ALAKULÁS.
ALAKULÁS.
A magyar minisztertanács 1848. junius 18-dikán tartott ülésének jegyzőkönyve igy szól:
«Külügyminiszter herczeg Eszterházy Pál Innsbrucktól junius 15-én kelt és futár által küldött levelében értesíti a miniszteriumot a következőkről:
1. Hogy ő felsége súlyosan megbetegedett, úgy hogy orvosai tanácsára ágyban maradni kénytelen, s e miatt a Morvából f. hó 14-én Innsbruckba érkezett küldöttséget sem fogadhatá el.
2. Mivel könnyen megtörténhetik, hogy ő felségének felgyógyulásához hetek, sőt hónapok is kellenek, ő felsége az ausztriai miniszterek javaslatára 59öcscsét, főherczeg Ferencz Károlyt, az ausztriai országgyűlés megnyitására, de egyszersmind az ausztriai tartományoknak saját legmagasabb nevében átveendő ideiglenes kormányzatára mint alter egot felhatalmazta.
3. Hogy a külügyminiszter akkor, midőn a fentebbi tárgy felett folytak a tanácskozások, kijelentette: miután a fennálló törvények szerint Magyarország és az ahhoz kapcsolt részekre nézve ő felsége betegsége esetében más alter ego nem lehet, mint az ország nádora, kit mint királyi helytartóját az 1848: III. t. cz. által ő felsége máris a végrehajtó hatalom gyakorlatával megbízta: az érintett ideiglenes kir. meghatalmazás csak az ausztriai tartományokra terjedhet. Mely észrevételére az insbrucki tanácsban kifogás nem is volt, ő tehát e részben a miniszteri tanácstól utasítást kér.
4. Kérdést teszen a miniszteriumnál, vajjon a magyar országgyűlés megnyitására főherczeg Ferencz Károly küldessék-e ki mint kir. biztos, vagy pedig ez a megnyitási szertartás a nádor, mint alter ego tulajdonihoz tartozik?
Határoztatott:
Az 1-ső pontra: Fájdalmas érzéssel értette a miniszterium ő felségének sulyos betegségét, de bízik az isteni gondviselésben, hogy ő felségének kívánt egészsége rövid időn ismét visszatér, s így ő felsége azon igéretét, hogy az országgyűlést önszemélyében nyitandja meg, talán teljesítheti. Megkérte tehát a miniszterium a nádort, hogy gr. Széchenyi István és b. Eötvös József miniszterekkel Innsbruckba siessen és ott, ha ő felségének egészsége addig javult volna, őt a miniszterium és az egész nemzet nevében legbuzgóbb hódolattal kérjék meg, hogy bennünket legmagasabb személyével szerencséltessen s az országgyűlést, ha csak lehet, ő maga nyissa meg.
A 2-ik pontra: Miután Ferencz Károly főherczeg egyedül az ausztriai tartományokra lőn kinevezve ő felsége által alter egonak, az ellen a magyar miniszterium semmi észrevételt nem tehet.
A 3-ik pontra: Azon nem reménylett szomorú esetre, ha ő felsége egészségi állapota nem javulna, s ő mind az oly igen nagy fontosságú leutazásban, mind az uralkodás magas gondjainak és terheinek viselésében betegsége miatt egy ideig gátolva volna, alaposnak tartja a magyar miniszterium a külügyminiszter azon nézeteit, hogy Magyarországban törvényeink szerint csak az ország nádora s kir. helytartó főherczeg István ruháztathatik fel a szükséges főhatalommal. Ugyanazért egyenesen és az esetre megküldi a miniszterium az ő felsége által kiadandó kir. leiratnak javaslatát. E kir. leiratban ő felsége mind az országgyűlésen alkotandó törvények helybenhagyására és ha addig ő felsége fel nem gyógyulna, szentesítésére, mind pedig a végrehajtó hatalom körében szükséges kinevezéseknek és rendelkezéseknek teljesítésére megbízza ideiglenesen főherczeg nádor királyi helytartót. E leirat egyenesen az országgyűléshez leszen intézendő, de egy másik hasonló tartalmút a nádorhoz is kell küldeni. Sem szükségesnek, sem czélszerűnek nem látja a miniszterium, hogy a leiratokat a miniszterek előre aláirják, mert könnyen úgy tüntethetnék fel, mintha arra ő felségét épen a miniszterium akarná rávenni.
