KÉT MEGYE KÖVETSÉGE EGY SZEMÉLYBEN.
KÉT MEGYE KÖVETSÉGE EGY SZEMÉLYBEN.
A KK. és RR. 1834. február 19-dikén tartott kerületi ülésében Ragályi Tamás, ki akkor lépett legelőször a terembe, szót kért mint Torna vármegye követe, s előadta, hogy mielőtt Tornamegyétől megbizó levelet kapott, négy hónappal előbb kapott hasonlót Hevesmegyétől is, de ezt a főispán kérdésbe vette. A hevesmegyei követválasztásnak augusztus 6-kára elrendelt határnapját ugyanis a főispán ismételve elhalasztván, Hevesmegye rendei az alispán elnöklete alatt összeültek, a szólót követjüknek választották, s másnap tartott gyülésükben a megbizó levelet solemnisálván, neki kiszolgáltatták. Utóbb a főispán particularis gyűlést tartatott s abban a közgyűlés tettének megsemmisítésére határozat hozatott. A választás megvizsgálására commisarius neveztett ki, és azóta Hevesmegyének gyűlése nem volt és követjétől és az országgyűléstől mintegy egészen elszakíttatott. Brezovay József, hevesi követ, arra kérte a KK.-at és RR.-et, hogy addig, míg megyéje e tárgyban nem nyilatkozik, ne itéljenek a dologban. Több követ kiemelte, hogy egy ember két megye követe nem lehet. Beöthy Ödön. Biharmegye követe, ellenben mindaddig, míg Heves rendei törvényes állásukba vissza nem helyeztetnek, s azt, hogy Ragályi a tornai követséget elvállalván, 48hevesi követ megszünt lenni, ki nem jelentik, Ragályit két megye követének ismerte el.
Deák Ferencz: A szabad választás nemzeti jus, s ha ez sértve van, minden törvényhatóságnak jussa van ezt sérelemkép előterjeszteni. Itt Torna követe szólott s nem egyes magános személy; ő fog küldőinek felelni, miért hozta indítványba a hevesi szabad választás sérelmét. Nem is tartja tehát e részben szükségesnek, hogy bevárassék, mit fog iránta Heves mondani, sőt bármely más megye itt hitelesen a szükséges adatokat, a mikor tetszik, előterjeszti, a sérelem orvoslásán törekedni nem lesz utolsó. Hogy Heves rendei commissio alatt lévén, gyűlést nem tarthatnak, azt törvényesnek nem csak el nem ismeri, sőt ha már csak az is bármely megye részéről előterjesztetik, hogy törvényes gyűlésének gyakorlásában Heves gátoltatik, ezt minden erővel vitatandó sérelemnek veendi. A két követségi kérdést illetőleg megjegyzi, hogy a mi jus publicumunk sok része, s a mi a diaetát illeti, legtöbbnyire szokáson alapul. Egy századot haladó szokás bizonyítja, hogy két megye követségét egy személy nem viselheti. Igaz ugyan, hogy 1723-ban volt egy ellenkező példa, de azóta soha sem; akkor pedig a képviselői systema Europában még kifejtve nem vala; azért nem is gondolja, hogy midőn a magyar törvényhozó testnek érdekében áll a képviselőséget mentül szélesb alapokra terjeszteni, s ezen érdek valósítását százados szokás erősíti, mi akkor hátralépést téve, egy száz év előtti példára hivatkoznánk, s az alapot terjesztés helyett inkább szűkítenénk. A szónak ugyan az individualitás tekintetét mindig alája veti a juris publici nézeteknek, s úgy hiszi, hogy a törvényhozónak igen is nagyon kell a következésekre tekinteni; azonban megvallja, hogy még a jelen esetben is veszteségnek tartaná a két megyei követséget. Mentül több kéz munkálja a közjót, annál jobb. Azon ész, értelem s tehetség, melyet egyes követ nyujthat, már mint egy megye követjénél is teljes mértékben megvan, s a másik követ minden esetre nyereség. Egyébiránt Prónayval egyetért, hogy in forma mind a két választás törvényes lehet; azonban ha Ragályi mind a két választáshoz ragaszkodnék, a szónok mind a kettőt törvénytelennek declarálná, de ő úgy lépvén fel csak mint Torna követe, annak megyéje részéről szívesen fogadja.
