SZERVEZHETŐ-E ZALA VÁRMEGYE A MURAKÖZ NÉLKÜL?
299SZERVEZHETŐ-E ZALA VÁRMEGYE A MURAKÖZ NÉLKÜL?
A vármegyék restitutiója az 1848-diki szervezési alapon az 1847-diki széles hatáskör mellett történt meg.
1860. deczember 6-dikán Batthyány Imre gr., Zala vármegye főispánja elnöklete alatt Zalaegerszegen értekezlet tartatott, melyben 350 egyén vett részt. Az értekezlet a főispánnak azon kérdésére, kívánja-e Muraköz nélkül is a megyei bizottság összehívását, egyhangulag kijelentette, hogy a bizottság összehívása Zala vármegye alakulását jelentené, pedig a megye Muraköz nélkül csak töredék lesz, törvényes megye nem is lehetne, azért a bizottság össze nem hívható.
Deák Ferencz Pesten 1860. deczember 30-dikán e tárgyban a következő levelet irta sógorához, Oszterhueber Tarányi Józsefhez:
Kedves Sógor!
Szives leveledet néhány nap előtt vettem. Te nékem boldog ünneplést kivánsz, s én Néked boldog új évet kivánok, békességet, boldogságot, s hazánknak jobb sorsot.
Mennyire nem ismered Te is hazánk jelen helyzetét, mutatja levelednek utolsó sora, melyben azt mondod, hogy az én kezemben van hazánk állapota. Hidd el nekem, egy ember, bárki legyen az, csak igen keveset tehet a dolgok jobbra fordításában, s kivált a jelen viszonyok között minden munka, minden törekvés egy véletlen eseten, egy kóborló s néha üres hiren, egy könnyelműleg költött s terjesztett hazugságon megtörik. A legtisztább szándék erőtlen a magasra fokozott izgatottságot akár csillapítani, akár czélra vezetni. Vak esettől függ minden, mert mindenütt bizalmatlanság, s a kit más nem ámít, maga ámítja magát.
Helyzetünket határozottan s részletesen sem magunk, sem elleneink nem ismerhetik, azért még csak hozzávetőleg sem képes megjósolni senki, a mi a legközelebbi pillanatban bekövetkezhetik. És épen azért a legnagyobb óvatossággal kell minden dologban eljárnunk, hogy ne tehessünk magunknak szemrehányást egykor könnyelműség, meggondolatlanság tekintetében, és ez annyi szenvedés után, ennyi ingerültség közepette rendkívül nehéz dolog.
Én, kinek hitét az emberekben, reményét a jövőben a kor és az események megingatták, nem birnék, ha akarnék is, eldöntő szerepet vinni; én a mult idők maradványa vagyok, s egy új nemzedék és annyi 300új elem nem ismernek, és én nem ismerem őket. A ki a hont, mint Te irod, megmenteni reményli, annak ismernie kell a helyzetet és az embereket, tisztán kell látni, s én e zavarában a bajoknak, reményeknek, vágyaknak és számításoknak nem látok tisztán.
Még azoknak is, kik valamely határozott kérdésben véleményemet tudakolják, csak óvatosságot és higgadtságot tanácsolhatok, és annyit merek mondani: hogy dolgainkat nem lehet a régi mértékkel mérni, hanem gondos vigyázattal párosult szilárdság most inkább szükséges, mint bármikor volt.
Te is egy kérdést vetsz föl leveledben, és ez Muraköz állapota. Én azt hiszem, hogy Muraközt Magyarország és Zala vármegye bizonyosan vissza fogja kapni. Reményünk van, hogy a visszacsatolás még az országgyűlése előtt megtörténik; de ha ezt – nem tudom, minő kímélésével a horvátoknak – a hatalom az országgyűlésére halasztaná is, akkor bizonyosan meg fog történni.
Az a kérdés tehát, mit csináljon ez esetben Zala vármegye? Hogy a megye tehessen valamit, mindenekelőtt szükséges, hogy létezzék. Addig pedig, míg szervezve nincs a megye, nem létezik, nem szólhat, nem cselekedhetik.
Azt mondani: hogy mivel Zala vármegyének egy részét jogtalanul elvették, s visszaadni nem akarják, a megye nem szervezi magát, nem tartom gyakorlatilag is helyesnek. Ha valaki jószágodnak valamely részét erőszakosan elfoglalná s visszaadni nem akarná, mondanád-e Te azt: hogy mindaddig, míg ellenfeled az elfoglalt birtokot vissza nem adja, Te a többi jószágodat nem fogod instruálni? Hiszen ez által nem ellenfeledet büntetnéd, hanem csak önmagadnak ártanál. Minő igazság, méltányosság van abban: hogy mivel Zalától 15 mfldet s 60 ezer lakóst jogtalanul elszakasztottak, a többi 85 mfldön lakó 200,000 embernek se legyen szabad alkotmányos szerkezete, maradjon tovább is német rendszer alatt, vagy legyen anarchiának kitéve? Gondoljátok-e: hogy e lépés által a bánt ijesztitek meg, vagy a fejedelmet kényszerítitek Muraköz visszaadására?
