III.
III.
Pázmándy Dénes a főrendek e tárgyú üzenetének ama kijelentése ellenében, hogy «a dolog a biró előtt van, s annak független eljárásába a törvényhozás nem avatkozhatik», szükségesnek tartotta azon válasz adását, hogy a nemzet és fejedelem között eredhető bármely kérdés országgyűlési tanácskozás és egyezkedés tárgya lévén, semmi itélőszék birósága elé nem tartozik. Nagy Pál e felelet elmellőzését sürgette, mivel elkerülhetetlen, hogy a fiscus valaha helytelen pert is ne kezdjen, az országgyűlés együtt nem léte idején pedig csakugyan egyedül a biró mondhat itéletet a kereset helytelenségéről.
Deák Ferencz: Figyelmezteti a követ urat, hogy más egyes vádat in specie a törvényre alkalmazni, és más átalános jus publicum felett in abstracto itélni. Polgári statusban, a mit a törvény világosan nem tilt, az büntetés tárgya nem lehet, s azt a biró vétekké nem kanonisálhatja. Ez a statustudománynak átalános észlegi axiomája. Vegyük fel az alkalmaztatást. Meri a szónok állítani, hogy nincs itt senki és nincs senki a főrendek között, a ki annak bizonyítását el merné vállalni, hogy Magyarországon világos törvény szerint közgyűlésben mondott beszéd hűtelenségi per tárgya lehetne in abstracto. Azonban a királyi fiscus b. Wesselényit a kir. tábla elé épen ezért idéztette hűtlenségi perbe. Mit tett tehát? A kir. tábla elitélésére bizta, vajjon bűn legyen-e, a mit a törvény bűnnek nem mond, és gyűlésben ejtett szóért lehessen-e hűtelenség büntetése alá jutni? És ki az, a ki a kérdés elitélését a kir. táblára bizza? A kir. fiscus a kormány rendeletéből. És így egy nemzeti nagy jusnak, mely a kormány elleni garantia gyanánt áll, egy fontos juris publici kérdésnek elhatározását a kormány elvonja a nemzettől, a maga kinevezésétől függő biróra bizza, s bennünket azon karba kiván helyheztetni, hogy a magyar 151nemzet, mely csak az ő világos megegyezésével hozott törvények szerint kormányoztathatik, egy a törvényeknek subordinált corporatió határozatától várja el nemzeti jussai határának kitüzését.