60Jobb lesz azt ő felsége által aláiratni, aztán az ellenjegyzést minden miniszter megteheti, s a lepecsételés itt is megtörténhetik.
A 4-ik pontra: Szoros forma szerint az országgyűlés megnyitását is az ország nádorára lehetne bízni, de épen a horvát viszonyokat, és a mindenféle ártalmas gyanusításokat tekintve, nem lesz czélszerűtlen, hogy az országgyűlés megnyitásával Ferencz Károly főherczeg bízassék meg. Erről is két királyi leirat szükséges, egyik az országgyűléshez, a másik magához főherczeg Ferencz Károlyhoz; ezeket is megküldi a miniszterium. Az ellenjegyzések ezekre nézve is ő felsége aláirása után tétethetnek meg. A trónbeszédet, melyet a főherczeg fog mondani, szintén megküldi a miniszterium.
Ezeken kívül a jövő országgyűlésre a főrendi tábla elnökéül Majláth György országbiráját, alelnökül báró Perényi Zsigmondot terjeszti fel a miniszterium.»
István főherczeg nádor, kit ő felsége a nemzeti gyűlés folyamára a magyar korona országaira nézve teljes hatalmú királyi helytartóvá nevezett ki, az 1848. julius 2-dikára Pestre egybehívott országgyűlést julius 5-dikén a képviselőház termében V. Ferdinánd nevében nyitotta meg. A trónbeszéd előadta, hogy az országnak rendkivüli körülményei tették szükségessé az országgyűlés haladék nélkül való összehívását. «Horvátországban nyilt támadás van; Magyarország aldunai vidékén föllázadt fegyveres csoportok zavarták meg az ország békéjét, s valamint ő felségének legforróbb óhajtása, hogy a polgári háború elkerültessék, úgy más részről meg van győződve, hogy a nemzetnek összegyűlt képviselői gondoskodásuk első és legfőbb tárgyának tekintendik mindazon eszközöknek előállítását, mik a megzavart békének helyreállítására, a magyar szent korona épségének megóvására s a törvények sérthetlen szentségének ótalmára szükségesek.» Fájdalmas érzéssel s legmélyebb nehezteléssel értette ő felsége, hogy ámbár ő, az ország minden lakosainak boldogságát mindenkor atyai szivén viselvén, ön kegyes indulatának sugallatát követte akkor, midőn a legközelebb lefolyt országgyűlésen, hű magyar nemzetének kérelmére, legfelsőbb kir. helybenhagyásával szentesítette azon törvényeket, melyek a hon jobblétének fölvirágozására a kor igényei szerint szükségesek valának, találkoztak mégis, különösen a kapcsolt országokban s Magyarorságnak aldunai vidékén rossz akaratú lázítók, kik az országnak külön nyelvű s vallású lakóit álhirekkel s rémítésekkel egymás ellen ingerelték, s azon álkoholmánynyal, mintha az említett törvények nem ő felsége királyi akaratának szabad kifolyásai volnának, arra izgatták: hogy a törvények rendeletének s a törvényes hatalomnak tettlegesen ellene szegüljenek, sőt némelyek annyira vetemedtek lázításaikban, hogy a tettleges ellenszegülést ő felségének s felséges kir. házának érdekében, ő felsége vagy kir. háza tudtával s elnézésével történteknek hirdetgették.» Az ország minden nyelvű és vallású lakosainak megnyugtatására tehát kijelenti ő felsége, hogy «erősen s változhatatlanul el van határozva, magyar kir. koronájának egységét és épségét 61minden külmegtámadás és belső szakadás ellen kir. hatalmával