A BOTBÜNTETÉS KORLÁTOZÁSÁRÓL.
A BOTBÜNTETÉS KORLÁTOZÁSÁRÓL.
Deák Ferencz 1833. ápril 15-dikén választatott meg először országgyűlési követnek. Zala vármegye közgyűlése jegyzőkönyvének erre vonatkozó pontja így szól:
«1022. sz. Deák Antal táblabíró úr, mint a jelen való országgyűlésén a ns. vármegye részéről küldött követ az iránt teszi folyamodását, hogy a midőn a ns. megye részéről követnek választatott, a követséget csak olyformán 7és azon feltétel alatt bátorkodott volt elfogadni, hogy ha netalán időközben változó egyezségének körülményei ezen magában szintoly díszes, mint terhes kötelességének folytatásától akadályoznák, attól őtet azonnal a ns. vármegye feloldozni méltóztasson. Ámbátor eltökéllett vala szándéka a mostani helyheztetése köréből ki nem lépni, mivel azonban tapasztalásából bizonyos jövendőjét látná azon bomlásnak, mely hosszabb az országgyűlésen maradása ideje alatt különben is ingadozó egészségére kétségkívül háramlani fog: hogy tulajdon élete fenntartására a természeti kötelességénél fogva is bátrabban ügyelhessen, kénytelen a ns. vármegyét, bár az mely sajnosan esnék is neki, követté lett választásakor a ns. vármegye által elfogadott feltételének elfogadására hívatkozván, megkérni, hogy őtet a mostani követségi hívatalától minél előbb egészlen felmenteni, és helyette az elsőben tartandó közgyülésen más követet választani s Pozsonyba küldeni méltóztasson.
Ezen, az országgyűlési követségről lemondó levélnek lett felolvasása után a t. Karok és Rendek az abban felhozott oknak engedni sajnosan kényteleníttetvén, Deák Antal úrnak lemondását elfogadták, és nyomban helyette azon közbizodalomnál fogva, melylyel Deák Ferencz táblabíró úr iránt viseltettek, azt közmegegyezéssel és felkiáltással országgyűlési követjüknek választották, ki is a t. Karoknak és Rendeknek benne helyheztetett bizodalmukat megköszönvén, a követséget elfogadta; ebbeli küldetésének hitelesítésére a megbízó levél a ns. vármegye részéről neki kiadatni rendeltetett.
Az országgyűlési követnek választása megtörténvén, a t. Karok és Rendek szemeik előtt viselvén azon jeles érdemeket, melyeket Deák Antal táblabíró, most az országgyülésről hazaérkezendő követ úr, már ifjusága első zsengéjében a ns. vármegyének a Hazának tett szolgálatiban szerzett, a ki t. i. – az 1809-ik eszt. felkelő nemes sereg a Hazát fenyegető veszedelemnek elhárítására fegyverre szólíttatván, – semmit sem késedelmeskedett hazafiui kötelességének megfelelni, és magát a Haza védelmére szentelni, hol is ő mint főhadnagy a nemes fölkelő sereggel kiindulván, mint díszszel a táborban kapitányságra emltetett érdemes hazafiu tért vissza és nem sok idő mulva a ns. vármegyének tisztviselőjévé választatván, ezen nemes megyében számos esztendőknek elforgása alatt al- és főszolgabírói hivatalokat kötelességének pontos és fáradhatatlan teljesítésével viselt. Az 1825-ik esztendőben kihirdetett országgyűlésére nevezett Deák Antal úr egyik országgyűlési követnek választatván, nemes szíve érzésének új jelét adta – feddhetetlen s fáradságos, majd két esztendeig tartott országgyülési foglalatoskodásival a Haza közboldogságán munkálódván, s ezen ns. megyének díszt szerezvén, – hogy ezen hosszas országgyűlésének ideje alatt a nékie törvényesen járandó napibérnek fizetésével a szegény adózó népnek terhein könnyebbíthessen, tulajdon vagyonának feláldozásával az egész országgyűlésének ideje alatt semmi jutalmat a ns. vármegye házi pénztárából el nem 8fogadván, önmaga költségén töltötte a hosszas országgyűlésének idejét. Követségéből megtérvén, a nemes vármegyének közbizodalma őtet első alispáni hivatalra emelte, melyben is hivatalos pontosságáról, a nemes megye minden ágaira kiterjedő dolgai vezetésének rendes voltáról, a megye jegyzőkönyvei s minden megye lakosainak hálaadó érzései elegendő tanubizonyságul szolgálnak. Tántoríthatatlan s csak a közjót előmozdítani törekedő nemes lelkének bizonyságát adá az 1830-ik eszt. országgyűlésén, a hol ismét mint országgyűlési követ ezen nemes megye részéről megjelenvén, a hív jobbágynak és lelkes hazafiunak tulajdonságát tündököltette ki. Végre e ns. vármegye sokszor nevezett Deák Antal úrban helyheztetett bizodalmánál fogva e jelenvaló országgyűlésre követképen leendő elmenetelre őtet 3-ik ízben szinte egy hozzája küldött kiküldöttség által megkérvén, és ő a ns. vármegye ebbeli kivánságának hálaadó tisztelettel engedvén, az országgyűlési követséget elvállalta; ezen rendeltetésének helyén mennyi az ő mértékletességével és példás hazafiuságával szerzett érdemei legyenek Deák Antal úrnak, a közvélemény elegendő bizonyságul szolgál.
