A KIR. FISCUS ÖRÖKÖSÖDÉSÉRŐL.
A KIR. FISCUS ÖRÖKÖSÖDÉSÉRŐL.
A KK. és RR. 1834. julius 30-dikán tartott kerületi ülésökben a kir. fiscus örökösödését tárgyazó XVI. t. czikk javaslatáról tanácskoztak.
Deák Ferencz: Legelsőbben a fiscusnak magszakadásból eredő donationalis javakban való örökösödéséről szólván, midőn ennek eltörlését javalja, három szempontra figyelmezteti a RR.-et, melyekre minden törvényhozásban tekintettel kell lenni: 1. Vajjon a hozandó törvény hasznos-e a hazának; 2. igazságos-e? és 3. alkotmányunkkal nincs-e ellenkezésben? Senki sem kételkedik, hogy a fiscus örökösödéséből ered azon visszás állapot, mely szerint a latens jus regium lehetősége miatt senki magát birtokában tökéletesen biztosnak nem érezi, mely bizonytalanság annyira beszövetkezett minden viszonyainkba, hogy alig van valaki, a ki minden aggódás nélkül biztos sajátjának merné mondani birtokát. Nem is lehet tehát kételkedni, hogy emez ipart, szorgalmat, közhitelt rongáló bizonytalanság megszüntetése a statusra csak jót és hasznot áraszthatna. Lehetne ugyan ellene vetni, hogy megszünnék ama fluxus és refluxus 80bonorum, melyből az adományozás ered. De a legujabb idők kedvetlen tapasztalása bizonyítja, hogy a donationalis rendszernek nincs miért örüljünk, és ha megváltoznék is alkalmaztatási módjában az adománynak, vagyis inkább drága eladásoknak eme rendszere, az abból eredendő haszon csekélysége, a temérdek pör, az örökös bizonytalanság kárának tekintetét fel nem érheti. Igazságos is lenne tehát az eltörlés; igazságos a magánosokra, mert senki jussát nem sértené; de nem lenne igazságtalan a fejedelemre nézve is, mert az ő megegyezése nélkül törvény nem alkottathatik. Végre az alkotmány tekintetét a mi illeti, hogy ezzel nem ellenkezik az eltörlés, már Szatmár követe megmutatá, annak előterjesztését tehát egész kiterjedésében pártolja. Általmegy azután a fiscus örökösödésének más két ágaira, s ezekre nézve még erősebben véli állani az eltörlést javasló tekinteteket. A felségsértés vagy hűtlenség miatti jószágconfiscatio ellenkezik az emberiséggel, a szelidséggel, a törvényhozás philosophiajával, mely ártatlant nem büntethet; de ellenkezik magával az ősiség elvével is, mert elvágja az örökösödés fonalát. Reményli tehát, hogy midőn ennek eltörlését initialjuk, a fejedelem sem fogja megegyezését visszatartóztatni egy oly törvénytől, mely egészen hasonlít ahhoz, a melyet más tartományainak ő maga törvényül adott. Végre a szerzeményekben való örökösödést ab intestato a mi illeti, ennek a pestmegyei követ által elszámlált eddigi végzések után következetesen föntartani többé nem is lehet; hozzájárul még azon tekintet is, hogy midőn a férfiágat illető jószágokba fektetett épűletekről vala szó, a KK. és RR. azon praesumptiónál fogva zárták ki a leányokat minden részesítésből, hogy a jószágok természete arra mutat, hogy az atya inkább kivánta fiait mint leányait boldogítani. Ha ezen gyenge praesumptio testvérgyermekek közt is törvényre indító okot szolgáltathatott, még erősebben áll azon praesumptio, hogy a véletlen eset miatt végrendelést nem tehetett acquisitor vérét, rokonát inkább kivánta boldogítani, mint a kir. fiscust. Nem kételkedik tehát, hogy e részben a természeti szeretet rendét veszik a KK. és RR. intézetőkben alapnak, s ha Szatmár követének javaslatát egész kiterjedésében el nem fogadnák, legalább ezen két utóbbi részét a fiscus örökösödésének végképen megszüntetik.
