AZ ELNÖK HATÓSÁGÁNAK KÖRÉRŐL.
AZ ELNÖK HATÓSÁGÁNAK KÖRÉRŐL.
A KK. és RR. 1834. május 13-dikán tartott kerületi ülésökben tanácskoztak a főrendek válaszáról az előleges sérelmek iránt javasolt 11-dik sürgető fölirat tárgyában.
Deák Ferencz: A főrendek üzenetünk felvételének huzamosb ideig lett elhalasztása miatt nyilatkoztatott aggodalmunkra azt felelik, hogy függetlenségöket tiszteljük, s hogy az országos gyűléseknek elhatározása s a felveendő tárgyaknak rendszere egyenesen a törvényes előlülő hatóságához tartozik, s hogy ezt nekünk tudnunk kellett volna. A táblák viszonos függetlenségét senki sem tagadta, sőt figyelmeztetésünk egyenesen azon függetlenség ideájának resultatuma volt, midőn kivántuk, hogy a főrendek is viszonozzák azon figyelmet, melylyel az ő válaszaikat hosszas halasztgatás nélkül szoktuk tanácskozásba venni, mert egyébkint a hasonló függetlenségből hasonló jussok származván, hogy a KK. és RR. is hasonló halasztgatást gyakorolnának, akkor a haza közkárára értekezéseink fonala gyakran megszakadna, sőt a törvényhozás sarkaiból lenne kiforgatva. Az előlülői hatóságot a mi illeti, ennek taglalgatásába ez úttal mélyen 64beereszkedni a napi renden túl fekszik; minthogy azonban Magyarországon az ismételt esetek, kivált ha szó nélkül hagyatnak, szülik a törvényerejű szokást, s tudjuk, hogy az előlülői hatóság többnyire szokáson alapul, mint jus publicumunknak igen nagy része, meg kell nyilván mondanunk, hogy azt, mintha ezen hatóság a tanácskozásba vett tárgyak félretételére, vagy halasztására korlátlanul kiterjedhetne, soha el nem ismerjük. Vannak törvényeink, melyek a diaeta tartásának idejét két hónapra határozzák. Már mivé lennének az országos tanácskozások, ha az előlülő egyetlen egy tárgyat két hétre elhalaszthatna? Meg kell tehát mondanunk, hogy az előlülői törvényes jussokat mi is fel kivánjuk tartani, de azoknak korlátlan terjedelmét el nem ismerhetjük; meg kell mondanunk, hogy bármely jelesek legyenek is a hivatalt viselőnek személyes tulajdonságai, azok legfeljebb csak az ő hivatalának idejére nyujthatnának némi biztosságot, a törvényhozásnak pedig messzebb terjedő feladatai annak, mintsem, hogy a nemzeti jussoknak túl az individualitáson fekvő garantiákat keresni ne köteleztetnék; különben megtörténhetnék, hogy ép azon fényes hivatal, mely a nemzeti függetlenség oltalmára volt leginkább alkotva, korlátlan hatalma által még valaha ép ezen függetlenséget csorbíthatná.
