A MAGYAR NYELV ÉRDEKÉBEN.
A MAGYAR NYELV ÉRDEKÉBEN.
A KK. és RR. 1834. október 16-dikán tartott országos ülésében, melynek napi rendjén az urbér tárgyában augusztus 28-dikán kelt kir. leirat iránt készült üzenet javaslata volt, Terstyánszky Imre, a pécsi káptalan követe, helytelennek mondotta a javaslat azon pontját, mely a fölötti fájdalomnak ad kifejezést, hogy a király válasza nem magyar nyelven adatott ki, «mikor – így szólott – a kir. válasz tárgya, az urbéri t. cz., az országgyűlés 90által egyedül latin nyelven terjesztetett föl tökéletesen, ellenben a magyar előadás tökéletlen és hiányos».
Deák Ferencz: A pécsi káptalan követének azon állítását, hogy a felterjesztett úrbéri törvényczikkelyeknek magyar fordítása hiányos, nem feszegeti; bátor igen szivesen vette volna, ha a magyar szerkezettel meg nem egyezését akkoron, midőn azon szerkezet készült és a fölött folytak a tanácskozások, kimondotta és ez általa észrevett hiányokat kipótolni hazafi lélekkel igyekezett volna. De fájdalom! akkoron mélyen hallgatván, most kel ki az ellen, azt mostanság tökéletlenséggel vádolja, meg nem gondolván azt, a mi minden nyelv természetében fekszik, és a mit minden ember elismer, hogy a két nyelven való dolgozással mennyi nehézség van egybekötve. A törvény nem csupán a birák részére alkottatik, érteni kell azt minden egyes polgárnak, a kit az kötelez; mert a törvénynek főkelléke az, hogy értse, a kinek részére alkottatik. E szerint, minthogy Magyarországban a népesség legnagyobb része magyar, a törvényt magyar nyelven alkotni illik és kell. Azon állításnak, hogy, mivel a magyar nyelvet terjeszteni akarjuk, tehát a törvények magyar nyelven való alkotását halaszszuk akkorra, midőn minden lakós magyarul beszél, helye nem lehet; mert ez annyit tesz, mint az eszközt a czéllal eltéveszteni; mert a magyar nyelv terjesztésére egyik leghatalmasabb eszköz, ha a törvényhozás magyar nyelven lészen, mivel ez kettős ösztönt nyujt annak megtanulására. Az előlülő ugyan azon észrevételt tette, hogy e tárgy már egyszer felírásba ment, tehát most újítani nem kell, de épen az által mutatjuk meg, hogy magyar nyelven szükséges alkotni a törvényt, ha sürgetni fogjuk.
