A NYILVÁNOSSÁGRÓL AZ ÚRISZÉKEKNÉL A TANUK VALLOMÁSA HITELESÍTÉSE ALKALMÁVAL.
A NYILVÁNOSSÁGRÓL AZ ÚRISZÉKEKNÉL A TANUK VALLOMÁSA HITELESÍTÉSE ALKALMÁVAL.
A KK. és RR. 1834. deczember 20-dikán tartott kerületi ülésében az úr és jobbágy közti viszonyokban biráskodó úri szék elrendezésének kérdése volt a tanácskozás tárgya. Fekete Ferencz, Pozsonymegye követe, azt indítványozta, hogy midőn az urától természeti függésben levő jobbágy ura ellen tanuságot tesz, minden félelem és tartózkodás eltávoztatása és az igazságnak annál bizonyosabb kitudása tekintetéből, authenticatio alkalmával a földesúr vagy ennek ügyvéde vagy tisztje jelen ne lehessen és viszonosság tekintetéből a jobbágyok ügyvéde sem.
Deák Ferencz: Ha valahol, bizonynyal a per instructiójánál, a tanuk vallomásának kivételénél, van a nyilvánosságnak ellenőrségére szükség. Mert az itélet, habár titokban hozatik is, felsőbb vizsgálat alá kerül, s ebben találjuk az alsóbb biró hibája vagy részrehajlása elleni biztosításunkat; de azon hibák s egyoldaluságok, melyek a per instructiójába becsúsznak, soha többé nem orvosolhatók, pdig ettől függ a pernek kimenetele, ennek ellenőrségére szükség tehát kiváltkép a nyilvánosságnak hatalmas garantiája, különben 107élvén a tollrafogásnak ezer módot nyujtó alkalmával, az interessált biró oly tanuságot adhat a tanu szájába, a melytől ez nagyon távol volt, s e hiányt többé sem az authenticatiónak közzététele, sem más akármely mód ki nem pótolhatja. De attól tartanak, hogy az úriszék különös typusú itélő biróság lévén, földesúra jelenlétében nem fog a tanu igazat vallani. Azonban méltán kérdezhetjük psychologiai szempontokból is, vajjon azon tanu felől, ki a felek jelenlétében nem mer igazat mondani, lehet-e biztosan építve hinnünk, hogy hát mögött igazat fog vallani? Kivált miután azt igen jól tudja, hogy bár zárt ajtók megett tegye is vallomását, ez nyomban papirosra tétetik, s az ellenféllel is közöltetik, annálfogva, habár más útakat nem említünk is, vallomása oly bizonyosan eljut földesúrának tudomására, mintha ez személyesen hallgatta volna azt. Mondják továbbá: az úriszék nem független biróság, reá tehát a más itélő székek intézetei sem alkalmazhatók. De ebből ép az ellenkező következik, mert mentől inkább nem független, mentől inkább hibás intézetű az úriszék, annál inkább szüksége van a nyilvánosságnak semmi más által nem pótolható ellenőrségére. Mondhatnák ugyan, hogy a nyilvánosság jó vagy rossz volta iránt még a felvilágosodottabb nemzetek sincsenek egyenlő véleményben. Vehetnének példát az ausztriai vagy porosz codexből, melyek a nyilvánosságot kitiltották. De mondhatunk ellenkező példákat is. Elmellőzvén a régi Rómát, nem említvén a darmstadti s más több törvénykezési rendszert, csak azon egyre jó lesz emlékeznünk, hogy Francziaországban a revolutió előtt a feleknek nem volt szabad a tanuk kihallgatásánál jelen lenni. A revolutió alatt megengedtetett ez, s teljes nyilvánosság lőn behozva. És azt gondoljuk-e, hogy Napoleon, a ki, mint minden despota, nem volt barátja a publicitásnak, s ezt a senatusból s magából a törvényhozásból is számkivetette, az itélő székeknél a nyilvánosságot is eltörlötte talán? Korántsem; sőt világosan meghagyta és az ott a mai napig is megmaradt. A szónoknak véleménye in genere az, hogy a tanuk vallomása authenticatiójának hallásától a feleket az úriszékeknél eltiltani annyit tesz, mint a publicititásnak behozatalát a felek kinevezésétől nem függő s így ellenőrségökre kevésbbé szorult más itélő székekre nézve is már előre félre vetni. Ő tehát a publicitásnak sok oldalú vitatásokat kivánó tárgyát így melleslegesen elütni nem akarván, az indítványt el nem fogadja.
