak követelünk, egyenesen meglevő törvényen és gyakorlaton alapuló jog, azt mondom, igaz; lehet, hogy azoknak igazok van, akik azt mondják, hogy még a keserűséggel sem törődnek. De ez nem alapszik törvényen és gyakorlaton, mert új dolog; nem alapszik analóg jogaik gyakorlatán, mert az analóg gyakorlat – tudniillik más választások – éppen ellenünk szól, pedig bizony, ha valamire nincs szükségünk, a keserűségre éppen nincs. Isten – fájdalom – ebből bőven mért reánk, s felét bátran odaengedhetnők, nemhogy még szaporítanók.
A kettő közül könnyebben engedhet a képviselőház eddigi véleményéből. Megmondom, miért. Engedhet azért, mert a képviselőház egy új intézménynél új jogot akar megalapítani. A főrendek pedig a hasonló esetben eddigi gyakorolt jogukat féltik, és azokat akarják megtartani. Továbbá a főrendiház rendezése küszöbön van. Előbb-utóbb remélem, nemsokára más alakot fog az venni. És ha más alakot vesz, akkor leend ideje gondoskodni nemcsak erről, hanem minden egyéb esetekről is.
Kérdem, ha most merülne föl egy választás szüksége, akkor sem tartanók meg az eddigi gyakorlatot. Kétségkívül meg kellene tartanunk, mert míg azon tábla vagy ház, vagy akárminek nevezzük – mert még a neve is anakronizmus, miután főrendek és alrendek nincsenek, mert mi képviselők vagyunk –, de míg azon ház fönnáll, az eddigi gyakorlatot okvetlenül szükséges megtartani. Az átalakítás, a reform föladata leend megváltoztatni azokat, amiket szükségesnek tartunk. Hozzáteszem azt, hogy, amint már említém, az eredményre nézve valószínűleg mindegy, akárkik lesznek kijelölve, mert a minisztérium bizonyosan képes lesz keresztülvinni, hogy a három közül az, kit ő kíván, kineveztessék; és csak azt jegyzem meg, hogy igen valószínű, miként ezen eset egyetlenegyre fog redukáltatni6 : ezen első állam-számvevőszéki elnök megválasztására, 592mert reményleni lehet, hogy aki megválasztatik, nem hal meg rövid idő alatt, a főrendiház rendezése pedig nemsokára előkerülvén, ezen kijelölésről tüzetesen fogunk intézkedhetni. (Bal felől: Akkor sem fognak beleegyezni!)
deak-002-005-006-0066 Csökkentetni.
Az állam-számvevőszék fölállítása, amint említém, közszükség lévén, (Zaj bal felől) én nem merném a magam saját személyét illetőleg elmaradásának következéseiért ezen gyakorlatilag nem fontos, hanem inkább csak elméleti különbség miatt a felelősséget magamra vállalni, csupán azért, mert egy terméketlen teóriát akarunk kivinni. (Helyeslés jobb felől.)
Nagyon óvatosan vannak némely dolgok a központi bizottság motivációjában elkerülve, mert azok bizony sokkal több kárt, mint hasznot okozhattak volna, azért nem is szólok ezekhez, mert talán messzebb vezethetne, mint magunk óhajtjuk.
Röviden azzal végzem szavaimat, hogy elfogadom a főrendek módosítványát először azért, mert a főrendek régi gyakorlatra hivatkoznak, mely Magyarországban közjogul szolgál minden analóg s más választási esetben, mi pedig sem törvényre, sem gyakorlatra nem hivatkozhatunk; másodszor mert nem akarnám a számvevőszék fölállítását bizonytalan időre, talán évekre emiatt elmulasztani; harmadszor mert nem akarnám a törvényhozó testületet kitenni a keserűségnek, mely a két tábla hosszas izenetváltásai által egykor az országgyűlésnek talán legnagyobb ostora volt, mert ha valami nehezíti a főrendiház rendezését, célszerű átalakítását, ez azon keserűség, melyet a főrendekben támaszthatnánk. (Zaj bal felől.)
Könnyű azt mondani, hogy el kell törülni a főrendiházat. (El! El! Bal felől.) Meglehet, hogy a vitatkozások folytán magam is hajlandó leszek azon eszmére, (Zaj bal felől) meglehet, hogy nem; hanem azt méltóztassanak felvenni, hogy minden törvény csak akkor lesz törvény, ha az eddigi jog és gyakorlat szerint a főrendiház beleegyezik; az pedig nem valószínű, hogy azok a maguk nullificatiójába7 beleegyezzenek, tehát a főrendiházat eltörülni a magok beleegyezése nélkül csak a forradalom képes, mit én sok más kellemetlenségei miatt valóban nem óhajtok. (Derültség.) Márpedig ha a felsőházat a főrendek beleegyezésével kell átalakítani, akkor nem kell oly hangulatot ébresztenünk, ilyen valóban praktikus ok nélkül, mely hangulat az átalakításnak legfontosabb részeiben a főrendeket még kevésbé tenné traktábilisabbakká8 .
deak-002-005-006-0077 Megsemmisítésébe.
deak-002-005-006-0088 Meggyőzhetőbbekké, engedékenyebbekké.
Én tehát végzem azzal, hogy elfogadom a főrendiház indítványát a mondott három oknál fogva. (Zajos helyeslés és éljenzés a jobb oldalon.)
Képviselőházi napló 1869–1872. 8. köt. 111–114. p. Közli Kónyi Manó 6. köt. 286–291. p.
deak-002-005-006-0011 593Várady Gábor (1820–1906), ügyvéd, a szabadságharc alatt honvédtiszt. Emigrációban élt, 1860–61-ben Máramaros megye másodalispánja, 1861-ben országgyűlési képviselő, a határozati párt tagja. 1865-től a balközép, majd 1875-től a Szabadelvű Párt országgyűlési képviselője.
deak-002-005-006-0022 Mellékes.
deak-002-005-006-0033 Korlátozott felhatalmazással bíró bizottság.
deak-002-005-006-0044 A porták összeírása.
deak-002-005-006-0055 Justh József (1809–1875), a reformkori liberális ellenzék tagja, 1848-ban Bars vármegye főispánja, 1861-ben és 1865-ben országgyűlési képviselővé választották, a Deák-párt híve, a párt elnöke 1875-ig.
deak-002-005-006-0066 Csökkentetni.
deak-002-005-006-0077 Megsemmisítésébe.
deak-002-005-006-0088 Meggyőzhetőbbekké, engedékenyebbekké.
