LÁTOGATÁS SZÉCHENYI ISTVÁNNÁL.
LÁTOGATÁS SZÉCHENYI ISTVÁNNÁL.
Deák Ferencz 1854. november havában Kehidáról Pestre költözködött. «Márton napján – irja 1854. november 15-dikén sógorához intézett levelében – szerencsésen Pestre érkeztem. Márton ludjával azonban nem kináltak. Út közben bementem Vörösmartyhoz, s fél napot nála töltöttem; beszólottam Pázmándy Dinihez is Szt-Ivánon. Itt Pesten az Európához szállottam Szentiványi tanácsára; de szerencsémre nem fogadtam előre hónapos szállást, szerencsére mondom, mert a szolgálat ezen vendéglőben rendkívül rossz. Által fogok tehát holnap menni az Angol Királynéhoz, melyet gróf Mikes és Kemény Zsiga, kik régen ott laknak, igen ajánlanak. Mikes fölveszi számomra ott azon szállást, melyet legcsendesebbnek mondanak; a két szoba hónaponkint 50 frt lesz. Most gróf Bethlen József lakik bennök; de ő e napokban 182házasodik, elveszi Leiningen volt magyar tábornoknak özvegyét, s így a szállást a jövő hét közepe táján nekem átadja. Talán jó omen olyan szállásba kerülni, melyből a lakó kiházasodott; talán engem is impregnál a szoba levegője olyanféle szándékkal; pedig biz az vén embernek csak parádé volna.»
Ugyancsak sógorához intézte volt a következő levelet:
Marienbad, 1857. julius 21-dikén.
Kedves Sógor!
Tegnapelőtt érkeztem ide, mert három napig Bécsben késtem. Két nap óta használom a vizet; lótok-futok, keveset alszom, s oly fáradt vagyok, mintha megvertek volna; amúgy is nem a legjobban érzem magamat, de talán majd jobban lesz.
Magyar az idén sokkal kevesebb van, mint tavaly. Mikes holnap már elmegy. Szívesebb ismerős épen kevés; valószinűleg nagyon unni fogom magamat.
Az idő itt is sok hetekig szárazabb volt a szokotnál. Tegnap hajnalban egy igen szép, de igen borzasztó égi háború verte fel a vendégeket. Dörgött, villámlott, csattogott három fertály óráig szakadatlanul, s ez idő alatt egy akkora téren, mint a söjtöri alsó mező, nyolcz helyen leütött a mennykő; jobbára fákat sujtott, az egyik fürdőbe is kettő csapott le, de nem gyujtott.
Bécsből meglátogattam Széchenyit Döblingben. Öregült ugyan, de nem többet, mint bárhol is annyi idő óta öregült volna; valamivel kövérebb, de fehérebb, s fogait elvesztette; de 65 éves embernél ez sem rendkívüli.
A mi lelki állapotját illeti, abban, úgy látom, semmi nyoma a betegségnek. Eszejárása épen olyan, mint előbb volt; előadása épen olyan érdekes. Negyedfél óráig voltam nála. Igen örült, igen szívesen fogadott.
Isten veled, kedves sógor! Klárit ezernyi ezerszer csókolom, s vagyok
hű barátod
Deák.
Deák.
