II.
II.
Deák Ferencz után Hertelendy Kálmán emelt szót. Megvallotta, hogy atyja jószágát neki átadta, a nélkül azonban, hogy arról lemondott volna, e jószág pedig a szónok kezelése alatt nem fogyott, sőt inkább gyarapodott. Egyébkint kijelentette, hogy ha úgy fordulna a sors, atyja becsületéért sajátjából is kész fizetni. Ennél fogva kérte, ejtessék meg a vizsgálat, de a zár szüntessék meg. Csányi László így szólott: Hetek óta hallunk mozgalmakról, hetek óta halljuk, hogy a köznemességet izgatják a gyűlésen való megjelenésre. Korteskedés választásoknál constitutionális helyzetünkből eredő szükség, mert lehetnek körülmények, melyek azt szükségessé teszik; azonban korteskedés tanácskozásokra aljas cselekedet. Ott, hol tapasztalással párosult észtehetség kivántatik, a tudatlan tömeg nincs helyén. Nem mondja, hogy a köznemesség nem jogszerüleg foglal helyet a gyűlésben, sőt óhajtja, bár többször jelennék meg itt a maga szabad akaratából, hogy látná, mint kell a szabadsággal élni, de nem visszaélni. Nehány megye újabbkori eseményei azonban tanusítják, hogy a tanácskozásokban a tudatlan tömegek csak szerencsétlenségökre lépnek föl. Azért fájdalom dúlja keblét, midőn látja, hogy a köznemességet szenvedélyes izgatással vezetik a tanácskozó terembe. Saary Gergely Hertelendyt, mint törvénynek és megyei végzésnek ellenszegülőt, politikai vétkekel vádolta, mire Hertelendy Károly így felelt: Tapasztalásból tudja, hogy egy délutáni elhamarkodott végzés ellenében más végzés hozatott, és ezt soha sem tartották politikai véteknek. Szeretne nyugalommal és higgadtan szólani. Némely embernek személye elleni gyűlölségét már megszokta. A törvény úgy tanulta, hogy a zárnak csak itélet után van helye, oly törvényt pedig nem ismer, mely azt mondaná, hogy valaki azért, mert a betáblázással későn járt, kárpótlással tartoznék, azért ujra is kéri a végzés megmásítását. Fiának ajánlatát el nem fogadja, hanem szükség esetében maga akar fundust assignálni. Az erre támadt nagy zaj csillapultával szót emelt Deák Ferencz.
Deák Ferencz: Szóljunk nyugalommal a dologhoz, hiszen tanácskozási téren vagyunk. Hogy Hertelendy úr nem szólt azon nyugalommal, melylyel maga is szerette volna, tulajdonítsuk annak, hogy saját érdeke forgott szóban, ilyenkor pedig az ember nem mindenkor úra szenvedélyének. Első hibás fogalma Hertelendy úrnak 599az, hogy ő reá executiót küldött a megye. Ez a megyének eszében sem volt, hanem a dolog így áll: Hegyi Domonkos úr az egyik örökös nevében folyamodott, hogy Hertelendy úrnál nincs biztosság. Azt az egész megye tudja, hogy Hertelendy úrnak értéke van s azért, ha az csak pusztán mondatott volna, hogy Hertelendynél nincs biztosság, az egész megye kinevette volna a folyamodót; de ő motiválta folyamodását, mert azt mondja: «Hertelendynél nincs biztosság, minthogy értékét eladta». Adta-e vagy sem, a szónok nem tudja, de a megye sem tudhatta; azonban figyelmezteti Hertelendy urat, hogy a folyamodónak ezen állítása annál nagyobb hitelre talált, mert Hertelendy Kálmán úr azon jószágot köztudomásra árulta is, az emberek pedig nem tudhatták, hogy Hertelendy Kálmán úr azon jószágot atyja nevében árulta. Ezen hiedelemben volt a gyűlés is, azért küldetett ki Csillagh alispán úr nem executióra, hanem hogy Hertelendy úrat meghallgatván, ha igaznak találja, hogy az mindenét eladta, szerezzen biztosítékot a massa részére. Azt igen csudálja, hogy Hertelendy táblabiró úr a törvény rendeletét csak úgy érti, hogy csupán itélet után lehet securitást keresni. A törvényes elveket nem lehet magunk személyére alkalmazva felállítani, mert azok általános cinosurául szolgálnak. Hivatkozik a rendekre, hivatkozik valamennyi törvénytudóra, hogy midőn valaki massát manipulál, s hiány miatt kereset alá vétetik, ha a vád valószinünek látszik, akkor a tilalomnak helye van. Szomorú dolog volna, ha a massacuratorok ellen csak akkor lehetne tilalmat rendelni, mikor már a pernek, mi alatt mindenüket eladhatták, vége van. Itélet után nincs szükség tilalomra, hanem executióra. Itt a megye nem puszta vádra rendelte el a tilalmat, hanem az egyik örökösnek motivált folyamodására investigatiót rendelt, s a tilalmat csak azon esetre mondotta ki, ha vagyonhiány mutatkozik. Ezt itélete alá terjeszti minden el nem fogult embernek, ezt senki nem fogja elhamarkodott végzésnek tekinteni.
