A BIRÁK ELMOZDÍTHATATLANSÁGÁRÓL.

Teljes szövegű keresés

A BIRÁK ELMOZDÍTHATATLANSÁGÁRÓL.
A KK. és RR. 1834. ápril 23-dikán tartott országos ülése napi rendjén volt «a biróságok rendezéséről» szóló VI. t. cz. javaslatának «a vármegyei itélőszékről» részletes tárgyalása. A birák választásáról intézkedő 4. §. ellen fölszólalt az elnök, s állandóságukat indítványozta, a függetlenség és a biráskodásra okvetetlenül megkivántató gyakorlat tekinteteiből indulván ki. Kajdácsy Ferencz, Mosonymegye követe, pártolta az elnök indítványát, s «a függetlenség principiumánál» fogva állandóknak kivánta a birákat, úgy értvén ezen állandóságot, hogy «czélirányos móddal választassanak ugyan, de ha egyszer meg lesznek választva, akkor már csak úgy fosztathassanak meg hivataluktól, ha birói itélettel ismertetnek azokra akár érdemetleneknek, akár alkalmatlanoknak, s csak ebben az esetben vagy ha vagy kihalás vagy önkéntes lemondás által ürülnek meg a birói székek, választassanak mások». Ha nem lehet tagadni – úgy fejezte be beszédét – hogy a biróválasztások által hivatalaiktól megfosztható, vagyis, a minek tökéletesen egy az értelme, egyedül a factióknak kényétől függő s ugyanazért ettől minden itélet hozásánál méltán retteghető birákat 61igaz értelemben vett biráknak tartani nem lehet, hanem azokat csak a hatalmasak kezében a szegényebbek elnyomására szolgáló eszköznek kell tekinteni; ha igaz az, sőt ha lehetőnek bár csak gyaníttathatik is, hogy az itélőszakaszonkénti biróválasztások s az azokban vagy azok által kifejlődő indulatosságok szülve szülvén hazánkra a rosszat, nemzetünknek a jó Isten tudja meddig terjedhető és hol megálló demoralisátióját eszközlendik: akkor a törvényjavaslatot meg kell változtatni, s a törvényszéki táblabirák hivatalának állandóságát törvényesen meg kell állapítani.
Deák Ferencz: Kettő az örvény, melyeknek egyikébe a birónak függetlensége és lelkiismerete bukni szokott; kettő, a mi a birót az igazság és becsület útjáról eltántoríthatja: a félelem és a haszonlesés. Vigyázzunk, hogy midőn e két rossznak egyikét gátolni akarjuk, a másiknak még tágasabb mezőt ne nyissunk. Igaz, hogy a félelem korlátolja a függetlenséget. De kérdezzük meg tapasztalásunkat, vegyük számba azon birákat, kik az igazságot elnyomták, s bizonyosnak hiszem, hogy többet fogunk találni olyat, ki alacsony haszonlesésből árulta el lelkiismeretét, mint a ki tisztujítás miatti félelemből tántorodott el a kötelesség ösvényéről; sőt el merem mondani, hogy a ki hivatalának megtarthatásaért kész igazságtalanságot elkövetni, a ki félelemből képes hamis itéletet hozni, vegyük el tőle a hivatal elveszthetésének félelmét, tegyük bizonyossá hivatala állandóságáról, s gyenge lesz ő a haszon és pénz kisérteteinek ellentállani, s az igazságot, melyet előbb félelemből sértett meg, pénzért fogja eltapodni; és így bár minden lehető megvesztegetéseket tökéletesen meggátolni egy törvény sem képes, az időnkénti szabad választás mégis nyújt némi biztosságot, mert ellensúly gyanánt gyengíti a haszonlesésnek kisértő ingerléseit. Hasonlítsuk bár össze a megyék törvényszékeit, nem mondom a legfelsőbb itélő székekkel, mert ott a hivatalt fény és méltóság kiséri, hanem a kerületi táblákkal, s tapasztalni fogjuk, hogy ezen négy tábla ellen több panasz volt eddig is általában, mint a megyei törvényszékek ellen mindössze. Nem keresem én ezen panaszoknak okát; de annyi csakugyan bizonyos, hogy az állandóság még maga elegendő biztosságot nem nyujt; mert a ki a függetlenséget kebelében nem hordozza, az állandóság mellett is részrehajló lesz. Kétféle biztosítás van a biróság visszaélései ellen, melyeknek egyikét meg kell a gondos törvényhozásnak állapítani: t. i. az állandóságot tökéletes nyilvánossággal, felelet terhével, sajtószabadsággal, és a biráknak jó, sőt gazdag fizetésével párosítva; vagy az időnkinti szabad választást. Az állandóság első három feltételeit 62elérhetni van némi reménységem; de a jó fizetés iránt csekélyebb reménységgel vagyok, mert ki kezeskedik, hogy a domestica terhének egy részben a nemesség által elvállalása többséget fog nyerni? Az adózó népre pedig új terhet haza vinni nem akarok. Ki fogja tehát nekünk vétkül tulajdoníthatni, hogy midőn az egyik nemű biztosítást egész kiterjedésében még el nem értük, a másikat, mely kezünkben van, az időnkinti szabad választást, bizonytalan remények fejében kiereszteni nem akarjuk? De nem is kedves cserét vinnénk haza küldőinknek az állandóság megállapításával. Eddig első biráik az időnkint általuk választott pedaneus birák voltak; a birtokon belőli fölebbvitel hasonlólag időnkint választott törvényszékre ment; most első birájok lenne az örökös törvényszék, a második a kormány által nevezett királyi tábla. Ezen cserét legalább Zala rendei, kik a legfelsőbb itélőszékekre is választást óhajtanak, nem örömest vennék. De félek én attól is, hogy ez első lépés lenne többi tisztviselőink állandósítására, mert ha csak állandóság nyujthat függetlenséget, az administratio egyéb tagjainak is állandóknak kellene lenni, mivel a függetlenség ezeknél is nagyon kivánatos. Mosony követe ősz tapasztalást hideg megfontolással párosítva rajzolta a tisztválasztásnak hiányait; ezek azonban a választást átalában érdeklik. Iparkodjunk az orvosláson, de a kiszökések miatt magát az intézetet meg ne rontsuk, el ne vessük legszebb jussát nemzetünknek; mert ha egyszer megfosztjuk magunkat az időnkinti szabad választás kincsétől, azt visszanyerni soha többé hatalmunkban nem fog állani. Én a birák örökössége ellen szavazok.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT