AZ ORSZÁGGYÜLÉS ELLEN FÖLSZÓLALT BEREGHMEGYE MEGBÜNTETÉSÉRŐL.
AZ ORSZÁGGYÜLÉS ELLEN FÖLSZÓLALT BEREGHMEGYE MEGBÜNTETÉSÉRŐL.
A KK. és RR. 1834. julius 1-sején tartott országos ülésében Jármy Imre, szabolcsi követ, emlékeztette a KK-at és RR-et a végzésre, melyet a földhasználati rendszeres munka iránt folyt tanácskozások alkalmával hoztak, hogy a jobbágytelkek használását megvásárolandó nemesek az azokkal járó közterheket viselni tartozzanak, előadta, hogy Beregh rendei ennek ellenében föliratot intéztek ő felségéhez, melyben az országosan egybegyült RR-et, mint a kik «valamely a mostani kor nem annyira ujító, mint minden dolgokat fölforgatni czélzó szellemétől, s mindenre kész zabolátlan szabadság veszélyes dagályától» hajtatnak, «az ország polgári alkotmánya szentségének szentségtörő kezekkel való veszedelmeztetésével» vádolják, kérvén ő felségét, 73hogy «polgári alkotmányunkat a törvényhozó test egyik alkotó részének megtámadásai ellen védeni, s a veszélyt, mely hazánkat önmagából fenyegeti, édes atyailag elhárítani méltóztassék». Noha Szabolcs rendei az említett kérdés elvére nézve egy értelemmel voltak Bereghgel, e föliratot sérelmesnek találják s a szólónak kötelességévé tették, hogy a sértő kifejezések ellen küldői nevében ünnepélyesen ellenmondást nyilvánítson, az említett törvénytelen lépés következtében sürgesse a büntetés elhatározását, jövendőre nézve pedig az ily lépések meggátlására büntető törvény alkotását inditványozza. Utána Pogány József, bereghi követ, emelt szót, sérelmesnek találván, hogy egy megye a másik ellen vádlólag föllép, sőt végzéseinek birálatába mer ereszkedni. Beregh minden megyével közölte föliratát, s Szabolcs volt az egyetlen, mely benne fönakadt, mit az is gyanussá tesz, hogy midőn a fölírat gyűlésén először fölolvastatott, abban megütközésre méltót nem talált. A maradék itéletére bízza, ki vétett az alkotmány ellen. Az elnök erő nélkül valónak és semmisnek mondotta egyes törvényhatóságoknak az országos többség ellen intézett törekvését; de a büntetés elhatározása iránt tett inditvány tárgyalásának nem itt látta az idejét. Kérte a RR-et, nyugodjanak meg e kijelentésében.
Deák Ferencz: Hajlandó valék én is a mltgos úrnak egyetértésére, s e dolognak úgy szólván fel sem vevésére intézett felszólítását elfogadni, mert keserű érzés fogja el keblemet, midőn e tárgyban szólanom kell. De Bereghnek érdemes követe oly hangon, oly kifejezésekkel válaszolt Szabolcsnak indítványára, hogy azt már most egészen szó nélkül hagynom, s így szavainak és megyéje tettének helyességét mintegy hallgatva küldőim részéről is elismernem nem lehet. Helytelennek állítja Bereghnek követe, hogy egyik megye a másik ellen itt a törvényhozó test előtt vádolásra kel, s azt kérdezi, hogy Szabolcs miért avatkozik Beregh tetteibe, melyeket ez törvényes hatóságánál fogva gyakorol és miképen lehet itten vádolója? Vajha vádolás itt soha se történnék; vajha vádolásra soha ok ne adatnék. De kérdem én az érdemes követet, hát az nem helytelen-e, nem fájdalmas-e, hogy egy megye vádolja az egész országgyűlését? vádolja azon testet, melynek maga is egyik tagja, melynek becsűlete az ő becsületét, méltósága az ő méltóságát is érdekli? Vádolja pedig oly módon, oly kifejezésekkel, milyeneket még mívelt társalkodási körben sem örömest hallunk használtatni. Szabolcsmegye törvényes indítványi jussával élt akkor, midőn büntető törvényt kivánt alkottatni ott, hol törvényhiányt érezett, és ezen indítványi just Szabolcsnak érdemes követe most úgy gyakorlotta, a reá bizott kötelességet pontosan és kimélő mérsékléssel úgy teljesítette, hogy ez ellen kifogása senkinek 74nem lehet. Indítványát elfogadni, vagy azt az országgyűlésének és a megyéknek elrendelésére halasztani, a mit én is jobbnak tartok, a t. RR.-től függ. Ott is a többség fogja elhatározni, ha van-e a tárgyra nézve törvényhiány? szükséges lesz-e tehát különös törvényt alkotni, és ha szükséges, mi legyen annak tartalma? De indítványt tenni csakugyan jussa volt Szabolcsnak, s ezen just kétségbe hozni senkinek nem lehet. És mégis Bereghnek követe, vagy inkább, minthogy e helyen a követet küldőitől elválasztani nem tudom, Bereghnek rendei ugyanakkor, midőn önmegyéjük függetlenségének és hatóságának sérthetetlenségét emlegetik, Szabolcsnak jussait csorbítani törekednek, mert a kétségtelen indítványi just kérdés alá venni, sőt Szabolcs utasításának eredetét is gyanussá tenni akarni, s ez által egy megyének, egy követnek hitelességét, mely előttünk mindenkor szent és sérthetetlen, nyilván kétség alá vonni, s a magokra irányzott nyilat méltatlanul visszapattantani, nem helytelen, nem igazságtalan törekedés-e? Én részemről kénytelen vagyok küldőim nevében is kijelenteni, hogy helytelennek tartom, midőn az országgyűlésének határozata ellen egy megye a fejedelemhez, akár úgy mint a végrehajtó hatalom fejéhez, akár úgy mint a törvényhozás másik részéhez folyamodik, kivált olyan kifejezésekkel folyamodik, mint a melyeket most felolvastatni hallottunk. Kinyilatkoztatom továbbá, hogy Beregh vármegyének mostani törekedése is, melylyel Szabolcsnak indítványi jussát kétségbe hozni, utasításának eredetét gyanussá tenni, s ez által hitelességét feszegetni igyekezett, újabb inconstitutionalis cselekedet, melyet helybenhagyni lehetetlen, s melyet, úgy hiszem, helybenhagyni akarni senki sem fog. Ezeknek kijelentésén túl azonban most menni nem akarok, mert meg vagyok győződve, hogy alkotmányunk legerősebb oszlopai a törvényhatóságok, melyeknek jussait és tekintetét csorbítani annyi volna, mint nemzeti szabadságunk életereit feldulni; tudom azt, hogy a megye, egyes emberek életkorához mérve, halhatatlan, és így az egyes emberek hibái nem lesznek a megyének örökös vétkei; tudom azt, hogy véletlen sikamlások kimélő elnézéssel gyakran inkább helyrehozhatók, és hiszem azt, hogy Beregh vármegye is, mely az alkotmány ösvényéről most félrelépett, erős védje lesz még a haza szabadságának és bajaiból kitisztulva, constitutionalis testvérünk fog maradni. Ezeket kivántam küldőim nevében nyilván megjegyezni. A hozandó törvény iránti indítványt pedig legjobbnak vélem a publico politikumokról szóló rendszeres munkára halasztani.
