A KÉPVISELŐK ÁLTAL BEJELENTETT INDÍTVÁNYOK TÁRGYALÁSÁRÓL.
A KÉPVISELŐK ÁLTAL BEJELENTETT INDÍTVÁNYOK TÁRGYALÁSÁRÓL.
A képviselőház 1848. augusztus 10-dikén tartott ülésében arról folyt a vita, hogy az egyes képviselők által bejelentett indítványok az osztályokhoz utasíttassanak-e? Széll József ez idő szerint az indítványokat sem az osztályokhoz 107utasítani, sem a házban tárgyalni nem kivánta, kivévén a katonaállítás, a pénzügyek, a hűbér és az erdélyi unió iránti törvényjavaslatokat. Többen a bejelentett indítványoknak egyenként való fölvételét sürgették. Széchenyi István gr., közlekedésügyi miniszter, a hosszas tanácskozást az ország körülményei közt egyenesen polgári bűnnek állította. Madarász László Széchenyi előadását puszta szalmacséplésnek mondotta. A sok szó épen a miniszteri székekből jön. Álljon elő a kormány a maga javaslataival; de épen a kormány részéről volt a katonaállítás elhalasztva.
Mészáros Lázár hadügyminiszter ugyanis a képviselőház augusztus 7-dikén tartott ülésében azt kérte, halasztassék el egy időre az ujonczállítási törvényjavaslat tárgyalása, mert neki személyes tudomást kell magának szereznie arról, hogy az alsó részeken kitört zavarok fékezésére megtett intézkedések végrehajtatnak-e?
Deák Ferencz igazságügyminiszter: Én nem a sok beszédben látom a szerencsétlenséget, hanem mindinkább sajnálkozásra bír az országgyűlésnek azon typusa, hogy az emberek örülnek, ha a másiknak valamit szemére vethetnek; joggal vagy jogtalanul, alaposan vagy alaptalanul, szükséges vagy nem szükséges a közdolgok viteléhez, nyer vele a haza, vagy nem nyer, tisztább lesz általa a tárgy vitatása vagy nem, nekik az mindegy; de örülnek rajta, ha másnak valamit szemére vethetnek. Ez bizonyosan nem a testvéri szeretet, nem a szabadság, nem az egyenlőség alapján folytatott tanácskozás; jellemezni nem akarom, bélyegezze kiki magának, a mint tetszik. Azt mondják, hogy a miniszterium igen gyakran szól? Meglehet, hogy az urak között vannak, kik az eddigieket is sokallották; voltak, kik szemünkre vetették, hogy ritkábban szólunk, mint szeretnék, voltak mások, kik ennek ellenkezőjét szeretnék. Én bizony nem igen alkalmatlankodtam a háznak eddigi előadásaimmal; ime most is egy hétig vitatkoztak az urak, s csak egyszer szóltam. Egyébiránt az nem is baj, ha valaki többször szól a dologhoz, szólási szabadsága minden embernek van, csakhogy oly tárgyak ne vétessenek vitatkozás alá, melyek ez idő szerint talán nem épen szükségesek. Most leginkább csak ezért szólalok fel az indítványokra nézve is, és azt mondom, ne töltsük az időt annak elhatározásával, hogyan kezdjük el a dolgot, mert eddig mindig ilyesekkel töltöttük el az időt. Tegnap az ülés végével a legingerültebb, a legélénkebb vitatkozás volt, olyan, mely megszünt tanácskozás lenni, s az ingerültséget az a kérdés okozta, hogy ezen vagy azon módosítást bocsássuk-e szavazás alá, pedig úgy hallom, hogy az első módosítás érdemileg ugyanaz volt, a mi Pázmándy szerkezetében foglaltatott. Az ülés eloszlott, a 108nélkül, hogy a tárgy befejeztetett volna, mi különben, ha azon ingerültség nem keletkezik, egy óra alatt megtörténik. Nekem tehát mindegy, akárhogy megyünk bele az indítványokba; tökéletesen egyetértek vele, akár így, akár úgy: csak menjünk, s nehogy ismét azt mondják némelyek, hogy tudja