A «BRESSLAUER ZEITUNG» ELLENÉBEN.
A «BRESSLAUER ZEITUNG» ELLENÉBEN.
A «Bresslauer Zeitung» 1863. deczember 13-dikán megjelent számában bécsi tudósítójának deczember 11-dikén kelt eme levelét tette közzé «A miniszteri válság, a melyről oly sok szó van, arra szorítkozik, hogy a különböző állami tényezők közt egész sora támadt az elkedvetlenedésnek, s hogy a reactiónak nemzetiségi, klerikális és politikai elemei szünet nélkül fáradoznak rajta, hogy ezt a helyzetet a februári alkotmány ellen intézendő rohammá zsákmányolják ki. A birodalmi tanács képviselőházának boszankodása a teljesen elhibázott ülésszak miatt, a melynek semmi más eredménye nem volt, mint adóemelés és kölcsönkötés; a baloldalnak oktalansága, a mely a külügyi politikáról magasröptű vitákba bocsátkozott, a helyett hogy arról godoskodnék, hogy végre valahára egyleti törvény stb. által az alkotmányos életnek legalább legelső kezdeteibe gyakorlatilag belevezettessünk; a régi féltékenység Rechberg, Plener és Schmerling között, a melynek a fejedelmi congressus új tápot adott, s a mely a schleswig-holsteini kérdés következtében acut jelleget öltött; az udvar elkedvetlenedése a parlament utolsó vitái, valamint a községtanács eljárása miatt: mindezek arra mutatnak, hogy a miniszteri válság bekövetkezése nem lehetetlen. Természetesen nem vagyunk híjával oly coalitiónak, mely ezt a helyzetet Schmerling megbuktatására igyekszik kihasználni. A régi ismert államférfiak annál mohóbban kapnak az alkalmon, mivel majd tizenkét hónap óta, azaz azon machinatio óta, a mely januárban Apponyi országbíró bukásával végződött, nem jutottak hozzá, hogy valamit tegyenek. A jelszó ki van adva. Ez világosan kiderűl az egyetértésből, a melylyel a cseh és magyar lapok neki esnek Schmerlingnek és a képviselőház ellenében védelmezik Rechberget, mint a ki a magyarokkal kiegyezkedni vonakodó Schmerling 246miatt nem folytathat erélyes külügyi politikát. Még Deák sem szégyenli magát, hogy belefujjon ugyanebbe a kürtbe. A «Pesti Napló»-nak erre vonatkozó czikke egyenesen az ő tollából folyt. Ehhez járul a «Vaterland», a mely egy fél hét óta nap-nap után czikket hoz, a melyekben az 1792-diki év összes rémes dolgait jósolja Ausztriának, ha azonnal le nem tesz az alkotmányosságról. A mint látni való, a terv nem rossz és az alkalom kedvező; mindazonáltal nem tartok eredménytől, még pedig igen közelfekvő okoknál fogva. Schmerling visszalépte a jelenlegi birodalmi tanácsnak és a februári alkotmánynak elejtése volna, sőt minden valószínűség szerint az absolutismushoz való visszatérést jelentené, minthogy a császár sokkal alaposabban győződött meg októberi férfiainknak kormányzati teljes képtelenségéről és arról, hogy az ó-conservativeknek Magyarországon épenséggel semmi befolyásuk sincs, hogy sem újra belebocsátkozzék ebbe az experimentumba.»
E levélre a «Pesti Napló» a következő nyilatkozatot tette közzé:
Nyilatkozat.
A «Bresslauer Zeitung» deczember 13-diki számában egy bécsi czikk jelent meg, melyben a czikkíró a miniszterkrisisről szólva, többek között határozottan azt mondja, hogy a «Pesti Napló»-nak e tárgyra vonatkozó czikke az én tollamból folyt.
Ezen állítás merőben valótlan. Én az említett czikket nem írtam, nem irattam, sőt létezését sem tudtam mindaddig, míg a lapban meg nem jelent. Csak egy pillanatig sem jutott soha eszembe, a hirlapoknak ezen állítólagos miniszteri krisis fölötti vitatkozásaiba elegyedni, mert én azokat, legalább hazánkra nézve, meddőknek tartom.
Határozottan kijelentem azt is, hogy én sem a «Pesti Napló-ban, sem bármi más lapban soha névtelenűl vagy álnév alatt semmi czikket nem írtam, senkit nézeteim előadásával meg nem bíztam, s midőn czélszerűnek hittem valamely tárgy fölött nézeteimet sajtó útján elmondani, azt mindig nyiltan, saját nevem alatt tettem s teendem ezután is.
Pest, 1863. deczember 15-dikén.
Deák Ferencz.