Mindezen előszámláltakra nézve tehát a t. Karok és Rendek Deák Antal úrnak hálaadó érzéseiket örökösíteni akarván, ezen jegyzőkönyvbe bevezettetni és a késő maradéknak emlékül fenntartani és ezen érzelmeiket a sokszor nevezett Deák Antal úrnak akkor, a midőn Pozsonyból haza érkezend, egy kiküldöttség által tudtára adatni rendelték, mely végre Hertelendy Károly 2-ik alispán úrnak vezérlése alatt Ruszek József keszthelyi apát, Kisfaludy Sándor, Csányi László, Skublics József táblabíró, Püspöky János császári királyi főstrázsamester, Skublics Aloys főjegyző, Bertalan Pál fő- és Horváth Vilmos alszolgabíró urak oly utasítással kiküldettek, hogy Deák Antal úrnak megérkezésével ahhoz elmenvén, a ns. vármegye és az egész ország hasznára tett szolgálatjaiért a nemes vármegye nevében köszönetüket megtévén, egyszersmind nékie kijelentsék, hogy egészségének változó állapotja tekintetéből következett hazajövetelét sajnos érzéssel veszi, azonban meg vagyon győződve arról, hogy adandó alkalommal ismeretes hazafiui – a közjó előmozdítására kellő – munkásságát a ns. vármegyétől megtagadni nem fogja.
Deák Ferencz úrnak, mint eddig volt surrogatus alispánnak helyébe a t. Karok és Rendek közmegegyezéssel Boldogfai Farkas János táblabíró urat választván, az ezen hivatalt elfogadta; erre való nézve minden, az első alispáni hivatal előtt lefolyó, vagy Deák Ferencz volt surrogált alispán úr előtt folyamatban tett pörök most Farkas János mint surrogált alispán úr előtt lesznek folyamatba teendők, s hogy a pörlekedő feleknek ezen változás által hátramaradás ne okoztasson, ezennel rendeltetik, hogy ezen már folyamatban levő pörökben az alpörös felek minden további idézés nélkül a felperes felek által teendő reassumpta után magokat védelmezni tartozzanak, Deák Ferencz volt surr. alispán úr által executiókra vagy határozásra, vagy akármely más törvényes foglalatosságokra tett terminusok Farkas 9János úr által megtartassanak. És hogy a ns. vármegyének ezen végzése kinek-kinek tudtára lehessen, a főbíró urak által, kiknek ezen végzés pontja kiadatik, közhírré fog tétetni. Farkas János úrnak szinte ezen végzés kiadatván, melléje egy lovas katona adatni rendeltetett.
Végre Oszterhueber József táblabíró úr, mint a számvevői széknek előlülője, ezen több esztendők óta viselt hivatalától magát fölmentetni és helyette más előlülőt kineveztetni kérvén, minekutánna a t. Karok és Rendek ez érdemben eddig tett becses fáradozását köszönettel vévén, őtet, hogy az előlülőséget tovább is viselni ne terheltessen, megkérték volna: Oszterhueber József úr a Karok és Rendek kivánságát olyformán teljesíteni magát kijelentette, hogy a censuralis szék előlülőségét e jelen való országgyűlésének végeztéig folytatni fogja.
Minthogy pedig a követ uraknak mind a magok napi béreiknek, mind az írnokok és katonák fizetéseinek és más szükséges költségeknek kifizetésére pénz kivántatnék, meghagyatik Koppány Ferencz főadószedő úrnak, hogy mind Horváth János első alispán, mind Deák Ferencz táblabiró s követ uraknak külön-külön ezer, összesen pedig két ezer pengő ftkat a ns. vármegye házi cassájából kifizessen.»
Deák Ferencz testvérbátyját, Deák Antalt, a követségben 1833. május 1-sején váltotta föl, s már a május 2-dikán tartott kerületi ülésben felszólalt. Napi renden volt «a községeknek belső igazgatásáról» szóló urbéri VI. t. cz. javaslatának a község birája választásáról intézkedő 1. §-a.
Deák Ferencz: Azon tapasztalást említette föl, hogy a compossessorátusokban többnyire gyűlölség uralkodván, a községi birót botoztatni szokták, s azért kivánta, hogy a bírót vagy hegymestert a compossessorok sem bottal, sem máskép ne büntethessék.