Higyjétek el: az a körülmény, hogy Ti nem szervezitek a megyét, nem volna elegendő akár a horvátokat, akár a fejedelmet más politikára bírni, ha egyéb okok ezt nem eszközlenék. Valóban nem jó az anarchia lehetőségével játszani, mert hamar nyakára nő az embernek.
Küszöbön van az országgyűlés is: ha Zala szervezve nem lesz, követeket nem küldhet s azon egyetlen egy eszközt, mitől még a nemzet reményel valamelyet, értem az országgyűlését, nem fogja fölhasználni 301a czél elérésére, hanem várja, míg a többi megyék képviselői visszaszerzik neki azt, minek visszaszerzésére nem tett egyebet, hanem otthon duzzogott sükeretlenül, s várt, a helyett, hogy mint hatóság élt, fölszólalt s cselekedett volna, megyei gyűlésből fölirás által, országgyűlésen fölszólalás által.
Tudom, hogy némelyek bizonyos formákat emlegetnek s azt mondják: Muraköz nélkül Zala megye nem egész, nem szervezheti magát, azaz nem létezhet mint törvényhatóság, nem működhetik, nem élhet. Ezt én nem tartom. Midőn a török ellenség birta a megye egy részét, a többi része élt, működött, s iparkodott legalább ott, hol gátolva nem volt működésében, teljesíteni kötelességét. Vagy talán az, hogy nem a török, hanem a horvát tartja erőszakkal vissza az elfoglalt részt, inkább lehetetlenné teszi a többinek életbeléptetését? Mit mondanánk: ha a horvát megyék, melyektől oly régen elszakasztották a határőrséget, vagy a székelyek, kik között előbb szintén határőrök voltak, azt mondották volna, hogy ők, míg az elszakasztott határőrségeket vissza nem kapják, nem akarnak tenni, nem akarnak rendezni semmit, uralkodjék fölöttük is a német kénye szerint? Bizonyosan vétkesítettük volna őket e visszás daczolásért.
Legyetek meggyőződve, hogy Zalának 200,000 magyar lakósa óhajtja ugyan Muraköz visszacsatolását buzgón és ingadozás nélkül; de hogy azért, mert az még vissza nem csatoltatott, ők tovább is német modorban kormányoztassanak, vagy épen anarchiára jussanak, azt bizonyosan nem óhajtja. A nem szervezéssel nem cselekesztek a népnek és a nemzetnek érdekében. Ha valaki daczczal akar czélt érni, s azt mondja ellenfelének: mig vissza nem adod nékem, a mit jogtalanul elfoglaltál, én sem teszem meg azt, a mit te kivánsz, ezt értem. De azt mondani: hogy míg te vissza nem adod, a mi az enyém volt s engem illetne, én a még birtokomban maradottal sem gondolod, vigye az ördög azt is, már ezt ily komoly ügyben nem helyeslem.
Hiszen ha minden apró formaságokat szorosan latolgatott volna az ország, akkor egy megye sem alakult volna. De az ország nagyobb része azt hitte: nem lehet jogalapul elfogadni a diplomát, de a tért el kell foglalni, a hol lehet, s ezen elfoglalt pontokról tovább haladva, visszanyerni igyekezni az egészet. E részben, úgy hiszem, az ország helyesen cselekedett.
Tudom én, hogy Zalának szervezése Muraköz nélkül némi nehézséggel jár, de sokkal több bajt okoz a nem szervezés. Meg lehet a bizottsági tagokat és a tisztviselőket is választani a megye megmaradott 302részeire; de Muraközre nézve nem választanék tisztviselőket és bizottsági tagokat a visszacsatolásig, nehogy az ő befolyásuk nélkül választassanak az ő tisztviselőik. Majd ha visszakapcsoltatnak, ezt az ő befolyásukkal lehetne pótolni.
Ismétlem azonban, nem tartom valószínűtlennek, hogy Muraköz rövid idő alatt vissza is adatik. De ha nem adatnék is vissza az országgyűléséig, a megyét mégis szervezni kell, hogy éljen, létezzék, működhessék.
Hosszúra terjedett levelem, pedig csak kérdésedre felelek.
Más tárgyakról nem irok, mert tudod, én rossz levélíró vagyok.
Isten veled! Üdvözöld szívesen testvéredet, a kis Ferkót csókolom. Üdvözlöm barátinkat egytől egyig; levelemet, a kinek akarod, meg is mutathatod.
Isten áldjon!
hű barátod
Deák Ferencz.
Deák Ferencz.
Zalaegerszegen 1861. január 15-dikén magántanácskozmány tartatott, mely azon indokból, hogy nem tudhatni, meddig késhetik még Muraköz visszacsatolása, fölkérte a főispánt a megyei bizottság összehívására.
