AZ ORSZÁG ÁLLAPOTÁRÓL.
AZ ORSZÁG ÁLLAPOTÁRÓL.
1848. május 20-dikán kelt, s István nádor kir. helytartó és Szemere Bertalan belügyminiszter által aláirt értesítéssel ő felsége nevében 1848. julius 2-dikára Pest városába országgyűlés hivatott egybe.
Deák Ferencz 1848. junius 15-dikén Pestről a következő levelet irta sógorának:
55Kedves Sógorom!
E pillanatban veszem junius 9-én írt szíves leveledet, s így arra válaszomat az általad kitűzött időre meg nem kaphatod. Én ugyan sokkal jobban szeretnék követ nem lenni, de ha megválasztatom, azt vissza nem utasíthatom, mert minden minisztertársam követ lesz, s ha én azt nyilatkoztatom, hogy a követséget nem tartom megférhetőnek a miniszteri hivatallal, mivel a miniszter számot ad a képviselői testületnek, hogyan legyen tehát tagja azon testületnek, mely az ő tettei fölött határoz? ha mondom ezt nyilatkoztatom, akkor egyenesen minisztertársaim ellen nyilatkoznám, mit tennem nem szabad; más okot pedig nem adhatok, mert mint miniszternek úgy is jelen kell lennem az ülésekben. Melyik kerületben választanak, az nekem mindegy, valamint az is, hogy valakinek ellenszenve van személyem ellen; mi itt annyi gúnynak, rágalomnak, sértéseknek vagyunk kitéve, hogy már elfásultunk a bizalomnak, vagy bizalmatlanságnak nyilatkozatai iránt.
Az idő s körülmények annyi veszélylyel fenyegetik honunkat, hogy azok közepette önegyéniségünk eszünkbe sem igen juthat, pedig bizony azt sem tudjuk: a ráczok fognak-e felakasztani, ha ide jöhetnek, vagy Jelasics, vagy az itteni nép konczol-e össze, mert ezek mind a könnyen megtörténhető dolgok sorába tartoznak. A felbőszült ellenség minden oldalról fegyveres berohanással fenyeget, s nincsen erőnk, mit elébe állíthatnánk, fegyver nincs és pénzen sem lehet szerezni sehol, s ha veszünk is külföldön, például Angliában, semmifelé be nem hozhatjuk, mert mindenütt elfoglalnák; pénzviszonyaink rosszak; mikor az ország gyűléséről haza jöttünk, 480,000 forint volt minden pénze az országnak, ennyivel pedig egy ekkora országnak kormányát megkezdeni is alig lehet, és még ezen felül a rendes jövedelemnek is nagyobb részét már felszedte az előbbi kormány. A közjövedelmek is folyvást csökkennek; adót nem igen fizetnek, a vámjövedelem naponként alább száll, kölcsönt pedig Európa mostani viszonyai között kapni alig lehet. De legsúlyosabb az: hogy valószínűleg perfidia vesz körül minden oldalról; a király aláir mindent, mi annak folytán rendelkezünk, de segítségre, bizalomra, engedelmességre kivált a katonai karnál nem találunk; mindenütt azt hirdetik: hogy mi űztük el a királyt, s a császár nevével, de az ő akaratján kívül izgatnak ellenünk. Itt szláv és német izgatók folyvást ingerlik a népet, s nem vagyunk biztosak, ha minden órán nem idéznek-e elő zavargásokat. Hogy állásunk, tekintélyünk, sőt személyünk s életünk veszélyben forog, az nem érdemel 56most figyelmet; de veszélyben forog az ország s könnyen megtörténhetik: hogy iszonyúan véres polgári háborúnak küszöbén állunk. Már Ujvidék s Karlovicz táján véres összeütközés is történt a magyar seregek és a fellázadt ráczok között. Hrabovszky Karloviczot granátokkal gyujtatta föl. A koczka el van vetve, a kimenetel isten kezében.
Mi teszünk, a mit tehetünk, de fegyver nélkül, pénz nélkül mire mehetünk, s még ezen felül a minden oldalról szórt szemrehányások, keserűségek, vádak, kárhoztatások, hogy miért nem tettünk többet s nem teremtettünk fegyvert, pénzt és erőt: sem anyagi, sem szellemi erőnket nem nevelik; sőt bizalmatlanságot gerjesztve irántunk és a polgárok egyes osztályai között is, még inkább lehetetlenné tesznek minden hatást. Örömest engednénk helyünket, legalább mi néhányan, másoknak, ügyesebbeknek, erősebbeknek; de minden megbomlásunk még inkább sietteti a közelgető anarchiát, s ezt lelkünkre nem vehetjük; pedig talán nem hibázok, ha azt mondom: hogy magunk között is van egymás iránt, legalább egy iránt, bizalmatlanság. Mindez barátom, pokol e földön, látni a haza közelgető veszélyét, ott állni a dolgok élén hatalom s tekintély nélkül, nem bízhatni senkiben és semmiben, s érezni azt: hogy életünk, becsületünk hihetőleg süker nélkül lesz koczkáztatva, és még sem léphetni le ezen helyről a haza miatt, s a legszentebb kötelesség miatt: ez kínos, iszonyúan kínos érzés. Ily érelmek között kell a közigazgatás mindennapi száraz dolgait is végeznünk, s ha oly komoly dolog nem volna, nevetségesnek mondhatnám, midőn igazsági ügyekkel, tervekkel s törvényjavaslatokkal foglalkozom, de lelkem a hazát fenyegető veszélyek elháríthatásának gondjain csügg szakadatlanul.
Azt irod: gondoskodjunk, hogy a zsidók termesztményeinket megvegyék. Barátom! az országnak, de Európának e helyzetében, midőn a kereskedésnek pangása átalános, vajjon hatalmunkban áll-e e részben valamit sükeresen tehetni?
Otthoni dolgainkról én itt gondolkodni sem tudok. Csak Te és Klári s Emma és gyermekei, meg jó barátink vannak igen gyakran eszemben. Hidd el, mióta itt vagyunk,ennyi baj, munka és aggodalom között csak egy örömsugár sem vidította fel lelkemet. Egészségem nem más, mint az idegek lázas feszültségének következése; kevesebbet szenvedek, mert a test baját lelki aggodalmak, nem magam sorsán, de lelkünkre, becsületünkre hízott hazának sorsáni aggodalmak nyomják el; meddig bírom ezt, isten tudja.
Gazdasági dolgaimat intézd barátom, a hogy tudod. A gyapju 57itt úgy hallom 15 forinttal olcsóbban kelt, sőt 20-szal is, mint tavaly.
De sietek bezárni levelemet, ismét hívnak, távoznom kell. Isten áldjon! Klárit szívesen, igen szívesen csókolom, nyugtasd irántami aggodalmát. Bízzunk istenben, még minden jóra fordulhat. Engem a körülmények önhibám nélkül sodrottak a helyzetbe csak azért: hogy ha lehet, szolgáljak a honnak. Hiszem, hogy isten el nem hagyja e hazát. – Vagyok hű barátod.
Deák.
Barátinkat szívesen köszöntsd.