isten hány miniszter és hány ízben szólt ezen indítványok valamennyiére, kimondom ezuttal nézeteimet. Nagy része a benyujtott indítványoknak olyan, hogy a tanácskozásra kijelölt négy tárgy egyikével atyafiságban van, s vele együtt tárgyalható; így p. o. a nádori tiszti díj, midőn a financterv előkerül, szépen megvitathatik; a királyi kisebb haszonvételek, az ital- és húsmérés, midőn az 1848: IX. t. cz. szerint a miniszterium a szükséges intézkedésekről javaslattal előálland, éppen úgy megvitathatók, mint azon indítvány, melyet Nyáry Pál beadott. A dolognak oeconomiája ez, és nem is lehet más. Itt van p. o. egy indítvány a tulajdon szentségéről; ez oly dolog, melyet nem akarok törvényben kimondatni, hanem a törvényhozás által meg akarom tartatni; mert ha a törvényben kimondjuk és meg nem tartjuk, semmi sikere nem lesz; ha pedig megtartjuk, nem lesz szükséges törvénybe tenni; azonban ha kimondjuk és meg nem tartjuk, akkor tettleg rontjuk meg a törvényt. A katonáskodó székelyekre, majd ha az erdélyi unió kérdése előjön, lesz figyelem, a mennyire lehet. Az egyházi szerzetekről: ez olyan tárgy, a mivel nem érdemes tölteni az időt; ezek a jó barátok olyanok, kik megmaradhatnak, a nélkül, hogy kárt okoznának, a jövő ülésszakig; a cultusminiszter úr majd gondoskodni fog rólok, hogy addig is ne zavarják a rendet. Ezek nem olyan dolgok, hogy megérdemelnék a hosszabb időtöltést. A nemesi hadnagyszékek megszüntetése sem olyan, hogy perfunctorie el lehetne végezni; ennek a polgári törvénykönyvvel szoros összeköttetése van, ez pedig még most kézen nincs; szeretném tudni okát, miért ne maradhatna el ez is a jövő cyclusig. Itt jön még egy utolsó indítvány. Ez egyikkel sincs atyafiságos összeköttetésben, ez oly külön indítvány, mely egy egészet foglal magában, t. i. a községek jegyzőiről. Ez ismét nagy fontosságú, de perfunctorie nem lehet elvégezni, mert mindenesetre a pénzalap lesz a legnagyobb kérdés, mit itt fel kell találnunk; nem látom át, miért ne lehetne ezt is egy pár hónapra elhalasztani. Ezen indítványok nagy részben olyanok, melyek akár a beadott, akár a beadandó, mulhatatlanul felveendő tárgyakban, mint a pénzügy, katonaállítás, erdélyi unió, hűbéri viszonyok iránti törvényjavaslatokban, mind absorbeálják magukat: nem látom tehát okát, az osztályok ily egyes indítványokkal most miért töltsék el az időt. A mi a katonai ügy elhalasztását illeti, ez, a 109mennyire tudom, úgy keletkezett, hogy Mészáros hadügyminiszter lement a hazának azon részébe, hol a lázadás dulong, s a ház visszajöveteléig elhalasztani kivánta a törvényjavaslat tárgyalását. Az iszonyú vád volna, a mi itt mondatott, hogy azért ment el, hogy a katonaságot ki ne állítsa. Akár a hadügy, akár a pénzügy vétetik elő, legkisebb különbséget sem tesz; a pénzügy is olyan, melybe be lehet menni; én tehát nem értem azon vádat, kin van a felelősség, hogy a hadügyminiszter elment, s be nem adta a törvényjavaslatot. Ha tette volna, érdemes volna vitatkozni fölötte. Nehogy a sokszori szólással vádoltassam, nézeteimet most egyszerre voltam bátor előadni; méltóztassanak, ha tetszik, akár egyenként voksolás alá bocsátani az indítványokat, akár egyszerre, a hogy jobbnak látják.
Az indítványkönyv fölolvastatván, a képviselőház az egyes indítványok miként leendő tárgyalása iránt határozott.