A szónok senkinek becsületességét kérdésbe nem vonja, azonban szól a kényes érzelemről, melyről úgy látszik Hertelendy úrnak és a szónoknak külömböző fogalmuk van. A szónok a kényes érzelemmel nem tudja megegyeztetni, hogy oly indulattal szólaljon fel valamely tárgyban, mely bizonyosan sem anyagilag, sem szellemileg használni nem fog. A másik, mit a kényes érzéssel megegyeztetni nem tud a következő: Hertelendy úr azt hozza fel mentségeül, azért nem merte intabuláltatni a követelést, mert félt, hogy az, Kelemen uzsoráskodása miatt, elvész. Ha a szónok lett volna curatora azon 600massának s annyi éveken át nehány ezer forintot kapott volna azon massából, bizony nem örömest mondaná azon massát oly gyalázatosnak, piszkosnak, hogy még a megyének is derogáljon reá felügyelni, s ezt annál kevésbbé tette volna, mert Hertelendy úr azt, hogy uzsora van a dologban, már akkor tudta, mikor a massát általvette, és mégis elvállalta a curatorságot; sőt nem csak elvállalta, hanem miután a fiscus az uzsora miatt felszólította, azt még azután is több évekig viselte. A szónok ezt a kényes érzelemmel éppen nem tudná megegyeztetni. Ezt soha sem hozta volna fel, ha Hertelendy úr bennünket személye elleni gyűlölséggel nem vádol. Gyáva banyaságnak tartaná arról is nyilvánosan panaszkodni, hogy személyét egyik vagy másik gyűlöli. Szomorú sors, ha valaki politikai téren azt még meg nem szokta, hogy személyének talán ellensége is találkozik. Ha Hertelendy ur ezen megyei cselekvésben kimutat valamit, mi ő neki ártott, akkor a szónok azt nyilvánítja, hogy a Hertelendy úr iránti közopiniónak a mai napon nem a szónok, nem Saáry Gergely úr, hanem egyetlen egy egyén ártott, s ezen egyetlen egyén: Hertelendy úr maga. Hertelendy úr ezen dologból a legegyszerűbb eljárással, hitelének minden csorbája nélkül megmenekedett volna, ha t. i. a kiküldött alispán úrnak bemutatja, hogy nála elég biztosíték van. És ezzel sokkal jobban czélt is ért volna, mert a szónok meg van ugyan győződve, hogy Hertelendy úr nem oka annak, hogy itt ma a szokottnál többen jelentek meg nemes társaink közül, azonban a közvéleményből nehéz lesz azt a hitet kiirtani, hogy ezen emberek nem azért lettek Hertelendy úr által berendelve, hogy Hertelendy úr a megye azon végzésétől, mely a massa biztosítására törvényesen hozatott, ily erővel és tömeggel menekedjék. Ez pedig nem emeli Hertelendy úrat a közvéleményben. A szónok hiszi, hogy nem azért jöttek be azon urak, de némelyek ember véleményéből ki nem lehet azt a hitet irtani. Itt például Saáry Gergely úrnak szavaiból a szónok mindjárt megértette, hogy ő benne ez megrögzött eszme, s azért mondta, hogy Hertelendy úr politikai bűnt követett el, mert azon hibás véleményben van, hogy Hertelendy úr hozta be ezen nemes társakat. Egyébiránt a szónok bizonyossá teszi Hertelendy úrat, hogy ő contestatiókat tenni senkinek nem szokott. Ha elhiszi Hertelendy úr, hogy a szónokot személyes gyűlölség nem vezette, jó, ha nem hiszi, nem tehet róla; ő kijelenti, hogy szinte úgy cselekedett volna akkor is, ha valamely publicus felügyelet alatt levő massának hibás kezelése miatt a folyamodás Hertelendy György úr ellen adatott volna, s úgy ismeri 601Hertelendy György urat, hogy ezért éppen nem neheztelt volna, s nem is tartotta volna a végzést személyes gyűlölség resultatumának. Abban teljesen osztozik Hertelendy úrnak nézetében, hogy fiának kezeskedését el nem fogadja, mert ha úgy áll a dolog, hogy Hertelendy úr ormándlaki birtokát fiának sem zálogba, sem örökbe nem adta, akkor Hertelendy Kálmán úrnál a legkevesebb biztosság sincs. Ha pedig neki e birtokot általadta és bevallotta, s azon pillanatban, midőn Hegyi Domonkos úr folyamodott, az Hertelendy Kálmán úrnak tulajdona volt, mi szükség volt neheztelni a folyamodás azon kitételeért, a mely igaz? A szónok meggyőződése szerint a rendek kötelessége a végzés mellett megmaradni; ekkép Hertelendy úrnak is igen szép módja lesz kitisztulni. Ezen végzés Hertelendy úr hitelének éppen nem árt, mert van reá példa, hogy több százezrekkel biró egyének ellen csekélyebb összegek biztosítása iránt is rendeltetett vizsgálat. Ez a rendje a dolognak, s mi nem tennénk meg kötelességünket, ha meg nem maradnánk előbbi végzésüknél.
