A BOTBÜNTETÉSRŐL.
178A BOTBÜNTETÉSRŐL.
A KK. és RR. 1835. november 17-dikén tartott kerületi űlésében a tanácskozás tárgya volt: «a nem nemesek büntető pereik fölebbviteléről» szóló törvényczikk javaslata. Ennek tárgyalása közben indítvány tétetett, hogy criminalis vétségek esetében máskép mint a törvényes itélőszék által senki ne büntettethessék. Ennek ellenében Várady Antal, Máramarosmegye követe, megyéjének azon jó szokását kivánta fentartani, mely szerint a kisebb vétségeket a szolgabirák szokták 25–30 bottal megbüntetni.
Deák Ferencz: Nem akar ez úttal annak vitatásába bocsátkozni, mennyire lehet s mennyire nem lehet az emberiséggel ellenkező verést, ütést a büntetések sorából kitörölni? Ámbár átalában el lehet mondani, hogy ha bot nélkül in thesi nem lehetetlen a kormányzás s rendfentartás, Magyarországon sem az. És valóban, a ki állítja, hogy nálunk nincs még a nép oly míveltségi fokon, hogy a botot eltörölni lehetne, állításában circulus vitiosus van.Mert alkalmasint azért nem emelkedett még fel itt-ott a nép keblében a magasabb emberiségnek szelidebb érzelme, mivel úgy bántak vele, mint barommal. El meri a szónok mondani, hogy a mely vidékeken, sőt egyes helységekben is, földesuraknak, tisztviselőknek személyessége ama baromi büntetést nem gyakorlá, annyira emelkedett a szelid szemérem érzelme, hogy a megsikamlott emberre jobban hat a pirongás, mint másutt, hol felemelt bot s korbács díszlik a büntető tisztviselők kezében, az emberiséget borzasztó botoztatás. Aztán, hogy ezek szám és vég nélkül ne botoztassanak, ez már nem is új indítvány. Normalis rendelete a helytartótanácsnak, hogy 12 botnál többre a szolgabirák nem büntethetnek, s így a törvény hiányát a végrehajtó hatalom pótolá; csakhogy Máramaros követe bizonysága szerint némely megyében ez meg nem tartatott. De ha törvénynyé tétetik, bizonynyal országunk legtávolabb részeiben is tiszteltetni fog.