megvédeni, s az általa szentesített törvényeket mindenkor sértetlenül föntartani. S a mint egy részről ő felsége a hon polgárainak törvény által biztosított szabadságát senki által csonkíttatni nem engedi, úgy másrészről mind ő maga, mind kir. házának minden tagjai szigoruan kárhoztatják azoknak vakmerőségét, kik bármely törvényelleni cselekvést, vagy a törvényes hatalom iránti engedetlenséget, ő felsége legmagasabb akaratával megférhetőnek, vagy épen kir. háza érdekében történhetőnek merik állítani.» «A külviszonyokat illetőleg: a lombard-velenczei királyságban, hol a sardiniai királynak s némely más olaszországi hatalmasságoknak ellenséges seregei is harczczal támadták meg ő felségének seregeit, a háborút bevégezni nem lehetett.» «Nem kételkedik ő felsége, hogy az országgyűlés a kir. széknek és alkotmányos szabadságnak elválaszthatatlanul egyesült érdekében haladék nélkül fog intézkedni mindazokról, miket a hon java oly igen sürgetőleg kiván.»
A képviselőháznak 1848. julius 6-dikán tartott második ülésében Nyáry Pál fölvetette a kérdést, nem volna-e helyes, a Magyarországgal csak az imént egyesült Erdély képviselőinek megérkezésére várakozni, s csak ez után választani meg a ház elnökét és tisztviselőit? Ezt azonban – így szólott – csak az esetben merné javasolni, ha a kormány kijelentené, hogy ezen néhány nap alatt nem következhetnek be események, melyek a ház tanácskozásai elhalasztása miatt a hazára károsakká alakulnának. Deák Ferencz, kit ez országgyűlésre Zala vármegye Szt. Gróth kerülete választott képviselőnek, e tárgyban így nyilatkozott:
Deák Ferencz igazságügyminiszter: Uraim! (Felkiáltások: A szószékre menjen fel! Többen: Nem szükséges! Zaj. Halljuk!) Különös dolog volna, midőn a háznak még szabályai sincsenek, arra kényszerítni valakit, hogy hol nyilatkozzék, ha vajjon a miniszterium a szószékben adjon-e felvilágosítást, vagy más helyen? Míg ez el nem határoztatik, kinek-kinek ott szabad nyilatkozni, a hol neki tetszik. (Helyes! Éljen!) Az interpellatió következtében azt jelentem ki, hogy ő felsége az országgyűlést rendkivülileg hívta össze a körülményeknek rendkívül sürgetős volta miatt. A ház tudja, hogy háború fenyeget, még pedig a legszomorítóbb, a legveszélyesebb, mert belháború. Az eseményeknek bekövetkező kifejlődését senki előre nem láthatja. Tehát a miniszterium az interpellatióra nem felelheti, hogy a körülmények ennyiben vagy annyiban kevésbbé sürgetősek, mint voltak, midőn a ház összehivatott. Hanem, hogy a mi a haza megmentésére szükséges, úgy mint a katona és pénz, később lesz-e állítva, ha egy-két nappal későbben kezdődik meg annak megajánlása: ennek megítélését a házra bízom. A képviselők tudják a dolog gyakorlati oldalát, hogy azért, mert 62későbben kezdődik meg a megajánlás, tesz-e ez különbséget a kiállításban? Ha azt hiszi a ház, hogy ez semmi különbséget nem tesz, bele ereszkedhetik az ülések elhalasztásába; de a miniszterium a tekintetben nem vállalhat felelősséget, hogy azt mondhassa: a haza körülményei kevésbbé sürgetősek és veszélyesek, mint voltak akkor, midőn az országgyűlés összehívatott.
